Olcsó - Drága !

2006 októberében, mikor is Ausztrália földjére léptünk, kíváncsian vizslattuk a környezetünket. Ismerkedtünk mindennel körülöttünk, persze elsők között az árakkal. Sokat tudakozódtunk még otthon, fórumokból, leírásokból, blogokból, hogy tudjunk kicsit számolni, miképp tudunk majd megélni kint. Pár nap után aztán kezdett kirajzolódni a körkép, ami úgy festett akkor, hogy az élelmiszer árak eléggé változóak, boltjai válogatják. Átlagot véve, talán kicsit olcsóbbank tűnt, mint otthon. Energiáról nem sokat tudtunk, áram és víz árról semmit. Aztán kiderült, hogy amíg nem a saját lakásodban laksz, addig a vízzel túl sokat nem kell foglalkoznod, hiszen azt nem Te fizeted, hanem a tulajdonos. Ha majd a saját házadban laksz, onnan már fiztened kell. Az áram áráról elmondások után csak annyit tudtunk, hogy nem drága. De $ - ban kifejezve semmit nem tudtunk. Üzemanyag árral hamar szembe kellett nézni, mivelhogy pár nap után autót vettünk. Roppantul tetszett a mérsékelt ára a benzinnek. 96 cent volt egy liter. Mosolyogtunk is, hogy fele árú, mint otthon. Műszaki cikkek és háztartási dolgok árai nem nagyon érdekeltek még, de kíváncsiságból azt is szemügyre vettük. Forma - forma! Átlagban hasonló volt minden dolog. Tehát a megélhetési feltételek nagyon kedvezőek voltak, egyszerű kis életünk még akkor nem rótt túl nagy kiadást a családi kasszára, bár szinte semmire nem költöttünk, csak élelemre és üzemanyagra.

Ami sokkal drágább volt mint otthon, az albérlet ára! Kb 4x annyi mint egy átlagos otthoni vidéki albérlet. Akkor első helyünkön 198$/hét fizettünk. Onnan hamar leléptünk, Gold Coaston sikerült egy sokkal jobb lakásba költözni, egy lakóparkba. Ott már 260$/hét volt a költség, ami nem számított egyáltalán soknak, hiszen remek hely volt. Ez másfél évig nem is változott, szerencsénk volt! Fél évente ugyanis mindig szoktak emelni a lakbéren 5-10-15 $ -t.

Mostmár Cairns-ben teljesen különálló házban lakunk, ez is rent(albérlet), itt már 365$ fizetünk hetente. Igazából ezt sem sokaljuk, hiszen csodás helyen lakunk, nagyon jó a ház is. Persze rengeteg pénz hetente, de viszonyítani kell az itteni árakhoz, és így már nem is sok. Ez a ház és környezet egy nagyvárosban akár kétszerese is lenne. Lassan közben persze eltelt két év.

Felmérések szerint a világ egyik leggazdagabb országában élünk, a legélhetőbb életfeltételekkel. Ebben az országban élni ajándék a sorstól. Azok akik ide születnek, ebből semmit nem tudnak és nem is értik hogy miért mondják róluk ezt. Mi "wogok" (menekültek) már ezt teljesen máshogy látjuk. Szinte a világ minden részéről települnek be ide, még fejlettebb országokból is, bár onnan persze kevesebben. Bertók Zoli minapi beírását nézve, grafikonnal illusztrálva, látható a bevándorlók százalékos felosztása. Megtalálható ez : www.ausztralia.net lapon. Érdemes megnézni.

Mi újkori emigránsok sem fürdünk azért a kánaánban, hiszen ebben az országban is mostmár egyre jobban érezhető a világgazdasági válság hatása. Legjobban az üzemanyag ár az, ami lassan a duplája lett bő másfél év alatt. A 2006-os 96 centhez képest most 180 cent körül van az ár, de jóslások szerint még emelkedni fog. Ejj.... ! Mint mindenhol máshol a világban, itt is viszi magával a többi termék árát is a benzin áremelése. Nem annyira látványos és publikus a dolog, de mi bizony néha számolunk. Tudom hogy rossz otthoni beidegződés ez, de mi így nőttünk fel és kész.

