1/20/2008


A boogie board használata .......


Ahhoz hogy pontosan megértsd, hogy miről írok az elkövetkezendő sorokban, először kérlek nézd meg ezt a kis videót, így lesz pontos fogalmad, legalább is sejtésed :-)




Magyarországon body board (testdeszka) néven ismeretes ez a sporteszköz. Itt Ausztráliában találóan boogie board a neve. A különbség nem nagy, pár betű csupán. Az Au verzió talán azért találóbb és vidámabb, mert valóban ha ügyes vagy boogie táncot jársz a hullámok között. Ha elgondolkodom azon, hogy otthon mire is lehetett használni, nem tudom a választ, otthon nincsenek ekkora hullámok sehol. Esetleg ha csónakkal húzzák…..hm! A videón ugyan nem csak a boogie board látható, szörf deszka is van. Sok különbség van a kettő között, méretre, súlyra, alakra és célra. A szörfdeszkáról röviden annyit, hogy annak a biztonságos használatához legjobb, ha ide születik az ember. Jelentős előnyben van az, aki már pár évesen ráállhatott, persze szülői segítséggel. Ezt a helyzeti előnyt mi európai emberek nem könnyen hozzuk be, szerintem sehogy! Ettől függetlenül persze lehetnek csodák.

A szörfözés egy igencsak komoly egyensúlyozási feladat, itt rengetegen töltik szabadidejüket ezzel a csodás sporttal. A deszkán állni kell, ha már lovagolsz a hullámon. Beúszni hason kell vele habok közé. Sérülések elkerülése végett célszerű szörfös ruhát viselni. Nem a túlsúlyos emberek sportja :-) A deszka kemény, üvegszálas műanyag, belül zárt és üreges. Több típusú van, kezdő – haladó – profi . Sokkal jobban nem ismerem, még nem is próbáltam, pedig első nekiveselkedésemben azt akartam venni gyorsan, mert én szentül meg voltam győződve arról, hogy én ha még most nem is tudok, akkor is nagyon hamar megtanulok és szelem a hullámokat. (Micsoda önbizalom!!) Jóindulatú ismerősöm aztán felhívta a figyelmemet, hogy csak lassan a testtel, először csak boogie boardot vegyek, olcsóbb is és ez a kezdők deszkája. Valóban, szörf deszka nem nagyon van 100 $ alatt, míg az én deszkámat garázs bazáron ugyan, de csak 5 $-ért vettem. Nagyon könnyű, kicsit puha is talán. Habszivacs lehet belül és puha, rugalmas műanyag borítás kívül. Az első egyharmadánál közepén át van fúrva és kis műanyag pánttal kb. 1 méteres rugalmas műanyag kötéllel, végén tépőzárral a jobb csuklódhoz kötheted, hogy boruláskor ne hagyd el, illetve ne sodorja a víz túl messzire tölled. Alsó része kissé félköríves, hogy magadhoz tudd szorítani és megtámaszkodjon a hasad alatt a kétoldali csípőcsontodnál.

Használata egyszerű, ráhasalva beúszol a hullámokhoz, majd mikor a számodra megfelelő érkezik, hátat fordítasz és gázt adsz, hogy felvedd a hullám sebességét, így könnyedén felkap és sodor, kifelé amíg el nem oszlik a parton. A „gázt adsz” úgy értendő, hogy kézzel–lábbal a deszkán hasalva úszni próbálsz, kisebb–nagyobb sikerrel persze. Segédeszköz lehet egy direkt erre a célra kialakított lábuszony, ami fele akkora, mint az otthoni uszonyok, és 45 fokos szögben a vége el van vágva, mert így könnyen tudsz gyalogolni is vele :-) Ha szerencsés vagy és jó a szél és a hullám, akkor akár több tíz métert is tudsz utazni a hullám hátán, ami akkora élvezet, hogy leírhatatlan. De azért leírom!

