6/26/2009



Rainbow Lorikeets


Az udvarunkban lévő madárfürdető nagyon népszerű lett az utóbbi időben. Ha még a látványra nem is figyelünk fel azonnal, a ricsaj és veszekedés zaja mindenképpen oda vonzza a tekintetünket ezekre a hangos népségre. Ebből az élményből próbálok megosztani veletek 4 percet. Próbáltam a kis kamerámat mozdulatlanul tartani, részben sikerült. Amennyiben megnyitjátok a lejátszást teljes képernyőre, még látványosabb percek részesei lehettek. Jó szórakozást!





6/18/2009

Rakott hal

AMIKOR NAGY HALAT FOGSZ !


Mindenki, aki ismer tudja, hogy harmóniában élek a környezetemmel, nem szívesen bántok semmilyen élőlényt sem. Természetesen beletartoznak ebbe a halak is, a maguk csodálatos világukkal együtt. Horgászgatásaink során mindig szem előtt tartjuk a halfogási szabályokat, a kicsi halakat visszaengedjük, de a nagyon szépet is. Jó érzés látni, hogy vidáman ficánkolva úszik le a mélybe a halacska. Nem állunk mi emberek mindenek felett!

Néha lehet kivétel tenni azért, mert a gyomrunkat is nagyon szeretjük, nem vetjük meg a jó ételeket, és bizony ebbe beletartozik a halétel is. Így történt ez most is, mikor sikerült eg
y komolyabb halat megakasztani. A kisebb halak visszaengedésekor mindig elmondjuk nekik, hogy szóljatok már a család idősebb tagjainak, a nagyinak pl. hogy látogasson már el a horog közelébe, hátha sikerül kifogni. Bizonyára ez történhetett most is, valami idősebb családtag került zsinórvégre a spangled sweetlip emperor famíliából. Őkelme bő 9 kilós volt, nagysága ellenére nem volt túl nehéz kifogni. - Hát barátom belőled bizony kaja lesz - közöltem vele időben. Beépülsz a táplálékláncba, sorry :(

E történet további részében képes bemutatót láthattok egy fenségesen finom és meglehetősen különleges ízvilágú étel elkészítéséről. Én, aki nem vagyok valami nagy szakács, bizony mégis elkészítettem, bár közel két órámba tellett, de megérte.
No lássunk is hozzá. Tehát kezdésnek végy egy friss tengeri halat!
Szépen pucold meg, de konyhakészre nem a hagyományos lepikkelyezést kell alkalmaznod. Ezt a halat ki kell filézned, olyanra, mint amit a boltokban kaphatsz, szálka és bőr nélkül.

Cukkinis-padlizsános-tejszínes rakott halfilé


Hozzávalók:

50 dkg halfilé
2 kisebb cukkini
2 kisebb padlizsán
bacon
3 dl tejszín
citromlé
póréhagyma vagy újhagyma
zsemlemorzsa
vaj

gyömbér
bazsalikom
petrezselyem



Elkészítés: Kisebb tepsit kivajazok, és zsemlemorzsát szórok bele. Az aljára fektetek baconszeleteket. A halfiléket megsózom, lisztbe forgatom, és a felét ráfektetem a baconre. Megszórom gyömbérrel, és kevés citromlét locsolok rá. Felkarikázom a póréhagymát, és a felét ráteszem a halra. A cukkinit nem pucolom meg, a padlizsánt igen és hosszában vékony szeletekre vágom (kb. 3-4 mm-esre), ráfektetem a halra, és megsózom. Majd ismét bacon, hal, gyömbér, citromlé, hagyma, cukkini, padlizsán és só következik. A tetejét megszórom bazsalikommal és petrezselyemmel (természetesen kihagyható). Ráöntöm a tejszínt. A tetejét megszórom zsemlemorzsával és meglocsolom olvasztott vajjal. 220 fokos sütőben kb. 40 percet sütöm, majd a végén megpirítom a tetejét. Én nem fedtem le, hogy a tejszín könnyebben besűrűsödjön.

Ígértem képes bemutatót is, ide kattintva meg is nézhetitek !

Minden főzőcskézni vágyó olvasómnak sok sikert az elkészítéshez.


Végül pedig jó étvágyat kivánok :)


6/05/2009

HA MEGCSÍP EGY FEHÉR FARKÚ PÓK..............





....azt észre sem veszed, és még egyéb problémával is szembesülnöd kell ez esetben. De ne rohanjunk ennyire előre.



