10/29/2008

ZAJLIK AZ ÉLET A TRÓPUSON !

(bármely képre kattintva, teljes nagyságában élvezheted a látványt)



Aki egyszer Cairns-be téved, föltétlen meg kell nézze a Dinden National Park-ot, ami egyben a város ivóvíz tározója is. Sok egyéb érdekes látnivaló van a városban és környékén, de ezt sem szabad kihagyni, rá kell szánni legalább fél napot, mert megéri. Mi már másodszorra látogatunk fel oda, először az esős évszak kellős közepén voltunk, mikor is teljesen felhős és esős idő volt. Akkor is nagyon nagy élmény volt a vízesésekkel tarkított úton felvezetni. Most azonban ragyogó napsütésben mentünk fel, hiszen tudtuk, hogy lesz látnivaló bőven. Volt is, de gyertek velünk, megmutatom :)

Kellékek, egy erőss terepjáró, fényképezőgép, elemózsia (banán,alma), pompás tiszta napsütéses idő, legalább fél nap szabadidő és egy nagy adag jókedv! Ha minden klappol, akkor hajrá.


View Larger Map


Nos! Miután alaposan megszemlélhettétek a környéket föntről, ereszkedjünk le a földre. Letérve a főútról, rögtön egy hatalmas információs tábla integet, melyről minden infó érthető és világos.



16 km vezetés vár rád mire felérsz a több mint 500 méternyi tengerszint feletti magasságba. Útközben végig 40 km/hr sebességkorlátozás van. De nem is kell gyorsabban menni, meg nem is lehet. Rengeteg látnivaló van fölfelé, több helyen van kilátás az öbölre, ahol egyben a város is terül el. Kilátni egészen a korall zátonyokig, ha tiszta az idő, még a Green Island (zöld sziget) is jól látható. Rögtön az első kilátónál optikára is kaptam, és ez lett belőle.


Pár percnyi vezetés után pedig, miután kb 250 métert emelkedtünk, már ez a kép tárult elénk. Szépen látható az öböl vize, mely sajnos egyáltalán nem mondható tisztának, sőt apálykor egy nagy pocsolya. De ez majd egy egészen más történet.


Igazából nagy erős terepjárót írtam az elején, de hát egyszerű személyautóval is simán fel lehet jönni, mi is csak most azért jöttünk ezzel, mert új adagolót kapott, és ki akartam próbálni egy kicsit eröltetett terepen is, de szépen dolgozott!


Jó pár kacskaringózás után aztán felértünk a hágóra, ahonnan még a túloldalon is 4-5 km vezetés várt ránk. Közben a levegő nagyon kellemesre hűlt le, illetve nem is helyénvaló kijelentés, hogy lehűlt, inkább nagyon friss és oxigéndús lett. A fázás gondoltat is távol maradt töllünk. Mivelhogy teljesen a fák között kell vezetni, szinte ráborulnak az aszfaltra, nem is csoda, hogy megajándékoznak kellemes levegővel. Meg is álltam minden kiállónál és nem voltam rest kattingtatni a gépemet. Hibátlan a látvány !


Egy másik megállásnál pedig ő integetett a kis pettyes leveleivel, hogy gyere fotózz le, had vigye a képed hírét, hogy milyen szépséges alkotása vagyok a természetnek.


Megérkezésünket komoly szögesdrótos kapu jelezte, kicsit hasonlított egy katonai objektumhoz, melyet nagyon védenek a külvilágtól. Ez csak némán betessékelt, és azonnal információs táblával is tudtunkra hozta, hogy mire kell figyelnünk bent létünkkor.















Pár méterre a kaputól aztán újabb tábla informált, precíz alaprajzzal kibővítve, hogy hol is vagyunk éppen és mi vár ránk. Igazán alapos munkát végeztek a terület gondozói, mindent aprólékosan helyére tettek, bár minden felé találkoztunk már ezzel a teljes körű információ áradattal.

Még pár száz méter és célba értünk. Minden tiszta, jól átlátható és jól tervezett. Hétköznap lévén alig volt látogató, amit igazából nem is nagyon bántunk. Kellemes csend fogadott, amely párosult az illat dús és sűrű levegővel, amit szinte harapni lehetett.

