4/23/2007

A rossz dolgok ……..

..mielőtt megvetnének, hogy én csak a jó dolgokról írok és elvakult vagyok, mert új helyen lakok nem is régen és még rózsaszínben látom a világot, leírom azokat a dolgokat, amiket mi nem tetszőnek nevezünk. Kizárólag csak a saját tapasztalataimra támaszkodom, próbálok tárgyilagos lenni. Tudom, hogy az ember életében nem csak jó dolgok történnek, vannak hullámok, ahol egyszer lent – másszor fent vagyunk. Bár ettől érdekes az életünk J

Nem tetszik:

- hogy hamar besötétedik. Este 6–kor már tök sötét van, pedig kint 24 fok van.Ez az időszak igazán alkalmas kellemes esti sétálgatásra a kedvesemmel.
- hogy keveset esik az eső. Én azt gondolnám, hogy szenved a természet, de nem. Ugyanis ez egy másféle felépítésű növényvilág, mint otthon, minden növény teljesen happy.
- hogy nincs a unitunkban csak elektromos tűzhely, melynek működése sokszor kívánnivalókat hagy maga után. De rájöttem miért nincs gáz: hogy még véletlen se tudj nyílt tüzet csinálni, ugyanis ha felgyújtasz valamit itt, leéghet a fél ország :-(
- hogy csirkén kívül egyéb más szárnyast igen nehéz találni (kacsa, pulyka, liba)
- hogy hivatalos helyen az ügyintézés igazán „AUSSY” módra megy, túlzottan senkit nem érdekel semmi, nem igazán ügyfélközpontú. Nagy türelem szükséges :-)
- hogy a hátsó kertben a kéregető magpie-ok szó nélkül leszarják a tiszta plédet, amivel le van takarva az ülőgarnitúra.
- hogy a tv-ben film közben itt is 5-6 percenként beszúrják a leg idiótább reklámokat :-(
- hogy ha megcsíp egy szúnyog vagy egy hangya napokig viszket és kis guga is van a helyén :-(
- hogy nem fürödhetsz a folyókban sehol, mert megesznek a bulsharkok L
- hogy a lakóparkunk mellett van a pisztolyklub, ahová 9-4-ig járnak lőni elég sokan. És ha a szél arról fúj, kisebb háborúban érzem magam :-(
- hogy most április vége felé már a kinti medencében kicsit hideg a víz, nem nagyon alkalmas munka utáni felfrissülésre :-(
- hogy a kávéfőzőm rubbish (szemét), hideg kávét főz és a tejet nem gőzöli fel. Black&Decker a márkája, hogy is gondoltam, hogy jó lesz, otthon fúrógépmárka, itt kávéfőző :-(
- hogy a Netről európai szerverről nem nagyon tudok letölteni semmit, csak nagyon lassan. Így új zenék-filmek elmaradnak, de hát a Föld túloldalán vagyunk
- hogy az óriásdenevér, aki itt csemegézik a pálmafán a kertünkben, a leszopogatott magokat mind leszórja, így több száz mag (borsó nagyságú) van a kertben :-)

Egyszerűen nem tudok többet írni, ezeket is hosszadalmas tanakodás után szültük meg ketten és 3 napon keresztül mentünk egymás agyára, hogy – Mondjál már még!

4/17/2007

Ha a vasárnapod úgy kezdődik ……..

