6/28/2007

Vezess …….

Közel 9 hónapja vagyunk itt, ez az idő egy magzat kihordási idejének felel meg. Nekem ennyi időbe telt megszülni az itteni TIR jogosítványt. Tegnaptól elmondhatom, hogy minden Ausztráliában közlekedő járművet vezethetek, kivétel a sivatagokban közlekedő RoadTrain (átlagos kamion csak 4-5 pótkocsival), ugyanis annak a vizsgájához 2 év itteni vezetési gyakorlat szükséges. No de arra azt hiszem nem is lenne szükségem. Ennek a több hónapos küzdelemnek azért megvan az eredménye, meg is érdemel pár sort itt a blogban, hátha közületek is valaki majd valaha ez előtt a feladat előtt áll majd. Nos, itt a lehetőség, hogy némi információ birtokába juthasson, általam.
Nem azért tartott ilyen sokáig a dolog, mert lusta voltam, vagy béna. Ez itt Ausztrália és itt szinte semmi nem megy gyorsan. Itt nyugodt az élet és nyugodtak a feladatok végrehajtásaira szánt idők is. Előzményként tudni kell, hogy otthon hivatásos jogsim volt, benne minden kategóriával, de a szó szoros értelmében (A,B,C,D,E,F-3-4-5). Csak azért írom le ezt, mert mikor a magyar rendőr a kezébe vette a jogsimat mikor megállított, igencsak kikerekedett a szeme a sok pecséttől. Volt olyan, hogy nem bírta ki és megkérdezte: - Mondja magának mire nincs kategóriája, talán még repülőre is van? – kérdezte viccesen. – Hát ja, igen, arra is van uram, de az egy másik jogosítvány. Ha kívánja, megmutathatom azt is – válaszoltam kicsit mosolyogva. Ettől függetlenül szinte soha nem úsztam meg büntetés nélkül egy rendőri megállítást otthon, de azt hiszem ez otthon általános. A pénzgyűjtési hadművelet a szerv részéről a közúti ellenőrzés. Ha nincs semmi szabálytalan, majd keresnek :-(
Azt nem gondoltam, hogy a jogsimat simán elfogadják itt és átírják az összes kategóriámat. Persze nem is így volt. Mivel tanulóvízumosok vagyunk, a magyar jogsi érvényes a vízum lejártáig, csak le kellett fordíttatni, hogy ha kell valamikor, akkor el tudják olvasni itt is. Ugyanis a magyar jogsin egy mukk sincs angolul. Ettől függetlenül én már kiérkezésünk után az úrvezetői (C) kategóriát megcsináltam hamar. Nem volt nehéz, de a teljes vizsga két részre volt osztva. Először is KRESZ-ből kellett sikeres tesztet írni. Én egy füst alatt megcsináltam a teherautóra is a kresz vizsgát, csupán 10 kérdéssel volt több. A vizsgára kértem tolmácsot, mivel nem tudok angolul (még most sem), aki aztán a tesztlap kitöltésekor segített fordítani. Felolvasta a kérdéseket és a lehetséges válaszokat. Kedves idős hölgy volt, sokszor fordított már magyaroknak vizsgákon. Ingyenes volt a segítsége. Miután a sikeres teszteredményt bejegyezték a rendszerbe kerestem egy oktatót, aki manuális váltóval oktatott, itt ugyanis ketté van szedve ez a dolog. Ha levizsgázol manuális váltós autóval, akkor mindkét váltótípusú autót vezetheted, de ha automata váltós kocsival vizsgázol, akkor nem vezethetsz manuálist.
Pár órát vezettem és bejelentett vizsgára az oktatóm. A vizsgabiztos látta, hogy sok éve vezetek, nem sokat akadékoskodott, átengedett és kész. Az úrvezetői ennyire egyszerű volt, megkaptam a QLD jogsit „C” (car) kategória jelzéssel, szép sárgás kis kártya, nagyon örültem neki.
Mivel volt érvényes kresz vizsgám a teherautóra, mentem bejelentkezni vizsgára az okmányirodába, amit itt Queensland Transportnak hívnak. Vittem a magyar jogsim teljes fordítását, mivel itt nem lehetne menni ilyen kategóriából vizsgázni csak két év itteni gyakorlat után. Én ugye sokat vezettem otthon, nagy nehezen el is fogadták gyakorlati időnek, befizethettem a vizsgadíjat előre (kb. 40$). Ezután kerestem autósiskolát, akik truckre oktattak. Kis nehézségek voltak az első órán az angolom hiányossága miatt, mire megértették, hogy én vezettem már teherautót sok éven át, ezért is fogadta el a hivatal, hogy jöhetek vezetni. Megegyeztünk, hogy veszek pár órát (1óra/110$) és meglátjuk. A forgalom maga nem okozott nehézséget, még a balra tarts sem, hiszen már hónapok óta vezettem itt. A szerelvény vezetése sem jelentett gondot, ekkora járművel dolgoztam már. Ellenben a váltó volt az, ami jelentősen megnehezítette a dolgom. Itt ugyanis nagyon sok amerikai típusú roadranger váltó van még. Ez teljesen eltér az európai váltótól. Dupla kuplung és gázfröccs, így tudnám szaknyelven jellemezni a váltást, aki szakmabéli az érti. Na de ebbe nem bonyolódok nagyon bele. Recsegett–ropogott minden váltásnál szegény autó, mert nem értettem meg a technikáját. Az oktatóm adott egy dvd lemezt, amit otthon áttanulmányoztam és akkor már derengett is.