Felsétálva lépcsőn aztán elénk tárult a hatalmas víztározó panorámája, amelyet előző ittlétünkkor nem láthattunk, hiszen minden felhőben volt akkor. Hát ha szépet és békés, nyugodt környéket láttatok valaha, na ez épp az !















Sétára indultunk, ugyanis a terület jelentős részét be lehet barangolni, de nem lehet a vízre rámenni, se a szigetekre átmenni, se igazából a víz közelébe sem lehet jutni. De az üzemi részt be lehet járni. Így jutottunk el először is a levegőztető és vízkiemelő bázishoz, ami jól benyúlik a tó ezen részébe. Érdekes adatokat osztott meg velünk egy nagy tábla, nem is gondoltam volna hogy 36 méter mély átlagban a tározó vize.





















Azt is a tábla tudatta velünk, hogy a benyúló csövek a víz levegővel való dúsítására szolgálnak, javítva ezzel a víz minőségét.

Több részére el lehetett sétálni a telepnek, de bármerre is jártunk, utunkat figyelő szemek kísérték, még azt is megfigyeltem, hogy a kamerák valóban mozogtak is, ami nem föltétlen azt jelentette hogy minket követtek, csupán csak ellenőrzésképpen a birodalmat pásztázták.















Van egy érdekes része is a területnek, ahol láthattuk, hogy hol tud eltávozni a víz, ha az esős évszakban veszélyesen megtelne a tározó. Most ugyanis hónapok óta nincs jelentős eső és a vízszint jól lent van, de jól látszik a part oldalán, hogy meddig szokott fent lenni a víz. Egy bizonyos vízszint fölött átfolyik ezen a beton átfolyón és távozik a folyóba a völgybe, ami elvezeti az óceánba.















Sétánk végeztével vissza is értünk a parkolóhoz, illetve az ott kialakított pihenő parkhoz, ahol már visszaérkeztünkre megnőtt a kirándulók száma, és jó Ausztrálokhoz méltón, rögtön megérkezésük után a BBQ sütőn kezdtek szorgoskodni. Gondolom a rettentő hosszú úton, amíg felkocsiztak ide, meg is éheztek. Jó illatok tekeregtek a levegőbe.



Még búcsúzóul vetettünk egy pillantást -e mesés tájra, melynek szépsége rabulejtő, én mindemellett fentasztikus haszna is van, hiszen az egész város innen kapja az élethez szükséges ivóvizet. Becsüljük is és tiszteljük is érte, vigyáztunk tisztaságára és épségére. Bizton eszünkbe jut a hely, amikor otthon megnyitom a csapot és friss vízet kapok a poharamba.



Igazi képes beszámolóra sikeredett a mostani beírásom, az eddigiektől eltérően. Remélem azért nem untattalak vele túlzottan, hiszen átélni a táj varázsát csak a valóságban lehet, egy keveset ugyan a monitorodat nézve is érezhetsz, és remélem meg is történt ez most Veled. További szép napot vagy estét kívánok :-)











10/22/2008

Rubbish-shoot - a szeméttelep !



Kivesézett és áttárgyalt téma már az, hogy itt Ausztráliában mennyire szenzációsan jól működő dolog a garázsbazár (garage sale). Az egész országban virágzik ez az üzleti forma, amely mind az eladónak fantasztikus lehetőség egy alapos lomtalanításra, mind a vevőnek pedig szenzációsan jó alkalom, hogy általános ház körüli lomhoz - kacathoz és háztartási eszközökhöz jusson, a valós ár feléért vagy negyedéért, szerencsés esetben még kevesebbért. Lom az eladónak, kincs a vevőnek. Írtam is már régebben erről, és akkor szent meggyőződésem volt, hogy már ettől olcsóbban hozzájutni "kincsekhez" nem is lehet.



De! Természetesen fokozható a dolog, természetesen miért is ne lenne, bár szerintem teljesen sajátságos és abszolút helyi dolog itt Cairns-ben, ugyanis más városban még eddig nem találkoztam ezzel a dologgal. Igaz ugyan, hogy csak Brisbaneban és Gold Coaston jártam még csak eddig!