Pár másodpercre ugyan, de olyan érzésed lehet ekkor, hogy legyőzted, vagy legalább is megszelídítetted hatalmas erejét az óceánnak. Amíg befelé úszol játékszere vagy, kedvére dobálhat, le is boríthat, vissza is sodorhat a part felé, elvéve súlyos nehézségek árán megszerzett métereket. Az áramlat úgy játszik veled, ahogy éppen kedve tartja, előfordult már hogy szinte 45 fokos szögben előrehajolva sem tudtam a lábamon megállni, nemhogy befelé haladni. Ha mindez oldalról jön, akkor megállni sem tudsz. Ha be akarsz jutni a hullámok zónájába sokszor 30-40 métert is kell menned vagy úsznod. Szerencsés vagy, ha olyan partszakaszon vagy, ahol sokáig sekély a víz és be tudsz a homokba gyalogolni. Ha célba értél (már jól el is fáradsz), akkor vársz! Nincs mindig megfelelő alkalom, van hogy előtted tetőzik, van hogy mögötted, így egyikre sem tudsz „felülni”. Na de amikor jön a Tiéd, hát már messziről megismered, kiszámítható, hogy épp az orrod előtt fog feltornyosodni. Ekkor indul a banzáj! Először szépen kiemel a tengerszinttől, fel sokkal magasabbra, mint eddig lebegtél. Rögtön belátod a környék pompás panorámáját, de most igazából nincs időd bámészkodni. Emelkedéseddel együtt nő a sebességed is és a tetőpont után már süllyedni is kezdesz. A boardozás az „harmónia”! Egyensúly, ügyesség, testhelyzet, koordináció, bátorság, merészség, szerencse, teljesítőképesség összefűzése. Sok gyakorlat kell, hogy meglegyen a sikerélményed. De ha minden klappol, nos, akkor győztél, megszelídítetted a hatalmas erőt, ott tombol a talpad alatt, tehetetlenül. Nem tud ártani neked, pedig csupán egy kis leheletnyi deszka van köztetek. Kihasználod az erejét, ameddig csak tudod, de vigyázz, el ne ess, mert ha igen, akkor véged. Megkapod a magadét. Az erő, ami fölött uralkodtál, az rajtad fog összpontosulni. Itt is, mint pl. a motorozásnál, tudni kell esni, mert igen komoly sérüléseid lehetnek, ha ügyetlen vagy. A boogie board az puha, de a surf deszka kemény és általában hegyes is. Csúnya kék foltokat tud hagyni, de betörheti az orrodat is könnyen. Az eszközön kívül a nagyobb veszélyt a sekély víz jelenti, mert ugye kifelé haladsz és csökken a mélység. Gondolj bele, hogy mekkora ütés érhet, ha lerepülsz a deszkádról, teljes sebességgel a vízbe és ott már csak fél méteres víz van, és Te a válladra vagy éppen a fejedre esel. Csak azt hallod, hogy „reccs” :-( Tehát VESZÉLYES dolog ez, ha óvatlan vagy. Ezért is van a szigorú beach rendszabályozás! Az életmentők nem ok nélkül teszik ki a zászlókat, amik között kell fürdeni. Ők csak ott tudnak rád 100% -osan figyelni, és garantálni, hogy ha bajba kerülsz, akkor kimentenek. Nem nagy távokat ölelnek fel a zászlók, kb. 30 méter lehet, de végig több kilométeren keresztül igen sok helyen van kijelölve így fürdőhely. Azt azért nem mondom, hogy ha merész ember lévén kívül fürdesz, vagy deszkázol és bajba kerülsz, nem mentenek ki, de a szabály szerint, ha nem látnak meg, ők nem felelősek érte.

Összefoglalva a boogie board egy igen kellemes szórakozási forma az óceánon. Nagyon jól megmozgat minden egyes porcikádat, kellemes a hűs habokban fürdeni, felpörgeti az adrenalinodat, magabiztossá tesz a sikerélményed, óvatossá a kudarcod, zúzódásaid és kék foltjaid. Aki egyszer kipróbálja, biztos, hogy megszereti. Amennyiben van lehetőséged Te is tedd meg :-)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

