asylum seekers
A ma reggeli napkeltében reggel 6.47-kor(sunrise), zsíros hajú, kihízott
tokájú, rossz fogú nagyokos azt mondta, hogy a problémát nem az illegális
bevándorlók(asylum seekers) okozzák ebben az országban, hanem a
Backpackerek. Mint tudjuk a working holiday vízumosok legálisan vannak
ebben az országban, dolgoznak ahogy engedi a vízumuk. Tehát a gondot a
legális vízummal itt tartózkodóak okozzák. Hát akkor sok sikert
mindenkinek, hajrá, arccal a cél felé. Ha így haladunk, előbb - utóbb mi
leszünk kikiáltva egy reggeli műsorban sok százezer ember füle hallatára
gennyes pattanásos problémának, akik legálisan élünk, dolgozunk,
fizetünk és 4-6 évet várunk a PR-re, amit talán sose kapunk meg.
A asylum seekers hamar állampolgárságot kap, dolgozni majd bolond lesz,
hiszen a segély 100x annyi, mint amennyit otthon keresett. Ha meg el is
megy dolgozni, egyharmados órabérért már futva viszi a hátán a
gipszkarton lapokat az építkezésen, vagy festi a falat minden
védőfelszerelés nélkül, kitúrva a munkájából a normál órabéreseket. Így
aztán jó sok férfi van már munka nélkül az ágazatban, de a bank happy,
mert találkozik a pénzével, mivel elveszi az adós szerszámait, kocsiját,
esetenként a házát is és auction-on eladja. Itt van nem messze
mellettünk az auction, hetente két napon, vasárnap és hétfőn csinálják
az árverést. Az épület sportcsarnok nagyságú, de annyi benne a cucc,
hogy csak sikátorokban lehet közlekedni, pedig több emelet magasan van
minden pakolva. Ettől függetlenül minden hétvégén teljesen kicserélődik
az árukészlet. Emberi elme számára szinte felfoghatatlan, hogy mi minden
érték talál új gazdára a bolti ár feléért, vagy még attól olcsóbban. Az
arcok minden héten szinte ugyanazok ott, ügyeskedők, akik itt megveszik
olcsón, majd az Ebay-on eladják teli árban, vagy amennyiért leütik ott,
ez szerencse kérdése.
Az ismeretségi körömben lévő férfiak közül szinte mindenki az
építkezéssel kapcsolatos ágazatban dolgozik (dolgozna), ha kapna munkát.
Az tavalyi év 12 hónapjából 4-5 öt otthon ült, ha nem többet. Ez az idei
évben már rosszabbul áll, mert alig dolgoztak pár hetet. Volt akinek
sikerült nagyobb falatot kanyarítania a kenyérből, 5-6 hónapra előre
munkát szerzett, de egy hét után elvették tőle, mondván, van aki(sokkal)
olcsóbban megcsinálja.
Volt főnököm Eric nagy festő cégnél dolgozik, nagy
csarnokokat festenek, szerencsére tartós a munka. Meséli, hogy a
nagyfőnök, aki egyébként személyes jó barátja elmondta neki, naponta kap
6-8 telefonhívást különféle vállalkozóktól, akik felajánlják, hogy a cég
festési munkáit fele áron elvállalják, azonnal. A hét minden egyes
napján többen is felhívják. De ő elutasítja őket....egy darabig :(
Alex barátom vett egy kis kiszállítós vállalkozást. Pár tonnás hűtős
kisteherautó, hajnalonta felszedi a zöldség-gyümölcsöt Brisbanei
nagybani piacról és Gold Coast-i boltokban szétteríti, nyitásra ott a
friss árú mindenhol. Ha új bolt kér szállítást, ő elmegy, megnézi a
helyet és ad árajánlatot, hogy mennyiért szállítana oda. Két hete voltam
vele bent az erdőben, valami filmforgatás lesz majd ott, oda is kellene
vinni friss dolgokat. Megnéztük, kiszámolta, adott árajánlatot. Másnap
főnök felhívja! Nem Te kaptad a fuvart, mert van aki sokkal olcsóbban
megcsinálja :(
Nem vagyok negatív, de tényleg nem! Csak ami körülöttem történik az
lassan olyan, mint a dejavu. Egyszer már éltem egy országban, ahol
körülöttem ugyan így elszaródott minden szépen lassan. Ez a folyamat egy
saját magát generáló lejtő, nincs rajta megállás, hiszen mi magunk
csináljuk rosszabbá és nehezebbé a dolgokat magunk körül. Ördögi kör,
amiből nem lehet kiszállni. Mindenki a megélhetésért hajt, ezért aztán
elkövet mindent, még azt is, amit egyébként nem tenne. Versengünk a
munkáért, közben két lábbal tapossuk le a másikat, hogy mi juthassunk
tovább. Ebben az országban mérhetetlen jólét uralkodott. Szokatlan a
helyieknek ez a módi, lassan azon a határon mozognak dolgok, hogy nem
éri meg a szakinak elmenni dolgozni, mert nem keres annyit, mint
amennyit beletesz. Ezért jobban jár, ha otthon ül. Kapja az államtól a
segélyt (250-300$) hetente. Fizetnivalója volna bőven, talán a feleség
keresete kiadja. Elvegetálni ellehet így, várva a jobb jövőt, sok
munkát. Legfeljebb este mikor lecsukja a szemét álmában úgy dolgozik és
él mint 10-15 évvel ezelőtt itt, amikor is tényleg kánoán volt.
Mikor is fogom ezt az országot hazámnak és otthonomnak tekinteni ?