Átlag élelmiszerek (cukor, liszt, olaj, tej..stb) 20-30% -al emelkedtek, persze észrevehetetlenül, lassan. Jellemezni a dolgok árának változásával szembeni érdektelenséget talán úgy tudnám a legjobban, hogy a tősgyökeres ausztrál az sose nézi a boltban az árakat. Ő bemegy, fog egy trollikocsit és megveszi ami kell. Általában roskadásig pakolja a kocsit, alig bírja kitolni a kocsihoz. Nem érdeklik az árak, de hát jól is van ez így. Életrevaló lakosnak van munkája, jól is keres. Vannak hitelei, szinte minden azokból van, de ki bír mindent fizetni könnyedén.
A benzin áremelkedés azonban már kicsit érzékenyebben érinti az embereket. Első megmosolyogtató riportot fél éve láttam a híradóban, ahol is a benzinkúton tankoló testesebb hölgyet megkérdezte a riporter, hogy mit szól a dráguló üzemanyaghoz. Kicsit fancsali képet vágva, de persze mosolyogva elmondta, mivelhogy több pénz kell a benzinre, kevesebb jut a kajára :-) Hát ez akkor roppant muris válasz volt, gondolom épp ezért is tették be a műsorba.

Aztán 3 hete hosszú hétvége volt, ilyenkor a fél ország felkerekedik és kirándul. Mivel hogy szabad volt még a hétfő is, gondolhatnánk, hogy csúcsforgalom lesz majd minden motelban és az utakon is. A hiradóban aztán a közlekedésfigyelő helikopter üress utakat filmezhetett, és egyszerűen nem értették, hogy miért nem mennek az emberek több száz kilóméteres kirándulásokra? Nehezen aztán kihámozták az okot, hogy lehet a drága benzin miatt? Hm ... !
Szinte minden egyes nap a főcímekben szerepel a méregdrága üzemanyag ár. Figyelve a hétvégi ujságokat aztán, böngészve az eladó autókat, privátokat persze, egyre feltünőbb, hogy legtöbb eladó autó a Holden Commodor lett, amiről köztudott, hogy nem gyártják 3800 köbcenti alatt. Barátok közt is szépen szürcsöli a benzint a V6 motor. Eddig ez nem nagyon érdekelt senkit.
Az utak mellé is elég sokszor kiteszik az eladó autókat, de a nagy köbcentis kocsik, amik nemrég nagyon kapósak voltak, már bizony hetekig porosodnak az útpadkán, vagy füvön. A kis köbcentis motorú autókat keresik, kevés hengerűeket, mert a regisztrációt is a hengerek száma után kell fizetni itt. Olcsóbb a 4 hengeres után fizetni, mint a 6 vagy 8 hengeres országúti církálók után. Fénykorában a legnépszerűbb terepjáró a Toyota Land Cruiser volt itt jópár éve. Hatalmas, kényelmes, erős és szép kocsi. Azt hogy takarékos, semmiképp nem süthetjük rá, hiszen a 25-30 litert beszipkázza a városban. Egy kurva TANK! Rengeteg eladó lett, tele van vele az újság és még az áruk is hirtelen nagyon olcsó lett. De a kocsikról ennyit.

A jóléti társadalom egyben "nemtörődöm semmivel" társadalom is a szememben. És mennyien sütögetik a szalonnájukat ebben a mértéktelen költekezésben. Van pár példám, teljesen konkrét tényekkel és adatokkal, bárki utánanézhet. Mint mondtam az ozzy, ha valamire szüksége van, bemegy a boltba és megveszi. De ha nincs szüksége semmire, akkor is elmegy vásárolni szabadidejében és a bevásárlókocsit akkor is televeszi. Meglát valamit és megveszi, ha nincs rá semmi szüksége, akkor is. Hogy milyen nyereségi rátával dolgoznak a shopping centerek és multik az elképesztő.

