7/24/2007

Csak fekszel a homokban ......


Nyugodt szombat délelőtt, apró teendőid lerendezve, kis nyugalomra vágysz. Kimész a beach-re, leterítesz egy nagy plédet az aranysárga homokra, majd végigvetődsz rajta és elnyúlsz. Átadod magad a melengető téli napfény kellemes ölelésének. A kellemes langyos szellő kis lökésekkel hozza tudomásodra, hogy ő is jelen van, bár csupán csak gyengécske. Éppen a hátadon kis hajlatot képző ruhádba tud belekapaszkodni, és azt megmozgatni. Ha nagyon összeszedi minden erejét, akkor talán képes arra még, hogy az apró szemű homokból besöpörjön az arcodhoz jó pár szemcsét, ami aztán mint falra hányt borsó, lepereg a bőrödről. Mivel tél van, ruhában fekszel, farmer, pulcsi és dzseki. Nincs hideg, de meleg sem. Éppen kellemes ennyi ruha rajtad. A nap csupán csak néha dugja sugárzó arcát foszlánynyi felhőcske mögé, amitől a hőmérséklet azonnal érezhetően csökken, de amint újra teljes erejével ragyog, máris jó melegen ölel.

Plédedet két aprócska domb közé teszed, hogy az akadálytalan parton rohanó szél ne tudjon minden meleget elfújni rólad. Az óceán 20 méterre lehet talán. Hullámai az évmilliók óta ugyanúgy kialakult formájukban, változó robajjal mossák a homokot. Kifutó víztócsái egy darabig rohannak az emelkedő parton feléd, de feladják, elvékonyodnak, majd elhalnak. Gyönyörű, sima homokfelületet hagynak maguk mögött, amiből lassan visszafolyik a víz a hatalmas óceánba. Feléledésükkor egybefüggő vékonyka vízfelületet alkotnak, de ahogy erejük elfogy és visszaindulnak, a víztükörből sima homokpad alakul ki. Előbb vízzel teli formában, majd egyre jobban eltávozva a víz, csupán nedves és kemény homokfelületet hagy maga után. Ezt majd egy fürge parti hullám által újra feltölti vízzel és a folyamat megismétlődik. Egyszer-tízszer-százszor-ezerszer…….milliószor. Emberi elme számára felfoghatatlan az idő amióta ez így van már.

De Te messzebb fekszel, nem jelent a víz veszélyt. Lábad az óceán felé, fejed a part felé, mint egy nyugatra mutató iránytű. Kicsit lejtős homokra tetted a pléded, így a vérkeringésed normális, nem folyik a fejedbe a véred. Kellemesen fekszel. Oldalra fordított arcodat a nap melegíti. Érzed hogy a fénye átjárja a bőrödet és oly kellemes meleggel nyugtatja az arcod csontjait, hogy elalélsz ettől az érzéstől. Légzésed belassul, pulzusod lenyugszik. A beszűkülő térben körülötted még az óceán morajlása csak segít abban, hogy elszenderedj. Egyenletes, nem zavaró robajjal kicsapódó hullámai újra és újra ismétlik az időtlen idők óta létrejött parti koncertet. Valami leírhatatlan módon tud az emberre úgy hatni, mintha gyorsan ható nyugtatót vennél be. Az agyad felveszi a ritmust, szinte átveszi az óceán nyugalmát. Olyan, mintha részesévé válnál ennek a mérhetetlen víztömegnek, ami körbeöleli az egész bolygónkat. Az a víz, ami szinte a lábadat mossa ugyanígy ott van a föld túloldalán is, sok tízezer kilométerrel odébb. Meghatározza az életet ezen a földön, teremt és pusztít. Szinte minden tőle függ.
De neked most a nyugalmát adja, a békességét és a pihentetését. Zenél neked, hogy tudj aludni a partján. Hatalmas felülete felöl teljesen pormentes friss levegőt ad neked, kis sós párával dúsítva az egyébként is oxigéndús levegőt.
Te csak lassú ütemben, ritmikusan szuszogod be a tüdődbe, ahol is a hajszálereid átalakítják a véred számára éltető közeggé. Szíved szétpumpálja a friss oxigén dús életelemet a testedben, jut minden sejtednek belölle. Így válsz Te is az óceán részévé, de mondhatnánk úgy is, hogy az élő bolygónk részévé.