De nem csak jó dolgok történnek!!! A következő eset a minap történt, sajnálatos módon épp a szemem láttára. Néma tragikum :-( Közvetlen résztvevője nem voltam, de egy közvetlen óceánparti házban festettünk, épp reggeliztünk a többiekkel. Ilyen esetekben, ha a beach-en dolgozunk és van lehetőség, akkor a reggelit mindig a teraszon fogyasztjuk el, hogy közben némán pásztázhassuk a vizet. Most is ez történt. Pár perc után feltűnt, hogy egy Lifeguard helikopter érkezik, de nem halad tovább, hanem a víz fölött megáll, 10 m magasan talán és ott forgolódik. Kicsit pásztáz előre–hátra és oldalazik. Ekképpen kapcsolódtunk az eseményekbe. Ezzel egy időben jetsky-s lifeguardosok is érkeztek, igen rövid idő alatt közel 10 db lett. Ők szintén a vizet pásztázták, küzdöttek az igencsak nagy hullámokkal. Egyértelművé vált, hogy keresnek valakit. A parton rendőrök, mentő és összeverődött emberek voltak. A helikopter másfél órán át állt a levegőben és a vízben is ennyi ideig keresték az eltűnt embert. Sajnos nem találták meg. Nekünk folytatnunk kellett a munkát, de persze bent a házban is hallani lehetett a helikopter hangját. Én többször is kinéztem, de siker jelét nem láttam. Az napilapban aztán másnap meg is jelent a cikk, miszerint egy Sydney-ből érkező nyaraló család vette észre, hogy beljebb úszik egy ember, 3-400 méterre a biztonságot jelentő zászlóktól. Elmerülni vélték, de pár perc után újra feltűnt. Ekkor már jelzett a kezével, hogy bajban lehet, integetett. Ezután végleg elmerült. A szemtanú, mivel hogy nagyok voltak a hullámok, nem mert beúszni, elrohant a legközelebbi toronyhoz, ahol életmentők voltak. Akkor kezdődött a keresés, de sajnos a helikopter csak fél óra késéssel érkezett, az újság szerint ekkorra tudtak pilótát találni. A jetsky-k keresték már azonnal, de arról nagyon nehéz a tajtékzó, habos vízben egy embert észrevenni, pláne ha eszméletlen. A szemtanú szerint 20-as éveiben járhatott az áldozat. Ő már nyughelyéül az óceánt választotta, nem sok időt töltött a földön, feje fölött örökre összezárultak a hullámok. Felkavaró és szomorú történet, legfőképp a hozzátartozói számára. A többi embernek intő jel, hogy nem ok nélkül vannak a zászlók. Lehet valaki cowboy és bízhat az erejében, de elég csupán két gyorsan egymás utáni váratlan hullám az arcba, sós víz az orrba és garatba, máris kész a pánik és a rémület. Onnan már segítség nélkül egyenes út vezet lefelé, ha nincs talaj a láb alatt, és segítséget nyújtó kéz a közelben. Megrendítő bizonyíték újra, hogy az óceánt tisztelni kell, mert amennyire gyönyörű és csodálatos épp annyira kegyetlen és gyilkos is. Ezt soha nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert ezen kívül még sok egyéb vérrel írt szabály van, amit be kell tartani, ha a biztonságot adó szárazföldről belépünk az óceánba, ahol azonnal áldozatokká válhatunk, és ez a fent leírt eset szerint meg is történik. Ez nem túl vidám történet, de az élet ilyen kegyetlen is tud lenni. Tanulságként írtam le mindezt. Az élet megy tovább ……………….

1/10/2008

Télen nyár - vagy nyáron tél és a mindennapok ....hogy is ????


Ausztrália földrajzi értelemben a Föld legkisebb kontinense[1], amely Ausztrália és Óceánia részét képezi. Politikai értelemben az Ausztrál Nemzetközösség (angolul: Commonwealth of Australia) rövidített neve.

Az Ausztrál Nemzetközösség területét tekintve a hatodik legnagyobb ország a Földön; az egyetlen, amely egy egész kontinensre kiterjed, és a legnagyobb Ausztrália és Óceánia földrészén belül. Új-Zéland tőle délkeletre, Indonézia, Pápua Új-Guinea és Kelet-Timor északra helyezkedik el. Az Egyenlítőtől délre (a déli féltekén), a 10. és a 40. szélességi kör között taláható.

A "másik" oldalon lakunk. Sokszor használuk ezt a kifejezést és bármennyire is furcsa, így van.

Elterjedt még a "fejjellefelé" világ is, Európából szemlélve ez is helytálló lehet.

Írhatnék még szlogeneket, de ennyi elég is. Bármiképp akarom jellemezni e földrészt, a tények azok tények. Amivel igazából most foglalkozni szeretnék az az évszakok, amelyek, persze miért is ne, épp ellenkezőleg vannak mint otthon.

