7/11/2007

Az influenza ....

Földünk globális klímaváltozása itt is érezteti hatását. Hidegrekord dőlt meg idén télen, volt már -1 fok is kora reggel, ami itt bizony nagyon hidegnek számít. Megmosolyogják a déli nagyvárosok lakói, hogy QLD-ben a klímák fűtésre vannak használva. Itt ugyanis a kellemes tropikus időjárás miatt a házakban nincsenek kialakítva fűtőrendszerek. Nincs központi fűtés, vagy kályha, nagy ritkán esetleg kandalló, de az is csak inkább dísze a lakásnak. Így hát igencsak fáznak a queenslandiek és persze köztük mi is. Lomtalanításkor még tavaly összeszedtem egy új, elektromos hősugárzót. Nos neki köszönhetően meleg szobában alszunk, de olyan is volt már hogy este a nappaliban is bekapcsoltunk, annyira hideg volt. A hideg fogalma egyébként is itt mást jelent, mint otthon, ugyanis itt élve az ember vére felhígul a melegtől, ez a folyamat mindenkinél pár hónap után bekövetkezik. Így aztán az otthon igazából hidegnek nem számító alacsony hőfokok itt nagyon csontig hatolnak. Az is biztos, hogy a ruhatárunk sem volt berendezve erre a hüsi időre, fokozatosan vettünk meleg alsót – felsőt és takarót is.
Természetesen otthon eddigi életem során átéltem már pár átmeneti időszakot, évszakváltozáskor tudtam már, hogy rétegesen kell öltözködni és figyelni, hogy ne izzadj le, illetve ne vacogjanak a fogaid. Mivel én főként kinti munkát végeztem, így erre figyelnem kellett. Így is volt, és működött is a dolog, annak ellenére, hogy korán reggel ugyan hideg van. Ez csak egészen rövid ideig tart itt, ahogy felkel a nap és kezdi a fényével melegíteni a földet, nos itt akkor fél órán belül a pár fokból rögtön 20 fok lesz, ami meg már kellemesen meleg. Rögtön nem is kell annyi ruha, és ha magadon hagyod, akkor meg leizzadsz, mint a versenyló.
Valahogy így jártam meg én is, bár még nekem közrejátszott a főnököm ugráltatása is, le-föl az állványokon, gyorsan-gyorsan. Leizzadtam, majd levetkőztem, de túl korán és hapci :-(
Péntek estefelé már éreztem, hogy nincs minden rendben, elöntött a takony, láz, gyengeség, rossz közérzet…stb. Alvás nem is volt. Szombat reggel alig vártuk, hogy kinyisson a gyógyszertár és a kedves patikus lánynak Erika elmondhassa, hogy mi a gond.
Itt ugyanis ha nem életveszélyes betegséged van, olyan amivel mindenképpen orvoshoz kelljen menni, akkor elegendő bemenned a gyógyszertárba (chemist) és ott szépen türelmesen meghallgatják a problémádat, és nagy valószínűséggel megfelelő gyógyszert is kapsz. Figyelnek alaposan mindenre, esetleges gyógyszerérzékenységedre, arra hogy mikor szedtél hasonló hatóanyagút utoljára, a gyógyszer árára is. Sokszor felhívják a figyelmet, hogy van olcsóbb is, aminek épp ugyanez a hatása, inkább azt vedd! Figyelnek a tüneteid alapján a dózisra is és megmondják, hogy meddig szedheted azt a pirulát, és ha nem javulsz, nos akkor már el kell menned orvoshoz.
Mindezeket gyorsan, sorállás és idegeskedés nélkül pár perc alatt el lehet intézni és az ár teljes mértékben elfogadható. Ez itt így működik :-)
3 napig csak aludtam! Éjjel – nappal, de mostanra már kutya bajom. Közben tv-t nézve hallom ám hogy sokfelé igencsak felütötte a fejét az influenza „E” vírus, és igencsak gondban vannak az orvosok, ugyanis tünetileg egy erős megfázás jelei és a valódi influenza jelei között szinte semmi különbség nincs. Sajnos olyan hír is volt, hogy 3 gyermek szervezete nem bírta ki a betegséget. Nagyon sajnálom őket, nagyon figyelnünk kell egymásra!!