…………….hogy csodálatos hajnalra ébredsz, illetve csak másik oldaladra fordulsz, ahol a kedvesed nyugodtan alvó borzos fejecskéjét látod, ahogy belemerül a párnái közé. Édesen alszik :-) Tudomásul veszed, hogy nagyon korán van még, alig pirkad. Álmos, félig nyitott pilláidon keresztül még az óráig sem látsz el rendesen. A nyitott ablakon keresztül már az ébredező madárvilág első hírnökeinek a rikácsolását – énekét hallgatod. Visszaszenderedsz még, kellemesen, félig alvó állapotba. Érzékeled a külvilágot, tudod hogy reggel van, de az agyad nem pörög, nincs feladat, feszültség, gond és mára munka sincs. Édes semmittevés, AUSSY-asan szólva „relax”. Hagyod, hogy átjárja ez az érzés a lelkedet. Bóbiskolsz még félálomban. Lassan az egyre hangosodó, kintről beszűrődő madárkórus felhívja a figyelmedet, hogy ideje volna felkelni és legfőképp nekik enni adni. Otthon falun is laktam, ott a malacok – csirkék hisztiztek ilyenkor korán reggel. Itt népes sereg vár már a kerítésen a hátsó udvarnál és mindenki a saját nyelvén kéri a reggelit, de talán helyénvalóbb megfogalmazás hogy követeli. Nos, az előkészített, módszeresen felaprózott kenyér kiszórásra kerül, leírhatatlan örömet okozva a kert állandó lakosai számára. El is kezdődik az élet-halál harc egy jó falatért. Ezt letudva kényelmesen coffee time következik, közben kedvesem is ébredezik. Nem sietve rendbe szedjük sorainkat és kis kocsikázás után a közeli lomos piacra megyünk, kellemes sétálgatás közben ha valami hasznosat találunk, akkor azt megvesszük. Rengeteg ember szeretne megszabadulni limes-lomos dolgaitól, még több ember veti bele magát az eladásra váró portékák közé. Egyik-másik „apuka” már büszkén lohol a kocsihoz az asztallal vagy cipelésre alkalmatlan bútorral, majd kotor vissza a családhoz.
Pár ismerőssel találkozunk, megmustráljuk egymás zsákmányait, beszélgetünk kicsit. A kellemes reggeli napsütés jólesően simogatja a bőrünket, lekerül a kardigán és hosszú ujjú póló. Órácskányi lézengés után kis autózás és máris a zöldségpiacon vagyunk. Itt a kötelező vasárnapi reggeli „sausage” (szoszics) - ami vaslapon sült, sajttal töltött virsli - a napirendi pont. A piac nyugalmát még tetőzi élőzene is, minden héten más-más énekes szórakoztatja a piac vásárlóit, kellemes kísérőzenével. Tiszta asztalok, napernyő, nyugodt, kicsit álmoskás emberek reggeliznek, gyerkőcök futkároznak, természetesen mezítláb :-)
Heti zöldség-gyümölcs szükséglet hamar megvan, minden friss, ízletes és olcsóbb mint a boltokban. Megtömjük a piacos hátizsákot és nyugisan hazaautózunk. Kis szusszanás után bepakolunk a kocsiba némi elemózsiát, italt, túracipőt, kis ruhát (ha esetleg….) kamerát, fényképezőt, térképet és nekivágunk!
Szinte konkrét cél nélkül elindulunk, ezen szerencsés földrészen ugyanis teljesen mindegy, hogy merre indulsz, minden felé belebotlasz valami szép és érdekes dologba. Valami távoli nemzeti parkot kinéztünk ugyan, de hát 280km-re volt, tudtuk mindketten hogy nem jutunk odáig.
Jó idő, jó kedv, jó kocsi, jó utak, jó környék és még sorolhatnám. Mi is kell még ahhoz hogy „jó” legyen a nap? Közvetlen az óceán parti sávban lakunk, ahol sok a zöld, nagy nyüzsgés, sok ember és autó. Most elindulunk az ország belseje felé. 10-20 km után jelentősen változott a táj már, szárazság nyomai mindenfelé, aztán még szárazabb, lassan olyan mint a csöröge. Kis városka, majd kis faluk. Bocik, lovak, kecskék. A tábla felhívta ugyan a figyelmet, hogy koalák és kenguruk lehetnek az utakon, vigyázz rájuk, de nem láttunk sajna egyet sem. Egy idő után kisimul a táj, síkság jellegű lesz, be lehet csapni a lovak közé, a maximum 100-al lehet repesni. Ez gyorsnak is tűnik, hiszen a dimbes-dombos részen csak 60-70 a lehetőség. Több helyen megálltunk, fényképeztünk. Újra arculatváltás, most hegyek jönnek, méghozzá nagyon szépek. Utunk felfelé kezdett vinni, egészen komoly emelkedő lett belőle, fel is mentünk 800m magasra a tengerszint fölé.
