Ha a vasárnapod úgy kezdődik ……..
…………….hogy csodálatos hajnalra ébredsz, illetve csak másik oldaladra fordulsz, ahol a kedvesed nyugodtan alvó borzos fejecskéjét látod, ahogy belemerül a párnái közé. Édesen alszik :-) Tudomásul veszed, hogy nagyon korán van még, alig pirkad. Álmos, félig nyitott pilláidon keresztül még az óráig sem látsz el rendesen. A nyitott ablakon
keresztül már az ébredező madárvilág első hírnökeinek a rikácsolását – énekét hallgatod. Visszaszenderedsz még, kellemesen, félig alvó állapotba. Érzékeled a külvilágot, tudod hogy reggel van, de az agyad nem pörög, nincs feladat, feszültség, gond és mára munka sincs. Édes semmittevés, AUSSY-asan szólva „relax”. Hagyod, hogy átjárja ez az érzés a lelkedet. Bóbiskolsz még félálomban. Lassan az egyre hangosodó, kintről beszűrődő madárkórus felhívja a figyelmedet, hogy ideje volna felkelni és legfőképp nekik enni adni.
Otthon falun is laktam, ott a malacok – csirkék hisztiztek ilyenkor korán reggel. Itt népes sereg vár már a kerítésen a hátsó udvarnál és mindenki a saját nyelvén kéri a reggelit, de talán helyénvalóbb megfogalmazás hogy követeli. Nos, az előkészített, módszeresen felaprózott kenyér kiszórásra kerül, leírhatatlan örömet okozva a kert állandó lakosai számára. El is kezdődik az élet-halál harc egy jó falatért. Ezt letudva kényelmesen coffee time következik, közben kedvesem is ébredezik. Nem sietve rendbe szedjük sorainkat és kis kocsikázás után a közeli lomos piacra megyünk, kellemes sétálgatás közben ha valami hasznosat találunk, akkor azt megvesszük. Rengeteg ember 
szeretne megszabadulni limes-lomos dolgaitól, még több ember veti bele magát az eladásra váró portékák közé. Egyik-másik „apuka” már büszkén lohol a kocsihoz az asztallal vagy cipelésre alkalmatlan bútorral, majd kotor vissza a családhoz.
Pár ismerőssel találkozunk, megmustráljuk egymás zsákmányait, beszélgetünk kicsit. A kellemes reggeli napsütés jólesően simogatja a bőrünket, lekerül a kardigán és hosszú ujjú póló. Órácskányi lézengés után kis autózás és máris a zöldségpiacon vagyunk. Itt a kötelező vasárnapi reggeli „sausage” (szoszics) - ami vaslapon sült, sajttal töltött virsli - a napirendi pont. A piac nyugalmát még tetőzi élőzene is, minden héten más-más énekes szórakoztatja a piac vásárlóit, kellemes kísérőzenével. Tiszta asztalok, napernyő, nyugodt, kicsit álmoskás emberek reggeliznek, gyerkőcök futkároznak, természetesen mezítláb :-)
Heti zöldség-gyümölcs szükséglet hamar megvan, minden friss, ízletes és olcsóbb mint a boltokban. Megtömjük a piacos hátizsákot és nyugisan hazaautózunk. Kis szusszanás után bepakolunk a kocsiba némi elemózsiát, italt, túracipőt, kis ruhát (ha esetleg….)
kamerát, fényképezőt, térképet és nekivágunk!
Szinte konkrét cél nélkül elindulunk, ezen szerencsés földrészen ugyanis teljesen mindegy, hogy merre indulsz, minden felé belebotlasz valami szép és érdekes dologba. Valami távoli nemzeti parkot kinéztünk ugyan, de hát 280km-re volt, tudtuk mindketten hogy nem jutunk odáig.
Jó idő, jó kedv, jó kocsi, jó utak, jó környék és még sorolhatnám. Mi is kell még ahhoz hogy „jó” legyen a nap? Közvetlen az óceán parti sávban lakunk, ahol sok a zöld, nagy nyüzsgés, sok ember és autó. Most elindulunk az ország belseje felé. 10-20 km után jelentősen változott a táj már, szárazság nyomai mindenfelé,
aztán még szárazabb, lassan olyan mint a csöröge. Kis városka, majd kis faluk. Bocik, lovak, kecskék. A tábla felhívta ugyan a figyelmet, hogy koalák és kenguruk lehetnek az utakon, vigyázz rájuk, de nem láttunk sajna egyet sem. Egy idő után kisimul a
táj, síkság jellegű lesz, be lehet csapni a lovak közé, a maximum 100-al lehet repesni. Ez gyorsnak is tűnik, hiszen a dimbes-dombos részen csak 60-70 a lehetőség. Több helyen megálltunk, fényképeztünk. Újra arculatváltás, most hegyek jönnek, méghozzá nagyon szépek. Utunk felfelé
kezdett vinni, egészen komoly emelkedő lett belőle, fel is mentünk 800m magasra a tengerszint fölé.