Szenderegsz. Mezítláb vagy, lábad lelóg a plédről, mivel hason fekszel lábfejed előbb csak függőlegesen állva támaszkodik a puha homokban, idő múlásával aztán elfekteted kényelmesen éppen arra az oldalra, ahogy Te is fekszel. Annyira nincs hideg, hogy ne lehess mezítláb, és egyébként is ide lejönni szinte semmilyen cipővel nem tudsz, hiszen jócskán elmerül a lábfejed a puha homokban, és így a cipőd ha lenne, mindenképpen megtelik a sárga arannyal :-)

A szél cirógatja a lábadat, de legfőképp a talpad nyílt préda neki, hiszen védtelen számára. Neki is veselkedik mindenféle trükkel hogy megmutassa erejét. Előbb csak belekapaszkodik, mint egy kis vitorlába és kis lökésekkel próbálkozik. Majd mivelhogy nem reagálsz hatalmas erejére, új fegyvert vet be a talpad ellen. Erejéhez mérten összegyűjtött homokot próbál nagy erővel nekifújni a talpadnak, amit Te mostmár oldalra fordítasz, mivelhogy elernyedsz teljesen a pihenésed során, izmaid teljesen elengedik minden eddig feszülő inaidat, így a lábszáradban lévőt is. Mindkét lábfejed elfekszik már oldalra, így újabb lehetőséget adnak a szélnek a lábujjaid. Nagy serényen igyekszik a szél homokot hordani az ujjaid közé, ami sikerül is neki, csakhogy hiába a megfeszített munka, az aranyló dara kifolyik az ujjaid közül.

Csiklandozó és igencsak kellemes érzést okoz ez a játéka a szélnek a számodra. Mint egy leheletnyi masszírozás, annyira kellemes érzés az ujjaid között folydogáló homok. Mindent összevetve annyi kellemes dolog vesz körül, hogy ez az állapot a pihenés teljes beteljesülése számodra. Azt sem tudod, hogy a néha felerősödő emberi hangok most az álmaidban hallhatóak-e, vagy a valóságban hozza ezt is a szél a parton sétáló vagy napozó emberek felöl. Szendergő félálmodat némileg visszazökkenti a valóság felé az a hatás, amikor egy parti LifeGuard helikopter húz el kis magasságban a beach fölött. Csupán csak annyira zavar meg, hogy megállapítod a dologról, hogy ez számodra teljesen veszélytelen dolog és hang.

Csak pihensz és pihensz. Annyira egyenletesen ki tud alakulni ott bent a pihenésedért felelős agyi részben a magabiztosság, hogy már semmi nem tudja megzavarni a relaxálásodat. Képes lennél akár órákat is aludni itt, még akkor is, ha néha elzsibbadsz az egyenetlen homokos talajon, hiszen nem a megszokott ágyadban alszol. Ilyenkor kicsit változtatsz a testhelyzeteden, fejedet másik oldalra fordítod, vagy kezed és lábad beljebb húzod, és másik oldalra teszed. De ezek a dolgok nem zavarnak meg a pihenésben, fel sem ébredsz rájuk, csupán kissé közelebb szenderedsz a valósághoz néhány másodpercre. A napsütéstől a ruhád a hátadon egy idő után már olyan kellemesen átmelegszik, mintha takaró volna rajtad. A szél az, ami néha kissé lehúzza a nem létező takaródat rólad azzal, hogy erősebben fúj pár másodpercig. Ilyenkor szurkolsz hogy mihamarabb elálljon.
20-25-40-50 perc is eltelik már és Te csak alszol. Nem zavar már semmi külső hatás. A körülötted sétáló, illetve hasonlóképpen heverésző emberek közül Te semmivel nem tűnsz ki, hiszen ugyanazt teszed mint ők. Te csak egy ember vagy a parton, aki alszik egy szétterített pléden szombaton délelőtt, teljes nyugalomban.
Örökkévalóságnak tűnő mámorodmal aztán végül mégiscsak vége szakad, a napocska ugyanis úgy döntött, hogy véglegesen felhőből készített függönyt húz a ragyogó arca elé. Ez valami hasonló érzést jelent neked, mintha hideg lakásodban egyszercsak kikapcsolnád az egyetlen elektromos hősugárzót. Megszűnik a meleg hatása és igencsak hamar kihűlsz. Kínos vége szakad a szendergésnek, elkezdesz fázni, de csupán csak annyira, hogy eldöntsd felkelj. Félig leragadt szemmel szétnézel a parton. Sok minden nem változott a közel egy óra alatt, csupán csak Te lettél sokkal kipihentebb. Ugyanott az óceán és a homok is, más meg nem nagyon van itt körülötted, csak a nap lépett le :-(

Mindezektől persze nem lesz sem rossz kedved, se mérges nem leszel, hiszen csodás órácskával ajándékozott meg a természet. Átértékeled ezeket a komoly tényeket, majd a plédedet kirázod a homoktól, majd összehajtod. Hónod alá veszed és kis léptekkel elindulsz bukdácsolva a bokáig érő homokban az autód felé. Felérve a parkba leülsz egy padra, de csak éppen annyi időre, hogy kiseperd a homokszemeket a lábujjaid közül, persze már nem azokat, amiket a szél próbált veled eljuttatni valami távolabbi szárazföldi helyre. Nem sikerült neki :-) Mezítláb leballagsz az autódhoz, bepakolsz és beülsz a volán mögé. Még itt fönt a parkolóban is tisztán hallani az óceán robajos morgását. Becsukod az ajtót és ………………………. Hopp! Megszűnik a hang, mintha ollóval elvágták volna, teljes csendben nézel csak ki a fejedből :-(