Szusszanásnak indult egy út menti parkoló, végül ez lett a végcél, ugyanis egy csomó ösvény indult innen fel a hegyre és le a völgybe. Elég sok kocsi volt itt, mind túrázott, a mi ösvényünkön ugyan senkivel sem találkoztunk. Kellemesen sétáltunk kb. 3 órát, tettünk egy nagy kört, a tábla szerint 5,5 km lehetett. Leírni hogy milyen érzés itt erdőben sétálni nem könnyű feladat. Az illat teljesen más, mint otthon: édeskés, elég határozott, jellegzetes, ha fák közt vagy. Nem tudnám otthoni illathoz hasonlítani. Másak a fák, virágok, aljnövényzet, páratartalom. Egyszer az ösvény szakadék szélén vezet, mellettünk hatalmas mélység, másszor pedig mi vagyunk kis katlanban, minket vesznek körül hatalmas sziklák. Van szakasz ahol sűrű-sötét, alig átjárható dzsungel jellegű, nagy páratartalmú ösvénykén kell bujkálni, csodás élmény, majd teljesen ritka – szinte bakonyi erdő jellegű a hangulat. Néhol napot sem látsz, ott hideg van, a levegőt harapni lehet, bőröd gyöngyözik a nagy páratartalomtól, később a katlanba szorult napsütéstől izzadsz. Sehol nem unalmas az ösvény, pláne a kilátónál, ahol padocska várja, hogy pihentesd rajta ülve elfáradt lábaidat és a kilátásban gyönyörködhess. Több 10 km-re ellátni, pompás dimbes-dombos vidék, távolabb kis tavacska és mögötte nagyobb hegyek. Iszonyatos tér! Helyénvaló a megfogalmazás, hogy ezt a helyet e teremtő jókedvében hozta létre. A kis infó tábláról aztán megtudjuk, hogy egy 25 millió éves vulkáni kráterben vagyunk, melynek átmérője 80-100km lehet. Meg is beszéltük, hogy nem lett volna jó itt lenni akkor, amikor a vulkán éppen kitört. :-) Tovább menve minden kismadárra, virágra, hangra és érdekes növényre rácsodálkozva néha megálltunk, volt hogy kidőlt fatörzsön ültünk pár percet. A csend leírhatatlan! Teljesen alkalmas a hely és az idő, hogy az agyadat kikapcsold és csak becsukott szemmel átadd magad a hely varázsának és energiájának, hagyhatod a fantáziádat szárnyalni, beleképzelve magad különböző régebbi korokba, eljátszani a gondolattal hogy mi is volt itt 100-200-500-1000 évvel ezelőtt. A táblácska szerint éltek itt Aboriginálok (Őslakosok), akiket majd a gyarmatosítás után beűztek az ország belseje felé a civilizált népek. Érdekes az, hogy miért gondolja egyik nép, hogy bíráskodhat a másikon :-)
Nem szívesen hagyom ott a helyet, máskor majd még biztos, hogy visszatérek. Sétánk végeztével 2 órányi kellemes autózás után még útba ejtettük az itteni barátainkat, kicsit megültük őket, beszélgettünk, kávéztunk majd véglegesen hazafelé vettük az irányt, éppen be is sötétedett mire a ház elé gurultunk. Kis könnyű vacsora, fürdés és kellemes elnyúlás a kanapén, a nyitott ablakon keresztül lágyan simogat a késő őszi hűvöskés levegő. Kis beszélgetés, a nap kiértékelése és lefekvés, hiszen holnap kezdődik a hét, feltöltődve energiával, jókedvűen kezdheted.
Az ágyban fekve, csukott szemmel, elalvás előtt még felelevenítheted magadban a mai nap legkellemesebb helyeit és érzéseit, játszva a gondolattal, hogy mi lenne, ha pár percre csupán, de visszamehetnél az időben, oda ami a legjobban érdekel, megnézni az embereket és a környéket, hiszen oly kevés időnk van itt a földön, egy szempillantás az életünk csupán a Föld korához képest.