Sokat vásárolok az interneten, az Ebay-on. Évek óta teszem ezt, teljes megelégedéssel és biztonságban. Csak azt keresek, ami szükséges. Vettem egy 2 GB-os pendrive-ot, persze China-ból. Postával együtt 22$ került. Pont ugyanez a termék a legnevesebb multi műszaki boltban 89$. Szükségem volt micro sd kártyára, Olympus fényképezőmbe. Gyorsan kellett volna, bementem a boltba, hogy veszek. Nem vettem, mert 92$ -t szerettek volna kapni cserébe. Mindez az Ebay-on 18$ volt. Az autómhoz kellett egy vízhőfok jeladó gomba. Picike réz alkatrész, a neten 18$ az ára, az autós boltban ugyanezért 182$ kértek volna el! TÍZSZERES ÁRAT! Ez volt a legdurvább. De nem példálózok tovább, higyjétek el, hogy rengeteg példát tudnék sorolni.

Az ausztrál nem vásárol a neten, sőt még tv riport is volt róla, konkrétam az Ebay-ről, hogy semmiképp ne vegyetek ott semmit, mert mindenkit becsapnak! Mondják ezt az esti hiradóban, amit lát az egész ország. Ugye?! Nem a boltokban csapnak be, hanem a net-en! FUNNY :)

De még mindezeket is tegyük félre. Ha szolgáltatást kell igénybe vennünk, pl. autószerelőhöz "kell" elvinni az autót, készüljünk csak fel sok-sok dollárral, hiszen éppen annyit fog számlázni, amennyi belefér. Feltételezhető hogy fele dolgot meg sem csinálja, vagy megcsinálja, de olcsóbb anyagokkal. Számolni azt meg teli árban fog. Itt úgysem érdekel senkit a mechanikus munkadíja, meg nem is értenek az autókhoz az emberek, tisztelet a kivételnek.

Gumiszerelőnél járva szintén bőven fog majd a ceruza. Egyszer csak kíváncsiságból megálltam egy műhelynél, megkérdeztem hogy mennyiért cserélnék fel a kerekeket, az első kettőt hátra, azokat pedig előre. Tudjátok az egyenletes kopás miatt. Kb 10 perces munka lett volna, nekik minden szerszámuk ott van kéznél. 35 dollárt szeretett volna kapni az úriember, de nem most, mert bizik mára teljesen. Nos, otthon szépen egyenként megemelgettem a kocsi négy sarkát és átcserélgettem én a kerekeket. Beletelt fél órámba, kis testmozgás volt, jól is esett!

Az egyik legdrágább szolgáltatás az állatorvos (VET). Ha házikedvenced megbetegszik és dokihoz kell vinned, előtte gyűjtsél!! Sokat! Ő aztán végképp annyit kér el vizsgálatokért és kezelésért, amennyit csak kedve tartja. A leggazdagabbak az állatorvosok és a fogorvosok! Emberi orvosok az más kategória, mert ott ugye rendelkezel biztosítással, és bizonyos százalékot visszatérít a biztosító. Fogorvosra csak akkor érvényes a biztosításod ha kötsz kiegészítő biztosítást. Ugyanez vonatkozik a szemészetre is, oda is kell külön biztosítást csinálnod, hogy kapj vissza pénzt.

Szintén merénylet a pénztárcád ellen ha ügyvédhez kell menned. Persze oda senki nem megy szivesen, de ha kell, akkor mész. Csupán csak az, hogy meghallgasson a ügyvéd belekerül neked legalább óránként 150-200 dolcsiba. És még csak utána jön az ügyed kezelése :(

