A hüllő

Te csak nyugodtan elvagy a parton, egészen közel a vízhez, és nem is tudod azt, hogy 95%-ig biztos hogy halott vagy.

A Te világodban ha félrehúzódhatsz a hétköznapok zajos forgatagából, elmenekülhetsz az emberek közül, ki a természetbe, a csendbe. a nyugalomba, ide a városon kívül, letérve a főútról és 2-300 métert kocsikázva, ez a nyugalom szigete. A főút alatt is átfolyik ez a víz, de ott zajos kicsit megpihenni. Ide már alig hallatszik a kocsik zaja. A hídon áthaladva már többször is kalandozott a gondolatod, hogy egyszer letérj az aszfaltról és megnézd ezt a környéket. Lefordulva a műútról, a földút még 50 méternyit követi párhuzamosan a pormentes utat, de aztán elfordul a folyóval párhuzamosra alakul. Vöröses-sárgás poros csíkja bekacskaringózik a fák közé, ami egyben kíváncsivá is teszi, hogy vajon mit rejtenek a bokrok? Párszor szóba jött már a városban a piacon ez a folyószakasz, hogy itt nagyon jó halakat lehet akasztani, ha szerencséd van.


De Te most nem pecázni jöttél, csak kimenekültél ide. Beérve a bokrok takaró függönye mögé, szép kis partszakasz következik, de a sűrű parti növényzettől még a víz sem látszik. De arébb már csalogatóan integet a víz csillogása. Még 300 méternyi autózás a poros úton, és pompás kép tárul eléd. Se bokor, se fa, sőt még a vízpart is ki van képezve úgy, hogy le lehet menni egészen a vízig, kicsit megcsobogtatni a sós tengeri vizet. Ez ugyanis az óceán vize, most éppen visszafelé folyik, hiszen dagály van. Ilyenkor a tenger duzzasztja fölfelé. 6 órányi emelkedés után megáll és vissza indul, apálylik. Fék! Kocsi megáll, motor leáll, és ezzel egy időben elcsendesedik a környék zaja is. Épp olyan csend vesz körül, amire vágytál. Messze a civilizáció hangja. Tücskök, madarak, neszek, zajok vannak, de ez nem zavaró, hiszen a természetben vagy.



Mezítláb a legjobb mászkálni ilyen helyen, hiszen meleg minden. Az autód hőmérője külső hőfoknak 34 fokot mutatott, ez itt a normális. Meleg a fű, a föld, a kövek és a levegő is. Mennyire csábító is a folyó vize, ha otthon lennél a körösök vidékén, akkor azonnal be is úsznál, gondolkodás nélkül. De itt nem szabad, vagy nem lehet. Lehetni éppen lehet, de úgymond egészségre káros. Pár száz méter csupán az óceán nyílit vize, és abban a nagy pocsolyában ugyebár akad pár féle élőlény, akivel nem tanácsos egy folyómederben egyszerre tartózkodni. Így hát nem úszol, eszedbe sem jut ilyen. De a lábadat meg kell mártsd kicsit, érezned kell a vizet, nem mondható ugyan el, hogy a hűsítő hatását, mert hát az is meleg itt. Körültekintően lelépkedsz a vízig, ott kisebb kövek vannak már, szépen lekerekítette már az erózió őket. Kellemes rálépni is, egy jó talpmasszázs. Félig vannak csupán a levegőn, másik felük a langyos vízben ázik örökre.