Nos amikor így telik el a vasárnapod, akkor elmondhatod magadról hogy „HAPPY WEEKEND”–ed volt és kipihented magad, testileg és lelkileg. Egy ilyen nap után bátran kijelented, hogy érdemes élni ezen a Földön. Kívánom Neked is, hogy legyen ilyen csodálatos napod, de ne csak egy, hanem több :-) Ha erre a tájékra tévednél csak szólj, szívesen elviszlek és megmutatom ezt a helyet. További szép napot kívánok :-)

4/12/2007



A nyuszi Toyota Hilux Surf -ot hozott …..

Előrebocsátom, hogy nem szenvedek feltűnési mániában, nem szeretek kitűnni és felhívni magamra a figyelmet. Nem az számít, hogy milyen autóban ülök - márka - méret. Inkább a megbízhatósága, a fogyasztása és felhasználhatósága dominál nálam.
Ittlétünk óta a 3-ik autót vesszük meg. Nem azért cserélgetem, mert nincs jobb dolgom és szórni akarom a nehezen megkeresett pénzt. Talán a mostani autónk a végleges arculat lesz. Megérkezésünkkor vettünk egy 1000 $-os kis Holdent. Aranyos kis kocsi volt, jó állapotú, kicsi motor, kevés fogyasztás. Akkor az volt a cél, hogy megszokjam a „balra tarts” forgalmat, ami hamar ment, pár nap és már mentem balról be a körforgalomba simán. Megtanultam vezetni itt ezen a kis autón, bejártuk vele a környéket, ismerkedtünk a szép Brisbane-nel, csodálatos suburb-ei vannak, érdemes körbeautózni :-) Pakolni bele túl sok cuccot nem lehetett, mikor pedig esett az eső bizony előfordult hogy beázott a csomagtér. De tökéletesen megfelelt nekünk, szerettük. Eladtuk egy kiérkező cseh párnak, tanuljon most meg a Pepa vezetni rajta. Nagyobb kocsit vettünk a Holden után, egy 626–os Mazda kombit, nem nagy motorral, (2,2 benzin) ami éppen 10 litert bírt meginni 100-on. Hét személyes autó volt, a csomagtérben is volt két ülés, ami felcsukható volt. Rettentően praktikus, nagy autó a Mazda, tele minden kényelmi szolgáltatással, „fullos” – mondanám otthon. Fiatalnak nem mondanám, 89-es talán, de rozsda itt nincs a kocsikon. Jó gazdája lehetett, mert minden működik rajta, sok km sincs benne, olajat sem fogyaszt. Kényelmes, gyors, praktikus autó, rettentő sok cuccot bele lehet pakolni, még tetőtartója is van. Költözéshez vagy túrázgatásokhoz ideális partner, nem is volt drága sem, 4500$ talán. Korából kifolyólag pár kis apróságot kicseréltem rajta (generátor, önindító, elosztófej, vízcső), de hát nem mai gyerek már, elhasználódnak az alkatészei. Most kifogástalan állapotban van, igazán happy lesz aki birtokba veheti, ugyanis eladásra kerül. Persze Erika sajnálja……. (mindig mindent sajnál kicsit, hamar a szívéhez nőnek a dolgok)
Vettünk egy kicsit másabb autót, Toyota Hilux Surf a becsületes neve. Otthon „városi terpjáró”–nak neveznék, 4x4 – vagyis összkerék hajtású, de kapcsolható a meghajtása, ha nem kell akkor csak két kerék hajt. Azért esett rá a választás, mert jó nagy kocsi, pakolható rendesen, bírja is és fér is bele. Nem mintha költözni akarnánk, vagy nagyon cuccolni, de a munkám miatt is jobb, ha van hely benne. Na ebben van. 2,7 TDI motor dorombol benne, én szeretem a diesel autót, itt ugyan nem terjedt el személykocsiban annyira, nemtom miért, otthon is mindig dieselem volt. Meggyőződésem, hogy addig amíg megadod az autódnak az alap szükségleteket (szűrők, olajok, jó üzemanyag) akkor neked lemegy a földről.