A meleg! Imádjuk :-) és itt van belölle bőven, sőt szinte csak az van. Meg lehet szokni, bár idő kell hozzá és ez teljesen személyfüggő. Rég kint élő barátaink mesélik, hogy a teljes átálláshoz évek kellettek. Gondolj bele, hogy a Te szervezeted az otthoni évszakváltozási ciklusokra van beállva, megszokta hogy évek, évtizedek alatt rendszeresen, periódikusan jött a tél és nyár. Nos ha ide eljössz, ez az egész felborul, nem csak a hideg nem jön időben és nincs átmeneti időszak, hanem még az is tetőzi ezt a dolgot, hogy ha itt meleg van, és van, akkor nagyon meleg. Köztudott, hogy a trópusi égövben élő embereknek hígabb a vérük a meleg miatt, így hát a mi szervezetünkben is elindul ez a "felhígulás". Ennek persze kemény hatása is van ám a szervezetre, fáradékonyság, kedvtelenség, erőtlenség, álmosság, izületi fájdalom, fejfájás, de összegezve talán egy állandóan tartó fáradékonyság a legjobb jellemzője. Nemtől és fizikumtól függően persze változó a kihordási ideje. Ez idő alatt, hogy könnyítsd az átmenetet, meg kell próbálnod minden erőddel segítened a szervezetedet, oda kell figyelni a táplálkozásra, vitaminok is sokat segítenek, a megfelelő alvás és pihenés is fontos és sok mozgás, futás, úszás és nagy séták meghozzák a sikert. Nem könnyű! Pláne nehéz akkor, ha otthon épp ellenkező évszak van és a szervezeted épp a telet várná, helyette bánya meleget kap. Mekkora fíling azt mondani otthon, hogy télen elmegyek nyaralni a nyárba, ha van lehetősége valakinek a jeges téli hónapokban trópusi vidékre utaznia pár hétre. Gondolj csak bele, hogy mit kap a szervezet, mennyire szenved, hiszen átállt a téli hidegre, szürke, ködös, nyírkos és jeges időre. De a nyaralás pár hete talán kevés ahhoz, hogy érezhető legyen a hatás, hazautazva visszakerlüsz a rendes kerékvágásba és fázol tovább :-(

De nem itt! Írtam ugyan bejegyzést télen is, amikor úgymond hideg volt itt, de persze megmosolyogtató, hiszen itt nincs is tél. Ott ahol egész évben lehet rövidnardágban élni és az év bármely napján fürdeni az óceánban, ott nincs hideg. Érezhetően átalakul a szervezetünk is már. Elmaradtak azok a ronda betegségek is, amik az átmeneti időszakban otthon letaroltak, a taknyos megfázások, köhögések, lázak és erőss gyógyszerek. Nem is hiányoznak. Itt nincs ilyen szempontból próbára téve a szervezet. Ha sikerül megszokni a meleget, és miért is ne lehetne, akkor beáll egy állandó kellemes időjárásra és kész is. Aztán idővel már megszokjuk és fel sem tűnik, hogy nem szerepel a ruhatárban hosszú ujjú felső ruházat. Persze a mindennapokra gondolok. Alkalmi az azért lehet és van is. A nyitott ablanál való alvás sem luxus már, csodálatos éjjel a simogató szellő, amely végigsimogatja a csupasz bőrt. Mennyire szerettem otthon, ha már ki lehetett nyitni tavasszal és mennyire rossz volt mikor ősszel csukni kellett már. Hogy nem fázol többet, az nem tűnik fel....már! Mennyire élveztem az elején, minden nap ajándék volt és ha megnéztem az otthoni időjárást és ott hideg volt, akkor szerencsésnek érezhettem magam, hogy nem kell fáznom. Megszoktam! Mint ahogy a trópusi meleggel együtt járó nyugalmat is, a "semmi nem sűrgős" hozzáállást. Ez pedig nagyon zavart régebben. Nem ehhez szokott életritmusomban mélységesen felháborított az ausztrál módi, hogy nem kapkodunk itt semmilyen téren sem. Minek is, majd meglesz, majd megkapod, majd elkészül, majd ...majd...majd, és egyszer csak megvan. Ezen a tempón itt az ég világon senki sem csodálkozik. Mint ahogy az óceán látványán sem, hiszen ide születtek. Ha már itt tartok érdemes megemlítenem "új magyar" barátom aranyos megállapítását az itteni emberekről. Egy beach-en töltött kellemes nézelődés és beszélgetésünk során hallkan megállapította, hogy : - Te! Ezeknek az embereknek fogalmuk sincs arról mennyire szerencsések, hogy ide születtek! Milyen igaza is van :-) Visszatérve az óceánhoz, ma éppen reggeli időben egy teraszon (munkaidőben) a szendvicsemet majszoltam és persze arccal az óceán felé. Csak néztem a csodát, mert nekem az! Munkatársam, akivel el szoktam beszélgetni a világ nagy dolgairól, született ausztrál, még sose volt Európában, egyszerűen majd leesett a székről, amikor elmondtam neki, hogy én a Csendes Óceánt még csak 13 hónappal ezelőtt láttam meg életemben először. Ezért is van az, hogy bármely esetben ha alkalmam van végigsimogatni a tekintetemmel és megnyugvást keresni a hullámi közt, nos akkor én azonnal elbűvölődök. "Elmaradásom van" ezen a téren, méghozzá jelentős. Mint ahogy a "seafood" ételekből is, melyekkel nem tudok betelni, de nem is akarok. Otthon nem tartozik a mindennapos étkezések közé a "tengeri herkentyű" ételek. Itt azért kicsit másabb a helyzet, persze élvezem is nagyon. Igazat megvallva még nem tudtam végigenni az összes seafood ételt, mert rengeteg féle van, és vannak köztük elég drágák is. Na meg bevallom, hogy van olyan is, amit nem tudom hogyan kell enni, mely részét :-) Aztán olyan is van amelyiket kimondottan sajnálom megenni, pedig már nem él ! Érdekesek vagyunk mi emberek, felsőbbrendű lényeknek hisszük magunkat és azt képzeljük, hogy bárkit megölhetünk annak érdekében, hogy a húsából jót lakmározzunk. Kimondottan felháborít annak a nagy ráknak az esete, akit csak azért ölnek meg és föznek pirosra, hogy a karjait (kezeit) szétszedjék és megegyék. Valahogy elítélendő részemről. De ez csak az én személyes véleményem. Jómultkorában fogtam is pecázás közben egy jókora rákot, haza is hoztam a halakkal együtt, hogy majd most megkóstoljuk. Hát nem úgy lett. Először is segítségül kellett hívni a szakirodalmat, hogy miképp kell kioltani az életét?! - Lökd forró vízbe fél percre - áááááááá!!!!, hogy közben nézzen a fazékból, neem! Ezt megtenni nem tudtam, ugyanis miután felnyitottam én óriás ember a vedret, a kis rákocska összerezzenve ágaskodni kezdett, két ollós kezével aktívan megcsípni vagy valamibe kapaszkodni próbálva. A könyv szerint ha arra számítasz, mint a halak esetében, hogy víz nélkül a vederben fél óra alatt kilehelik a lelküket, hát ő esetében tévedsz, ugyanis képes 3-4 napig is életben maradni. Nos a kis rák elengedésre került, és nem is szeretnék többet kifogni belölle, pedig nagy fellángolásomban még rákfogó hálót is vettem, újat. Eladom!

