Meseország ……..

Helyezkedj el kényelmesen, dőlj hátra egy kényelmes fotelban, szóljon halk és kellemes zene és csukd le a szemeidet…….. kérhetném, de az a baj, hogy akkor nem tudsz olvasni :-)
Így hát hagyd ki a szemlecsukást és olvass!

A szombati napot kineveztük a pihenés napjának, mivelhogy mindketten szabadok voltunk. Kicsit elfáradtunk a héten, ezért is volt ez a célunk. Könnyű finom reggeli, tea, kávé, majd kocsiba és újságvásárlás. A hétvégi „Bulletin” jó vastag, amire szükséged van mindent megtalálhatsz benne, de tényleg. Tervbe volt kis garázsbazár is, ki is kerestük és a navigáció elvitt pár helyre. Konkrét vásárolnivaló nem volt, nézelődés inkább. A kellemes téli délelőtti napsütésben szépen kúszott fel a hőmérő higanyszála, lassan a 20 fok közelében volt dél felé. Csámborogtunk ide–oda, érdemleges dolgot nem vettünk. Utolsó célpont után csak ráböktem a GPS kijelzőjére külvárosi kerületet célozva, lehetőleg zöld övezethez közeli utcát kerestem, ahol már ritkán vannak egymástól még a házak is, mégsem túl messze a várostól. 17,4 km volt a célpont. A nem nagy szombat délelőtti forgalomban hamar elfogytak a sűrűn lakott utcák, ritkultak a házak. Ezután kapaszkodók kezdődtek, nagy hosszú völggyel és dombokkal. Csodásan sütött már a nap, lehúzhattuk mindkét ablakot. A tempót jóval az előírt alá vettem. Itt ugyanis ha a táblán 60 van, nos akkor annyival „KELL” menned, így nem tarod fel a forgalmat és nem kell téged előznie másnak, hiszen ő sem mehet gyorsabban. Nem is szokott előzgetni senki tényleg. Érdekes…… Na én most nem tartottam be, de forgalom erre felé már alig volt, aki beért annak intettem, hogy menjen és kicsit lehúzódtam. Ritkultak a házak és ezzel együtt a környék kezdett igencsak szépülni. Feltűnő volt a sok virág. Tél lévén itt most pompázik teljes virágával a mikulásvirág, de oly módon teszi, hogy nincs is levele szinte, csak virágja és a bokrok nagysága embermagasságú. Csodálatos látvány egymás mellett 5-6 ilyen piros bokorcsoda :-)
De más, egyéb szépséges virágvarázs is volt, amerre csak néztünk. Fehér, rózsaszín, lila, sárga és folytathatnám a színeket. De hiszen tél van, vagy mifene? Na nem is akadunk fel ezen. Legalább annyira pompázatosak voltak a bokrok és a fák. Szinte sehol sincs a kereszteződésben sima elsőbbségadásos megoldás, itt minden lehetséges helyre körforgalmat tesznek, még ha annyira kicsike is, hogy csak alig lehetséges. Ha pedig van hely bőven, nos akkor oly módon van kihasználva a körforgalom közepe, hogy oda virág- és bokorerdőt telepítenek, középre pedig hatalmasan vastag törzsű pálmafát, de oly szépet, hogy leírni nem tudom. Beérve egy ilyen helyre sokáig én mindig a fákat csodáltam és nem a forgalmat, pedig a beérkezőnek kötelessége a bent haladónak elsőbbséget adnia. De ha még el is véted valami miatt, hát istenem, akkor sincs jó magyar módra „szakramentó”, hiszen itt senki nem rohan. Ha kénytelenek beengedni, hát legfeljebb egy rosszalló pillantást kaphatsz, amit te kis félszeg mosollyal reagálsz le, és már nyomod is a gázt és kotorsz a másik elől :-)
Ezekben a külső kerületekben nem spórolnak a portákkal sem, nem zsebkendőnyi területre építik a patinás házaikat. Kerítéseket sem tesznek, nincs rá igazán szükség, senki nem akar bemenni és elvinni valamit. Ha van kutyus a háznál, aki meg van bízva ugye a ház őrzésével, nos ő oly módon teszi a dolgát, hogy eljön a porta széléig és onnan ugat. Nem jön ki az utcára, de még a járdára sem, mintha ott lenne a kerítés, ami valójában nincs is. Érdekes :-) De azt tudni kell, hogy nem idegesek a kutyák ezen a földrészen, mi csak boldog kutyáknak nevezzük őket, hiszen azok is. De majd írok róluk.
Oly nagyok a porták, hogy van, hogy fél perc is eltelik autóval, míg a következőhöz érünk. Sehol nem veri fel a gaz vagy a lom a ház körüli területet, minden flottul áll, szinte mondhatnám azt, hogy úgy, ahogyan a magazinokban láthatod, oly aprólékos odafigyeléssel vigyáznak az emberek a környezetükre. Egyik helyen az aszfalt utat éppen fújta le a gazda levélfújóval, hogy még por se legyen rajta :-) Nagyon sok zsákutca van, ki is írják az utca elejére, hogy csak az ott lakók menjenek be. Az utca végén mindig nagy területen ki van szélesítve az út, hogy kényelmesen megfordulhass az autóddal.