Sok esetben kedvem és lehetőségeim szerint handyman munkákat is végzek, mikor mit gördít lehetőségként elém a sorsom. Ilyenkor ugyebár ház körüli teendő
k tornyosulnak föl, amihez is olyan "szakember" kell, aki szinte mindenhez ért egy kicsit. Semelyik nem szakmája ugyan, de hát talpraesett magyar a jég hátán is megél. Ezek a javítgatási munkák valóban sokféle szerszámot és alkatrészt és kelléket igényelnek. Kell legyen minden olyan dolog a kocsidba, hogy bármely problémát megold. Ha nincs, vagy ha valamiből új kell, akkor irány a bolt. Ebben a szakmában próbálunk mindent olcsón és rugalmasan megoldani, és ez a folyamat oda vezet, hogy jártamban - keltemben sokféle lom és kacat kincs lehet a számomra. Ezért is járok rendszeresen garázsbazárra. Nem azért, hogy még több cuccot feltornyozzak a kis raktáramban, hanem azért, hogy alkalmasint legyen hová nyúlni, ha kell valami, és ne kelljen újat venni mindenből. Ezzel jelentős mennyiségű dollárt spórolhatunk meg, természetesen öröm ez az ügyfélnek is, hiszen sokkal olcsóbban történik a javítása, mintha mindenből újat kellene vegyen, és persze öröm a saját zsebemnek is, hiszen spórolhatok.

A városnak egy nagy szeméttelepe van, jártam már ott, nem sokkal utána, hogy ide
költöztünk és dolgozni kezdtem egy padlócsiszoló magyar fiúval. Egyik háznál kidobták az összes padlószőnyeget és az alatta lévő deszkákat csináltuk meg szépen. Nem kell a por a régi koszos padlószőnyegből, mondta a tulajdonos. A felszedett szőnyeget aztán, ami tényleg régi volt, kivittük a sz.telepre. Akkor nagyon tetszett, hogy mennyire kulturáltan meg van oldva a lerakása a dolgoknak. Egy nagy félig nyitott placcra kellett betolatni és az egy szinttel lejjebb lévő feldolgozóba ledobálni mindent. Teljes tisztaság és higiénia volt mindenfelé. Gyorsan végeztünk, és mentünk is. Egyikünk sem tudta, hogy ott shop is van! Aztán később már Bálint komámmal sokfelé jártunkban - keltünkben elhaladtunk a hatalmas épület mellett, és Ő mondja nekem, hogy jártam-e már itt, de nem lerakni, hanem a heti egy napon, amikor is bárki bemehet egy nagy placcra, és onnan fillérekért bármi megvehető. Ho-hóóó! Hogy is? Ezt nem tudtam, na de akkor jöjjünk el következőleg. Oké, csütörtökön ott is voltunk, fél 9 kor nyitnak kaput.

Éppen iskola szünet is volt aznap. Ismeritek azt, hogy milyen az, amikor megnyitna
k egy új bevásárló centrumot, vagy nagyobb, új boltot, vagy valahol szenzációs leértékelés van és ezért nyitásra rengeteg ember odatódul a kapuba. Bizonyos szinten ez érthető is lenne, egy boltnál. De egy szeméttelepnél .................


Nem számoltam meg az embertömeget, mert nem is tudtam volna, de tuti hogy legalább 200 ember várakozott türelmetlenül, hogy megnyíljon álmai kapuja. Az egész terület csupán drótkerítéssel körbevett hatalmas placc, tehát kívülről is jól belátható, ha körbesétál valaki. Ezt a leendő vevők már nyitás előtt fél órával szisztematikusan meg is teszik, van aki szorgalmasan jegyzetelve és precízen memorizálva határozza meg a helyet, ahová "ROHANNIA" kell, amikor kinyitják a kaput. Mert kérlek szépen éppen ez történik. Az addig aránylag nyugodtan álldogáló tömeg, közeledvén a nyitás pillanatával arányosan, egyre türelmetlenebb lesz, és az addig 1-2 méter tisztes távolság is teljesen elfogy a kapu előtt. A nyitás előtti közvetlen pillanatokban a közvetlen kerítés előtt állók, már szinte felkenődnek a kapura, a hátuk mögött nyomakodóktól. Aztán megnyílik a szentély......

