9/22/2008





KÓKUSZ KAPITÁNY !






Ha a fejedre esik, akár még agyon is üthet, belehalhatsz. Persze függvénye pár dolognak, a fa magassága, a dió nagysága és esetleg az ügyetlenséged.
De mi európaiak nem estünk a fejünkre, azt meg pláne nem hagyjuk, hogy kupán vágjon egy nagy "coconut". De ami miatt mégis kell a dologgal foglalkozni, az az, hogy otthon nem volt még csak lehetőségünk sem arra, hogy alaposan megszemléljünk egy nagy fát, na és akkor még ott a termés. Kókuszdiót talán a tescóban láttam, a déli gyümölcsös részben, kis barnás dió, sárgadinnye nagyságú lehetett. Vettem is egyszer kiváncsiságból, nagy nehezen szétfúrtam, és beledugva a szívószálat, vártam a csodát. Egy szippantás után fancsali pofát vágtam, még azt is kiköptem amit felszippantottam. Életembe ilyen rossz ízt!!!! Én soha többet........!




Dehogynem :) Közben ugyan jó pár év eltelt, én el is feledtem a kellemetle
n élményt. Úgy könyveltem el, hogy én még soha nem kóstoltam. Vörös földre érve aztán Brisbane-ban, közös szállón laktunk 2 hónapig páran, buliból aztán egyszer vettem egy diót a Coles-ban, jópofa volt, mert kis házikó alakúra volt fűrészelve. Inkább az alakja keltette fel az érdeklődésemet, mint a tartalma. Az ebédlőben aztán ezt is felbontottam, egy korty után ismételten megállapítottam, hogy ez a termés nem nekem teremtődött. Akkor még nem tudtam a titkot, amit aztán itt Cairns-ben tudtam meg.






Először jártunk a piacon, a barátom standja mellett egy vietnámi árus volt, aki a farmján termelt portékákat kinálta eladásra. Reggel lévén, rögtön Bálint nekem támasztott egy költői kérdést,
- Te! Kérsz egy friss kókuszdiót ? - amitől én azonnal frászt kaptam. Elmeséltem neki eddigi élmnyeimet, de azonnal lekapta a fejemet. - Ember, ez egy kicsit másabb, mint a bolti undormányok, gyere nézd meg! És tényleg, szép kerek, kisebb görögdinnye nagyságú volt a dió, még zöld szinű. Meg kell kóstolnod, meglásd nem fogsz csalódni. Hát legyen!

Maffia, mert ez a vietnámi fiú beceneve, felkapott egyet a sok közül, eg
y nagy bárdal lecsapta a tetejét. Ez neki két mozdulat volt, ez fontos tényező, jegyezd meg!!! A lenyakazott dióba beledugott egy szívószálat, valami kis lyukon, és máris a kezembe nyomta. Igyál ! Nem volt mese, szürcsölni kezdtem. Kellemes meglepetés ért, az íz picit furcsa volt, savanykás, de mégse. Igazából kókuszra nem is hasonlított, inkább pont jó izvilágú üdítőre. Kiszipkáztam a levet, de ezzel még a dolognak nem volt vége. Maffia ismét bárdot ragadott és egy csapással az üress diót ketté hasította, ami által feltárult a vastag burok mélyében a valódi dió, és a benne lévő még éretlen zselé szerű kókusz. Kaptam egy evőkanalat, és azzal könnyedén befaltam a nagyon finom és ízletes, de még éretlen kókuszt. Ettem, ittam és jól is laktam. Roppant nagy az energiatartalma a tejnek is és a kókusznak is. A történet itt véget is ért. Későbbi piaci napokon nem kértem, mert 2-3$ lett volna az ára.

- Azért akarok Cairns-be költözni, mert ingyen akarok enni mangót, és a
kókuszt is magam szedem majd a fáról - hangzott el ez a mondat egy magyar fiú szájából. Elsőre nem is értettem, de mostmár rájöttem. Ebben a városban és környékén annyi mangó és kókuszdió fa van a közterületen, hogy a kijelentés reális volt. Ezekről bárki szedhet érett gyümölcsöt kedve szerint. Senki nem fog megdorgálni érte. Szezon közepén a fa alatt rohad meg a sok mangó, egyébként is csak szinte a túristák eszik, a helyieknek van otthon fájuk. A kókuszt pedig tiszta cirkusz leszedni. A part lent tele van kókuszfával, de az önkormányzat emberei precizen leszedik a diókat, nehogy valakit agyonüssön a lepottyanó dió. Ott nincs is termés egy fán sem, de másfelé, roskadásig minden fa. Pár hete találtunk egy fát egy távolabbi parti részen, ahonnan sikerült levadászni jó pár diót. Aprócskák voltak ugyan, nem akkorák mint a piacon, de tele voltak tejjel és finom zselés kókusszal. De elfogyott. Aztán pár napja kocsiból megláttam a főút mellett egy nagy fát, tele dióval. Közelebb érvén aztán látom ám, hogy ezek HATALMASAK. Szinte ember fej nagyságú termések. Nagyon magasan is voltak. Nem birom én a kis létrámmal elérni. Otthagytam, de a gondolat nem hagyott nyugodni.

