10/29/2008

ZAJLIK AZ ÉLET A TRÓPUSON !

(bármely képre kattintva, teljes nagyságában élvezheted a látványt)



Aki egyszer Cairns-be téved, föltétlen meg kell nézze a Dinden National Park-ot, ami egyben a város ivóvíz tározója is. Sok egyéb érdekes látnivaló van a városban és környékén, de ezt sem szabad kihagyni, rá kell szánni legalább fél napot, mert megéri. Mi már másodszorra látogatunk fel oda, először az esős évszak kellős közepén voltunk, mikor is teljesen felhős és esős idő volt. Akkor is nagyon nagy élmény volt a vízesésekkel tarkított úton felvezetni. Most azonban ragyogó napsütésben mentünk fel, hiszen tudtuk, hogy lesz látnivaló bőven. Volt is, de gyertek velünk, megmutatom :)

Kellékek, egy erőss terepjáró, fényképezőgép, elemózsia (banán,alma), pompás tiszta napsütéses idő, legalább fél nap szabadidő és egy nagy adag jókedv! Ha minden klappol, akkor hajrá.


View Larger Map


Nos! Miután alaposan megszemlélhettétek a környéket föntről, ereszkedjünk le a földre. Letérve a főútról, rögtön egy hatalmas információs tábla integet, melyről minden infó érthető és világos.



16 km vezetés vár rád mire felérsz a több mint 500 méternyi tengerszint feletti magasságba. Útközben végig 40 km/hr sebességkorlátozás van. De nem is kell gyorsabban menni, meg nem is lehet. Rengeteg látnivaló van fölfelé, több helyen van kilátás az öbölre, ahol egyben a város is terül el. Kilátni egészen a korall zátonyokig, ha tiszta az idő, még a Green Island (zöld sziget) is jól látható. Rögtön az első kilátónál optikára is kaptam, és ez lett belőle.


Pár percnyi vezetés után pedig, miután kb 250 métert emelkedtünk, már ez a kép tárult elénk. Szépen látható az öböl vize, mely sajnos egyáltalán nem mondható tisztának, sőt apálykor egy nagy pocsolya. De ez majd egy egészen más történet.


Igazából nagy erős terepjárót írtam az elején, de hát egyszerű személyautóval is simán fel lehet jönni, mi is csak most azért jöttünk ezzel, mert új adagolót kapott, és ki akartam próbálni egy kicsit eröltetett terepen is, de szépen dolgozott!


Jó pár kacskaringózás után aztán felértünk a hágóra, ahonnan még a túloldalon is 4-5 km vezetés várt ránk. Közben a levegő nagyon kellemesre hűlt le, illetve nem is helyénvaló kijelentés, hogy lehűlt, inkább nagyon friss és oxigéndús lett. A fázás gondoltat is távol maradt töllünk. Mivelhogy teljesen a fák között kell vezetni, szinte ráborulnak az aszfaltra, nem is csoda, hogy megajándékoznak kellemes levegővel. Meg is álltam minden kiállónál és nem voltam rest kattingtatni a gépemet. Hibátlan a látvány !


Egy másik megállásnál pedig ő integetett a kis pettyes leveleivel, hogy gyere fotózz le, had vigye a képed hírét, hogy milyen szépséges alkotása vagyok a természetnek.


Megérkezésünket komoly szögesdrótos kapu jelezte, kicsit hasonlított egy katonai objektumhoz, melyet nagyon védenek a külvilágtól. Ez csak némán betessékelt, és azonnal információs táblával is tudtunkra hozta, hogy mire kell figyelnünk bent létünkkor.















Pár méterre a kaputól aztán újabb tábla informált, precíz alaprajzzal kibővítve, hogy hol is vagyunk éppen és mi vár ránk. Igazán alapos munkát végeztek a terület gondozói, mindent aprólékosan helyére tettek, bár minden felé találkoztunk már ezzel a teljes körű információ áradattal.

Még pár száz méter és célba értünk. Minden tiszta, jól átlátható és jól tervezett. Hétköznap lévén alig volt látogató, amit igazából nem is nagyon bántunk. Kellemes csend fogadott, amely párosult az illat dús és sűrű levegővel, amit szinte harapni lehetett.

Felsétálva lépcsőn aztán elénk tárult a hatalmas víztározó panorámája, amelyet előző ittlétünkkor nem láthattunk, hiszen minden felhőben volt akkor. Hát ha szépet és békés, nyugodt környéket láttatok valaha, na ez épp az !















Sétára indultunk, ugyanis a terület jelentős részét be lehet barangolni, de nem lehet a vízre rámenni, se a szigetekre átmenni, se igazából a víz közelébe sem lehet jutni. De az üzemi részt be lehet járni. Így jutottunk el először is a levegőztető és vízkiemelő bázishoz, ami jól benyúlik a tó ezen részébe. Érdekes adatokat osztott meg velünk egy nagy tábla, nem is gondoltam volna hogy 36 méter mély átlagban a tározó vize.





















Azt is a tábla tudatta velünk, hogy a benyúló csövek a víz levegővel való dúsítására szolgálnak, javítva ezzel a víz minőségét.

Több részére el lehetett sétálni a telepnek, de bármerre is jártunk, utunkat figyelő szemek kísérték, még azt is megfigyeltem, hogy a kamerák valóban mozogtak is, ami nem föltétlen azt jelentette hogy minket követtek, csupán csak ellenőrzésképpen a birodalmat pásztázták.















Van egy érdekes része is a területnek, ahol láthattuk, hogy hol tud eltávozni a víz, ha az esős évszakban veszélyesen megtelne a tározó. Most ugyanis hónapok óta nincs jelentős eső és a vízszint jól lent van, de jól látszik a part oldalán, hogy meddig szokott fent lenni a víz. Egy bizonyos vízszint fölött átfolyik ezen a beton átfolyón és távozik a folyóba a völgybe, ami elvezeti az óceánba.















Sétánk végeztével vissza is értünk a parkolóhoz, illetve az ott kialakított pihenő parkhoz, ahol már visszaérkeztünkre megnőtt a kirándulók száma, és jó Ausztrálokhoz méltón, rögtön megérkezésük után a BBQ sütőn kezdtek szorgoskodni. Gondolom a rettentő hosszú úton, amíg felkocsiztak ide, meg is éheztek. Jó illatok tekeregtek a levegőbe.



Még búcsúzóul vetettünk egy pillantást -e mesés tájra, melynek szépsége rabulejtő, én mindemellett fentasztikus haszna is van, hiszen az egész város innen kapja az élethez szükséges ivóvizet. Becsüljük is és tiszteljük is érte, vigyáztunk tisztaságára és épségére. Bizton eszünkbe jut a hely, amikor otthon megnyitom a csapot és friss vízet kapok a poharamba.



Igazi képes beszámolóra sikeredett a mostani beírásom, az eddigiektől eltérően. Remélem azért nem untattalak vele túlzottan, hiszen átélni a táj varázsát csak a valóságban lehet, egy keveset ugyan a monitorodat nézve is érezhetsz, és remélem meg is történt ez most Veled. További szép napot vagy estét kívánok :-)