Súlyos csapást képes mérni anyagi helyzetedre az ingatlan ügynök is (Real Estate) ha nem vagy elővigyázatos és körültekintő. Mivel kevesen rendelkezünk saját házzal, így bérlünk, rentelünk.
Ezt itt csak rajtuk keresztül lehet megoldani, ők adják ki a lakásokat és mikor elköltözöl ők is veszik tőled vissza. Ahhoz hogy bérelj, kauciót (bondot) kell letétbe helyezned náluk, ez álltalában 4 heti bérleti díj, nem kis összeg. Jól nézd meg ezt a pénzt mikor odaadod nekik, mert nem valószínű, hogy egyben látod ujra! A tulajdonost nem látod soha sem. Ő sem kiváncsi rád, Te se akard tudni hogy ki ő, meg sem mondják jóesetben az ügynökök, még ha kérdezed se. Ha bajod van a lakással amit bérelsz, velük kell intézned mindent. A lakás kibérlésekor roppant előzékenyek és kedvesek. A törvény szerint neked mindenképp meg "kell" nézned a lakást mielőtt kiadják neked. Ez itt QLD-ben törvény, csak akkor tudsz kivenni bármit is ha itt vagy és vele együtt végigjárod a lakást. Ekkor minden nagyon szép és jó a házban. Miután összeszedted a szükséges papirokat amiket kérnek (nem egyszerű) és megkapod a kulcsot, kapsz vele együtt egy kitölthető listát, amiben leírhatod hogy saját belátásod szerint hogy vetted át a lakást. Ezt a papírt 2-3 napon belül vissza kell vinned nekik, de jó ha már akkor ott fénymásolsz magadnak is egy példányt, legyen meg akkor amikor leadod a rentet. Az ő példányuk ugyanis feltűnő módon el szokott tünni. Ha túl sok hibát sorolsz fel átvételkor a házban, ujra kijönnek és veled együtt átnézik. Nos, mikor kiköltözni szándékozol jelezd a szándékod legalább 2 héttel előre, de ez benne is van a szerződésedben. Leadáskor aztán szintén randi van a házban. Neked teljesen tisztán és persze hibátlanul kell a lakást leadnod. Ha van benn szőnyeg, azt számlaképes takarítóval ki kell tisztíttatnod, és már rá sem mehetsz a tiszta szőnyegre. Számíts rá, hogy az ügynök a legmesszemenőbb alapossággal fogja átnézni a lakás minden apró zugát, a legapróbb hibát vagy piszkot rögtön megtalálja és azonnal méteres listát készít. Miután majd átrágta magát széltébe-hosszába, elmondja, hogy miért is nem fogod visszakapni a bondodat, mert ezt és ezt és ezt levonja belölle. Örülj ha egyáltalán visszakapsz valamennyit!

De rutinos bérlők már erre is kitalálták a megoldást, tőlük ugyan nem tud levonni semmit, mert mire eljön a kiköltözés napja, már nincs bent bond. Az utolsó hónapban ugyanis nem fizetnek egy fillér albérleti díjat sem, így pont lenullázódik a pénz, mire eljön a költözés napja. Az ingatlanosnak nincs miből visszatartani pénzt. Ilyen világ ez :)

Hogy ne csak kellemetlen dolgokról írjak! Élelmes magyar feltalálja magát, szinte mindent megold, lehetőségei szerint, hiszen így lettünk nevelve. De nem a "lop-csal-hazudik" jelzőre gondolok itt, mert ha lopsz-elkapnak, ha csalsz-lebuksz és ha hazudsz-rájönnek, és mehetsz ügyvédhez, de annak már tudod az árait. Országos szinten virul a használt cikk kereskedelem, újságokban, kitűzőtáblákon, piacokon, vásárokon és persze garázsbazárokon. Így aztán ha veszed a fáradságot és végigböngészed ezeket a helyeket, a siker nem marad el. És ne feledd, még ott az internet is.

Ez a bejegyzés az itt élőknek nem sok újdonságot fed fel, talán a leendő bevándorlóknak lehet érdekes. Azért írtam le tulajdonképpen, hogy senki ne higgye azt, hogy akkor mikor eljön otthonról ebbe az országba, egycsapásra minden gondja megszűnik és kánonán kezdődik. Itt is majd szépen előjön minden, csak másképp! Nem kell a szavaimat kézpénznek venni, én csak a saját szemszögemből írtam le mindezeket, bizonyára van aki teljesen máshogy éli meg a dolgokat és más a véleménye mindezekről.