Megpróbáltuk az autóvásárlás klasszikus módját és elmentünk a környékbeli kereskedésekbe, lássuk milyen típusok vannak és mennyiért, hátha akad valami kedvező vétel. Na ezt itt felejtsd el L A kereskedők itt éppen olyan hiénák, mint otthon. Gondolom pofátlanul olcsón veszik be a kocsikat és eladni pedig a csillagos ég magasságában szeretnék. Hát szörnyű! Olyan karcos, lelakott, szétgyepált autókat akartak méregdrágán eladni, hogy igazából nem is értem….. Látszott az autókon hogy hónapok óta ott állnak, a kutyának sem kellenek ennyiért, de a kereskedő kőkeményen kitart az ár mellett, amit ő kitalált. Igaz hogy az ő árától jelentősen olcsóbban lehet venni autót privát – háztól – újságból, és még az is előfordul hogy sokkal megkíméltebbet tudsz venni háztól. Nem is kereskedőtől vettem a Toyotát :-) Újságból – korrekt hirdetés alapján – elmentünk megnézni és láss csodát, ugyanaz a típus ami a kereskedőnél 12.500 $ volt az itt háznál éppen a fele és az állapotról még nem is szóltam.
Régebben, amikor még „Németbe” jártunk autókat behordani szép hazánkba, na ott találkoztam ezzel a precizitással és alapossággal, amivel most itt a Föld túloldalán! Minden tartozék szépen, alaposan megőrizve, becsomagolva. Az autón karcolás vagy sérülés nincs, kárpitok nem szakadtak, semmi nincs letörve, felszakítva, kiégetve. Eladó buzgón mutatja a számlákat, hogy motorcserés volt az autó, mert leszakadt egy szelep és szétvert mindent. Mindenről precízen számla. Nos! Autót kipróbáltuk, szépen ketyegett a motor, jó futómű, kormánymű! Nagy felnik, új gumikkal, szélterelő az ajtókon, új vonóhorog. Nem cigiztek soha az autóban. Persze hogy tetszett minden, papírok teljesen rendben voltak. Kis alkudozás után el is hoztuk. Jó volt vezetni J. Most itt áll a garázsban, szépen tisztán, csillog–villog minden krómozott cső rajta. Alaposabban megnézegettem azóta itthon, nyugodt körülmények között. Segítségemre volt a gépkönyve, ugyanis az is új állapotában meg volt őrizve. Összevetve a méreteket nem nagyobb autó ő, mint a Mazda, megkísérlem még azt is kijelenteni, hogy belül nincs is nagyobb hely benne. Inkább csak a kaszni nagyobb és hosszabb. A négykerékhajtása persze mindenképpen nagy előnye, ha túrázásról lesz szó.
Majd még kis apróság vár elintézésre, átíratás és a biztosítás áttetetése és máris útrakész a jármű, lehet tankolni majd. A gázolaj kicsit drágább itt, mint a benzin, de nem jelentős. Most a benzin 109 cent a diesel pedig 119 cent :-)
Itt nálunk lassan beköszönt a tél, hűvösebbek a reggelek és hamarabb sötétedik este. Előfordul, hogy jólesik felvenni hosszú ruhát is. Napközben nem érzel a télből semmit, jó meleg napsütéses helyen a 30 fok körüli hőmérséklet előfordul, éjjel lemehet 20 alá is. Nem vészes, európai ember számára éppen ideális időjárás nagy kirándulásokra. Épp olyan, mint otthon az a kellemes tavaszi évszak, amit én nagyon szerettem.
Így aztán a Toyota belevetheti magát a hegyi utakba, lemerészkedve persze a műútról is, hiszen terepjáró lenne ő, vagy mi? Átmehetünk vele majd a homokszigetekre is, oda csak terepjáróval engednek át. Tervezzük még az ország belseje felé is pár száz km-es kirándulást, be a sivatagba. Na oda is ilyen kocsi kell. Na de ezért is vettük, reméljük örömünket leljük benne, sok csodás környékre juttat el minket, hiszen gyönyörű országban lakunk. Csinálunk majd sok képet és felrakom a képtárba. Szép napot :-)


