3/06/2008

CAIRNS ....... a trópusi paradicsom !

Bevezetőül a megszokott videó :




Tudtam, hogy vannak csodás helyek a földön és hogy el is fogunk jutni oda. Így is történt. Alkalmunk nyílt pár napot (egyelőre) a trópusi Cairns városában tölteni. Fiatalkori jó barátom invitálására látogattunk el oda, ami Brisbane-től északra 2.000 km csupán, 2 óra repülő út volt. Fent a felhők felett 12.500 méter magasan más a világ. Mindíg próbálok ablak mellé ülni, nekem ez nagyon fontos. 11 évig reültem sárkányrepülővel, sokat lebegtem órákat kis magasságban a felhők közt. Ezért a felhők iránti szeretetem, ma napig képes vagyok a repülő ablakára tapadva akár órákat is elbámulni a természet e csodás teremtményeit.



A technika meg is adja a lehetőséget, hogy kényelmesen, melegben és biztonságban simogathassam a tekintetemmel az én felhő barátaimat. Utunk során másfél órán át csodás időben repültünk, de ahogy a város felé közeledtünk és ereszkedni kezdtünk, beereszkedtünk egy igazi trópusi esőfelhőbe. Ömlött az eső. A gépből kilépve mellbevágott az igazi 30 fokos és 100% pratartalmú levegő. Mint egy meleg bomba. Esett az igazi apró szemű, áztató és meleg eső, amely egyáltalán nem is volt zavaró. Elsőre furcsa volt, hogy igazából senki nem is foglalkozott azzal hogy vizes lesz. Megszokták az itt lakó emberek, nyáron ugyanis itt általában 6 hónapon keresztül állandóan esik. Oly mértékű a pára, hogy a kocsiban fújni kell a levegőt a szélvédőre belülről, egyébként nem látnánk ki. De mindez csak persze akkor, amikor esik. Első kisebb kanyarunk a városban nem is volt túl látványos.
Másnapra aztán ezer ágra sütött a nap. Volt saját kocsink, így hát kirándulni indultunk. Elvezettünk Port Duglas-be, ahol éppen az aktuális látványosság a Queen Victoria óceánjáró óriás volt. Ez egy teljesen új hajó, leválotta a Queen Elisabetet, aki nyugdíjba ment. Dubaiban fogja tölteni hátralévő éveit, mint vizi szálloda. Az új hajó nagyon nagy volt, bár túl közel nem jött a parthoz, gondolom a sekélyebb víz miatt. De innen messziről is lehetett érezni a méreteit. A kíváncsiskodó "nagy" yachtok és hajók csupán mákszemnek tűntek mellette. Mi csak a partról láttuk. Bejártuk a várost, nagyon szép volt. Cairns-től az út Port Duglas-be kb. 60 km, végig a Korall-tenger partján vezet, egyik oldalon az érintetlen őserdő, másik oldal a tenger pompásan kéken csillogó hatalmas felülete szinezi be a látványt. Ki is van végig táblázva, hogy aki vezet, az ne bámészkodjon, hanem az utat figyelje. Sajnos elég sok fejfa és virágcsokor jelezte, hogy ezt nem mindenki tartotta be, és elbámészkodott :-(
Pár helyen megálltunk, lesétáltunk a beach-re, összevetni a gold coastival. Első nagy különbség a parti homok volt. A cairns-i homok az eredeti, nagyobb szemű, durvább és sötétebb sárga. Érdekes volt :-) A másik szembetűnő dolog a part néptelensége volt, bár ennek is megvolt az igencsak nyomós oka! Fürdeni csak és kizárólag a kijelölt és hálóval bekerített helyeken lehet, illetve "célszerű". Jó ezt a szabályt komolyan venni, ha életben akarsz maradni itt. Tudni kell a városról, hogy teljes trópus, ami annyit jelent hogy sokkal melegebb van mint Gold Coast-on. Az eltérő hőmérsékletből kifolyólag a tenger és folyók állatvilága is teljesen más.