Félretéve a rossz híreket, vannak azért muris dolgok is. Az itt született ausztrálok azért máshogy élik meg a hideget, mint mi. Mint sokkmindent mást sem, így ezt sem veszik oly komolyan. Ragaszkodnak megszokásaikhoz és abból nem engednek. Ezek egyike a rövidnadrág. :-) Nagy építkezésen dolgoztam, sokféle mesterrel egyszerre, mindenki tette a dolgát. Mivel az épület még nincs kész, nincsenek nyílászárók, ajtók, ablakok, így a huzat megy, illetve süvít mindenen keresztül. Ez korán reggel (fél 7) igencsak hideg, én összehúzom a felsőm cipzárját is és a sapkámat teljesen a fejembe húzom. Nos ők rövidnadrágban dideregnek, az isten hidege majd kirázza a lelküket, de fel nem vennének hosszút! Inkább szétfagynak, de nehogy már QLD–ben télen fel kelljen öltözni. NEM és NEM! És ez így megy minden nap, már lassan két hónapja, hogy hidegebb van a kelleténél.
Másik muris dolog a mezítlábazás, amely téren szintúgy fittyet hánynak minden külső hőmérsékletre. Olyan helyeken és időszakokban tűnnek fel a semmiből mezítlábas emberek, hogy egyszerűen nem hiszek a szememnek, de hatványozni is lehet. Ugyanis olyat is láttam már nem egyszer, hogy anyuka rendesen felöltözve, cipőben vonszolja az ABC–ben a két gyereket, ahol ugye hideg kőburkolat van, és a klímák ilyenkor is mennek az élelmiszerek hűtése végett. A két kicsi gyerek, pár évesek csupán, persze mezítláb csasztatnak utána. Ekkor már nem bírtam ki és kipróbáltam, levettem a sportcipőmet és a zoknimat és léptem párat a kövön, hát nem kommentálom :-( Úgy látszik, hogy a gyereket időben hozzá kell szoktatnia ehhez a szokáshoz és ő csak rendes anyaként teszi a dolgát. De hát akkor ő miért nincs mezítláb?
A végső döfés azonban munka közben, illetve reggelizéskor ért. Nagyon hideg volt aznap, nemcsak hogy 5- 6 fok, de nagyon felhős és élesen hasító szeles, igazi nyakig felhúzós ruhás idő. A munkahely a parti szakaszban van, 200m lehet az óceán. Fél kilenckor lekuporodunk dideregve reggelizni a lenti kávézó teraszán, a fém székekre mielőtt leülnék, magam alá teszek valami ruhát, vagy kartont. Majszolom az otthonról hozott szendvicset és szürcsölöm a lelkemet átmelengető forró teát. Nagyon fáztam, de nem csak én, mindenki. Alig vártuk a napot hogy kisüssön, de aznap erre sem került sor. Körülöttünk ugye zajlott az élet mindettől függetlenül, emberek jöttek-mentek, persze felöltözve. Egyszer csak megbök a kollégám hogy, Te nézd már! A beach felől jön egy 15 év körüli fiú, egy szál szörfruhában, ami kb. 1mm vastag, sztrecs gumiruha, hóna alatt természetesen a deszkája, és persze mezítláb lépeget kicsit összegörnyedve. Közelebb érvén látom még, hogy a szőke, kissé hosszú haja teljesen átázva, csöpögve belőle a hideg óceánvíz, lóg az arcába. Annyira fázott, hogy oldalra sem nézett, csak ment hazafelé. Az is előfordulhat, hogy a lakásuk még több 100 méterre van.
De ez őt nem érdekelte, ment. Dermesztő látvány volt, az tuti :-(
Hát ilyen muris dolgok is történnek. Persze ezek szélsőségek csupán, az átlag életünk mindezektől függetlenül a saját kerékvágásában halad. Mi nem mezítlábazunk és rövidgatyázunk, és nem szörfözünk. Ezekkel az egyébként kellemes dolgokkal megvárjuk az igazi meleget, ami mostmár nemsoká ránktör, és akkor majd véglegesen berakhatom a hősugárzót a dobozába, jó mélyre elásom a szekrénybe. Éjjelre pedig majd nyitva hagyom a nappali ajtaját is. Furcsa hogy otthon Európában ez most éppen így van :-)