Nos így szakad egy pillanat alatt meg a teljes folyamat véglegesen, de persze csak pár napra, hiszen ide bármikor lejöhetsz, és jössz is majd, ugyanis aki egyszer ebbe beleszeret, azt a vágy soha nem fogja nyugton hagyni. Néha ki KELL jönni ide !!
Az egész beírást azért írtam egyes szám 2 személyben, mert mindezeket Te is megteheted bármikor és nem fontos az óceánhoz jönnöd, ha nincs a közeledben. Elég ha keresel egy számodra megfelelő kellemes vízpartot, akad a közelben bizonyára. Csak szórj le magadról minden gondot és feszültséget és menj le a partra.
És emlékezz, hogy mit írtam NEKED ……………………………… :-)

7/11/2007

Az influenza ....

Földünk globális klímaváltozása itt is érezteti hatását. Hidegrekord dőlt meg idén télen, volt már -1 fok is kora reggel, ami itt bizony nagyon hidegnek számít. Megmosolyogják a déli nagyvárosok lakói, hogy QLD-ben a klímák fűtésre vannak használva. Itt ugyanis a kellemes tropikus időjárás miatt a házakban nincsenek kialakítva fűtőrendszerek. Nincs központi fűtés, vagy kályha, nagy ritkán esetleg kandalló, de az is csak inkább dísze a lakásnak. Így hát igencsak fáznak a queenslandiek és persze köztük mi is. Lomtalanításkor még tavaly összeszedtem egy új, elektromos hősugárzót. Nos neki köszönhetően meleg szobában alszunk, de olyan is volt már hogy este a nappaliban is bekapcsoltunk, annyira hideg volt. A hideg fogalma egyébként is itt mást jelent, mint otthon, ugyanis itt élve az ember vére felhígul a melegtől, ez a folyamat mindenkinél pár hónap után bekövetkezik. Így aztán az otthon igazából hidegnek nem számító alacsony hőfokok itt nagyon csontig hatolnak. Az is biztos, hogy a ruhatárunk sem volt berendezve erre a hüsi időre, fokozatosan vettünk meleg alsót – felsőt és takarót is.
Természetesen otthon eddigi életem során átéltem már pár átmeneti időszakot, évszakváltozáskor tudtam már, hogy rétegesen kell öltözködni és figyelni, hogy ne izzadj le, illetve ne vacogjanak a fogaid. Mivel én főként kinti munkát végeztem, így erre figyelnem kellett. Így is volt, és működött is a dolog, annak ellenére, hogy korán reggel ugyan hideg van. Ez csak egészen rövid ideig tart itt, ahogy felkel a nap és kezdi a fényével melegíteni a földet, nos itt akkor fél órán belül a pár fokból rögtön 20 fok lesz, ami meg már kellemesen meleg. Rögtön nem is kell annyi ruha, és ha magadon hagyod, akkor meg leizzadsz, mint a versenyló.
Valahogy így jártam meg én is, bár még nekem közrejátszott a főnököm ugráltatása is, le-föl az állványokon, gyorsan-gyorsan. Leizzadtam, majd levetkőztem, de túl korán és hapci :-(
Péntek estefelé már éreztem, hogy nincs minden rendben, elöntött a takony, láz, gyengeség, rossz közérzet…stb. Alvás nem is volt. Szombat reggel alig vártuk, hogy kinyisson a gyógyszertár és a kedves patikus lánynak Erika elmondhassa, hogy mi a gond.
Itt ugyanis ha nem életveszélyes betegséged van, olyan amivel mindenképpen orvoshoz kelljen menni, akkor elegendő bemenned a gyógyszertárba (chemist) és ott szépen türelmesen meghallgatják a problémádat, és nagy valószínűséggel megfelelő gyógyszert is kapsz. Figyelnek alaposan mindenre, esetleges gyógyszerérzékenységedre, arra hogy mikor szedtél hasonló hatóanyagút utoljára, a gyógyszer árára is. Sokszor felhívják a figyelmet, hogy van olcsóbb is, aminek épp ugyanez a hatása, inkább azt vedd! Figyelnek a tüneteid alapján a dózisra is és megmondják, hogy meddig szedheted azt a pirulát, és ha nem javulsz, nos akkor már el kell menned orvoshoz.
Mindezeket gyorsan, sorállás és idegeskedés nélkül pár perc alatt el lehet intézni és az ár teljes mértékben elfogadható. Ez itt így működik :-)
3 napig csak aludtam! Éjjel – nappal, de mostanra már kutya bajom. Közben tv-t nézve hallom ám hogy sokfelé igencsak felütötte a fejét az influenza „E” vírus, és igencsak gondban vannak az orvosok, ugyanis tünetileg egy erős megfázás jelei és a valódi influenza jelei között szinte semmi különbség nincs. Sajnos olyan hír is volt, hogy 3 gyermek szervezete nem bírta ki a betegséget. Nagyon sajnálom őket, nagyon figyelnünk kell egymásra!!