FUTÁÁÁÁÁÁÁÁÁS !!!!! Egy igazi burleszk filmbe illő jelenet kezdődik ekkor. Mint az
őrült hangyák, mindenki szétreppen és eszeveszett rohanásba kezd, hogy eljusson az álmai és vágyai értékes tárgyához. Ez a feladat azonban nem túl könnyű, ugyanis megnehezítik a többiek is, akik szinte kenguru ugrással is képesek leküzdeni bizonyos tereptárgyakat, mert ugye itt minden lom le van hányva a földre, nem kis gondot okozva a köztük közlekedni próbálóknak. Célszerű itt óvatosan közlekedni, pláne ozzi papucsban, mert könnyen sérüléseket okozhatnak a lomok. De ez most nem számít vetélytársaink szemében. Megbolondult mindenki! A cél, mielőbb eljutni a kerítésen kivülről bekalibrált helyre és megszerezni a kincset, persze mások előtt. Mókás a dolog, mert hát egy szeméttelepen vagyunk.

Mi ketten hagytuk a tömeget behömpölyögni, a gyerekeket berohanni. Én csak fotóztam óvatosan párat, úgy hogy lehetőleg ne vegyék észre, bár kisebb gondjuk is nagyobb annál most a népeknek, hogy engem figyeljenek.

A következő probléma a kincskeresők számára, hogy a megszerzett értéke
t megőrizzék és magukkal vigyék, mert ha őrizetlenül hagyják, nos ez esetben mások azonnal lecsapnak rá. Ezért aztán pár perc múlva az eddig szabad kézzel berohanó embertömeg átalakul, hátán, kézben ,vállon vagy fejen cipekedő, terheitől rogyadozó, görnyedt emberekké. Mint a "lóvári" cigányok, amikor beszerző körúton vannak. Van olyan, aki nem bírja elvinni a megszerzett cuccost, ezért ott ül rajta, vagy fogja. El nem engedi egy pillanatra sem. Megfigyeltem, hogy a rutinosabbak már felkészültek erre a jellegű problémára is, pláne most kapóra jöttek a gyerkőcök, akik szabadságon voltak. Kijött az egész család, és a fő kincs beszerző minden olyan tárgy mellé, amit nem bírt azonnal magával ragadni, odatámasztott egy gyereket, hogy őrizze azt élete árán is.

Mások már felkészültebbeknek tűntek, előregyártott öntapadós címkével a kézben portyáztak, és amire szükségük volt, arra azonnal ráragasztottak egy cetlit, hogy "SOLD" (eladva). De ugyanazzal a lendülettel máris tovább nyomultak, több cetlijükkel a kézben. Elvileg a vásárlás folyamata az volna, hogy van 2-3 helyi ember, akiknek az a dolga, hogy ha neked kell valami, szólnod kell nekik és ők ragasztanak szürke szalagot a dologra, hogy el van adva. Na de ez nem is működik igazából rendesen, mert egy villanás alatt annyi dolguk lesz, hogy nem érnek rá ide-oda mászkálni, ahová hívják őket. A leleményesebbénél azt is megfigyeltem, hogy ha már lekésett valamiről és címke volt rajta, azt azonnal a zsebéből elővarázsolt kis bicskával le is kaparta, és már vitte is a "pénztárhoz". Na, mert hát itt olyan is van kérem! De ne olyan puccos kasszára gondoljatok, áááá....... dehogyis! Egy 110 kilós tenyeres-talpas menyecske a főgóré itt, mondhatnánk azt, hogy Ő a kakas a szemét telepen. Nagysága a kijárati kapunál áll, mint a cövek, ahol aztán senki fia ki nem surranhat a nélkül, hogy azt ő észre nem venné. Mókás a fizetési folyamat is, mint itt szinte minden.