Rögtön a parton szembetűnik a teljesen más figyelmeztető tábla! Egészen más figyelmeztetések és tiltások vannak rajta. A három legfontosabb jelből a sorban az első a krokodil. Ezt a gyilkos medúza követi (jellyfish) majd a sort a cápa zárja, de nem utolsósorban :-) A nagy táblán szép piros rajzokkal illusztálva vannak ezek a felhívások.
A krokodil: - lehet sósvizi és lehet édesvizi is. Ugyan az édesvizi ritkán jön a folyókból az óceánba, de fordítva, alkalmasint a sósvizi fellátogat a folyókba, a rokonokat megnézni, hátha akad egy-két finom falat :-) Nagyon veszélyes hüllők!!!! Ebben az évszakban pedig a legveszélyesebbek, ugyanis a párzási ciklusuk van, és ilyenkor keresik a nőstényt. Amikor pedig azon már túl vannak, akkor pedig rettentően védik a territóriumukat. Ha bármilyen élőlény bekerül a látókörébe, na annak vége, ő ugyanis a "kaszás". Ilyenkor még a kutyusokat sem szabad levinni a tengerpartra sétálni és fürdeni, mert előfordulhat, hogy üres pórázzal térsz haza :-(
De igazából nem akarom túldramatizálni a dolgot, ugyanis itt is élnek emberek, teljes harmóniában a természettel, és igencsak boldogan és nyugodtan tengetik napjaikat :-) Csupán csak be kell tartani az előírt szabályokat és akkor nagyobb az esélyed egy közlekedési balesetre, mint hogy bármi egyéb dolog miatt bajod essen. Évenként azonban mindig történnek szörnyű balesetek, de mindig a felelőtlen túristák az áldozatok, akik fittyet hánynak a szabályokra. Pedig ezeket a szabályokat vérrel írták.
Nos! Tovább! A jellyfish: hal neve van, bár nem is hal, hanem medúza. Az óceán egyik leggyilkosabb teremtménye. Teste szinte teljesen átlátszó, csápjai, amit maga után húz, előfordul hogy 4-6 méter hosszúak is lehetnek. Erős idegmérge a szinte hajszál vékony csápokban van. Semmiképp sem szabad még érinteni sem, ha pedig beleúszol, hát .............. kampec :-( Idegsejtjeid megbénulnak, légzésed leáll, tested görcsbe rándul. Ellenméreg nincs, esélyed esetleg annyi, hogy ha erős fizikumú vagy a korházban lélegeztető gépre tesznek és vagy megmaradsz, vagy nem. A kis medúza egy teljesen ártalmatlan kocsonyás semmiségnek tűnik és mégis mekkora veszély! Nem akar ő megölni, mi emberek nem vagyunk túl szerencsések, hogy a mérge így hat ránk. Ő csak védekezik. Mindezért nem is haragudhatunk rá!

A cápa: mindenki tudja, hogy egy gyilkológép, mindent bezabál válogatás nélkül. Ahhoz, hogy életben maradj vele szemben az esélyed nem sok. Ha szerencséd van és éppen nem éhes, akkor talán. De ez estben a kíváncsisága visz a közeledbe. Gyors, erős, penge éles fogai 16 sorban sorakoznak hatalmas szájában, alul-felül egyaránt. Ezen az égövön szinte mindenhol ott vannak a vízben, de hiszen ez az otthonuk :-) Igazából nem is gyilkos mivolta felől kell őt szemlélnünk. Inkább a természet csodálatos teremtménye miatt. Év milliók óta lakja a vizeket, a világába a betolakodók mi emberek vagyunk, ő csak teszi a dolgát ha emberrel találkozik.