Félretéve a rossz híreket, vannak azért muris dolgok is. Az itt született ausztrálok azért máshogy élik meg a hideget, mint mi. Mint sokkmindent mást sem, így ezt sem veszik oly komolyan. Ragaszkodnak megszokásaikhoz és abból nem engednek. Ezek egyike a rövidnadrág. :-) Nagy építkezésen dolgoztam, sokféle mesterrel egyszerre, mindenki tette a dolgát. Mivel az épület még nincs kész, nincsenek nyílászárók, ajtók, ablakok, így a huzat megy, illetve süvít mindenen keresztül. Ez korán reggel (fél 7) igencsak hideg, én összehúzom a felsőm cipzárját is és a sapkámat teljesen a fejembe húzom. Nos ők rövidnadrágban dideregnek, az isten hidege majd kirázza a lelküket, de fel nem vennének hosszút! Inkább szétfagynak, de nehogy már QLD–ben télen fel kelljen öltözni. NEM és NEM! És ez így megy minden nap, már lassan két hónapja, hogy hidegebb van a kelleténél.
Másik muris dolog a mezítlábazás, amely téren szintúgy fittyet hánynak minden külső hőmérsékletre. Olyan helyeken és időszakokban tűnnek fel a semmiből mezítlábas emberek, hogy egyszerűen nem hiszek a szememnek, de hatványozni is lehet. Ugyanis olyat is láttam már nem egyszer, hogy anyuka rendesen felöltözve, cipőben vonszolja az ABC–ben a két gyereket, ahol ugye hideg kőburkolat van, és a klímák ilyenkor is mennek az élelmiszerek hűtése végett. A két kicsi gyerek, pár évesek csupán, persze mezítláb csasztatnak utána. Ekkor már nem bírtam ki és kipróbáltam, levettem a sportcipőmet és a zoknimat és léptem párat a kövön, hát nem kommentálom :-( Úgy látszik, hogy a gyereket időben hozzá kell szoktatnia ehhez a szokáshoz és ő csak rendes anyaként teszi a dolgát. De hát akkor ő miért nincs mezítláb?
A végső döfés azonban munka közben, illetve reggelizéskor ért. Nagyon hideg volt aznap, nemcsak hogy 5- 6 fok, de nagyon felhős és élesen hasító szeles, igazi nyakig felhúzós ruhás idő. A munkahely a parti szakaszban van, 200m lehet az óceán. Fél kilenckor lekuporodunk dideregve reggelizni a lenti kávézó teraszán, a fém székekre mielőtt leülnék, magam alá teszek valami ruhát, vagy kartont. Majszolom az otthonról hozott szendvicset és szürcsölöm a lelkemet átmelengető forró teát. Nagyon fáztam, de nem csak én, mindenki. Alig vártuk a napot hogy kisüssön, de aznap erre sem került sor. Körülöttünk ugye zajlott az élet mindettől függetlenül, emberek jöttek-mentek, persze felöltözve. Egyszer csak megbök a kollégám hogy, Te nézd már! A beach felől jön egy 15 év körüli fiú, egy szál szörfruhában, ami kb. 1mm vastag, sztrecs gumiruha, hóna alatt természetesen a deszkája, és persze mezítláb lépeget kicsit összegörnyedve. Közelebb érvén látom még, hogy a szőke, kissé hosszú haja teljesen átázva, csöpögve belőle a hideg óceánvíz, lóg az arcába. Annyira fázott, hogy oldalra sem nézett, csak ment hazafelé. Az is előfordulhat, hogy a lakásuk még több 100 méterre van.
De ez őt nem érdekelte, ment. Dermesztő látvány volt, az tuti :-(
Hát ilyen muris dolgok is történnek. Persze ezek szélsőségek csupán, az átlag életünk mindezektől függetlenül a saját kerékvágásában halad. Mi nem mezítlábazunk és rövidgatyázunk, és nem szörfözünk. Ezekkel az egyébként kellemes dolgokkal megvárjuk az igazi meleget, ami mostmár nemsoká ránktör, és akkor majd véglegesen berakhatom a hősugárzót a dobozába, jó mélyre elásom a szekrénybe. Éjjelre pedig majd nyitva hagyom a nappali ajtaját is. Furcsa hogy otthon Európában ez most éppen így van :-)

7/10/2007



A lépcső, majd ami utána következik ......