Hideg téli reggel, újság azt mondja, hogy 113 éves hideg rekord
dőlt meg a hétvégén. Cairns városka területén 13,9 fok volt, a fennsíkon pedig 4.8 celsius. Kicsit viccesnek tűnhet ez a hideg rekord május végén, de ne feledjétek, a trópuson vagyunk. Ez itt nagyon hidegnek számít, vedd figyelembe azt, hogy a ruhatárunk leg melegebb darabjai csupán melegítők. A másik szempont pedig az, hogy az év 10 hónapjában soha nem megy a hőmérő higany szála éjjel 22-24 fok alá, de a nyár 5-6 hónapjában éjjel is 28-30 fok van. Ezt idővel a szervezeted teljesen megszokja, nem is ágál ellene hidd el. A közmondás szerint a jót könnyű megszokni. Ez történik itt is, és miután felhígult a véred és beállt a melegre éjjel-nappal, ezek után ez a hőmérséklet igencsak kellemetlenül érint, még akkor is, ha ez csak a hajnali időben mérhető, ugyanis napkelte után hamar felugrik a higany szál 20 fok fölé. Ennyit erről.

Az újság azt is megírta, hogy ezen a hétvégén lesz az idei év egyi
k leg ideálisabb horgászati napja. Megfelelő lesz a dagály, szélcsendes lesz az időjárás, tehát ki lehet hajózni a nyílt vízre, vihar pedig közelben-távolban nincs. Na ez kellett csak a hajóval rendelkező Cairns-i lakosoknak. Mindez persze éppen szombatra esett, WEEKEND :-) Szerintem még az is szerzett valahonnan hajót, akinek nem volt, erre a napra.




Igazából Elias barátom és én erről semmit nem tudtunk, hiszen ezt
a napot már kitűztük célpontnak legalább két hete, az alapján, hogy én megnéztem a tide táblázatot. Semmi különös terv nem volt, csak letenni a hajót a vízre és pecázni. A dolgok akkor kezdtek feltűnni, amikor kikanyarodtam a fő útra, hajnal 5 után és semmilyen más autót nem láttam jönni-menni, csak terepjárókat, amik után hajók vannak feltéve az utánfutóra. Miután Eli-t is felvettem, már ketten figyeltük a jelenséget. Minden létező benzinkútnál sorok kígyóztak, tankolták a hajókat. - Te, mi van itt? Egyáltalán le tudjuk tenni a vízre a csónakunkat, lesz hely a rámpánál? - merült fel a kérdés bennünk. Hát hely az valóban alig volt, sort kellett állni, és parkolni a parton hagyott szerelvénnyel is csak jó messze tudtunk, a sok autó miatt. De nem számít!

Miután vízen voltunk, az óceán felé vettük az irányt, lássuk azt a beharangozott sima tenger felszínt. Hát nem az lett, szokásos hullámzás volt, ami aztán arra nem igazán alkalmas, hogy órákra kint legyél egy kis csónakban, előbb-utóbb a tengeri betegség miatt kidobod a taccsot, még gyakorlott hajós is! Úgyhogy vissza húzódtunk a folyóra, amit egyáltalán nem bántunk, hiszen a reggeli szél nagyon hasította a hideget a pulcsi alá. Szélvédettebb helyen már tudtunk melegedni is a kelő napfényben.

Fogtunk pár halacskát, jó horgász szokás szerint vissza i
s engedtük őket, majd felfedező útra indultunk a folyón felfelé. Ez esetben számolnunk kellett azzal a ténnyel, hogy minél feljebb haladunk, úgy csökken a meder mélysége. De mi bevállalósok vagyunk, menjünk. A látvány mindenért kárpótolt, ugyanis a 2-3 méteres vízbe le láthattunk egészen a meder aljáig, olyan volt, mintha egy üveg lapon hajóztunk volna. Csodás élmény így hasítani a vízen, kiállni a hajó orrára és nézni hogy mi fölött suhanunk. Sok halat nem láttunk a tiszta vízben. Behajóztunk a folyó külső kiugró ágaiba is, amely teljesen benyúlt az érintetlen esőerdőbe. Ember ezt a helyet szárazföldről meg nem tudja közelíteni. Ott leállítottuk a motort és csak hallgattuk a természetet. Csodálatos volt. Jó melegen sütött már a nap, nem fáztunk, mint reggel.