Kezedben a mai nap főnyereményével, közelítesz hozzá. Ha éppen nincs nála senk
i, akkor már messziről szemez a tárgyaddal, próbálja felmérni, hogy mit sikerült kiguberálnod, és hogy az mennyit is érhet. Mert itt kérlek hasracsapival megy a cuccos árának a megállapítása. Ő ránéz és azt mondja, 2 $ ! És kész, ez annyi! Mint annó az "átkosban", mikor még voltak bizományi áruházak és ott voltak "becsüsök"! Rájuk emlékeztetett e becses nőszemély.




Nos! Jó fél óra elteltével aztán kezd csitulni a forgalom. A telepen eddig szisztematikusan szétterített szemét, ja bocsi nem is szemét, hanem árú, hiszen ára van, kezd átvándorolni a kijárat köré, lassan kisebb hegyeket alkotva. Arra várva, hogy kifizessék, és ezután valami szállítóeszközzel elvigyék haza. Mert itt aztán kérem minden van, de ezeket próbáltam a képekkel illusztrálni. A törzsvendégek már tudják, hogy ide csütörtökönként már utánfutóval kell jönni, mert úgyis annyi lesz a cucc, hogy az egy személykocsiba aztán be se fér.

Próbáltunk egy gyors fejbeszámolást végezni, hogy kikalkulálhassuk azt, hogy mennyi $ jöhet itt egy csütörtöki napon össze. Számításba véve az áru mennyiségét, köbméterét, sokaságát, súlyát és az ezért elkért árat, hát erre a napra a telep bolti bevétele több ezer $ -ra rúghat. Tisztes bevétel, pláne akkor, hogyha azt vesszük alapul, hogy semmit nem fizettek az árúért, hanem még a város lakója fizetett érte, hogy elszállítsák tőle, vagy éppen ő hozza ide ki, de fizet a kapunál, hogy bejöhessen.

Túlnézve ezen érdekességeken, le kell írjam azt is, hogy mi is épp úgy a kurkász
ó tömegbe vegyültünk, mint bárki más. Amennyiben azt gondolnád kedves olvasóm, hogy alantas dolog szeméttelepi boltban vásárolni, tényleg fillérekért, akkor meggyőzlek az ellenkezőjéről. Nagyon sok 100$ maradt a zsebemben az által, hogy itt jártam már többször. A Magyarországi életszinvonalból kifolyólag, jelentősen eltérő értékrend van Ausztráliában. Hétköznapi tárgyakat és egyéb ház körüli dolgokat nem föltétlen azért minősítenek hasznavehetetlenné itt, mert valóban rossz. Ha valamiből új dolgot vesznek, attól a pillanattól a régi máris szemét! És az minden dologra vonatkozik, ami a hétköznapi életünkben körülvesz. Nem kezdek bele felsorolni, hogy mi minden használható még fel, mert iszonyat hosszú lenne a sor.
Persze valóban van olyan dolog is ami már semmire sem jó, de azt át sem hozzák ide, azt valóban feldolgozzák.





Így kerek a világ ugye. A természetben, az időjárásban és az élővilágban is megvan a körforgás. Na itt is. Amit a Josef hétfőn reggel kidob a kukába, azt a szemetes kocsi kedden elszállítja a telepre, ahol kiborítja egy vizsgálóbizottság elé. Ők szisztematikusan átnézik, és a még esetleg eladható dolgokat kiszedik. Szerdán aztán átszállítják ugyanannak a telepnek a másik felébe, ahol a shop van, és ott szépen elterítik a kerítésen belül. Gondolom rengetegszer fordulnak azalatt a pár nap alatt, amíg feltöltik a kincseskamrát. Csütörtök reggel aztán jön a sáskahad, és lerabolja szinte teljesen üresre a területet. Alex is megszerzi rég áhított levélfújóját,majd az áru kifizetése után bedobálja a kocsijába és hazaviszi. Amit a Josef kidobott a Saxon utca 8 szám alatti lakos hétfőn, azt az Alex három napra rá, csütörtökön hazavitte a Saxon utca 14 szám alatti lakásába. Ismételten mindenki nagyon boldog és elégedett lehet, esetleg a Josefnak tűnhet fel szombaton délután karonfogva sétálva kedves feleségével, hogy az Alex szomszéd épp olyan levélporszívóval takarítja az utcát, mint amilyen az övé volt és hét elején kidobott. Még fel is hívja a felesége figyelmét, hogy milyen furcsa, hogy éppen ott van ennek is a műanyag fogantyúja eltörve, ahol az övé volt, és e miatt dobta ki. Megállapítja magában, hogy a szomszéd is biztos hamarosan kidobja a szemétbe.