Kellemes nyarat mindenkinek :)

Az ausztrál kisegér esete :)

Nem vagyok valami nagy alvó, se túl mélyen nem alszok, se túl sokáig reggel nem fetrengek! Igazából nem is bánom, hogy hamar kidob az ágy. Ha többet vagyok ébren, többet látok a körülöttem lévő világból. Mikor felébredek, kipattan a szemem és azonnal 100%-on is vagyok szinte minden tekintetben. Így volt ez a minap is egy késő őszi reggelen. Ez az évszak azért annyi magyarázatot igényel, hogy itt ilyenkor kora reggel 25 fok körül van a hőmérséklet, tehát hidegnek nyoma sincs. A madarak az első hajnali pirkadati napsugárral kelnek és természetesen rögtön rá is zendítenek aznapi mondókájukra. Sok féle van belőlük, nem sikerült még mindet megismerni. Addig is ismeretlenül fürdök a kora reggeli madár dalban, vagy inkább ricsajban néha.A házunkat rengeteg féle fa és nagy bokor veszi körül, úgy kell elképzelni, hogy csinálj egy tisztást egy sűrű erdőben, de ne nagyobbat mint a házad területe a kis kerteddel együtt, és oda tedd le a házat. Igazából ez itt a trópuson teljesen megszokott, elég sűrű növényzet van mindenhol. Így aztán amikor felkel a nap az óceán felől, elég sokáig kellemes árnyék van az udvarodon, a napsugarak csak a sűrűségen át kukucskálhatnak be. Igazán kellemes fényhatást képes létrehozni a pálmák közül kikukucskáló napfény, amint a szellő a fák leveleit finoman himbálja ide-oda. Mintha sok kis apró erős izzó fényének tömkelege próbálna átjutni hozzád, de az útjukat állandóan akadályozza valami. Ez által lesz az udvarodból egy csillogó pázsitú nagy zöld placc. Növeli a hatást a medence vízéről visszatükröződő fényözön. Ha csak egy mondatban kellene jellemeznem egy sétát itt, nos akkor az így nézhetne ki: Séta egy nagyon kellemes élményt nyújtó, fényárban úszó udvarban, a reggeli harmatos fűben, madárdalban, mezítláb!

Nézzük mi is történt itt az éjjel? Ősz lévén elég sok levél lehull mostmár a fákról, hiszen itt is újul a természet. De nem úgy mint otthon, az elsárgult vagy száradt levél helyére szinte azonnal kihajt az új és friss utánpótlás. Így hát kopár fa nincs. Itt nem alszik a természet, a megújulás folyamatos. Például a konyhai fűszernövényeket az év bármely napján elültetheted, de lehet ez paprika vagy paradicsom is. Mindegy, mindig megfakad és kihajt, majd terem. Erről ennyit. A tisztán tartott kertbe, pázsitra éjjel pár levél lehull, amit nagyon hamar össze lehet kapkodni, kis tornának is felér. Nagytakarításnak meg ott a levélporszívó, azzal még hajolgatni sem kell. Nézzük a medencét, a vízfelszínen szintén minden reggel úszkál pár éjjel landolt levél. Ennek összeszedésére hosszú nyelű kézi szűrő van használatba véve. Ezzel lenyúlhatsz a medence aljára is, a fenéken összegyűlt mindenféleség kiszedésére és persze üldözheted a fent úszó kis vitorlákhoz hasonlító leveleket. A medence tisztító rendszere egyébként minden nap több órán keresztül forgatja a vizet, lehalászik mindent a felszínről. De én megelőzöm ilyenkor. Közeledvén a medencéhez egy villanás alatt átpásztázza a tekintetem a területet, látom is hogy van pár kipecázandó zsákmány. Levelek......... illetve, hm!

Mi az ott a túlsó parthoz közel a vízen lebegve ???? Volt már különféle zsákmány, százlábú, különféle bogarak, hangyák, sőt még kis béka is. De ez messziről egyikre sem hasonlított. Érdeklődve közelítettem és lassan felismertem őt :) Egy kicsi egérke lebegett a vízen, illetve csak a feje volt kint a vízből, nyaktól felfelé. Teljesen mozdulatlan volt, mintha egy gyerekjáték lett volna. Négy lába a víz alatt széttárva, pont úgy mint egy műanyag játékfigura. De ez nem játék volt. Elég volt a szemébe pillantani, ott lobogott az élet tüze, de már szinte csak pislákolt. Nem mozdult még akkor sem mikor a közelbe értem. NEM MERT !! Nem tőlem félt, hanem attól hogy végleg elmerül, vagy ereje teljesen elfogy és nem bírja tovább a fejét fölfelé tartani hogy kapjon levegőt. Szerintem órák óta ott lebeghetett a felszínen, kimászni nem tudott, mert a medence széle le van kerekítve és egyébként sincs színig tele vízzel, annyival mindenképpen lejjebb volt a víztükör, hogy ő nem tudott kimászni semmiképp. A teljes kimerültség is látszott abból, hogy félelem a félelem leghalványabb jelét sem tanúsította, mikor közelítettem. Az egyébként szépen testéhez simuló szőre már teljesen szét volt ázva, minden szőrszála ezer felé állt.