Túl sokáig ücsörögni viszont nem volt időnk, ugyanis kifelé menő víz volt, ami azt jelenti, hogy apálylik. Percről-percre csökkent a víz magassága a hajónk alatt, félő volt hogy megfeneklünk, úgyhogy uzsgyi minél lejjebb a folyón, a biztonságosabb mélység felé. Még kicsit kószáltunk, pecáztunk is keveset, de kimenő víznél már nem volt kapás. A torkolattól próbáltunk feljutni a rámpáig,
ahol is fel tudjuk venni a hajót a trélerre, de a víz bizony nagyon sekély lett. Többször is volt rá példa, hogy a hajócsavar már homokot kavart fel. Hozzá kell tennünk azt is, hogy nem ismertük a folyót annyira, mint a helyiek, így hát lestük, hogy ők hol mennek. Ott próbálkoztunk mi is. Akinek alumínium csónakja van, az könnyebben manőverezett, de nekünk nagy és nehéz üvegszálas testű csónakunk van, ami sok esetben nagy előny az alu-val szemben, de most nem az. Mélyebb a merülése és ha felakad, vért izzadunk, mire kiszedjük. Itt nem szállhatsz ki a csónakból, hogy megtolod a homokon. Nagy valószínűséggel életed utolsó tologatása lenne. Az estédet már "LACOST" krokodilbőr hálózsákban töltenéd :-)

De erre nem került sor, ki is tudtunk kötni, szépen ki is emeltük
a hajónkat, és haza is szivárogtunk a meglepően nagy szombat délutáni forgalomban. Otthon aztán hajó és horgászeszköz mosás. Közben fél kézzel már az esti kis szokásos party előkészületei is elkezdődtek. Pácolt csirkemell, sasliknak készítve. Minden magyar szereti ezt.


Színes kis társaságunkban vannak akik nem helyezik előtérbe a
hús evést, ők nagyon finom rakott zöldségeket készítettek. Mindenkinek minden nagyon ízlett, jó hangulatban késő estig osztottuk meg életünk történeteit egymással. Este kellemesen elfáradva hajtottuk álomra a fejünket. A bokám még ekkor is tökéletes állapotban volt.





A hajókázásunkról készült szerkesztett összeállítást itt megnézhetitek.
Aki esetleg HD minőségben is szeretné látni, jelezze. Egy free szerverre is föl van töltve, de némi instrukció szükséges a letöltéshez és lejátszáshoz.

Winter cruise from Borsiorsi on Vimeo.

Sailed the vicinity of Cairns



A kellemes dolgok után következett a dolgok fájósabb része :(

Másnap reggel már éreztem, hogy zsibog a bal lábam külső része, a bokám körül. Kisebb duzzadást is véltem felfedezni, de sok figyelmet ne
m tulajdonítottam neki. Majd lelappad! De nem úgy lett. Napi jövés-menés eredménye az lett, hogy kora délutánra már fél zsemle nagyságúra dagadt. Ekkor már alaposabban megszemléltük, van -e ütés, vagy seb, esetleg csípés rajta, de semmi sérülés nem volt a bőr felületén. Akkor biztos csak beüthettem a hajóba, csak nem vettem észre, gondoltam. Estére már fele sem volt tréfa, rá állni sem nagyon tudtam, hatalmasra dagadt és tűz forró volt. Attila barátom tanácsára félbevágott paradicsomot kötöttem rá éjszakára, ami számomra valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag reggelre valóban felére csökkentette a dagadást.

Erika aztán a munkahelyén megemlítette főnökének az esetet, aki tősgyökeres helyi lévén azonnal vágta a diagnózist, ez bizony fehér farkú pók csípése lehet, a tünetekből ítélve. Este mikor ezt mesélte, azt se
m tudtuk milyen pók ez?! De az internet segített, alaposan felvilágosodtunk pár perc alatt. A mellékelt térkép szerint ugyan a kontinens ezen északi részén nem jellemző ez a fajta pók, de ettől függetlenül persze minden előfordulhat. Annyira csúnya, sebes és gennyes az én bokám nem volt, mint amit a videón láthattok. Két nap alatt elmúlt, ezért is gondolom, hogy nem valószínű, hogy ilyen pók harapott meg, én inkább hangyára vagy egyéb, kisebb mérgű pókra gyanakszom. Az ellenben tuti, hogy ha a fent nevezett pókféle volt, hiába kerestem harapása helyét, ugyanis 2-3 nap múlva jelentkezik csak a mérge hatása, addigra a nyoma rég begyógyul. Láthattátok, mennyire kis rejtőzködő és milyen kicsi pók ez.



Tanácsolom mindenkinek, valóban nézzen a cipőjébe és rázza ki a zokniját, mielőtt belebújik. Én most szerencsés voltam, kis dagadással és bizsergősen viszkető gyógyulással megúsztam, de többel is beköthettem volna, pedig én mindig alaposan átnézek minden cuccomat, mielőtt felvenném.

Hogy a történet kellemesen, happy end -el végződjék, a csónakázás estélyén valóban nagyon finomat ettünk-ittunk. Bizonyítékul szolgáljon e kép, ahol is a BBQ sütőn éppen a vacsora grilleződik.



Jó étvágyat :-)