Hát itt zárul a kis történet, el is búcsúzom.......
Véget ért a móka mára, zárul Miki mókatára. De ha tetszett nemsokára visszavárhat: Jóska, Sára, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára és valahány név a naptárba! Eljövök még hozzátok! Viszont látásra pajtások!




10/02/2008

CHARLIE A KROKODIL !!!!!






Nos! Azt ugye tudjuk, hogy az emberi hülyeség határtalan, de tényleg! Ezt a kijelentést a mi baráti körünkben még fiatalabb koromban átformáltuk. Így hangzik : Aki hülye, az haljon meg. Kicsit morbid lehet, de csak gondolj bele jó mélyen a lényegbe, és rájössz, hogy igaz. De most be is bizonyítom Neked, sőt még valós tényekkel is alátámasztom. Teljesen friss a dolog, hiszen most történt. Lássuk .........




Emberünk Mr. Booker 62 éves (volt), a lelkem vietnami veterán volt. Két évet szolgált ott, túlélte a vietkongok gyilkos háborúját, lepattant róla minden golyó és még az ellenség bozótvágó kése is. Azt hitte a baromagyú, hogy ez már örökké így lesz, büszkén viselte is a "veterán" matricát a kocsiján is és a ruháin. Nyugdíjas lévén, hogy ne teljenek unalmasan a hétköznapok, nyakába vette az országot. Jó nagy és erős Mitsubishi terepjárója volt, komoly lakókocsit húzott maga után. Egy ilyen szerelvénnyel bárhol meg tudsz pihenni, mindennel fel van szerelve. Felesége Doris is is vele volt, együtt élvezték Cooktown és környéke természeti szépségét. egy camping-ban laktak, csupán 100 méterre az Endeavour folyótol. Szerda reggel volt, 8.30 körül. Készültek be a városba, ügyes-bajos dolgaikat intézni, minden már össze is volt pakolva, alaposan felkötve a csónak is a kocsi tetejére. Menetkész volt a szerelvény, de Mr. Booker még indulás előtt "gyorsan" leugrott a folyóhoz, hogy megnézze a korábban lerakott rák csapdákat, hátha bőséges zsákmánnyal teli látvány fogadja.
Utolsó útja volt életében, sem azt hogy mennyi rák volt a zsákmány, sem azt, hogy pontosan mi is történt, már senki nem tudja meg pontosan.



Doris már a kocsiban ülve várta a férjét vissza, de miután hosszú percek után sem jött, gyanússá vált a
dolog. Ő is lesétált a kis folyó partjára. Természetesen közben ő is elhaladt a "több nyelven íródott" figyelmeztető tábla mellett, melyen sárga alapon, hatalmas piros betűkkel virít, hogy :
WARNING !!! Ember, ne menj a folyóhoz, még a partra lemenni is életveszélyes lehet, belemenni meg aztán teljes öngyilkosság. Tele a víz és a parti szakasz krokodilokkal. Ugye, bátor Ausztrál fittyet hány erre, hiszen ez csak a turistáknak szól.





A parton aztán kissé meglepő kép fogadta. A rákcsapda piros zsinórja ki volt ugyan kötve a fához, de a másik végén nem volt semmi. Sőt 2 méternyi zsineg feküdt a földön, ott elszakadt. A közvetlen környezetben pedig
elég furcsa lábnyomok és bemélyedések voltak, mintha valami nagyobb tárgyal össze-vissza karmolászták volna a nedves parti talajt. A férjét sehol nem találta, hiába szólítgatta. Rémület fogta el, és segítségért sietett a kempingban lévőkhöz. Ezután jöttek a rendőrök, tűzoltők, légimentők, szakértők, ujságírók .....stb. A többit már tudjátok, mi van ilyenkor.
Keresés parton, vizen, mederben, hajóval és szárazon. Hozzáértők aztán már a nyomokból pontosabb információhoz jutottak. Krokodil nyomok árulkodtak, méghozzá nem is kis példányé.