Az életritmus ..... nem hasonlítható az otthonira. Mondhatnám azért mert meleg van, de nem ez az oka. 15 hónap után már teljesen máshogy látjuk ezt az országot. Ismét barátomat idézem ha azt mondom, hogy "lakható" ország ez, ő ugyanis így jellemzi egy rövid, de tömör szóval. Nemrég kiérkezett magyar házaspár azt mondta az ausztrálokról, hogy műveletlenek, buták, túl egyszerűek, együgyűek és tudatlanok. Semmit nem tudnak a világról ! Ezért aztán nem is szeretnének ők itt maradni, mert ez nekik "kevés". Ez a társadalom nem elégíti ki a vágyaikat. Még akkor sem, ha otthon adó gyanánt a fizetésed közel 50% -a állam bácsié lesz, itt csupán 15%. Én tiszteletben tartom mindenki egyéni véleményét, nem is bírálom fölül.

Vissza az ausztrálokhoz, nos ugyan miért is ne lennének olyanok , amilyenek. Ha ők így érzik jól magukat, hogy nem igénylik a nagy nyitottságot és tájékozottságot mondjuk Európa iránt, hát miért is furcsa ez? Ez itt az ő hazájuk, jól és nyugodtan, boldogan élnek itt, nem vágynak el innen. Az egyszerű életüket élik és kész, nem érdekli őket más kontinens, esetleg számba veszik a létezését akkor ha holiday-ra mennek, mert nagy szó ám Európában nyaralni! Sokan nem tudják azt, hol van Magyarország. Ha a lányomtól megkérdezik munka közben (pizzafutár), hogy honnan jött, mert az akcentusból azonnal kiszűrik, hogy nem itteni, és Ő elmondja, hogy Hungary (kiejtve hangeri) akkor rögtön poénkodni kezdenek, mert a mi országunk neve roppantul hasonlít az "éhes" hungry szóhoz. Összevetik a két szót és jókat röhögnek, persze soha nem sértő mértékben.

