6/06/2008

Az ausztrál kisegér esete :)


Nem vagyok valami nagy alvó, se túl mélyen nem alszok, se túl sokáig reggel nem fetrengek! Igazából n
em is bánom, hogy hamar kidob az ágy. Ha többet vagyok ébren, többet látok a körülöttem lévő világból. Mikor felébredek, kipattan a szemem és azonnal 100%-on is vagyok szinte minden tekintetben. Így volt ez a minap is egy késő őszi reggelen. Ez az évszak azért annyi magyarázatot igényel, hogy itt ilyenkor kora reggel 25 fok körül van a hőmérséklet, tehát hidegnek nyoma sincs. A madarak az első hajnali pirkadati napsugárral kelnek és természetesen rögtön rá is zendítenek aznapi mondókájukra. Sok féle van belőlük, nem sikerült még mindet megismerni. Addig is ismeretlenül fürdök a kora reggeli madár dalban, vagy inkább ricsajban néha.A házunkat rengeteg féle fa és nagy bokor veszi körül, úgy kell elképzelni, hogy csinálj egy tisztást egy sűrű erdőben, de ne nagyobbat mint a házad területe a kis kerteddel együtt, és oda tedd le a házat. Igazából ez itt a trópuson teljesen megszokott, elég sűrű növényzet van mindenhol. Így aztán amikor felkel a nap az óceán felől, elég sokáig kellemes árnyék van az udvarodon, a napsugarak csak a sűrűségen át kukucskálhatnak be. Igazán kellemes fényhatást képes létrehozni a pálmák közül kikukucskáló napfény, amint a szellő a fák leveleit finoman himbálja ide-oda. Mintha sok kis apró erős izzó fényének tömkelege próbálna átjutni hozzád, de az útjukat állandóan akadályozza valami. Ez által lesz az udvarodból egy csillogó pázsitú nagy zöld placc. Növeli a hatást a medence vízéről visszatükröződő fényözön. Ha csak egy mondatban kellene jellemeznem egy sétát itt, nos akkor az így nézhetne ki: Séta egy nagyon kellemes élményt nyújtó, fényárban úszó udvarban, a reggeli harmatos fűben, madárdalban, mezítláb!

Nézzük mi is történt itt az éjjel? Ősz lévén elég sok levél lehull mostmár a fákról, hiszen itt is újul a természet. De nem úgy mint otthon, az elsárgult vagy száradt levél helyére szinte azonnal kihajt az új és friss utánpótlás. Így hát kopár fa nincs. Itt nem alszik a természet, a megújulás folyamatos. Például a konyhai fűszernövényeket az év bármely napján elültetheted, de lehet ez paprika vagy paradicsom is. Mindegy, mindig megfakad és kihajt, majd terem. Erről ennyit. A tisztán tartott kertbe, pázsitra éjjel pár levél lehull, amit nagyon hamar össze lehet kapkodni, kis tornának is felér. Nagytakarításnak meg ott a levélporszívó, azzal még hajolgatni sem kell. Nézzük a medencét, a vízfelszínen szintén minden reggel úszkál pár éjjel landolt levél. Ennek összeszedésére hosszú nyelű kézi szűrő van használatba véve. Ezzel lenyúlhatsz a medence aljára is, a fenéken összegyűlt mindenféleség kiszedésére és persze üldözheted a fent úszó kis vitorlákhoz hasonlító leveleket. A medence tisztító rendszere egyébként minden nap több órán keresztül forgatja a vizet, lehalászik mindent a felszínről. De én megelőzöm ilyenkor. Közeledvén a medencéhez egy villanás alatt átpásztázza a tekintetem a területet, látom is hogy van pár kipecázandó zsákmány. Levelek......... illetve, hm!