Egy körülbelül korombéli férfi volt az oktatóm, Chris-nek hívják, angol és jó pár éve itt él már. Nagyon rendes srác volt, sokat röhögtünk a tudatlanságom miatt, a nyelven is és a sok szerencsétlenkedésemen. Küzdött velem kicsit, mire aztán már valahogy megyegetett a dolog.
Talán 3 óra vezetés után én úgy gondoltam, hogy jelentsen be vizsgára, meg is tette. Idős úr volt a vizsgabiztos, kedves és mosolygós. Kicsit izgultam, de elindultam. 500 méter után mondta, hogy álljunk meg és csináljak egy szabályos szét- és összekapcsolást a szerelvényen, merthogy ugye ez nyerges szerelvény volt. Ilyennel otthon nem dolgoztam, Chris–szel is csak egyszer csináltuk. El is toltam a dolgot, nagyon megemeltem a pótkocsit, amitől ugyan szétkapcsolni lehetett könnyen, de össze már nem sikerült, mert a gépes aláment a pótkocsinak. Szerencsétlenkedtem még 15 percig, mire rájöttem, de késő volt mire készen lettem. Kicsúsztam az időből, ugyanis negyed óra volt ráadva és én 21 perc alatt csináltam meg. Megbuktatott, de teljesen igaza volt, én is azt tettem volna a helyében. További órákat vettem, gyakoroltunk mindent. Persze közben hetek teltek el, bejelentettek vizsgára újra, de 2 hónap múlva volt csak időpont. A következő vizsga előtt vettem még egy órát, hogy kicsit frissítsek az ismereteimen, majd vizsga! Fiatal férfi a vizsgabiztos, szintén kedves. Egy óra és 20 perc a vizsgaidő, amit végig is vezettem neki szépen, szabályos szét- és összekapcsolás volt, tolatási feladat is megoldva és a vezetéssel sem volt baj. De a váltó ismét nem mindig akarta reccsenés nélkül venni a fokozatokat, így néha bizonytalannak tűnt neki a váltogatásom, ezért aztán nem engedett át. Mondta, hogy még ezt kellene kicsit gyakorolni, hiszen egy truck sofőr nem lehet bizonytalan a közúton, amikor is több tonna súlyt szállít, hatalmas szerelvénnyel. Ha nem vezetek biztonságosan és nem uralom a gépemet teljesen, akkor az semmiképpen nem jó a többi közlekedőre nézve. Igaza van, bár akkor rosszul esett. Újra pótvizsgára jelentkezés, ami most csak egy hónap várakozást jelentett. Most a vizsga előtt még plusz 2 órát vettem. Kicsit untam már az egész vajúdást, anyagilag sem volt túl olcsó mulatság órákat venni és az önbizalmam sem állt a helyzet magaslatán a kudarctól, de gondoltam, hogy a sors tudja azt, hogy miért ítélkezik így. Eljön az én napom majd és kész, minek sürgetni. Azt megtanultam már az életben, hogy fölösleges dolgokon nem rágódok állandóan, a problémát csak akkor kell elővenni ha eljön az ideje, nem állandóan emészteni magam. Közben itt tél lett már, hideg reggelek és esték. Vizsgám napját megelőzően már esett az eső egész nap és aznap is. Még vezettem egy plusz órát, közvetlen a vizsga előtt, a Chris kimondottan a váltogatást erőltette, álló helyzetből teljesen fel, majd vissza 1-től 8-ig, többször egymás után. Már annyit gyakoroltuk, hogy ment is jól minden.