Kértem kölcsön nagy létrát, és alkonyatkor kimentünk levadászni a
termést. Szétnyitva a létrát is alig értem fel a kis fűrészemmel, pedig az is kitolhatós nyélre volt felszerelve. Előzményként azért meg kell említsem nektek, hogy a dió szedés egyáltalán nem veszélytelen dolog. Nem elég hogy leeshetsz a létráról, de ha nem jól helyezkedsz, a lezuhanó dió jól meg is üthet, ha teljesen telibe talál, akkor tényleg meszeltek! Ezek pedig baromi nagyok voltak. Fürtökben voltak ráadásul, úgyhogy amikor elmetszettem a tövét és előttem zuhantak le, szinte süvített a levegő. A földre csapódva pedig akkora robajt csináltak, hogy beleremegett a föld is. Ha ott lett volna valaki...... :( Három fürt volt a fán, levágtam mindet. Becipeltük a csomagtartóba, ami tele is lett velük, pedig nagy kombi kocsi. Irány haza.

Azonnal kóstolni akartunk! Valami kis bárdom van, olcsó 2 $-os kínai vacak. A kis diókra jó is volt. Na de ezekre! Maffia a piacon két ütéssel behatolt a bejáratig, de nekem hevesen kellett csapkodnom vagy 20-at, közben vigyázva arra is, hogy ne szabadítsam meg magam valamelyik ujjamtól sem. Sikerült! Két szívószálat dugtunk bele, egyszerre ittunk, de nem bírtunk vele, annyi volt benne a kellemes tejből. Miután kiürült rögtön nekiláttam, hogy kettévágjam, ami nem is ment nehezen, de az eredmény az elmaradt, alig volt benne zselé. Kicsit csalódottak voltunk, de volt egy dió, ami már sokkal érettebb volt mint a többi, ez már barna színű és teljesen száraz volt. Én már el sem akartam hozni a fa alól sem, de Erika ragaszkodott hozzá. Lötyögött benne még valami. Hát valóban kár lett volna ott hagyni.

Ezt is lefejeztem és gyorsan inni akartunk belölle, de fancsali ábrázat
jött létre az íztől. A tej már nem volt iható, poshadt íze volt. Kiöntöttem a kis lyukon. Na majd most egy hasítással szétütöm, gondoltam. Egy frászt. Legalább negyed órát kardoztam, mint annó Bruce Lee valami régi szamurájos filmben mire eljutottam a dióig. Annak a hélya pedig olyan kemény volt, hogy lepattant róla a bárd.A kutyafáját neki, hát mit rejtegetsz itt bent barátom ? Jó kis éles kézifűrészem van, azzal láttam neki, miután belekapott már vitte is mint a vajat. Könnyedén kettévágtam, tele ment ugyan a belseje fűrészporral, de vízsugár alá tartva azonnal ragyogó tiszta lett. Megláttuk a belsejét és mindkettőnknek tátva maradt a szája. Ezt a gyönyörűséges dolgot..... és milyen illata volt ! Közel két cenit vastag friss kókuszt kaptunk ajándékba a diótól. Eddig is szerettem a reszelt kókuszos süteményeket, anyukám nagyon finomakat csinált otthon. De amilyen íze ennek volt, az nem hasonlított a kiszáradt reszelékhez. Nem csak hogy ropogós friss édeskés állaga volt, hanem még érezhetővé vált a kókuszolaj is, miután szétrágtam. Valami elképesztően finom csemegét kaptunk. Csak némán nyammogtunk, és néztünk ki a fejünkből, miközben rágcsáltunk. - Finom ? - Ühüm ! És ennyi volt a beszélgetésünk. Nagyon tömény és hatalmas kalóriával rendelkezik a nyers kókusz. Bezabálni nem lehet belölle, mert nagyon laktató.

De csak ebben az egy érett dióban volt kész termés. Barátomtól kérdeztem, hogy miképp lehet megállapítani, hogy melyik dió milyen stádiumban van. Azt a választ kaptam, hogy pár év és ránézésre pontosan fogod tudni, hogy mit rejt a dió belseje, ne legyél türelmetlen. Mindenesetre ez nagyon jó kis kaland volt és igazán tanulságos is. El is határoztam, hogy mindig lesz itthon pár dió, és az hogy az csak iható-e és zselés belsejű, vagy már "csak" a
kókusz a hasznosítható, majd elválik. Közben eltelik pár év.....remélem!
Bye :)

Ui: Ráérős időmben felbuzdulva rajzkészségemen, készült el a kalapos és napszemüveges "KÓKUSZ KAPITÁNY" ! Később megettük.......