De jó érzés is a víz, mindahányszor érinti a bőröd, valami kellemes érzés fog el, felüdülsz, vagy frissülsz tőle, magad sem tudod. Jó és kész. Először lábfejig, majd bokáig hagyod hogy ellepjen. Simogat a sodrása, ahogy csillogóan folydogál a kövek közt, apró szemű homokot sodorva az ujjaid közé. Lehajtott fejjel nézed a vizet, közben a nap melege szinte a csontjaidig hatol. Átölel a teljes csend és nyugalom, még a csobogást sem hallod, annyira finoman csörgedez a víz. Erre vágytál, a lelki békére és fizikai csendre. Beteljesedett. Annyira jól esik, hogy lassan lecsukod a szemhéjadat, úgy élvezed az egészet. Andalító állapotodban elfelejtesz mindent magad körül, agyad kattogása lelassul, majd leáll. Pihen mindened, semmire nem kell figyelned, hiszen nincs itt semmi és senki.
Így kikapcsolt állapotban az egyensúlyod is labilissá válik, pláne hogy csukva vannak a szemeid. Kicsi imbolygásod figyelmeztet, hogy tégy valamit, hogy biztonságosan állj. Egyik szemed félig kinyitod, csak éppen annyira, hogy leereszkedj féltérdre, illetve egyik térdedet letámasztod a homokba, amin ugyan pár centis víz is van, de ez nem zavar. Féltérden és guggolva még egyik kezed is leengeded a vízbe. Mostmár nem billegsz, jól kitámasztod magad.

Még kényelmesebb lett a testhelyzet, az eddigi relaxációs állapot tovább mélyül. Tudatod alatt persze figyelsz a környezetedre, de nincs semmi, ami veszélyes lehet, se zaj, se nesz és a víz se rezdül. Tudod azt, hogy sokáig nem maradhatsz így, de nem is akarsz. Csak még egy kicsit, még egy picit, már rögtön megyek feljebb a partra, ahol biztonságosabb. Nyugtatod magad belülről, és valóban a radarjaid semmi veszélyt nem jeleznek, hagynak pihenni. Jó így most !

Nos, ekkor hibáztál !

Ő, nevezzük így, itt él már évtizedek óta. Származását tekintve ősei már talán évmilliók óta laknak e vidéken. De most csak róla van szó, egyedül róla. A napjaiban túl sok érdekes dolog nem történik, éli a hüllők nem túl pörgős életét. Mivel ellensége igazából nincs, csak az ember lenne, de mivelhogy tilalom van arra, hogy megöljék, nincs mitől tartania. Csupán annyi a dolga hogy fenntartsa magát, néha egyen pár falatot. Ezt azért nem túl nehéz teljesítenie, hiszen kifejlett és erős példány, gyors és fürge, termetes mérete ellenére. Hossza közel van az 5 méterhez, súlya pedig sok mázsát nyomhat. Életterében a táplálék bőséges, soha nincs e miatt veszélyben az élete, hogy éhen hal, egyébként is hónapokig kibírja evés nélkül. Ha végez áldozatával, azt kizárólag csak élelemszerzésből teszi, vagy pedig az év kritikus időszakában, amikor is a párzási ciklus van. Ilyenkor nyugodt élete pár hónapra megváltozik, az ösztönök kezdik vezérelni. A párkeresés, majd a territórium felügyelése és végül a kis krokodilok védelme veszi át az ideje nagy részét.

Mindez nyáron kezdődik, amikor is a kroki lányok is készen állnak a tojásrakásra. A hímek ebben az időszakban képesek hatalmas területet felügyeletük alá vonni, és folyamatosan ellenőrízni. Ez a családi fészek, ahová idegennek egyáltalán nem tanácsos betévedni. Áthaladni vagy kicsit nézelődni persze lehet, de hoszabb ideig semmiképp sem jó ha egy helyben kitesszük magunkat a felügyelő szigorú figyelmének. Mert ő figyel, védelmez és végrehajt. Ebben az időszakban vannak lezárva a partok az tengernél, a folyó torkolatok és sekélyebb vizek. Jönnek is a hírek a médiákból, hogy itt és itt krokodilok jelentek meg. A rangerok (vadőrök) ilyenkor megpróbálják visszaterelni őket a bámészkodó szemek elől, a vadonba. Miért is, nem tudom, hiszen ők otthon vannak, az ösztönök hajtják őket, csak teszik a dolgukat.