Az ausztrál emberek egyébként is csudabogarak, soha, semmilyen formában meg nem bántanak senkit, nagyon kedvesek és segítőkészek minden téren. Ellenséges viselkedésre tőlük soha nem kell számítani, de segítségre mindíg azonnal készek. És mindenhez persze azonnal széles szájú mosoly is jár. Ettől aztán rögtön jobb a kedved és magabiztosabb leszel, ha bajban vagy, érzed hogy nem vagy egyedül. Épp annyira érdekes az is, hogy a "másság" sem jelent itt senkinek soha gondot. Legyen az kinézet, frizura, tetoválás, ruházat, mezítlábaskodás, félmeztelenkedés, vagy bikinizés, akár egy bankban is, nem tűnik fel senkinek. Soha senki meg nem bámul, vagy rád nem szólna azért, mert te éppen piross hajjal, félmeztelen és mezítláb mész be egy bankba, füledben mp3 player-el, fejeden egészen sötét napszemüveggel, aminek a lencséja eltakarja a fél arcodat is, a fél testeden pedig szines tetoválás van, egészen merész alakzatokkal, pircing pedig teljesen hihetetlen testrészedből is lóghat. Ha Te így érzed jól magad, hát miért is ne, te dolgod. Még kedvesen mosolyognak rád és épp úgy szóba elegyednek veled, mintha szmokingban és vasalt ingben, nyakkendővel állnál a sorban.

Az is legalább olyan furcsa volt az első időszakban, hogy ha étterembe mész, jattot nem kell adnod soha, el sem várják, de hogy még tetőzzem a dolgot, majdnem minden étterembe viheted magaddal az italodat, amit fogyasztani akarsz. Legyen ez tömény, sör, bor, üdítő, nem gond. Ki is van írva álltalában a cégtáblákra, hogy "BYO", melynek jelentése hogy hozd a sajátod! A vendéglátós nem az italon akarja megkeresni a haszot, hanem a teljesen tökéletes, ízletes és bőséges konyhai alkotásán. Mert az éttermekben a minőség kifogástalan. És ha megmarad az ételből, azt gondolkodás nélkül azonnal és díjmentesen elcsomagolják neked, akár még két kanál levest is. A lényeg, hogy érezd jól magad és vidd jó hírét a cégnek.

Az emberek türelmét és előzékenységét jellemezheti még az is, hogy közlekedéskor te bizton számíthatsz a partner segítőkészségére. A zebrán ha Te gyalogos vagy, nem kell aggódnod, hogy belédgázolnak, hiszen ha még csak közelítesz az átkelőhelyhez, már minden autó azonnal megáll, hogy még csak a tempódban lassítanod sem kell, nemhogy neked megállni :-) Közúton közlekedve érdekes volt az is, hogy itt annak az autósnak van elsőbbsége, akinek megszűnik a sávja és betorkollik a tovább haladó sávba. Ez itt oly mértékben működik, hogy amennyiben a Te sávod szűnik meg, neked nem igazán kell nézned azt, hogy kell-e valakitől kérned, engedjen be, mert ő figyel arra, hogy beengedhessen. Nekem ilyen helyzetben még soha nem volt kétes helyzetem, vagy szoros besorolásom. Már nem is igazán figyelem a mellettem lévő sávot, megyek és kész.

A boltokban ha kézpénzzel fizetsz és kifillérezed a pénzt, a pénztárostól soha nem kapsz sértő és megalázó pillantást, kedves mosolyt és esetleg segítséget azonban minden esetben, mint ahogy a visszajárót is mindíg pontosan megkapod, még akkor is ha egészen apró a végösszeg (5 cent)

A hiradóban a mai napon a legnagyobb hír, hogy a Currumbin vadasparkban megműtöttek egy piton, aki lenyelt 4 db golflabdát. Sikerült a műtét, a kígyó mostmár jól érzi magát, a golflabdákat pedig hogy minél több dollárt lehessen a vadaspark fejlesztésére fordítani, elárverezték az Ausztrál Ebay-n. A nyertes 4 db golflabdával lett gazdagabb, a vadaspark pedig 1400 dollárral :-)

Újszülött koala babyról is szólnak a hírek ma, a DreamWorld parkban látott napvilágot. Legfőképp azért érdekes a hír, mert kék szeme van, ami elég ritkaság számba megy. Roppant aranyos kis képe volt a tv-ben, nem is csoda, ugyanis a koala macik egyébként is cuki kis állatkák .

Előző bejegyzésemben a ciklonról írtam, ami továbbra is a fejünk fölöt kering, bár már nem annyira indulatos, megnyugodott, a centruma elment, de itt hagyta emlékeztetőül az esőfelhőket, amik aztán igencsak szorgalmasan ontják magukból az égi áldást. Előrejelzések szerint még legalább egy hónapig számíthatunk folyamatos esőre, de hát végül is ez trópusi égöv! Időjósok szerint elmarad az idén az igazi ausztrál nyár :-( Na azért nem fázunk!