- Hát te meg hogy a túróba kerültél oda kiskomám? - kérdeztem tőle. De ő nem mozdult. Na én gyorsan felkaptam a merítőhálót és óvatosan alámerítettem, de csak lassan, nehogy "halálra" rémüljön. Ahogy emeltem kifelé és szilárd talajt érzett a négy kis lába alatt, egyből kapaszkodni kezdett a körmeivel. Magamhoz húztam a hálót és a farkánál fogva kivettem és letettem egy kőre. Szegénykém szörnyen nézett ki, alig élt. A kimerültségtől teljes testében remegni kezdett, mint akinek vacognak a fogai. Alig bírt állni a lábain, billegett is mindenfelé. A kövekre még nem sütött oda a napfény ezért gondoltam, hogy átteszem egy naposabb helyre, de egyébként is el kellett tennem onnan mert egy zöld hangya már rá is telepedett a hasára és gondolom harapdálni is kezdte. Ő meg képtelen volt ez ellen védekezni. A farkánál fogva ismét felemeltem, ekkor nagyon cérna vékony hangon próbált cincogni párat, de nem túl jól sikerült, csak nyekergés lett belőle. Gondolom ehhez is minden nem létező erejét össze kellett szednie. Nem volt valami félelmetes szörnyeteg a hangja miatt. A hangyát egy gallyal eltávolítottam, kézzel nem akartam őt megfogni, nehogy megharapjon, bár erre igen kevés volt az esélyem. Nos egy kivágott fa kiszáradt rönkjére tettem le, ott már tudott kapaszkodni is rendesen, nem úgy mint a köveken. Jó ideig még figyeltem, hogyan próbálja rendbe szedni magát. A nap rásütött, veszélyben nem volt, itt kipihenhette magát. Ott is hagytam, majd kis idő múlva visszanéztem, még ott pihent. Később már eltűnt, remélem teljesen rendbejön, máskor majd vigyáz, hogy a nagy éjszakai rohangálásban nehogy újra belesodródjon a vízbe. Nem utolsó sorban pedig számítok rá, hogy nem felejti el azt, hogy megmentettem az életét, és nem rágja szét a házban a dolgainkat :)

A gekkók! Ha már ház körüli dolgok jöttek szóba, őket mindenképpen meg kell említenem. Lent délen, Gold Coaston is voltak ezek a kis aranyos gyíkocskák a ház körül és elvétve bent is. Ők ugyanis a plafon és falak rovartalanításáért a felelősek. Itt Cairns-ben, feljebb északra lényegesen többen vannak, gondolom a meleg miatt. A teraszunkon sötétedés után volt hogy 7 db gekkó pásztázta a plafont, várva egy kövér lepkét, legyet, vagy eltévedt szúnyogot. Persze a házban bent is vannak ezek a kis hangtalan hüllők, de ott nem sok élelem akad, kiköltöznek hamar. A minap bent a nappaliban a falon egy egészen picikét láttam, pár napos lehetett csupán, fél centi sem volt a hossza. Békésen belebámult az arcomba amikor egészen közelről megvizsgáltam. Nem félt, bár nincs is mitől tartania, az emberek nem bántják őket sose, hiszen segítenek a rovarok elleni harcban. Egészen megnyugtató időtöltés esténként kint a teraszon elüldögélve elbambulni azon, hogy milyen kis ügyesek ezek a villámgyors négylábúak. Sötétedés kezdetekor kezdenek előbújni a teljes biztonságot nyújtó lakhelyükről, a plafonra szerelt ventilátor fölső kupolájából. Azoknak a szárnyas rovaroknak nem túl sok az esélyük ha ők észreveszik, hogy landolt a közelben valaki. Akár 3-4 méterről is képesek egy villanás alatt ott teremni és máris "hamm"! De sokszor egymással karamboloznak, ha egy falatot néznek ki. Olyan is van, hogy egy nagyobb lepke is a látótérbe kerül, de az nem száll le, csak nekirepül a plafonnak sokszor és gyorsan egymás után. Nos, ilyenkor a legmurisabb a helyzet, mert elkapni nem tudják a lepkét, ahhoz kevés az idő, nem érik el. De keményen próbálkoznak és roppant kitartóak. Ilyenkor van hogy 3-4 gekkó küzd, rohangálva, hogy bekapja a zsákmányt. Dúl a csata a plafonon :-) Idővel aztán megvan az eredmény, mert a lepkét rettentően vonzza a fehér plafonra világító lámpafény, nem tántorodik el attól, hogy őt itt meg akarják enni. Egyszer csak landol, persze vesztére. Próbáltam csinálni közeli képet kis tappancsos és szinte átlátszó barátainkról, van hogy egészen jól szemügyre vehetőek, de ne feledjétek, ők nagyon kicsi hüllők!!

