9/06/2008


Welcome, avagy Isten hozott.....



Walsh River Farm, ez a pontos neve a helynek, ahol voltunk. Terveztük már pár hete, hogy fellátogatunk a Josef-hez, aki egy vasárnap délután, a belvárosi piacon hívott meg minket a farmjára. - Gyertek el ha ráértek, nézzetek szét nálam, jót pecázhattok és pihenhettek - invitált mosolyogva. Azért írtam azt, hogy "fellátogatni", mert a hely a fennsíkon van, pontosan 100km-re a lakhelyünktől. Cairns és környéke domborzatilag úgy fest, hogy a közvetlen parti sávot egy hegylánc választja le a fennsíktól. Mintha egy erős duzzasztó lenne a fennsík és a beach közt. A város lent van a parton, persze az összes beach és turista látványossággal együtt. De van ám látnivaló a fennsíkon is, ami éppen 500 méteres szintkülönbséget jelent. Itt még az időjárás is teljesen más, sokkal szárazabb, szelesebb, kietlenebb környezet. Mindezek ellenére természetesen megvan a maga szépsége, nem is akármilyen.

Korán elindultunk, de már előző este alaposan felkészültünk a nagy pecázásra. Vettünk új "jebi potot" vagyis folyami rák csapdát, ami kicsit alakjában különbözik a crab csapdától. A sósvizi rákok csapdája teljesen kerek, az édesvízieké pedig hosszúkás. Amíg crabok húsfélét szeretnek, addig a jebik a főtt krumplira éreznek ellenállhatatlan vágyat, hogy fogyaszthassanak belőle, még életük árán is eljutnak a csalihoz, akkor is ha az egy csapdában van. Tehát krumpli megfőzve, hálók megvéve, pecák berakva, hűtőtáskák kitakarítva, víz, elemózsia, naptej, kalap, szemüveg, és "Rozi"! Ez a neve a navigációnak (GPS), azért a női név, mert még anno otthon mikor beszélve navigált, annyira balfasz női hangon tette, hogy ez lett a neve és kész. De most is elvezetett a célhoz, pontosan, precízen. 7-kor indultunk, az út közel két órásra sikeredett, mert mire felkaptattunk a hegyre, az időbe telt a sok turista autó miatt. De nem is siettünk sehová.

Felérve a fennsíkra aztán beélesedett a fényképezőgép is, hiszen más világ képe tárult elém. Váltakozott a száraz és zöld földterületek képe, attól függően, hogy hol tudtak locsolni, hol nem. A téli időszakban nem sok eső van itt, most tavasszal frissül majd fel a vidék. Átmentünk valami kisebb településen Mareeba, de elég szegényes környék képe tárult elém. Utunk egy idő után már csak földúton folytatódott, de ez egyáltalán nem rontott az élményen, legfeljebb az autó kereke lett kicsit vöröses az itteni portól. Bizton állíthatom, hogy ennek a tájnak is megvan a varázsa, én a saját szavaimmal élve gyönyörűnek nevezném. Lenyűgöző a nyugalma, a békéje. Előfordult, hogy vízszállító autóval találkoztunk, amely vizet a kiültetett terményekre hordta. Láttuk ahol egy helyen a sorok között locsolta a növényeket. Megkérdezni bárkit is, hogy mi merre van, nem igazán tudtunk volna, hiszen elvétve láttunk élőlényeket. A földúton haladva azt azért láttuk, hogy a hatalmas portával rendelkező farmokat kis bekötőúton lehet megközelíteni, melyeknek számozását vagy a farm nevét kis karóra kiírva láthattuk az út mellett. Így jutottunk el a célunkhoz, a tökmagot termelő Josef-hez. Már a telefonba, előző nap a felesége mondta, hogy csak bátran nyissuk ki a kaput, ha be lenne húzva. Nyitva volt! Az úttól még a ház legalább 4-500 méterre volt.