Esetünkben Te is kevésbé szerencsés helyet választottál a pár percesre tervezett meditációdnak. A veled szemben lévő sűrű mangrove bokros rész mélyén ugyanis, az eddig is feszült figyelemmel vizslató hüllő, azonnal kiszúrt. Már akkor belekerültél a radarjában, mikor megálltál az autóval még följebb az úton. Miután aztán vetted a bátrorságot és lesétáltál a vízhez, ezzel aztán végképp felbőszítetted őkelmét. Azonnal kész volt a védelmi és végrehajtási terv a fejében, melyben egy kifejlett csirke agyánál nem nagyobb méretű komputer dolgozik. Ő számodra eddig is teljesen láthatatlan és hallhatatlan volt, hiszen a sűrűben tanyázik, egyébként sem volt kint a vízből, csupán a két szeme.

Egy dolgot tudni kell a krokiról, hogy közelre pocsékul lát, szinte semennyire. Csak kör alakokat és foltokat, de messziről a látása olyan, mint az amerikai AWACS vezérgép lézeres célzórendszere, mely képes több ezer méteres magasságból centi pontosan kijelölni a célt a rakéták számára. Nos, ilyen a krokodil célzórendszere is. A túlpartól, a bokrok közül, ahonnan szinte nem is vagy látható, ő pontosan képes arra, hogy 100%-osan meghatározza a helyedet. Miután ezt megtette, hangtalanul lemerül a víz alá, majd igencsak gyorsan képes odajutni, egészen addig a vízben, ameddig ezt végre lehet hajtani, majd közvetlen az áldozata előtt rakétaként robban ki a vízből és azonnal megragadja áldozatát, amit magával ragad a vízbe. Az áldozatnak szinte semmi esélye nincs, hiszen a meglepetéstől szinte ledermed, de ha még volna is ideje meglepődni, arra semmiképpen nem, hogy védekezzen a hatalmas állkapcsoknak. Azt hinni, hogy lehetséges elugrani, vagy hátrálni, teljes képtelenség.

Csupán pár százalék esélye lehet az áldozatnak a túlélésre. Ha az alatt az igencsak rövid idő alatt megváltoztatja a tartózkodási helyét, amíg a hüllő odaér. A támadás ugyanis kizárólag csak a becélzott helyre vonatkozik, illetve ha nem sikerül az első harapásra elkapnia az áldozatot, még tesz két próbálkozást, jobbra és balra harap egyet, hátha még eléri az elmozdult áldozatot. Ha sikertelen, akkor feladja, mert közelre nem lát jól, illetve valamennyire igen, de arra képtelen, hogy üldözőbe fogjon, még akkor is ha a közelben vagy. Visszahátrál a vízbe és ujra figyelni kezd, majd újra tervez, ha még a közelben veszélyt érez.

Te, gyanútlan ember, tudod azt hogy a vadon veszélyes lehet a trópusokon, fokozottan a vízpartok. Mindent tudsz ezekről a dolgokról, hiszen a felhívás a veszélyre minden médiából szinte folyik. Évszaknak megfelelően konkrétan felhívják a figyelmet a kígyókra, pókokra, medúzákra, cápákra, krokodilokra és egyéb veszélyekre. Lehetetlen itt úgy élni, hogy nem tudni ezekről a dolgokról. még balga turistának is szigorú előadást tartanak ebből a témából. Nem is akarod megszegni a szabályokat és húzogatni az ördög farkát, mint Stewe Irwin, a nagy krokodilvadász, akit annak ellenére hogy szinte az összes létező veszélyt magasról letojt, egy tengeri "pillangó" (medúza) ölt meg, egyetlen döféssel. Te csupán azért menekültél ki ide, hogy töltődj kicsit a környezetből, hallgasd a csendet, kikapcsold az agyadat. Ezt is tetted, ott féltérdre ereszkedve, kezed és egyik térded a sekély vízben támasztva.