Sok helyen kis aranyos tavacskák ékesítik az egyébként is precízen lenyírt pázsitos udvart, még kacsákat és kisebb ludakat is láttunk fürdeni benne. A kis híd korlátján éppen a kacsapajtás által összekuszált tollakat igazították nagy komótosan. Ha nagy ritkán a ház gazdája éppen arra felé jön-megy és meglát, száját széles mosolyra húzza és barátságosan int. Szinte hallom belső hangját: - Gyertek csak, nézzétek meg nyugodtan az én kis világomat, hiszen oly nagy szeretettel szépítgetem, hogy bárki erre tévedő vándor rácsodálkozhasson és hírét vihesse bármerre, hogy milyen szépet látott itt :-)
Ez meseország, éppen amit gyermekkorodban láthattál a képeskönyvekben, ahol lakott a király és királyné, eladó sorban lévő lányukkal, aki a herceget várta fehér lovon. A szinte csontig hatoló melengető napfényben, a tökéletes csendben, kiszállva a kocsiból és bámészkodva szinte szédülök a látványtól, illetve annak hatásától. Hol is vagyok én most, ez valóság? Nem hittem eddig, hogy ilyen létezik és ráadásul utcáról-utcára menve újra és újra átélhető az élmény, mert ez csoda! Változik a ház formája, színe, másabb a kert, a virágok. Van ahol csak vízszintesre fordított kis tejeskannára erősített szám jelzi hogy a kanyargós út végén valahol bent a fák között vagy a völgyben egy házikó áll. Máshol pedig az út felfelé indul a dombnak és valahol messze 100-150 méterre van a ház az úttól. Oly leírhatatlan harmóniában vannak az utcában a házikók és a kertek, hogy menet közben csak forgattuk a fejünket és csak ezt mondogattuk egymásnak : - Nééézzz oda, ez milyen szép, óóóóó ….. :-)
Ez a pár kép amit csatoltam nem is tudja visszaadni az élményt, hiszen nem érzed az illatot, a fanyar erdőillatot, amit az ausztrál erdők kibocsátanak magukból a melegben. A nap melegét, amely csak itt képes ily érdekes szűretlen meleggel átölelni. Nem látod a fényt, az ég kékjét, ami sehol sem kék ennyire, amit hófehér felhőpamacsok tarkítanak éles kontúrral kiemelve a két szín közti különbséget. Nem hallod a csendet, melyet nagyritkán csupán madárkák csivitelése tesz még kellemesebbé a fülnek, nem látod a környezet lehengerlő nyugalmát, melyen kellemes a szemet végigfuttatni.
Mindezek együtt oly nyugalmat árasztanak, hogy nem akarsz innen már elmenni sehová és görcsösen markolod az autód kormányát reménykedve abban, hogy ez, amit most átélsz, az nem álom csupán és nem ébredsz fel és zuhansz vissza a valóságba. Eljátszhatsz a gondolattal bártan, hogy egyszer majd neked is lehet itt egy ilyen házad, nagy portával, méregzöld fűvel, kis patakkal vagy tóval, rajta kis híddal. Hazaérve majd, mikor befordulsz a kis útra, amely a házadhoz vezet, csóváló farkú kutyád fut az autód elé, majd megállsz a ház előtt, ahol hűs árnyékot adnak a bejáratod fölé hajló pompás örökzöldek. Kitáruló házad ajtajában vár a kedvesed, széles mosollyal az arcán és mögüle előtopoghat a család apróbb népe is, akár többen is. Beérkezve a kellemesen hűvös lakásodban elnyúlhatsz a teraszodon egy napozóágyon, citromlevet szürcsölve belebújhatsz az ozzi papucsodba, vagy csak egyszerűen mezítlábasan pihenhetsz.
Most akkor lecsukott szemmel átfuthat a gondolat az agyadban, hogy mily csodás is az élet itt, ezen a helyen, ahol megtalálod az életed értelmét. Hiszen ezért dolgozol, hogy így élhess. Ha pedig az életedben elérted azt, hogy a munkád még az is, amit szeretsz csinálni, nos akkor beteljesedett a küldetésed a Földön.
Mindezek persze most csak a képzeletedben vannak, de ne hidd, hogy az életben nem történet meg bármi. Ne légy kishitű, higgy és bízz magadban, hiszen azok, akik ott élnek, ők sem oda születtek, mert pár évvel ezelőtt ott még nem volt semmi, csupán csak dombok és fák.

Nos hát így telt el a szombat kora délután, mikor is meseországban jártunk, ahová most titeket is elkalauzoltalak, legalábbis képzeletben. Remélem kellemes utazás volt és jól megfigyeltetek mindent és legfőképp kicsit megdobogtattam a szíveteket, merthogy az volt a célom …….....