Örömmel fogadtak, rögtön felmerült a kérdés, hogy kérünk -e valami hűsítőt, egy sört esetleg. Túl sok vendég nem vetődik e tájra sűrűn, ezért igazi kis eseménynek számított a látogatásunk. Nem jöttünk üres kézzel, jó magyar szokás szerint kis ajándékot hoztunk, ez esetben két szál füstölt házikolbászt. Osztrák házigazdáinknak nem volt a dolog idegen, ismerték a magyar kolbász hírnevét. Ezután a Josef mindent megmutatott, kicsit büszkélkedve portája szépségén. Valóban minden feltétel adott, ahhoz hogy egy család itt lakjon, a nélkül, hogy mindennapos szükséglet lenne a város forgataga és szolgáltatásai. A civilizáció e mértékű hiányát jócskán pótolja a hely varázslatossága. Teljes berendezkedés a farmon való életre, de a leg apróbb részletekig. A ház sem kicsi, környezete hatalmas, árnyékos mangófákkal körbevéve, nagy zöldellő udvarral, nyitott terasszal, kis kemencével, jókora konyhakerttel, teljes rálátással a walsh folyóra, ami a házuk mögött éppen jelentősen kiszélesedett. Ez a közelben lévő duzzasztónak a hatása, mindez azért lehet, hogy a feljebb lévő farmokon is tudjanak locsolni a folyóból. A hatalmas víztükör igazán megsokszorozza a tájkép elbűvölő összhangját. Nem ront az összképen a hatalmas melléképület sem, ahol akkora fedett garázs van, hogy több nagy gép is kényelmesen befér. Külön épületrész a termény feldolgozására a tökmag olaj prés gépsor és palackozó. Még vendégházra is futotta, kicsit távolabb a nagy háztól és műhelytől. Az épületeket fák és bokrok ölelik körbe. Itt láttam először papaya fát életemben. Itt ugyan csak mókásan "popónak" hívják. A növény nagyon érdekes, hiszen egyszerre van fenn a fán a csemete, a már megnőtt de zöld termés és a teljesen érett is. Mind egy kupacban. Rengeteg passion fruit bokor is van mindenfelé. Ez egy nagyon finom ízű, bár elsőre elég furcsa gyümölcs. Szétnyitva kell fogyasztani a benne lévő kocsonyás jellegű, zselés magvait. Az udvaron lévő mangófa még csak virágzás utáni állapotban van, termése csak december környékén lesz. Kókuszdióból éppen annyit bonthattunk volna fel, amennyit nem szégyellünk, de ezt most kihagytuk. A házat körbevevő bokrokon annyi virág volt, hogy elképesztő. De még ha az illatukat érezhetnéd, akkor tudnád igazából értékelni a fennsík nagyon meleg levegője, a trópusi szél és a virágillat bódító elixírjét.

Szemlélve a virágokat, csak legyökerezve álltam pár pillanatot. Átéreztem a növények jókedvét, vidámságát és pompásságát, amit csodásan fejeztek ki a kék égbolt felé kitárt virágaikkal. Itt még a növények és virágok is jókedvűek. Éppen úgy mint "pamkin" kutyus, a farm biztonsági szolgálatának főnöke, aki hivatott megőrizni a hely nyugalmát. Happy dog, mondja az angol. Nem is a kutya csóválta a farkát, hanem a farok a kutyát, annyira örült a kis foltos az idegeneknek. Nem úgy mint ha magyar tanyára tévedsz és ezer foggal rontanak rád a vérmes tanyasi kutyák. Nos, ő nagyon boldog volt, jött is velünk mindenfelé. Megismerkedtünk még a farmon élő kecske házaspárral, mekk elekékkel. Ők csak távolabbról vettek szemügyre minket. Egész napos koncertet biztosított egy vörös tarajú kakas és pár tyúkból álló háremje. Vígan hozta tudomásunkra, hangos kukorékolással, amit még a csónakban is hallhattunk bent a tóban, hogy minden oké a háza táján. Élőlényekkel kapcsolatban a Josef elmondta, hogy előfordulhat hogy tajpan kígyóval is találkozunk, elég sok van a farmon és környékén, de ha hagyjuk őket, akkor semmi gondunk nem lesz velük. Nekik még soha nem volt a kígyókkal incidensük, pedig már évek óta itt élnek.

Elgondolkodván azon, hogy mire is van egy középkorú házaspárnak szüksége az életében, kiknek nem létszükség a városi élet. Kik életük során eleget ügyködtek azon, hogy ide eljussanak, hogy így élhessenek. Kiknek itt mindenük megvan, de legfőképp a nyugalmuk és a létbiztonságuk. Hogy kinek mennyire vonzó ez az életforma, csupán attól függ, hogy milyen beállítottságú. Bizonyára túl sok érdekes dolog nem történik errefelé, de ők azt hiszem nem is igénylik. A világ elöli elbújás e formája igencsak furcsa nekünk, mert ez azért nem olyan mint otthon egy falusi tanya, hiszen ez itt fullos élettér. Még internet kapcsolatuk is van a házban, és az hogy van áramuk, az csak természetes. Az minden farmon alapszolgáltatás az állam részéről. Ugyanígy a vezetékes telefon is. Hogy tv-t mennyire szoktak nézni, nem tudni, de a parabola antenna ott van a tetőn. Nem számít luxusnak a napenergiával fűtött meleg víz hálózat sem.

Anyagi jólétüket megalapozták a tök termelésével, de talán inkább a tökmag feldolgozásával. A környékbeli farmerok is náluk préseltetik ki az olajat a magokból. Szezonban tevékenyen szorgoskodnak, ami egy évben csupán pár hónapot tesz ki. Egyéb időszakban úgymond elvannak itt az ő birodalmukban. Számomra lenyűgöző a létrehozott életforma. Én élnék itt szívesen. De ne álmodozzak fölöslegesen, ereszkedjek le a földre. Menjünk inkább pecázni!