A hüllő hangtalanul alámerült, célzó berendezése pontosan megjelölte a helyet, ahol az ellenség van, aki behatolt a fenségterületre és veszélyt jelenthet a leendő kicsik életére. Pöttömnyi agyát elárasztotta a "veszély" érzése, és beindult a védekezési gépezet. Nem sok időre volt szüksége arra, hogy átússza a folyót, még az apályló víz áramlata sem zavarta túlzottan. Pontosan látta a célt mikor lemerült, centire pont ott fog feljönni és csak egy határozott harapás kell és az ellenséget máris elragadhatja, magával húzhatja le a mélybe, és végezhet vele. Vastag bőrén lévő rücskös pikkelyei hasították a vizet, apró buborékokat hozva létre a mélyben, melyek azonnal a felszín felé indultak, de szertefoszlottak teljesen. Így nem tudtak semmiféle jelzést adni a lelendő áldozatnak.

A nap nagyon erősen tűzött, szinte égetett. Délelőtt 9-től délután 3-ig UV riadó van, nem tanácsos fedetlen bőrrel a napon tartózkodni, még napkrémmel sem. Sokáig egyébként nem is lehet bírni. Te már közel 5 perce lejöttél a vízhez, ebből legalább 3 percet már teljesen mozdulatlanul töltötted, élvezve a víz cirógatását és a nap melegét. De a nap égető ereje nagyon sütötte már a tarkódat. A nap elleni védekezésre is fel vagy készülve, ott a szalmakalapod a hátsó ülésen, csak egyszerűen mindig elfelejted feldobni a fejedre. Később mindig megbánod, mert vagy vissza kell menj a kocsihoz, vagy hamarabb kell befejezd a napon tartózkodást. Ha nem teszel a fejedre semmit, érzékeny koponyád hamar napszúrást kap. Ez az öröklött tulajdonságod már sokszor megtréfált az életed során, míg mások vígan lófráltak fedetlen fővel a napon, te nem tölthettél el 5 percnél többet fedetlenül. Ha mégis, akkor komoly fejfájás terített le. De ezt megtanultad már évekkel ezelőtt.

Mégsem vetted fel a kalapot. A napszúrás első halovány jelei, tompa lüktetés a homlokodon. Ekkor tudod, hogy nem sok időd van már, menned kell. Most is ez a tompa jel zökkentett ki a mámoros pihenésedből. Francba! Hogy lehettem ennyire balfék, hogy nem tettem a fejemre? Mindenképp érte kell menjek, legfeljebb visszajövök még egy picit. Vízben lévő kezedre téve át súlypontodat, térdedre nehezedve kezdtél el felállni. Mennyire jó kis állapot volt ez, kellemetlen felállni. Kiegyenesedve a folyó felé fordítottad fejed, tekinteteddel végigsimogattad a hatalmas víztükröt és a túloldali bokrokat. Micsoda pompás harmónia, és mennyire nyugodt víztükör. Sehol egy rezzenés nincs, nem is érted, hogy hol lehetnek ebben a halak? Lehet hogy nincs is benne csak pár kis bream. Pedig ki van taposva a part, biztos járnak ide többen is pecázni. Fejed átfordítod a másik oldalra, a kocsi felé. Csak pár lépés és megvan a kalap, csak ne kéne felfelé is lépkedni. Megteszed első lépésedet, hátsó lábad mivelhogy a homokos vízben van, jól besüpped. Gyerekkorodban egyszer a kis körös parti pocsolyában jártál így, csak ott beragadt a cipőd is, ki se lehetett szedni, Otthon aztán apád jól elverte a segged, a hiányzó cipő miatt. De most mezítláb vagy, könnyedén kihúzod a lábad. Második lépésed már kicsit határozottabb, visszanyered teljes egyensúlyodat, a vérkeringés is kezd helyreállni. Szokott megmacskásodni az alsó lábszárad, ha sokáig nem kering a vér benne, de most ez elmaradt. Harmadik lépésed már fölfelé is tart kicsit, kifelé a meder vízmosta részéből. Egy nagyobb kőre kell lépned, melynek fele a földben van, de nagyobb része áll ki a földből. Nem is függőlegesen áll, hanem a meder felé dől 45 fokos szögben. Félő, hogy ha rálépsz , a súlyodtól kifordulhat a földből, és rá is eshet a lábadra, jól felsértheti a bokádon a bőrt. De mégis rálépsz, áthelyezed súlypontodat, teljes erődből lökve magadon egyet fölfelé. A közel 100 kilós súlyodtól valóban megmozdul a kő, de mivel jobban benne van a földben, mint gondoltad, nem fordul ki. Már rajta állsz. Három teljes lépésre vagy előző helyedtől, háttal a medernek. Csupán 4 méter a kocsid, ahol is benne a kalapod.