A környék vadőre elmondta, hogy van tudomásuk egy nagyobb példányról, melynek Charlie a neve. Két éve egyszer sikerült befogni, akkor kapott is kis jeladót, amely alapján a pontos tartózkodási helyét meg is tudták állapítani teljes pontossággal. De idővel lemerült az akkumulátor a krokodil adójában. Így aztán bárhol lehetett a hüllő, senki nem tudta követni. A vadőr elmondása szerint legutolsó ismert környék, ahol sokszor feltűnt, az feljebb van a folyón, legalább két kilométernyit. De hát mi neki ennyi távolság, ha portyázni indul.

Több órás keresés sem vezetett eredményre. A holtest nem került elő, ami igazából teljesen természetes, hiszen akik ezekkel az élőlényekkel foglalkoznak, azok pontosan tudják, hogy a krokodil nem eszi meg az áldozatát, nem tépi szét és nyeli le. Dehogy tesz ilyet. Miután elragadta, behúzza valami folyóba bedőlt gallyak vagy farönkök közé, vagy alá, és megvárja, hogy a test oszlani kezdjen. Majd ezután falja föl. Tehát 1-2 hétig hozzá sem nyúl, eldugja, és higgyétek el, hogy nem felejti el hogy hová rejtette.




Mint ahogy azt is alaposan megfigyeli, ha valaki minden egyes napon, ugyanabban az időpontban és helyen jár le a folyópartra, hogy rákot fogjon. Ennél már jobban számára a táplálékot fel sem lehetne szervírozni, hiszen csak meg kellett várja a szokásos reggelt, és a kaja jött oda magától, szinte bele a szájába. Egy több mint 6 méteres gyilkológéppel szemben a
z embernek semmi esélye, se vízen, se szárazföldön. Mr. Booker lesétált a vízhez, hogy kihúzza a pár méterre bedobott keretes hálót, amely, hogy a víz ne vigye el, ki volt kötve egy piros zsinórral a közeli fához. A krokodil ekkor ronthatott ki a folyóból, persze közvetlen előtte, úgy mint annó, a Krokodil Dunde című filmben, amelyet már jó régen játszottak a médiák.
Egy villanásnyi idő csupán amíg a védtelen embert ez a hatalmas test és erő magával ragadja a folyóba. Ott azonnal pörögni kezd vele, amitöl az áldozat teljesen beszédül. Persze közben a víz alatt egyébként sem túl kellemes lehet a helyzet, pláne ha egy hatalmas álkapocs zárul az ember testére.



A krokodil kedvenc étele a folyami rák és a mangrove jack hal. Ebben a folyóban ezekből bőségesen csemegézhet, hiszen a hazája ezeknek az élőlényeknek. De hát ha ezt én is tudom, pedig pár éve lakok csupán ebben az országban, akkor egy őslakos hogy nem veszi figyelembe? Vagy úgy gondolkodik mint az egyszeri gyerek aki szétnézés nélkül megy át az úttesten és elütik. Mikor aztán megkérdik tőlle, hogy miért nem nézett szét, azt válaszolja, hogy tegnap se jött itt semmi:) Na valahogy így gondolhatta Mr. Booker is, hogy tegnap se volt itt semmilyen krokodil !!! A nem normális :(




De nem csak ő ennyire agyatlan, hiszen az ujság évekre visszamenőleg leközölte a publikus eseteket, persze csak amikről tudnak. Érdekességként elétek tárok némi statisztikát:

A Cairnsi vízvezeték-szerelő, Tom Bartlett vaddisznó vadászaton volt Kowanyama nemzeti parkban. Ez a hely szintén a kontinens északi részén van, ahol ugye a krokodilok élnek. Őt a térdén érte sérülés egy támadás során, de persze nem a vaddisznótól.