Ha Te azt gondolod, hogy nem tudsz meditálni, hát akkor bizony megingatlak a hitedben, mert éppen úgy megy ez Neked is, mint bárkinek. Most majd be is bizonyítom Neked, csak arra kérlek, hogy indíts el egy számodra kellemes zenét, majd próbálj kellemes, nyugodt és csendes környezetet kialakítani magad körül. Ne csapkodjanak ajtót a fejed mellett és ne ordítson rock zene a helyiség másik sarkában. A lényeg, hogy jól érezd magad és tedd félre a napi gondjaidat, engedd szabadjára a fantáziádat, hagyd, hogy a képzeleted szakítson ki a mindennapos ritmusodból és ne emelj neki gátat sehol sem, hatolhasson át mindenen, azon is, amin eddig még soha nem volt alkalma. Olyan dimenziókba is hagyd, hogy merészkedjen, ahová eddig csak álmaidban jutottál el, és ne félj attól, hogy furcsa érzések kerítenek majd hatalmukba. Csak gyere velem, elviszlek oda ahol én már sokszor jártam, és bármikor könnyedén megyek manapság is, bár igaz, hogy csak képzeletben. Remélem Neked is kialakul egy hasonló hely a képzeletedben, ahová a későbbiek során bármikor eljuthatsz, ha szükséged van nyugalomra, energiára és belső lelki harmóniára. Mert ez a hely épp az, ahol ezeket megtalálod, és itt pillanatok alatt áthatol a hely varázsa és egyedi hangulata. Nagy szükség van a képzeletedre és vágyaidra, hogy akard ezt az érzést és helyet megismerni, meglásd menni fog könnyedén. Nos indulás!

Ülsz a géped előtt. Most hagyd a tested ott, ahol van, könnyedén lépj ki belőle. Állj fel és kiemelkedvén pillants bátran hátra és nézz vissza arra az emberre, aki ott ül és bambán mered a monitorra. Az Te vagy, de hagyd őt most ott, hadd tegye a dolgát, mi menjünk innen el egy kis kirándulásra, és ha végeztünk majd meglátod, hogy ő még mindig ott fog ülni, de már nem ugyanaz az ember lesz. Most még feszült kicsit, némileg görnyedt a napi sok gondtól, ami ott nehezedik a vállaira. Az agya teljesítőképessége sem áll a helyzet magaslatán, hiszen zakatol a feladatoktól és minden mástól. Hagyd őt most!
A helyiségben nézz szét. Ismersz mindent pontosan, de van amit eddig nem láttál, ott az egyik falon, talán a szekrény mellett vagy a polcoknál halványan kirajzolódik egy ajtócska. Nem túl nagy és széles, sőt alig látszik a körvonala. Kilincs nincs rajta, de nem is kell, hiszen ahogy közelítesz hozzá szépen csendesen kitárul magától. Nem túl széles, kicsit össze kell magad húznod ahhoz, hogy be tudj bújni rajta, még a fejedet is le kell húzni kicsit. Ne tétovázz belépni rajta, még akkor sem, ha bepillantva félhomályt látsz. Éppen annyi hely van bent, hogy kényelmesen lépkedhetsz előre. Az ajtó most mögötted hangtalanul becsukódik, véglegesen elzárva az eddigi környezetet. Nem csak a szobádat hagyod magad mögött az ajtó túloldalán, hanem minden egyéb mást is, ami eddig rád telepedett. Csak lépkedj előre és érezd, hogy mint mihaszna ruhadarabokat szórod le magadról a feszültségeket és gondokat. Minden egyes lépéssel könnyebb leszel, érzed a lábadon, hogy csökken a tested súlya és lassan úgy érzed magad, mintha puha párnákon járnál, bár a járásban nem akadályoznak. Folyosón haladsz ahol nincs napfény. Igazi félhomály, olyan pinceszerű hangulat és illat vesz körül. A hely mégis békés és nyugodt. Kis balos kanyar és kezd is kiszélesedni a helység, távolodnak a falak, de nem túlzottan. Fejed fölött a plafon is már sokkal magasabb, minthogy el tudnád érni. Még pár lépés és már látod is, hogy a talpad alatti utacska véget ér, illetve az utad egy lépcsőhöz ért. Lefelé folytatódik majd. Nem látod sem azt, hogy hány lépcsőfok vár rád, sem azt, hogy hová vezet ez a lefelé út, de nincs benned félsz vagy bizonytalanság. Semleges vagy, csak bátran lelépsz az első fokra, hiszen érzed, hogy ott ahová vezet az út, valami érdekes vár.
A tested súlya teljes még. Egy pillanatra megállsz és oldalra nézel, majd hátra és föl. Mintha nem értenéd azt, hogy miképp kerültél ide, hiszen előbb még a szobádban voltál és csupán pár lépés ….. na mindegy. Az hogy elindulj–e lefelé számodra teljesen természetes. Egy–kettő–három, na de, ó hiszen csökken a súlyom. Fokonként érezhetően könnyebbé válsz, négy–öt–hat, már nem csak a súlyod változik eszement módon, de alulról úgy érzed, mintha valami emelne fölfelé. A körülötted lévő falak fokonként távolodnak, a félhomály megszűnik, világosság tölti be a teret körülötted. Előre még mindig nem látsz rendesen, de mész tovább, illetve már csak libbensz lefelé, hét–nyolc–kilenc, de hát …. nincs is súlyod már, meg is torpansz, nem mersz lépni, mert úgy érzed, hogy a semmi következik. Nem csak a fény lett erős, szinte zavaró, de már a hőmérséklet is megnőtt, meleg lett és teljes csend. Lenézve már nem látod a tizedik fokot, a semmibe kell lépned, és KELL lépned, mert sehová máshová nem tudsz menni, de nem is akarsz. Könnyedén elrugaszkodsz, becsukod a szemed. Csak azt érzed, hogy előrefelé indulsz el, de a talajt már nem érinted. Bőrödön fényt és oly barátságos melegséget érzel, hogy ettől kivirul a lelked. Testeden ruháid semmivé válnak, minek is rajtad a valóságból hozott dolgok, nagyon puha selyem fátyol ölel át, és ruhaként elborítja testedet, szinte észrevétlenül. Előreszegett arccal, csukott szemmel simogató szélben, teljesen súlytalanul lebegve suhansz már előre. Oly biztonságban vagy, hogy ezt bátran teszed. Szükségét, hogy kinyisd a szemed nem érzed, ennyire kellemesen még soha nem lebegtél, fürdesz a fényes melegségben, a szél halk susogással tudatja veled füleiden keresztül, hogy haladsz előre valami leírhatatlanul vonzó dolog felé. Lábaid térdben behajlanak és hátranyúlnak lábfejeid, ezzel együtt két karod is hátrahanyatlik, mellkasod előre domborodik, mintha felkínálnád a tested ennek az új érzésnek. A tested állapota is változik, úgy érzed, mintha átsütne rajtad a fény. Nincs bőr, hús és csont. Fény vagy már teljes testeddel. Ettől az érzéstől minden pici porcikád bizseregni kezd és azt érzed, hogy belülről kezdesz melegséget árasztani. Fantasztikus érzés.