4/01/2007

…azok a csodálatos madarak…..

- Nem laknék abban az országban semmi pénzért – mondta nekem Veréb Pista barátom, aki szerint ha még nem láttál bajszos verebet, akkor csak őrá kell nézned :-) Egyébként ő Pakson lakik és egy csodálatos ember, reflexológus, és igencsak profi a szakterületén. De emberileg is fantasztikus vele tölteni egy órányi kezelést, félelmetes energia lakozik benne. Az én derekamat rendbe tette, az biztos, sok embert küldtem már hozzá.
A sors iróniája, hogy a neve éppen egy madárról szól, és én most éppen a madarakról írnék pár sort. Ő volt már Ausztráliában, nagyon tetszett neki ez a világ, de nem lakna itt, mert szerinte elviselhetetlenül hangosak itt a madarak és aludni sem hagyták őt. Hát van igaza, mert itt a madarak CSODÁLATOSAK!!!
Európai lakos számára ez a trópusi madárvilág igencsak eltérő az otthonitól, mind színvilágban, mind pedig hangerőben és énekben vagy kiabálásban?? A varjak azok mindenképpen vezetnek, én az ő csevegésüket „ugatásnak” nevezném, amit a hajnal legelső sugaránál már el is kezdenek. Nem csinálnak ők semmi különöset, csupán beszélgetnek egymással, persze jó távolról. Az otthoni varjak károgása az csupán halk suttogás ehhez képest. Ha abban a szerencsében van részed, hogy a nyitott ablakod előtti pálmafáról kell fontos üzenetet „ugatni” a 2-300 méterrel odébb lévő varjúpajtásnak, mindezt persze hajnal 5.15-kor, na akkor elmondhatod magadról, hogy „rosszul ébredtem”! Félelmetesen ki tudják engedni a torkukon a hangot, tényleg nagyon zavaró az elején, de idő kérdése csupán, és megszokod. Velük egy időben kezdenek „röhögésbe” a kookaburrák, nekik igazán csodálatos hangjuk van, nem ok nélkül lettek Ausztrália jelképei. Teljesen egyedi az énekük, hasonlót még csak hallani sem lehet. Akkor kezdenek „társalogni” egymással, ha találkoznak egy gallyon. Egyébként egy csodálatosan nyugodt, béketűrő, nagyon erős csőrű, szép madár, nem túl nagy testű. Túl közel nem jönnek a házakhoz, de annyira erős és jellegzetes a hangjuk, hogy messziről tudható hogy ők azok. Minden esetben megcsodálom az éneküket.
Az ausztrál verebek a magpié-ok. Kisebb testű varjú méretre kell gondolni, a fehér és fekete szín teljes kavalkádja díszíti a tollkabátjukat. Szép madarak, kedvesek, kicsit pofátlanok ha kajáról van szó, képes bejönni a lakásba a nyitott ajtón egy–egy jó falatért. Ha adsz neki enni, köszönetképpen gurgulázva énekelni kezd, de ezt használja kéregetésre is. A költési időszakban aktívan védi a fészkét, akkor képes neked menni ha nagyon megközelíted a fészkét, erős csőrével akár még sebet is ejthet a testeden.
Legalább ennyire mindennapos madarak a papagájok. Gyönyörű színesek és nagyon hangosak ha bandáznak. Persze mindig bandában járnak, mint otthon a seregélyek. Olyan színkavalkád a testüket borító toll, hogy meghatározni nem is lehet. Nem nagyon szelídek, bár figyelmetlenek akkor, ha valami nagyon finom csemege van épp az étrendjükön, például virágzó pálmafa. Ha ezt eszik nem figyelnek semmire, annyira átéléssel esznek.
A következő csodás madár a fehér kakadu. Hatalmas nagyra megnőnek, egy jól megtermett tyúk mérete talán hasonló. Hófehér a tolluk, fantasztikusan tiszták, kicsit „döbrögisen” járnak, mintha tele lenne a hasuk. Szintén imádnak kéregetni és felettébb bosszantó, amikor a pala tetődön 10-15 kakadu az igencsak kemény körmükkel járkál fel-alá, mert várják a jussot. Csoportosan repülnek és félelmetesen károgó-vijjogó hangjuk van. 2-300 méterről is hallod őket.
A kedvenc madaram a „sárgaszem”. (Pied Currawong) Ő hasonló, mint egy varjú, de nyurgább és fehér a farka vége, csodálatosan sárga a szeme, középen fekete kis pupillával. Nem fél, eszik a magpiék-kal együtt és csodálatosan tud énekelni.
Sok egyéb különféle méretű madárkát láttunk már, igazából ezeket tudtam alaposabban megnézni a ház és kertünk körül.
Hajnalban, ha ők napi mondókájukba kezdenek, akkor ezek a madárhangok már csak „zene füleimnek”, hiszen ők mindennapi csiripelésükbe kezdenek, én pedig legfeljebb másik oldalamra fordulok és arra gondolok, hogy mindig is olyan helyen szerettem volna élni, ahol az év minden napján madárdalra ébredhetek :-)
Megnyugtat és feltölt a környezetem, ugyanis a dalukat a napfény követi. Csodálatos növények és virágok finom illata árad be a nyitott ablakon. Minden adott ahhoz, hogy jól induljon a nap és jókedvűen, kipihenten kezdjek egy új csodálatos napba. Fantasztikus Ausztrália :-)