Ekkor szakad fel a nyugodt víztükör mögötted, hatalmas hanggal, szinte süvöltve. Az eddig teljes csendbe hasító a hang, mintha valami óriási nagy dolgot emelne ki egy daru a vízből, vagy egy robajló vízeséshez hasonló, nem is tudod. MI A FENE EZ ????? Hirtelen hátrakapod a fejed, és lenézel magad mögé. De egyúttal a nappal is teljesen szembe fordultál, mely jócskán laposabban sütött mint délelőtt. Élesen a szemedbe vág az erős fény, még ront a helyzeten az is hogy mindez tükröződik a folyó vizében is, megduplázva vakító hatását. Mintha sok nagy teljesítményű reflektor fénye egyszerre világítana a szemedbe. Pár másodpercig semmit nem látsz, de hallasz !!!!

Valami nagyon mélyről jövő morgó hangot sejtesz hallani, aztán 2-3 nagyobb csapódást a vízben. Közben a kavargó és morajló víz hangja szinte folyamatos. Hiába próbálod visszanyerni látásodat, minden próbálkozásod ellenére csak egy nagyobb fényfoltot látsz ott, ahová mindenáron nézni akarnál. Ugyanezt éled át akkor is, mikor fényképezőgép vakujába nézel véletlenül, a szemed retinahártyáján percekig ott marad a nyoma a fénynek, és jó ideig csak azt látod. Aztán elmúlnak a hangok, elcsendesedik a környék, visszaáll a csend. Kis idő múltával kezd a látásod is javulni, ha csak résnyire nyitod a szemhéjadat, már egészen jól látsz. Mindenáron meg kell tudnod, mi volt ez a nagy zaj!? A víztükörre nézve már teljesen nyugodtnak tűnik, a nagy kavarodásnak csupán a már eltávolodó hullámkör a jele, de közvetlen előtted már sima a víztükör. Hát cikázik agyadban a gondolat, mi is volt ez. Ha valami beleesett volna a vízbe a partról, akkor azt látnád most is, de hát nincs is a közeledben semmi és senki. Nem dobhatott bele bárki a vízbe egy nagyobb követ! Akkor pedig a legvalószínűbb magyarázat az lehet, hogy egy nagyobb ragadozóhal épp itt előtted rabolt el egy kis halat. De az is lehet hogy valami más ragadozó fogott el itt valamit a vízben?!
Jók ezek a feltevések, de valahogy nem stimmel, mert a hang sokkal nagyobb eseményre utalt, bár ennek már nyoma sincs. Hiába is gondolkodsz, értelmes magyarázat nem jut eszedbe. Töprengsz még kicsit, aztán feladod. Folytatod utad a kocsihoz, fejedre teszed a kalapodat, és már hűvösebb fővel újra végignézel a folyón, de mindezt már fentről a partról, a kocsi mellől.

Milyen nyugodt hely ez! Azt hiszem, hogy ide máskor is lejövök egy kicsit kikapcsolódni. Csak ez a furcsa zaj.....hmmm! Mindegy. A pihenésnek vége, kocsidba ülve visszafelé veszed az irányt a városba.

Azt meg sem tudod soha, hogy három lépesre voltál csupán a haláltól, és az életedet a szalmakalapod mentette meg.

(fantasy)