Vízszintes repülésed lefelé ívelőre változik, végtagjaid visszarendeződnek, a fény mostmár nem erős, sebességed lelassul. Egy tollpihe érkezik a földre, épp olyan vagy. Két lábaddal finoman megállsz és a szemed is kinyitod lassan. Puha zöld pázsitra lépsz, amibe kicsit bele is süppedsz. Egy mezőn vagy, fürdesz a napfényben és a szélben. Súlyod szinte semmi, alig tart a gravitáció a földön, illetve nem is tudod hol vagy. Tudod merre indulj. A dombocska felé veszed az irány, minden egyes lépéseddel métereket haladsz előre, könnyedén feljutsz a tetejére és szemeid elé tárul egy csodás kis völgy, lent egy házikóval és a ház mögött egy nagy tóval. A parton a ház és a víz között fák magasodnak az ég felé. Mennyire szép kép, mint a mesében, vagy képzeletben. Nem is tudod, de nem fontos most ez. Menjünk! Gázolsz a fűben, a fűszálak becsúsznak a lábujjaid közé, de oly vékonykák és puhák, hogy semmiképp nem sértik fel a bőröd, de hiszen nincs is most bőröd. Csiklandoznak. Ahogy közelítesz olyan érzés fog el, mintha már jártál volna itt. Belülről érzed a szíved felöl a melegséget ahogy odaérsz, hogy ezt a helyet Neked ismerned kell, vagy talán haza jöttél. De mikor van ez és hol és ..és …és, nem érted! Jó itt lenni és kész, nagyon jó. Akácfa deszkakerítés, szépen legyalulva a szélei, hogy ne érhesse tüske a kezed. Régi lehet, a melegtől és esőtől már megnyíltak a deszka erei a tetején. Ahogy süti a nap, közel hajolva érezheted a fa pompás illatát, tenyeredet rátéve érzed a meleget, amit összegyűjtött évtizedek alatt, vagy ki tudja mióta áll már itt. Kicsit nyiszorogva kinyílik a kiskapu és te bátran belépsz. Szép kis udvar, balról melléképület, kicsi járda vezet téged a házhoz, mely veled szemben van. Senki nincs itt. A fák a ház mögött a széltől suhogva bólogatnak, néha egy–egy levelet elhullajtva. A legmagasabb árnyéka éppen bevetődik az udvarra, kellemes árnyékot rajzolva a fűre. Fekete gránitkő kockákból van kirakva a járda, olyan mintha macskakő lenne. Mikor rálépsz érzed, hogy az idő csodásan simára koptatta már a felületét, szélei már lefelé állnak. A talpadon áthatol a kő melege, érzed ugyan a kövek közötti fugát, de nem zavar. Lépkedsz a ház felé és kicsi lépcsőn fellépve már a folyosón haladsz. Egy ajtó balról, amin belépsz. Ez a konyha, nagy és tágas, ablaka a tavacskára néz. Az ablak előtt asztal, a teteje éppen az ablak párkányáig ér. Besüt a napfény a tó felől, de már magasabban van attól, hogy téged elvakítson. Ellenben a vízben tükröződik a fénye, így a csillogástól olyan érzésed van, mintha villogtatnának a szemedbe. De nem zavar, csak nem látsz rendesen mindent ettől a szobában. Nem vagy egyedül. Balról az asztal mellett egy hosszú hajú nő áll, mellette két oldalt két kicsinyke gyerek, egyik lány, másik fiú. A nő a két kezével a gyerekei fejét illetve vállát fogja. Nem látod az arcukat a fénytől. Azt ellenben érzed, hogy téged vártak és hogy nagyon szeretnek. Kellemes ez a helyiség nagyon. Oldalra tekintve balra van ott még valaki, akit jól látsz, de így elsőre nem ismerős. Egy igencsak öreg emberke, hosszú ősz hajjal álldogál a falnál és csendesen téged néz. Tekintete simogat, nagyon kedves embernek látod őt, de nem érzed azt, hogy ehhez a családhoz tartozna. Igen család, mert nyilvánvaló hogy Ők a Te családod lehetnek, a feleséged és a két gyermeked. Hazajöttél hozzájuk, de hogy mindez