Remélem sok érdekes dolgot sikerült leírnom annak, aki nem itt él. Minden jót az új év elején, bye :-)

Végül pedig, de nem utolsó sorban egy kis vidám dalocskát hallgathatsz meg itt. Ez a dal 1960-ban 4 héten át vezette a slágerlistát : http://alldownunder.com/oz-u/songs/tie-me-kangaroo-down-11.htm

1/05/2008

….. új év, új blog, illetve folytatás :-)

Kis szünet volt, de mivel elég sokan megkerestek azzal a kéréssel, hogy folytassam, hát legyen.

Eddig is szívesen írtam le a körülöttem lévő világot és gondolataimat és meg kell állapítsam, hogy sok embernek okoztak kellemes perceket. Nem szívesen fosztom meg a kedves olvasóimat attól az élménytől, hogy legalább gondolatban utazhasson ebbe a csodálatos világba, kikapcsolva a mindennapok problémáit és terheit az agyában, legalább pár percre. Ha már személyesen nem láthatod ezt a földrészt és életformát, így legalább ízelítőt kaphatsz az „újkori emigrációs generáció” élményeiből. Nos lássunk hozzá !

2008 január ……….. A CIKLON !!

A trópusi ciklon több száz kilométer átmérőjű felhőörvény. Ciklonálisan, vagyis az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes, a délin vele egyező irányban forog. A Ráktérítő és a Baktérítő közötti területen, azaz a trópuson, pontosan a 10. és a 20. szélességi kör között keletkezik. Az örvénylés irányát nem számítva semmiben sem hasonlít a hazánkban is előforduló mérsékelt övi ciklonokhoz. A Csendes-óceán térségében tájfunnak, a Karib-tenger térségében hurrikánnak hívják.

Ez a hivatalos leírás róla. Nálunk két hete lehet már talán, hogy megváltoztatta a mindennapos kellemes, napfényes és nyugodt életünket. No nem kell drasztikus dologra gondolni, hiszen a jelenléte legfőképp az esővel jellemezhető, de kíséri nagy szél is, igazi fekete felhő és pillanatok alatt változó időjárás. Egyik pillanatban süt a nap, de 20 másodperc múlva már bőrig is ázol, hiszen a trópusi eső nem olyan, mint otthon. Nagyon ritkán van ennyire sűrű, áztató eső Európában. Mindemellett persze 25-30 fok van és 100%-os a páratartalom. Nem is szárad meg semmilyen kiterített ruha. Mostmár értem azt, hogy miért is szériatartozék a házakban a szárítógép :-) Eddig nem tudtam, gondolkodtam is hogy minek ide ez a gép, hiszen meleg van mindig, sőt süt a nap is, ha kiteregetsz, pillanatok alatt megszárad minden. De nem most! Nos, ezért a gép.

Az eső, mert érdemel pár sort, persze meleg. Igazán kellemes, ami otthon szintén nagyon ritka. Ha kiállsz rá, félredobva a „jaj megázok” félelmedet, igazi kellemes élményben lesz részed. Mint egy jó zuhany, bár nem annyira erős. Mint bársonyos simogató kéz, úgy mossa le a bőrödet, behatolva mindenhová, át mindenen, be egészen a bőrödig. Csodálatosan tiszta is itt minden most, bár máskor sem jellemezhetném a környéket piszkosnak. Pár perc alatt ha zuhog, akkor igencsak hatalmas mennyiségű víztömeg hömpölyög. A csatornarendszer valami fantasztikusan jól megtervezett és rendbenntartott dolog itt. Elnyel mindent, hatalmas víznyelői vannak, 10x akkorák a lefolyók, mint otthon szokás. Nincs vízátfolyás, vagy hatalmas tócsa, amire a kocsid felúszhat. Mindenhonnan eltűnik a víz szinte azonnal, majd ha kisüt a nap, pár perc és száraz minden, nyoma sincs az esőnek. És ez a körforgás van második hete már. Akiknek benti munkájuk van, nem igazán zavarja őket, de aki kint dolgozna, na az csak nézi az eget. Illetve nem aggódik itt azért senki sem annyira, hiszen pihenni is kell. Ha számba vesszük pl. az építőipart, itt ugye a 365 napból szinte minden nap lehet kint dolgozni, nincs fagyszünet, mert nem ismerik ezt a fogalmat. Tehát aki akar dolgozni, az aktívan teheti egész évben. Kivéve ezt a ciklonos időszakot. Tehát pihenő van :-)