Jeff Tanswell 37 éves rendőr az előző helytől csupán elenyésző távolságra merészkedett a meleg óceán vizébe, hogy búvárszemüveggel és légzőcsővel gyönyörködjön a látványban. Őt a fején és a vállánál ért sérülés krokodil által.






Jai White járt pórul a Port Douglas-i vadasparkban, aki ott dolgozott ugyan, de mégsem volt elég elővigyázatos. A kezét harapta le az édesvizi krokodil, amely a közhiedelemmell ellentétben éppen annyi éles foggal rendelkezik mint a sósvizi, és épp oly veszélyes is.




Stefaan Van Thourmout, 24 éves Belga turista lábát harapta meg a krokodil, amikor is egy bottal piszkálta azt, mivelhogy azt hitte, hogy gumiból van, és csak turista látványosság képp van kitéve oda.







Egy 8 éves kislányt ölt meg a sósvizi hüllő, Tasmaniában a Blythe folyónál 2006 Július 8-án.






Nyugat Ausztráliában, Kimberley Coast-on, Broome városban egy 10 éves kislányt ért támadás, fürdés közben.






Megölte a krokodil a Darwini férfit, aki olyan helyen búvárkodott, ahol hemzsegtek a krokodilok. A hely 200 kilóméterre még északra a várostól, pedig már Darwin is nagyon veszélyes krokodilok szempontjából.





Egy 60 éves Townsville-i férfit tépett ki a kajakból a halálos hüllő, amely 3,8 méter hosszú volt. Pecázott a feleségével a megnevezett helyen. A tragédiát az asszonyka végignézte !






Geoff Bolitho 36 éves férfit támadott meg a krokodil, a fején és a kezén marta meg az áldozatát. A hüllő beugrott a csónakba és ott rágta meg az embert. 4 méteres sósvizi volt. Darwin kelet Alligator folyóban történt mindez. Még a folyó neve is Krokodil!!!








34 éves Brisbanei férfi, Andrew Kerr aludt a sátrában Cape Melville-ben, ami már szinte a kontinens északi csücskében van. Álmában a 4,2 méteres krokodil megtámadta, de megmenekült, mert a mellette alvó 60 éves nő, Alicia Sorohan ráugrott a hüllőre.





A 11 éves kislányt is megrövidítette a krokodil egy kéz hossznyival, mikor úszott a Margaret Bay on Cape York Peninsula folyónál. Ettől északibb település már nincs is Ausztráliában!





Brett Mann 22 éves férfit akkor kapta el a krokodil, amikor belgázolt a Finniss folyóba. Mindez Darwintól 80 kilóméterre történt.





Melville szigeten történt a dolog, ahol is a hölgy a sekély vízben kagyót szedett volna, de ebben megakadályozta a krokodil. Jól a hátába harapott.






Rövid kis cikkek, de emberi tragédiák. Legfőképp a felelőtlenség és tudatlanság okolható sok esetben, nem kimondottan balesetek ezek. Szinte minden esetben kísértve van a sors. De ez már a múlt.

Befejezésképpen egy nyúlfarknyi kis statisztika. Amennyiben összesítve vizsgáljuk az emberek ellen irányuló állatokkal kapcsolatos eseteket, akkor magasan vezetnek a lovak. Ők okozzák a leg több sérülést. Őket követik a kutyák, majd csak ezután következnek a cápák, kígyók és egyéb halak.
A krokodil támadások igencsak a sor végén kullognak, és a statisztikai számot a mostani esettel Charlie is bővítette!

Itt megnézheted a pontos helyszínt, ahol Mr.Booker utolsó útjára indult a folyóhoz, hogy begyűjtse a reggeli zsákányt. De a sors most úgy akarta, hogy a vadászból lett az áldozat.





View Larger Map

Itt pedig pár perces videót láthatsz a helyszínről, ahol nem túl rózsás a hangulat. Érződik a levegőben a halál szaga :(





A teljes cikk és képtár itt található :

http://www.cairns.com.au/article/2008/10/01/8111_local-news.html