Mi az ott a túlsó parthoz közel a vízen lebegve ???? Volt már különféle zsákmány, százlábú, különféle bogarak, hangyák, sőt még kis béka is. De ez messziről egyikre sem hasonlított. Érdeklődve közelítettem és lassan felismertem őt :) Egy kicsi egérke lebegett a vízen, illetve csak a feje volt kint a vízből, nyaktól felfelé. Teljesen mozdulatlan volt, mintha egy gyerekjáték lett volna. Négy lába a víz alatt széttárva, pont úgy mint egy műanyag játékfigura. De ez nem játék volt. Elég volt a szemébe pillantani, ott lobogott az élet tüze, de már szinte csak pislákolt. Nem mozdult még akkor sem mikor a közelbe értem. NEM MERT !! Nem tőlem félt, hanem attól hogy végleg elmerül, vagy ereje teljesen elfogy és nem bírja tovább a fejét fölfelé tartani hogy kapjon levegőt. Szerintem órák óta ott lebeghetett a felszínen, kimászni nem tudott, mert a medence széle le van kerekítve és egyébként sincs színig tele vízzel, annyival mindenképpen lejjebb volt a víztükör, hogy ő nem tudott kimászni semmiképp. A teljes kimerültség is látszott abból, hogy félelem a félelem leghalványabb jelét sem tanúsította, mikor közelítettem. Az egyébként szépen testéhez simuló szőre már teljesen szét volt ázva, minden szőrszála ezer felé állt.
- Hát te meg hogy a túróba kerültél oda kiskomám? - kérdeztem tőle. De ő nem mozdult. Na én gyorsan felkaptam a merítőhálót és óvatosan alámerítettem, de csak lassan, nehogy "halálra" rémüljön. Ahogy emeltem kifelé és szilárd talajt érzett a négy kis lába alatt, egyből kapaszkodni kezdett a körmeivel. Magamhoz húztam a hálót és a farkánál fogva kivettem és letettem egy kőre. Szegénykém szörnyen nézett ki, alig élt. A kimerültségtől teljes testében remegni kezdett, mint akinek vacognak a fogai. Alig bírt állni a lábain, billegett is mindenfelé. A kövekre még nem sütött oda a napfény ezért gondoltam, hogy átteszem egy naposabb helyre, de egyébként is el kellett tennem onnan mert egy zöld hangya már rá is telepedett a hasára és gondolom harapdálni is kezdte. Ő meg képtelen volt ez ellen védekezni. A farkánál fogva ismét felemeltem, ekkor nagyon cérna vékony hangon próbált cincogni párat, de nem túl jól sikerült, csak nyekergés lett belőle. Gondolom ehhez is minden nem létező erejét össze kellett szednie. Nem volt valami félelmetes szörnyeteg a hangja miatt. A hangyát egy gallyal eltávolítottam, kézzel nem akartam őt megfogni, nehogy megharapjon, bár erre igen kevés volt az esélyem. Nos egy kivágott fa kiszáradt rönkjére tettem le, ott már tudott kapaszkodni is rendesen, nem úgy mint a köveken. Jó ideig még figyeltem, hogyan próbálja rendbe szedni magát. A nap rásütött, veszélyben nem volt, itt kipihenhette magát. Ott is hagytam, majd kis idő múlva visszanéztem, még ott pihent. Később már eltűnt, remélem teljesen rendbejön, máskor majd vigyáz, hogy a nagy éjszakai rohangálásban nehogy újra belesodródjon a vízbe. Nem utolsó sorban pedig számítok rá, hogy nem felejti el azt, hogy megmentettem az életét, és nem rágja szét a házban a dolgainkat :)



A gekkók! Ha már ház körüli dolgok jöttek szóba, őket mindenképpen meg kell
említenem. Lent délen, Gold Coaston is voltak ezek a kis aranyos gyíkocskák a ház körül és elvétve bent is. Ők ugyanis a plafon és falak rovartalanításáért a felelősek. Itt Cairns-ben, feljebb északra lényegesen többen vannak, gondolom a meleg miatt. A teraszunkon sötétedés után volt hogy 7 db gekkó pásztázta a plafont, várva egy kövér lepkét, legyet, vagy eltévedt szúnyogot. Persze a házban bent is vannak ezek a kis hangtalan hüllők, de ott nem sok élelem akad, kiköltöznek hamar. A minap bent a nappaliban a falon egy egészen picikét láttam, pár napos lehetett csupán, fél centi sem volt a hossza. Békésen belebámult az arcomba amikor egészen közelről megvizsgáltam. Nem félt, bár nincs is mitől tartania, az emberek nem bántják őket sose, hiszen segítenek a rovarok elleni harcban. Egészen megnyugtató időtöltés esténként kint a teraszon elüldögélve elbambulni azon, hogy milyen kis ügyesek ezek a villámgyors négylábúak. Sötétedés kezdetekor kezdenek előbújni a teljes biztonságot nyújtó lakhelyükről, a plafonra szerelt ventilátor fölső kupolájából. Azoknak a szárnyas rovaroknak nem túl sok az esélyük ha ők észreveszik, hogy landolt a közelben valaki. Akár 3-4 méterről is képesek egy villanás alatt ott teremni és máris "hamm"! De sokszor egymással karamboloznak, ha egy falatot néznek ki. Olyan is van, hogy egy nagyobb lepke is a látótérbe kerül, de az nem száll le, csak nekirepül a plafonnak sokszor és gyorsan egymás után. Nos, ilyenkor a legmurisabb a helyzet, mert elkapni nem tudják a lepkét, ahhoz kevés az idő, nem érik el. De keményen próbálkoznak és roppant kitartóak. Ilyenkor van hogy 3-4 gekkó küzd, rohangálva, hogy bekapja a zsákmányt. Dúl a csata a plafonon :-) Idővel aztán megvan az eredmény, mert a lepkét rettentően vonzza a fehér plafonra világító lámpafény, nem tántorodik el attól, hogy őt itt meg akarják enni. Egyszer csak landol, persze vesztére. Próbáltam csinálni közeli képet kis tappancsos és szinte átlátszó barátainkról, van hogy egészen jól szemügyre vehetőek, de ne feledjétek, ők nagyon kicsi hüllők!!