Üröm az örömben, hogy éppen év végére időzített a természet, így sajnos az év végi napok és az új év első napjai óceáni fürdés mentesek lettek. A beach ugyanis le van zárva!!! Az, hogy a szél néhol 100km-es, még tetőzte a 12-15 méteres hullámzás is, és persze ameddig a szem ellátott teljesen fekete volt az ég alja. Ez amennyire félelmetes volt, épp annyira szép! Alföldi gyerek ilyet még nem látott, így hát vitte a kis kameráját és kattogtatott, mert neki minden új volt :-)

A természet úgy játszott az elemeivel, hogy mi partra kimerészkedő, bámészkodó emberek, csak morzsák voltunk neki. Nagyobb széllökésnél szinte 45 fokosan neki kellett dőlni a szélnek, hogy ne borulj fel. A homokot pedig olyan erővel fújta a csupasz lábadnak a szél, mintha ezer tűvel szurkálták volna, teljes akupunktúrás kezelésnek vehetted a pár perces bámészkodást, mert tovább nem lehet ott maradni. Megfelelő szó a „félelmetes” a látványra. Mindezek ellenére szinte a fél város kitódult nézelődni, többen voltak mint egy igazi meleg nyári délutánon, mert ilyen itt nem volt 30 éve.

Volt is látványosság, ugyanis persze ozzy módra nem vette mindenki komolyan a tiltást, voltak cowboy-ok is. Szemem előtt történt, hogy ketten egy jetskyvel a hatalmas hullámok közt szórakoztak, élvezték a méretek adta gyönyört. Néha látszódtak ugyan csak, mert hullámvölgybe érve 10-15 mp-ig nem is látszottak. Aztán egyszer csak elveszthették az egyensúlyt és zsupsz – felborultak…..ott bent a parttól legalább 100 méterre. Az óceán tette a dolgát, a két férfit megdolgozta rendesen. Egy szerencséjük volt csupán, aminek az életüket köszönhették, a mentőmellény. A jetskyt aránylag hamar kidobta a partra a víz, persze közben ezerszer bukfencet dobva. A két ember küzdött, próbált kifelé haladni, kevés sikerrel. Közben, mivelhogy népes nézősereg volt, valaki hívhatta a lifeguardos embereket (életmentőket), akik jöttek is a terepjárójukkal, majd lassan kikászálódva karba tett kézzel szemlélték, hogy miképp küzdenek az életükért a bajban lévő emberek. Esélyük arra, hogy segítsenek nem volt a hullámok mérete miatt. Jármű nem volt alkalmas a bemenetelre, de egyébként látszott, hogy nem lesz nagy gond, ugyanis a két ember közeledett szépen a part felé. Kb. 20 perc küzdelem után az első ki is ért, akit aztán a két életmentő hangos tapssal köszöntött. A másik 10 perc múlva követte, gyengébb fizikumú volt. „Cowboys” ..ez volt a jelzője a két bátor fickónak a lifeguardosok részéről.

Felkocsikáztunk magasabb környékre is, fel a hegyek közé, hogy lássuk mit művel ott ennyi eső. A növények ha tudnának ujjongani biztos megtennék, annyira jól érzik magukat. Magyarosan szólva harapni lehet a természetet és a zöldet. Az egyébként békésen csordogáló, nyugodt kis patakocskák most kiléptek medrükből, feljebb csak kevésbé, de ahogy haladtunk lefelé, már haragos arcukat is megmutatták, pláne mikor a kis híd alatt kellett volna átfolyni, bizony átcsapott a víz a hídon :-(


Napok multával aztán lassan elvonul a ciklon, ma már komoly napsütés is volt, de igazán izzadni most kezdtünk csak, ugyanis a páratartalom 100%-os, a levegő nem mozdul, és 25-28 fok van (este is). A bőröd gyöngyözik, hűsítő szellő nincs. Némán tűröd és arra gondolsz, hogy most otthon –10 fok van, na akkor inkább ez :-) Felfrissítésként a ventilátor szolgál.

Hát így indult ez az év, a természet adott nekünk ajándékba egy érdekes jelenséget, amiben még eddig nem volt részünk. Mint minden mást itt a trópusi éghajlat alatt, ezt is megízleltük. Nagyon érdekes volt, köszönet érte az égieknek :-)


Minden kedves olvasómnak kívánok boldog új évet és lehetőségekhez mérten sikereket 2008–ban!