Szusszanásnak indult egy út menti parkoló, végül ez lett a végcél,
ugyanis egy csomó ösvény indult innen fel a hegyre és le a völgybe. Elég sok kocsi volt itt, mind túrázott, a mi ösvényünkön ugyan senkivel sem találkoztunk. Kellemesen sétáltunk kb. 3 órát, tettünk egy nagy kört, a tábla szerint 5,5 km lehetett. Leírni hogy milyen érzés itt erdőben sétálni nem könnyű feladat. 
Az illat teljesen más, mint otthon: édeskés, elég határozott, jellegzetes, ha fák közt vagy. Nem tudnám otthoni illathoz hasonlítani. Másak a fák, virágok, aljnövényzet, páratartalom. Egyszer az ösvény szakadék szélén vezet, mellettünk hatalmas mélység, másszor pedig mi vagyunk kis katlanban, minket vesznek körül hatalmas sziklák. Van szakasz ahol sűrű-sötét, alig átjárható dzsungel jellegű, nagy páratartalmú ösvénykén kell bujkálni, csodás élmény, majd teljesen ritka – szinte bakonyi erdő jellegű a hangulat. Néhol napot sem látsz, ott hideg van, a levegőt harapni lehet, bőröd gyöngyözik a nagy páratartalomtól, később a katlanba szorult napsütéstől izzadsz. Sehol nem unalmas az ösvény, pláne a kilátónál, ahol padocska várja, hogy pihentesd rajta ülve elfáradt lábaidat és a kilátásban gyönyörködhess.
Több 10 km-re ellátni, pompás dimbes-dombos vidék, távolabb kis tavacska és mögötte nagyobb hegyek. Iszonyatos tér! Helyénvaló a megfogalmazás, hogy ezt a helyet e teremtő jókedvében hozta létre. A kis infó tábláról aztán megtudjuk, hogy egy 25 millió éves vulkáni kráterben vagyunk, melynek átmérője 80-100km lehet. Meg is beszéltük, hogy nem lett volna jó itt lenni akkor, amikor a vulkán éppen kitört. :-) Tovább menve minden kismadárra, virágra, hangra és érdekes növényre rácsodálkozva néha megálltunk, volt hogy kidőlt fatörzsön ültünk pár percet. A csend leírhatatlan! Teljesen alkalmas a hely és az idő, hogy az agyadat kikapcsold és csak becsukott szemmel átadd magad a hely varázsának és energiájának, hagyhatod a fantáziádat szárnyalni, beleképzelve magad 
különböző régebbi korokba, eljátszani a gondolattal hogy mi is volt itt 100-200-500-1000 évvel ezelőtt. A táblácska szerint éltek itt Aboriginálok (Őslakosok), akiket majd a gyarmatosítás után beűztek az ország belseje felé a civilizált népek. Érdekes az, hogy miért gondolja egyik nép, hogy bíráskodhat a másikon :-)
Nem szívesen hagyom ott a helyet, máskor majd még biztos, hogy visszatérek. Sétánk végeztével 2 órányi kellemes autózás után még útba ejtettük az itteni barátainkat, kicsit megültük őket, beszélgettünk, kávéztunk majd véglegesen hazafelé vettük az irányt, éppen be is sötétedett mire a ház elé gurultunk. Kis könnyű vacsora, fürdés és kellemes elnyúlás a kanapén, a nyitott ablakon keresztül lágyan simogat a késő őszi hűvöskés levegő. Kis beszélgetés, a nap kiértékelése és lefekvés, hiszen holnap kezdődik a hét, feltöltődve energiával, jókedvűen kezdheted.
Az ágyban fekve, csukott szemmel, elalvás előtt még felelevenítheted magadban a mai nap legkellemesebb helyeit és érzéseit, játszva a gondolattal, hogy mi lenne, ha pár percre csupán, de visszamehetnél az időben, oda ami a legjobban érdekel, megnézni az embereket és a környéket, hiszen oly kevés időnk van itt a földön, egy szempillantás az életünk csupán a Föld korához képest.
