2/11/2007

"Préda vagy" ... illetve csoda hogy élek :-)
Nagy tengerjáró lévén, hiszen párszor voltam az Adrián, bemerészkedtem az óceánba. Még nem volt alkalmam beszerezni pár dolgot, de volt maszkom és légzőcsövem. „Elég ez” mondtam magamnak, hiszen a tengeren is sokszor volt úgynevezett ABC merülés, ez csak nézelődés és kis merülgetésekből áll ameddig bírod levegő nélkül. A sziklás részek alkalmasak bámészkodásra, ott nem zavaros a víz a homok miatt. Kimentünk a mólóra, ott sokan pecáznak és merülgetnek is, láttam már többször. Feltűnt ugyan, hogy itt csak teljes felszerelésben mennek a vízbe, de nem tudtam miért is, hiszen a víz jó meleg, nagyon tiszta és szabadtüdős merüléshez minek búvárruha, uszony, csizma, tőr, kesztyű és egy társ mindenképp. Áááá, nekem nem kell, bátor gyerek vagyok én, sokat csináltam már ezt, ez is csak víz, olyan mint a Földközi tenger.
HÁT NEM OLYAN !!!! Bemenni mezítláb tudtam csak, nem volt csizmám, a kövek közt lépkedtem beljebb. A vízbe leláttam ugyan, de csak tapogatóztam a talpammal, nehogy valami halra vagy csúszós és ijesztő dologra lépjek. Beljebb érve beugrottam. Csodálatos látvány fogadott. Alattam 10-15 méteres mélység, több 100 hal, különböző méretű – alakú, hatalmas színkavalkád. Óriásteknőst is láttam nem is messze, egészen lent az alján nagy rája úszott el, a sziklák közt kis „NÉMÓ” halacskák kukucskáltak. Annyi minden volt, hogy azt sem tudtam hova nézzek, csak azért nem tátottam el a számat, mert tele ment volna sós vízzel. Jött két búvár, szintén palackok nélkül, de full felöltözve, lemerültek néha, kis szigonyukkal polipokat kerestek, volt is náluk valami háló szerűségben már zsákmány. Megnéztek egy pillanatra, kicsit csodálkozva, de továbbmentek. Kicsit lebegtem a víz tetején, néha lemerültem, megfogdostam óvatosan pár ezt-azt a fenéken, majd kifelé vettem az irányt. Jó hogy a fejem a vízben volt, így tudtam nézni, hogy kifelé hová lépek a kövek közé, egyszer majdnem ronda kőhal került a talpam alá, nem örültem volna ha rálépek. Láttam az Adrián is, volt akinek megszúrta a talpát, sokáig fájt neki! Kimásztam J Nagyon jó volt, régen vágytam már rá, hogy szétnézzek. Eldöntöttem, hogy mindenképp beszerzem a kellő felszerelést, mint a többi búvár, csak jobb lesz az úgy!
Itthon aztán este tv bekapcs és szokásos nézelődés a műsorok között. Egy órás műsor kezdődött, ismeretterjesztő film, az óceán gyilkosait mutatta be olyan sorrendben, amennyire veszélyesek. Nézem …. Legelső és legveszélyesebb hal a „KŐHAL”, melynek a mérgétől, ha megszúr, szinte azonnal izomgörcsöt kapsz. Feljönni sem tudsz már, minden izmod pattanásig feszül és csak pisloghatsz a vízben, várva a véget. LL Ó, én meg mellé léptem, sőt majdnem rá, mezítláb. Persze, akkor azért volt a többieken kemény talpú csizma! Második helyen pici polip, szép lilás csápokkal, igencsak aprócska. Kis kövek közt és alatt tanyázik, iszonyatos erős a mérge, nem menekülsz, ha megcsíp. Mindkettő mindenfelé megtalálható a parton, erre felénk is! Jött még medúza, teljesen átlátszó, több méteres farokkal, nem is látszik a vízben. Ha ruha nélkül vagy és megcsíp, akkor neked annyi L Tengeri kígyó a következő. Bár nem támad le csak ha felbosszantod nagyon, na de hát akkor is! A cápákról és krokodilokról nem írok, azt tudja mindenki, hogy előlük nincs menekvés. Hát mit mondjak ezek után, érdekes műsor volt.
Eldöntöttem, veszek felszerelést!! Törekedtem mindig úgy élni, hogy harmóniában a környezetemmel, hiszen ez alapvető szabály az életben. Most felrúgtam ezt az íratlan törvényt, de szerencsém volt, bár akkor ezt még nem tudtam. Nem is annyira érdekes ez a történet, hiszen nem történt semmi. De ha a híradóban szerepelt volna egy fikarcnyi kis hír egy kőhal mérge miatt megsérült vagy esetleg megpusztult fürdőzőről, az ausztrálok fejüket fel sem kapva némán megállapították volna azt a tényt, hogy újra egy tudatlan bevándorló került bajba, csupán csak azért mert nem tartja be az itteniek által ismert szabályokat! Köszönet az őrangyalomnak, hogy tette a dolgát ……:-)