A gazdagság világa….

Mint sok minden mást, ezt is meg kell szokni. A gazdagság igazán nem is értelmes és pontosan meghatározható jelentésű szó, hiszen nem is tudjuk, hogy mit értünk alatta. Mit is jelent?:Sok pénzt? Sok drága dolgot? Nagy házat? Nyaralót? Drága kocsikat? Hajót? Repülőt? Esetleg egyszerű jólétet? Vagy átlagos jólétet? Vagy csupán vegetálást? Elgondolásom szerint mindezek csak „dolgok”, amik körülvesznek és hogy mit értünk a jelentésük alatt, az csak viszonyítás kérdése. A vegetálás is lehet gazdagság, ha egy nincstelenhez viszonyítod, hiszen hozzá képest gazdagság. És van –e olyan, hogy leggazdagabb? Ez csak egy szó és nincs is jelentése, hiszen meghatározhatatlan állapotot próbál jellemezni, ami nem létezik. Leírom egyszerűbben egy példával illusztrálva: Jóléti társadalomban élünk, ami teljesen más, mint otthon volt. Az embereknek van munkájuk, jól keresnek. Amire szükségük van, azt megvehetik, nem nélkülöznek semmit sem. Ház, autó, és egyéb ingóság szinte mindenkinek van. Ez itt általános és nem feltűnő. Élhetsz gondtalanul itt, ha elfogadod az állam által előírt törvényeket. Az én szememben szerencsés ember az, aki ide születik és itt élhet. Soha nem tudja meg, hogy milyen egy kizsákmányoló társadalomban élni, ahol lenyúzzák a nem létező bőrt is az emberről.

Tehát az itt élő embereknek könnyedén megvan mindenük, mégsem tekinthetők gazdagoknak. Vannak persze sokan, akiknek sokkal több pénzük van, mint az átlagnak. Elit helyen laknak, méregdrága kocsival járnak és rengeteg pénzük van. De ez itt senkit nem érdekel, mert mindenki jól él. A milliomos vagy akár milliárdos is csupán egy ember, átlagos szükségletekkel és érzelmi világgal. Neki is megvannak a problémái, csak másabbak, mint a kevésbé tehetősnek. Nem nagyon csodálkozik itt rá senki az utcán a drága kocsikra, vagy vízparti nagy házra. Megszokod a körülötted lévő „gazdagságot”, hiszen mosolyogni mindenki egyformán tud, bele a képedbe, akár még a másik kocsiból is a lámpánál. Nem tudod azt sem, hogy aki a boltban előtted áll a pénztárnál egy kosárral a kezében, ki is valójában. Kitaposott papucsában, ferdén lógó pólóban, kiszeplősödött bőrrel a kezén a naptól, ő is csak egyszerűen megveszi a kenyeret és sajtot. Még csak nem is hitelkártyával fizet, csupán zsebéből előcibál egy gyűrött 50 dollárost. Kint az utcán utánad érkezik a kocsijához és fel sem tűnik, hogy a legújabb Holdenbe ül be, aminek az ára 80 ezer dollár.
Otthon a gazdagság kitűnő és nemtetsző, irigylésre méltó állapot. Itt más. Hozzátartozik a mindennapokhoz, meg kell tanulni együtt élni vele.
A pénz itt sem függvénye a boldogságnak. Persze jó ha van, de nem attól lesznek az emberek happy-k. Sok egyéb más dolog vesz körbe, ami beszínezi a napodat és nem feltétlen a pénz.

Kedves barátom Stewe 70 éves lesz az idén, élete nagy részét itt élte le Ausztráliában. 16 évesen kimenekült ide a Föld túloldalára, lyukas zsebbel. Szépen beilleszkedett, megtanulta a nyelvet, építgette a jövőjét, dolgozott mindenféle helyen. Elmondása szerint sok pénze sosem volt, de annyi, hogy nyugodtan éljen, annyi mindig akadt. Házat vett és sajna idő előtt eladta, pár évre rá megtöbbszöröződött a ház ára, de ő ebből kimaradt. Magyarosan mondva „Nem kaszált nagyot”. Munkálkodással telt el az élete. Öreg kocsija van, nem jár szép ruhákban, nincs sok pénze sem. De nem ideges, nem beteg, nem rosszindulatú, vagy irigykedő. Szépen él. Egy kedves mosoly és pár simogató szó mindig akad nála, jó vele lenni, mindig mesél régi dolgokról. Ha két falat étele van, akkor az egyiket biztos felajánlja neked. Lenyugszik az ember mellette :-)

Russel egy nagyon gazdag ember. Építtető (builder). Olyan helyen lakik, ahol köztudottan a milliomosok laknak. Sokat dolgozunk nála és neki is, mert saját házát is építi. Jó középkorú ember lehet, csontsovány és nem is magas. Szikár arcú, beesett tekintetű. Nem túl szép ember, de mit is számít a külső. Nagyon elfoglalt, mindig megy vagy telefonál. Sosem pihen, jár az agya állandóan. Még! Még! Még… kell a pénz! Fogalmam sincs mennyi pénze lehet, de nem is érdekel. Annyi biztos van, hogy élete végéig hátradőlve bámulhatná az óceánt. De ő ha már kezd kimerülni délutánra és megáll fél percre csak maga elé mered, üveges szemekkel. Az agya már szeretne pihenni, de ő még nem! Kell a pénz. Nagy ház, új kocsi ….és sorolhatnám. A házában akkora moziszoba van, hogy ép ésszel el nem lehet képzelni. De kinek. És minek? A milliomos barátok általában nem őszinte barátok, csak álarc mögé bújva félve élik le az életüket. Azért is laknak olyan helyen, mint pl. a Russel is, hogy teljes védelem van az egész lakóparkban, állandó járőrözéssel és megfigyeléssel.

De mit sem számít itt ez az anyagi állapot, hiszen senki nem irigyli őt, sem a pénzt tölle. Ezért mondom azt, hogy a gazdagság csak egy állapot, csak érdekes így együtt élni vele, illetve mellette. Ezt az érzést otthon nem ismertem, ott az irigység és rosszindulat érzést váltja ki az emberekből, ha a másoknak sok a pénze. Itt nem. Semlegesek az emberek egymás vagyona vagy bármely értéke iránt, van neki és kész, kit érdekel….. Hát csak ennyi erről a nyúlfarknyi témáról, amiben igazából semmi komoly dolgot nem írtam le, nehezen is fogalmaztam meg és lehet az is, hogy zavarosra sikerült. Nem könnyű erről írni, vannak sokkal hálásabb és érdekesebb témák. Az is lehet, hogy semmi értelme az egésznek és legfőképp annak hogy írtam róla…..