Nos amikor így telik el a vasárnapod, akkor elmondhatod magadról hogy „HAPPY WEEKEND”–ed volt és kipihented magad, testileg és lelkileg. Egy ilyen nap után bátran kijelented, hogy érdemes élni ezen a Földön. Kívánom Neked is, hogy legyen ilyen csodálatos napod, de ne csak egy, hanem több :-) Ha erre a tájékra tévednél csak szólj, szívesen elviszlek és megmutatom ezt a helyet. További szép napot kívánok :-)
…………….hogy csodálatos hajnalra ébredsz, illetve csak másik oldaladra fordulsz, ahol a kedvesed nyugodtan alvó borzos fejecskéjét látod, ahogy belemerül a párnái közé. Édesen alszik :-) Tudomásul veszed, hogy nagyon korán van még, alig pirkad. Álmos, félig nyitott pilláidon keresztül még az óráig sem látsz el rendesen. A nyitott ablakon
keresztül már az ébredező madárvilág első hírnökeinek a rikácsolását – énekét hallgatod. Visszaszenderedsz még, kellemesen, félig alvó állapotba. Érzékeled a külvilágot, tudod hogy reggel van, de az agyad nem pörög, nincs feladat, feszültség, gond és mára munka sincs. Édes semmittevés, AUSSY-asan szólva „relax”. Hagyod, hogy átjárja ez az érzés a lelkedet. Bóbiskolsz még félálomban. Lassan az egyre hangosodó, kintről beszűrődő madárkórus felhívja a figyelmedet, hogy ideje volna felkelni és legfőképp nekik enni adni.
Otthon falun is laktam, ott a malacok – csirkék hisztiztek ilyenkor korán reggel. Itt népes sereg vár már a kerítésen a hátsó udvarnál és mindenki a saját nyelvén kéri a reggelit, de talán helyénvalóbb megfogalmazás hogy követeli. Nos, az előkészített, módszeresen felaprózott kenyér kiszórásra kerül, leírhatatlan örömet okozva a kert állandó lakosai számára. El is kezdődik az élet-halál harc egy jó falatért. Ezt letudva kényelmesen coffee time következik, közben kedvesem is ébredezik. Nem sietve rendbe szedjük sorainkat és kis kocsikázás után a közeli lomos piacra megyünk, kellemes sétálgatás közben ha valami hasznosat találunk, akkor azt megvesszük. Rengeteg ember 
szeretne megszabadulni limes-lomos dolgaitól, még több ember veti bele magát az eladásra váró portékák közé. Egyik-másik „apuka” már büszkén lohol a kocsihoz az asztallal vagy cipelésre alkalmatlan bútorral, majd kotor vissza a családhoz.Pár ismerőssel találkozunk, megmustráljuk egymás zsákmányait, beszélgetünk kicsit. A kellemes reggeli napsütés jólesően simogatja a bőrünket, lekerül a kardigán és hosszú ujjú póló. Órácskányi lézengés után kis autózás és máris a zöldségpiacon vagyunk. Itt a kötelező vasárnapi reggeli „sausage” (szoszics) - ami vaslapon sült, sajttal töltött virsli - a napirendi pont. A piac nyugalmát még tetőzi élőzene is, minden héten más-más énekes szórakoztatja a piac vásárlóit, kellemes kísérőzenével. Tiszta asztalok, napernyő, nyugodt, kicsit álmoskás emberek reggeliznek, gyerkőcök futkároznak, természetesen mezítláb :-)
Heti zöldség-gyümölcs szükséglet hamar megvan, minden friss, ízletes és olcsóbb mint a boltokban. Megtömjük a piacos hátizsákot és nyugisan hazaautózunk. Kis szusszanás után bepakolunk a kocsiba némi elemózsiát, italt, túracipőt, kis ruhát (ha esetleg….)
kamerát, fényképezőt, térképet és nekivágunk!Szinte konkrét cél nélkül elindulunk, ezen szerencsés földrészen ugyanis teljesen mindegy, hogy merre indulsz, minden felé belebotlasz valami szép és érdekes dologba. Valami távoli nemzeti parkot kinéztünk ugyan, de hát 280km-re volt, tudtuk mindketten hogy nem jutunk odáig.
Jó idő, jó kedv, jó kocsi, jó utak, jó környék és még sorolhatnám. Mi is kell még ahhoz hogy „jó” legyen a nap? Közvetlen az óceán parti sávban lakunk, ahol sok a zöld, nagy nyüzsgés, sok ember és autó. Most elindulunk az ország belseje felé. 10-20 km után jelentősen változott a táj már, szárazság nyomai mindenfelé,
aztán még szárazabb, lassan olyan mint a csöröge. Kis városka, majd kis faluk. Bocik, lovak, kecskék. A tábla felhívta ugyan a figyelmet, hogy koalák és kenguruk lehetnek az utakon, vigyázz rájuk, de nem láttunk sajna egyet sem. Egy idő után kisimul a
táj, síkság jellegű lesz, be lehet csapni a lovak közé, a maximum 100-al lehet repesni. Ez gyorsnak is tűnik, hiszen a dimbes-dombos részen csak 60-70 a lehetőség. Több helyen megálltunk, fényképeztünk. Újra arculatváltás, most hegyek jönnek, méghozzá nagyon szépek. Utunk felfelé
kezdett vinni, egészen komoly emelkedő lett belőle, fel is mentünk 800m magasra a tengerszint fölé.Szusszanásnak indult egy út menti parkoló, végül ez lett a végcél,
ugyanis egy csomó ösvény indult innen fel a hegyre és le a völgybe. Elég sok kocsi volt itt, mind túrázott, a mi ösvényünkön ugyan senkivel sem találkoztunk. Kellemesen sétáltunk kb. 3 órát, tettünk egy nagy kört, a tábla szerint 5,5 km lehetett. Leírni hogy milyen érzés itt erdőben sétálni nem könnyű feladat. 