Nagy tücsök, de inkább hatalmas sáska! A hang, amire figyelmes lettem elég furcsa volt. Bent ültem a nappaliban, persze itt mindig tárva-nyitva minden ajtó és ablak. Minden nesz behallatszik, még a legkisebb is. Ha pedig valami egészen eltérő hang van, arra mindenképp felfigyelünk. Ez is az volt, nagyobb koppanások és szárnycsapkodás, meg zúgás. Persze már este volt, sötét. Ezt meg kell nézni! Kikukkantva először csak azt láttam, hogy valami tenyérnyi nagyságú rovarszerűség repked ide-oda, nekirepülve falnak, oszlopnak és plafonnak! Jó nagyokat koppanva lefejel mindent. Annyira be volt gyorsulva, hogy alaposan meg se tudtam nézni, nem időzött sehol sem. Hát elkapni aztán meg nem próbálom, azt sem tudom mi az!? Madárnak kicsi, rovarnak pedig nagy. Egyszer aztán lenyugodott, leült az oszlop oldalára. Azonnal fényképezőgépre kaptam, de lencsevégre nem tudtam kapni, mert mint közelítettem, ő azonnal továbbállt. Kicsit bosszankodtam és már éppen befelé indultam mikor nagy dacosan mégiscsak leszállt, mintha mondta volna : -Na tessék, fényképezzél ha akarsz! Hát meg is történt, egészen közel engedett, nem zavarta még a vaku fénye sem. Nekem semmi bajom a körülöttem lévő rovarvilággal, nem is félek tőlük és el sem rémíszt a látványuk. Sőt! Inkább rácsodálkozok a természet alkotta szenzációs életformára. A sáska pompás alkotás, kinagyítva olyan mint egy fantasztikus filmben lévő félélmetes szörny, akitől félni kellene. Persze ha ekkora lenne, mint mi emberek, akkor talán elgondolkodnék rajta, hogy ne menjek hozzá túl közel, de ebben a méretben teljesen ártalmatlan. Csak "zöldet" eszik, de abból rengeteget. Ha csapatostól lecsapnak egy termésre, akkor annak meszeltek, letarolják.
Ezt a nagy rovart csak akkor este láttam, se előtte és azóta sem. Eddig még soha nem találkoztam vele mióta itt élek ebben az országban. Úgy látszik hogy direkt azért mutatta meg magát, mert tudta, hogy most éppen a rovarokról fogok írni, és ő mindenképp szeretett volna szerepelni benne, megmutatni magát a nagyvilágnak.

Befejezésül még egy érdekes kép, a fények és szinek kellemes játéka és összhangja egy naplemente utáni képen. Pompásan látható a "hold udvara" amelyet valójában nem tud megvilágítani a napfény a föld takarása miatt, de mégis mennyire sejtelmesen látható. Mennyire érdekes, hogy a napocska szinte alig bukott le, a barátja a hold máris ott ékeskedik a látóhatár fölött. Mintha búcsúzóul integetne a napnak, hogy most ő következik :)
Szép napot - vagy éjjelt mindenkinek!!