Nagy tücsök, de inkább hatalmas sáska! A hang, amire figyelmes lettem elég furcsa volt. Bent ültem a nappaliban, persze itt mindig tárva-nyitva minden ajtó és ablak. Minden nesz behallatszik, még a legkisebb is. Ha pedig valami egészen eltérő hang van, arra mindenképp felfigyelünk. Ez is az volt, nagyobb koppanások és szárnycsapkodás, meg zúgás. Persze már este volt, sötét. Ezt meg kell nézni! Kikukkantva először csak azt láttam, hogy valami tenyérnyi nagyságú rovarszerűség repked ide-oda, nekirepülve falnak, oszlopnak és plafonnak! Jó nagyokat koppanva lefejel mindent. Annyira be volt gyorsulva, hogy alaposan meg se tudtam nézni, nem időzött sehol sem. Hát elkapni aztán meg nem próbálom, azt sem tudom mi az!? Madárnak kicsi, rovarnak pedig nagy. Egyszer aztán lenyugodott, leült az oszlop oldalára. Azonnal fényképezőgépre kaptam, de lencsevégre nem tudtam kapni, mert mint közelítettem, ő azonnal továbbállt. Kicsit bosszankodtam és már éppen befelé indultam mikor nagy dacosan mégiscsak leszállt, mintha mondta volna : -Na tessék, fényképezzél ha akarsz! Hát meg is történt, egészen közel engedett, nem zavarta még a vaku fénye sem. Nekem semmi bajom a körülöttem lévő rovarvilággal, nem is félek tőlük és el sem rémíszt a látványuk. Sőt! Inkább rácsodálkozok a természet alkotta szenzációs életformára. A sáska pompás alkotás, kinagyítva olyan mint egy fantasztikus filmben lévő félélmetes szörny, akitől félni kellene. Persze ha ekkora lenne, mint mi emberek, akkor talán elgondolkodnék rajta, hogy ne menjek hozzá túl közel, de ebben a méretben teljesen ártalmatlan. Csak "zöldet" eszik, de abból rengeteget. Ha csapatostól lecsapnak egy termésre, akkor annak meszeltek, letarolják.
Ezt a nagy rovart csak akkor este láttam, se előtte és azóta sem. Eddig még soha nem találkoztam vele mióta itt élek ebben az országban. Úgy látszik hogy direkt azért mutatta meg magát, mert tudta, hogy most éppen a rovarokról fogok írni, és ő mindenképp szeretett volna szerepelni benne, megmutatni magát a
nagyvilágnak.

Befejezésül még egy érdekes kép, a fények és szinek kellemes játéka és összhangja e
gy naplemente utáni képen. Pompásan látható a "hold udvara" amelyet valójában nem tud megvilágítani a napfény a föld takarása miatt, de mégis mennyire sejtelmesen látható. Mennyire érdekes, hogy a napocska szinte alig bukott le, a barátja a hold máris ott ékeskedik a látóhatár fölött. Mintha búcsúzóul integetne a napnak, hogy most ő következik :)
Szép napot - vagy éjjelt mindenkinek!!