Az illat teljesen más, mint otthon: édeskés, elég határozott, jellegzetes, ha fák közt vagy. Nem tudnám otthoni illathoz hasonlítani. Másak a fák, virágok, aljnövényzet, páratartalom. Egyszer az ösvény szakadék szélén vezet, mellettünk hatalmas mélység, másszor pedig mi vagyunk kis katlanban, minket vesznek körül hatalmas sziklák. Van szakasz ahol sűrű-sötét, alig átjárható dzsungel jellegű, nagy páratartalmú ösvénykén kell bujkálni, csodás élmény, majd teljesen ritka – szinte bakonyi erdő jellegű a hangulat. Néhol napot sem látsz, ott hideg van, a levegőt harapni lehet, bőröd gyöngyözik a nagy páratartalomtól, később a katlanba szorult napsütéstől izzadsz. Sehol nem unalmas az ösvény, pláne a kilátónál, ahol padocska várja, hogy pihentesd rajta ülve elfáradt lábaidat és a kilátásban gyönyörködhess.
Több 10 km-re ellátni, pompás dimbes-dombos vidék, távolabb kis tavacska és mögötte nagyobb hegyek. Iszonyatos tér! Helyénvaló a megfogalmazás, hogy ezt a helyet e teremtő jókedvében hozta létre. A kis infó tábláról aztán megtudjuk, hogy egy 25 millió éves vulkáni kráterben vagyunk, melynek átmérője 80-100km lehet. Meg is beszéltük, hogy nem lett volna jó itt lenni akkor, amikor a vulkán éppen kitört. :-) Tovább menve minden kismadárra, virágra, hangra és érdekes növényre rácsodálkozva néha megálltunk, volt hogy kidőlt fatörzsön ültünk pár percet. A csend leírhatatlan! Teljesen alkalmas a hely és az idő, hogy az agyadat kikapcsold és csak becsukott szemmel átadd magad a hely varázsának és energiájának, hagyhatod a fantáziádat szárnyalni, beleképzelve magad 
különböző régebbi korokba, eljátszani a gondolattal hogy mi is volt itt 100-200-500-1000 évvel ezelőtt. A táblácska szerint éltek itt Aboriginálok (Őslakosok), akiket majd a gyarmatosítás után beűztek az ország belseje felé a civilizált népek. Érdekes az, hogy miért gondolja egyik nép, hogy bíráskodhat a másikon :-)Nem szívesen hagyom ott a helyet, máskor majd még biztos, hogy visszatérek. Sétánk végeztével 2 órányi kellemes autózás után még útba ejtettük az itteni barátainkat, kicsit megültük őket, beszélgettünk, kávéztunk majd véglegesen hazafelé vettük az irányt, éppen be is sötétedett mire a ház elé gurultunk. Kis könnyű vacsora, fürdés és kellemes elnyúlás a kanapén, a nyitott ablakon keresztül lágyan simogat a késő őszi hűvöskés levegő. Kis beszélgetés, a nap kiértékelése és lefekvés, hiszen holnap kezdődik a hét, feltöltődve energiával, jókedvűen kezdheted.
Az ágyban fekve, csukott szemmel, elalvás előtt még felelevenítheted magadban a mai nap legkellemesebb helyeit és érzéseit, játszva a gondolattal, hogy mi lenne, ha pár percre csupán, de visszamehetnél az időben, oda ami a legjobban érdekel, megnézni az embereket és a környéket, hiszen oly kevés időnk van itt a földön, egy szempillantás az életünk csupán a Föld korához képest.
Nos amikor így telik el a vasárnapod, akkor elmondhatod magadról hogy „HAPPY WEEKEND”–ed volt és kipihented magad, testileg és lelkileg. Egy ilyen nap után bátran kijelented, hogy érdemes élni ezen a Földön. Kívánom Neked is, hogy legyen ilyen csodálatos napod, de ne csak egy, hanem több :-) Ha erre a tájékra tévednél csak szólj, szívesen elviszlek és megmutatom ezt a helyet. További szép napot kívánok :-)