mikor történik, azt nem tudod. Mindenesetre csodásan érzed magad velük, közelebb menvén megsimogatod a gyerekeket. Az arcukat még mindig nem látod rendesen. Egészen közel állsz a feleségedhez és ő úgy fordítja az arcát, hogy beterítse a fény. Ekkor látod meg igazán a szép barna szemeit, finom vonalú arcát, hullámos ajkait. Mosolyog rád csodásan, de nem szólal meg, bár nincs is rá szükséged, hiszen mindent tudsz. Tudod, hogy te most egy előző életedbe jöttél vissza, oda, ahol talán a legjobban érezted magad és kellemes életed volt velük. Átszőtte az életedet a szeretet és nyugalom, itt boldogok voltatok mindannyian. A gyerekeid odasimulnak a lábadhoz és megsimogatják a kezeidet. Érzed a kis kezük puha bőrének érintését, aprócska ujjaik bizonytalanságát. Keresik a tenyered melegét és biztonságát. Álltok így kicsit némán, de több érzés szövi át a lelketeket, mintha bármit is mondanátok. Ezért az érzésért érdemes megszületni és élni. Oly mélyen behatol a szívedbe, hogy szinte beleszédülsz már. Tudod, hogy te innen soha nem akarsz elmenni már, pedig menned kell. Ezt ők is tudják és nem is szomorúak ettől. A családi burokból, amit úgy négyen alkottatok, nem könnyű kilépni, de mégis megteszed. Ettől ők nem lesznek bánatosak, sem szomorúak, tudják azt, hogy jössz még sokszor hozzájuk. Kedvesed még mosolyogva belenéz a szemedbe, úgy jó mélyen. Ez az a fajta pillantás, amit nehéz leírni. Oly csodás az élet, mennyi fantasztikus dolgot ad nekünk, mennyi érzést, amely kézzel nem fogható, de mégis sokkal többre képes, mint a tárgyi valóság. Hogy át tud hatolni mindenen, ami körülvesz, és mennyire erős tud lenni ott bent. Nincs köztetek fizikai kontaktus, mégis az ő szemeiből olyan sokatmondó tekintet árad, ami aztán valahogy benned azonnal megfogan és lefordítódik a te lelked számára érthető dolgokká. Nem kell tolmács.
Pár másodperc elég és neked örökre emlék marad ez a pillantás. Lecsukod a pilláidat, de érzed a szemhéjaidon keresztül is, hogy ő még néz téged. Tovább kell menned, lassan elfordítod a fejed a helyiség bal sarka felé. Ott is vár valaki. Pár lépés csupán odamenni hozzá. Nagyon idős ember, arcán mély barázdákkal, vonásai azonban kedvesek és nagyon megnyugtatóak. Ő is simogató tekintettel ölel át, szája kis mosolyra húzódik. A vibráló napfényben látod arcbőrének kis gödreit is. Nem szól ő sem. Jobb kezét előrenyújtja és megfogja a bal válladat puhán. Ujjai finoman érintik a leheletvékony ruhádat, az érzés, amit átad Neked, azonnal áthatol rajta. Ő nagyon jól ismer Téged, már nagyon rég óta egyengeti az utadat. Ha segítségre szorulsz, ő teszi a dolgát. Ha betegség gyötör, ha félsz, ha tanácstalan vagy, ha hibát követsz el, ha boldog vagy - végtelen az életutad alatt megtörténhető dolgok listája - ő mindenhol jelen van, hiszen ő egyengeti a sorsodat. Őrangyal talán, ő lenne az, akit néha hívsz, ha bajban vagy, vagy megköszönsz neki dolgot, hogy átsegített valamin. Vagy csak egyszerűen a sorsod egyengetője, csak éppen emberi alakot öltött. Bárhogy is nevezheted, de Ő az. Tudod az érintéséből, hogy nincs előtte titkod, nyitott könyv vagy neki, olvas benned. De nem kér számon semmit. Ő mindig tudja azt, hogy mi miért történik, és az életedben minden kis apró dolognak nagy jelentősége van, ha még azt Te akkor nem is érted meg. Legyen az jó, vagy rossz dolog. A jónak örülsz, a rosszból tanulsz. Sok kis csodás élménnyel ajándékoz meg az életed során nap mint nap, hiszen ezekből áll össze a napod, nem nagy dolgokból, azok ritkán történnek. Te nem is tudod, de ő ott van és figyel rád. Hagyja azt is, hogy hibát kövess el, hogy rossz dolgot tegyél, hogy megbűnhődj, hogy bánatos legyél, sőt még irdatlan fájdalmat is kioszt neked. Tanulnod kell a hibáidból, és ennek ez a módja.