Zuhogott az eső. Ugyanaz a vizsgabiztos jött, aki előzőleg elhúzott, a fiatal, szimpatikus férfi. Mosolyogva jött oda, ahol vártuk a vizsga kezdetét, kezet nyújtott és biztatóan motyogott pár szót nekem. Folytatva a mondatot elmondta, hogy emlékszik rám (pedig minden nap legalább 6-7 truck sofőrt vizsgáztat), majd figyeljek oda a váltó kezelésére! Beültünk és elkezdte mondani a szakszöveget, hogy miket fog mondani és hogy figyeljek nagyon, közlekedjek óvatosan és szabályosan, de vegyem fel a forgalom ritmusát. Végigkérdezett pár dolgot, hogy tudom-e, hogy mi hol van a kamionban (kürt, kipufogófék, fűtés, rögzítőfék, ablaktörlő, stb) Aztán belekezdett valami hosszabb mondókába, de azt már nem értettem és óvatos mosollyal félbeszakítottam, - Sorry sir, I no good speak English :-)
Óóóóó….yess, okay ! - legyintett egyet, mert eszébe jutott, hogy nem sokat konyítok a nyelvhez. Egyébként az előző vizsgán nála az elején elmondtam neki, hogy sok mindent megértek, de beszélni nem tudok. Erre azt válaszolta, hogy ő most itt nem arra kíváncsi, hogy beszélem-e a nyelvet, hanem arra, hogy tudok–e vezetni. Megkérdezte azért, hogy a vizsgával kapcsolatos utasításokat, amiket fog adni, azt értem-e. Ez esetben a jobbra-balra-tovább előre-körforgalom kijárata…stb szavakra gondolt, de hát persze azokat tudtam.
Nagyot intett, hogy menjünk! Délután 1 óra volt, hatalmas forgalom. A kamion jó hosszú, alárendelt útról előjönni vele, ha keresztforgalom van, nem túl gyorsan megy, sokszor 2-3 perc is eltelik. De hát így szabályos a dolog. Eső zuhog, páratartalom 100%, az ablak párásodik, ezért hát fűteni kell, fújni rá a meleget. Ettől aztán a fülkében is jó meleg lett. Jöttünk-mentünk a városban keresztbe-kasul. Kimentünk egy kis forgalmú útra, ott tolatnom kellett, majd a szétkapcsolást is megcsináltuk. Majd újra vezetés. Én figyeltem rendesen mindenfelé, ő balról ült nekem, ahová is a tükörbe sokszor bele kell néznem. Ritkázta az utasításokat és ezzel egyidejűleg észrevettem, hogy néha előrebukik a feje kicsit és lecsukódik a szeme is. A meleg elnyomta és bealudt kicsit :-) Már nem nagyon érdekelte, hogy mindent teljesen szabályosan csinálok-e, nem is figyelte. Csak mentünk, kint az autópályán egybe volt, hogy 15 km-t is. Aztán egyszer felocsúdott és visszavezetett a kiindulási pontra. A vizsgának 1 óra 20 percnek kellett volna lennie, de én 50 perc alatt végeztem. Csodálkoztam is, aztán rájöttem, hogy szerintem bemegy a vackába és kicsit ledől aludni a következő vizsgáig. Sikerült a vizsga, gratulált, de beikszelte a nem megfelelő bal tükör használatot hibának, pedig nem is figyelte és talán 1 váltó reccsenést is. Csak, hogy ne legyen már olyan üres a lapom hiba részlege :-) Gyorsan lelépett.
Én nagyon boldog voltam, leírhatatlan nagy kőlavina zúdult le a lelkemről már végre. Itt egy teljesen idegen országban, nyelvtudás nélkül szinte, elérni ezt, hogy minden közúton közlekedő járművet vezethessek a jogsimmal azt gondolom, hogy nem kis eredmény. Otthon sem volt átlagos teljesítmény, de nekem itt ez nagyon jólesett. Sokat küzdöttem ugyan érte, de megérte. Más színben látom mától a világot, a jövőnket, hiszen egy ilyen jogsival itt mindig kapok munkát, nagyon keresik a nagy kocsikra a sofőröket és jól meg is fizetik őket.
Legyen ez a beírás csak annyira tanulságos bárkinek is, hogy soha ne becsüld alá a saját képességeidet és bízzál legfőképp saját magadban, mert képes vagy nagy dolgokat véghez vinni, még akkor is, ha nem sikerül elsőre, vagy másodszorra sem. Azt hinni, hogy „én ezt nem tudom” soha ne tedd, hiszen ott belül mélyen a lelkedben tudod, hogy azért születtél erre a földre, hogy nagy dolgokat tehess. Olyan nagyokat csupán, amelyekre neked szükséged van. Nem világmegrengető dolgokra gondolok. Csak bátran tűzd ki a célt magad elé és küzdj érte, ne tántorítson el a sikertelenség, hiszen tudod, az is csak egy állapot. Arra az érzésre vágyjál, amit akkor érezhetsz, amikor eléred a célod, mert az nagyon jó és magasztos. Megerősít és felpörget, csodás érzés, hidd el nekem, és most érzem :-)