Megkaptuk a farm csónakját is, teljes használatra, gilisztát áshattunk a szemétdombnál, mert hát ugye egy rendes farmon az is van azért. Rákcsapdáinkat szépen összeraktuk, felszereltük az előre megfőzött krumplival, csali gyanánt. Miután minden összeállt, vízre szálltunk és leraktuk a kis hálókat, reménykedve, hogy folyami rákot eszünk hétvégén. (nem úgy lett). A felduzzasztott tavacska partján ismét elképesztő szépségbe botlottam, amit le is fotóztam nektek. Engem a tavirózsa szépsége teljesen elbűvöl. Számomra az egyik legszebb virág a sok közül. Bizonyára a méhecskék is így gondolhatják, mert szorgosan látogatják sárga színű, virágporral bőségesen rendelkező részeit. A vízen lebegve aztán újra kattogtattam a kamerámat, hiszen a színek harmóniája meglehetősen jó összhatást alkotott néha, a kék a zölddel, megspékelve fehér felhőkkel. Mái napig sem tudok betelni Ausztráli kék egével, mely sokkal kontrasztosabb mint Európában. Balgaság is feltenni a kérdést, hogy miért is szeretjük ezt az országot. Hát a sok sok csodás természeti adottsága miatt is, melybe az ég kékje rangos helyet foglal el. Nem lehet elégszer lefotózni...... :)
Üldögélésünket a csónakban kellemessé tette a kellemes szél, ami folyamatosan fújt. Szorgalmasan fűzögettük föl a horogra a gilisztákat, amivel aztán aprócska halakat is fogdostunk. Jelentős méret azért nem akadt, de mit számít az, hiszen már annyi szépséget kaptunk a helytől.

Nagyokat röhögtünk néha, és átbeszéltük a világ nagy dolgait is. De olyan időszak is volt, amikor csak hallgattuk a csendet, hagytuk hogy a nyugalom átjárjon, egész a lelkünk mélyéig. Elnyúlva a csónak padján, láb a vízbe lógatva, hanyatt fekve, kalap az arcon, kéz összefonva a mellkason, csak lazán és könnyedén. Kell -e ettől pompásabb kikapcsolódás egy embernek? Az agy nem zakatol a mindennapok terhelő gondjai miatt, a gyomor nincs összehúzódva az idegi feszültségtől. Egyenletes szuszogással, a csónak kellemes ringásával, a napsugár meleg fürdőjével, a langyos szél cirógatásával, távoli halk madárdallal, félálomban! Mit adhat még a hely, amitől jobban érezné magát ember fia. Ez egy igen emlékezetes állapot, köszönet érte a sorsomnak.

Délután aztán felszedtük a csapdákat, de nem volt eredménye az alaposan előkészített munkánknak. Ettől aztán nem lettünk kedvtelenek. A pár darab halat a Josef kérésére beöntöttük az udvaron lévő medencébe, ahol vígan úszkálni is kezdtek azonnal, pamkin kutya nagy örömére. Lassan szedelőzködni kezdtünk. Házigazdánk még egy nagy kéréssel fordult hozzánk, festenénk-e az "üdvözlőfalára" magyarul egy köszöntést?! Ha idegen nemzet béli látogató vetődik erre, megkér mindenkit erre. Miért is ne! Bálint ceruzával felvázolta, majd zöld festékkel kezdte kifesteni. Én fejeztem be. Az angol welcome magyar megfelelőjének az Isten hozott köszöntőt találtuk legjobbnak. Volt már a falon angol, japán, német, filippínó köszöntés. Legalulra aztán felkerült a magyar verzió is. Még a háziakat meg kellett tanítani kimondani is :) Búcsúzóul még meghívtak egy hűsítőre és szerették volna ha maradunk délutáni falatozásra is, hiszen közben kisült a házikenyér az udvaron lévő kemencébe. Mivel a csónakban befalatoztuk a szendvicseinket, tapintatosan közöltük, hogy tele a gyomor.

Elköszöntünk és magunk mögött hagytuk ezt a csodás helyet. Hazafelé aztán csak megálltunk egy hatalmas termeszvárnál, mert közelebbről meg akartam végre nézni ezt is. Hát nem kis alkotás a kis ízeltlábúaktól ekkora házikót építeni mint én. A külső burkolat olyan kemény, mint a beton, szerintem meg is bírná a súlyomat, bár nem tudtam felmászni rá. Még pár kattintás útközben a kamerával, és véget ért a kirándulás ezen a pompás napon. Nagyon örültem, hogy megismerhettem valamelyest a fennsík környékét és hangulatát. Örömömet leltem abban is, hogy Veled megoszthattam élményeinket és képeim által bepillantást nyerhettél Ausztrália egy szép fennsíkjába. Remélem jól szórakoztál és kicsit kikapcsolódtál. Bye!







A farm weblapja : http://www.trendproducts.com.au/index.html

Teljes képanyaga : http://picasaweb.google.com/erandervin/WalshRiverF
arm#