Puha érintéséből megérted az ő üzenetét. Jó ember vagy, sugallja Neked, éld csak az életed így tovább, ahogyan eddig élted. Többször pergett már le életed filmje, volt nehéz életed és volt könnyű is. Legfőképp Te magad határozod meg a sorsodat, én csak figyellek, és amikor kell, segítek. De kell néha, hogy el gyere ide és megértsd, hogy miért van minden körülötted úgy, ahogy van. Te alakítod olyanná. Soha ne a sorsod hibáztasd, ugyanis ha valaki tehet valamit, hogy változás következzen be az életedben, nos, akkor az Te vagy egyedül. De tudod Te ezt, csak néha elfelejted. Menj csak bátran az utadon, rengeteg dolog vár még rád, ne félj semmitől, hiszen aminek meg kell történnie az úgyis bekövetkezik. Gyere ide bármikor, ha elbizonytalanodsz, vagy csak felmelegíteni szándékozol a lelkedet, mi itt leszünk Neked.
Mennyire jól esnek a szavai. Könnyedén elengedi a vállad és kis lépésekkel hátrálni kezd, már nem is látod csak a körvonalát, majd az is szertefoszlik. Szétnézel, de nincs már a helyiségben senki, menned kell! A nyitott ajtón kilépsz a folyosóra és magad után behúzod az ajtót, ami félútig jön is könnyedén, majd egyre nehezebbé válik, olyan érzés lesz, mintha nagy huzat lenne és a szél visszafogná az ajtó lapját. De Te húzod kissé erősebben. A levegő áramlása a füled hallatára kezd felgyorsulni, de nem csak a fütyülés erősödik, megváltoznak a fények is, mintha nagyon erős reflektorral világítanának rád. De ennek ellenére az ajtót könnyedén becsukod, bár akkorra már annyira erős a fény és a hang, hogy összefolyik minden. Klatt!! Becsukódik az ajtó és ezzel egy időben megszűnik minden külső hatás. Kezdesz ocsúdni. Óóóóóó…… de hiszen ez már a Te szobád, a fal ahol az ajtó volt, de már nyoma sincs. De nézd csak, ott a számítógépnél ül egy ember, meredten nézi a monitort, az Te magad vagy. De hiszen ez már nem is az az ember, akit itt hagytál. Időközben egy jót utazott és nagy élményben volt része, láthatóan jobban is érzi magát, nem feszült annyira, mint kis idővel ezelőtt. Szépen ereszkedj vissza saját testi valóságodba, zökkenj vissza a valóságba. Egy szempillantás és kész :-)
Nos kedves olvasóm, az elmúlt percekben alkalmad volt megízlelni az én saját előző életem környezetét, hangulatát és mondanivalóját. Elhívtalak és Te eljöttél. Megvan a Te sajátod is, éppúgy mint mindenkié, csupán csak meg kell keresned. De nem is kell keresned, hiszen megmutattam az utat, hogy hogyan jutsz el oda. A lépcső végén a következő meditációd során Te már a saját utadra fogsz érkezni és járod be azt, lökd csak el magad bátran. Tudod már, hogy ott mindent megtalálsz, amire szükséged van, legfőképp a belső harmóniádat, békédet. Ez az életed alapja, ha ez rendbe van téve, akkor bártan építhetsz rá, pakolhatod a napi feladatokat, tűzhetsz ki célokat. Működni fog a dolog, hidd el, én már régóta így élem az életem. Ezért is ajánlottam Neked. Csak bátran próbálkozz, ha nem sikerül elsőre majd fog másodszorra. Ott van a világod és vár rád, ne feledd……………… :-)