Ők hárman vezetik a listát, de több egyéb figyelemre méltó dolog is akad vizen- szárazföldön egyaránt. Ismerősünk háza közvetlen az őserdő lábánál van, esténként mikor hazaérkezik, vagy ha kimegy sötétben a házból, zseblámpa nélkül nem tanácsos lépkednie a kígyók miatt. De egy jó macska vagy kutyus tisztán tartja az udvart is. Reggelente zárt cipőbe nem szabad csak úgy bele dugnod a lábod a pókok miatt, ellenőrizni kell, hogy éjszakára nem költöztek-e bele ízeltlábúak, akiknek a csípése egészségre káros lehet. Ennyit a veszélyekről.

De butaság volna a várost csupán csak erről az oldaláról szemlélni. Trópusról lévén szó az emberek lelassulva élnek, nem idegesek és sosem kapkodnak. Jártunk bent a hegyek között is, kicsit feljebb a parttól, szép kis kerületek vannak ott, a házaknak nagy portáik vannak, minden méreg zöld. Ilyen mennyiségű zöld környezetet nem láttunk még, sokszor bizony megálltunk, hogy alaposabban megszemlélhessük ezt a fajta természeti formát. A kis katlanokban leírhatatlan a csend és a nyugalom. Ez sugárzik a házakból is és az emberekből is. Elsőre talán fel is merülhet az emberben a kérdés, hogy miképp lehet így élni, itt aránylag messze a nagy civilizált városoktól, még a kisvárostól is 10-20 km-re bent az ősredőben egy katlanban, ahol csupán pár tucat ház van, azok is jó messze egymástól. Szinte zavaró a csend! Mintha egy másik bolygón lennénk, vagy legalábbis évszázadokkal ezelőtt, mikor még nem is volt civilizáció. Akik itt élnek nem nagyon ismerik az idegeskedés szót, vagy a zajos forgatagot maguk körül. Pörgős életformájú emberek nem éreznék itt jól magukat. De akik nyugalomra vágynak, nos ők itt megtalálják azt. Azért azt hozzá kell tennem, hogy ezek a házak itt bent a természetben mindennel fel vannak szerelve. Ami egyébként otthoni szemmel luxusnak számít, az itt szériatrtozék. A medence, a jakuzzi, saját esővízből táplálkozó vízhálózat, napkollektorok a tetőkön a melegvíz érdekében, generátor az áramellátás végett, teljesen klimatizált belső laktér, 3 vagy 4 kocsibeállós garázs, minden leburkolva a kertben és a ház körül, a ház kapujáig szilárd útburkolat, rendezett porta a ház körül. Mivelhogy általában hegy- vagy domboldalon vannak a házak a porta több szintű, mindenhol kiépített lépcsőzet, korlátok, kis tavak és patakok, természetesen trópusi növényzettel. Több helyen láttuk, hogy a hegyről lerobogó patak átszeli a portákat, vidám csobogással színezi be az egyébként is pompás környezetet.
Már az is csodás pihenés a testnek és léleknek ha ezeken a helyeken kirándulhat pár órát.

Cairns más szempontból is igazi túrista paradicsom, partjait a korall tenger vize mossa. Egyedül itt van a világon az a hely, ahol az őserdő összeér a tengerrel, és még a korallzátony is kinyúlik egészen a partig. Hatalmas területen található meg itt a korall, ami a világörökség része.
Alaposabban most még nem vehettük szemügyre, hajóval kell majd kimenni és megnézni, de ez legyen egy külön történet itt, lesz rá lehetőségünk, ugyanis hamarosan ide fogunk költözni.

A barátom a városi piacon dolgozik, mint kofa. Hatalmas fedett csarnok, oly mértékben pompázik a sok szines déligyümölcsel, hogy végignézni rajta is élvezet a szemnek. Az illatok is teljesen mások, eltérnek a megszokottól. Már azt gondoltuk, hogy ismerjük a gyümölcsöket és zöldségeket, hiszen lassan két éve élünk itt, de most átértékelődött ez a dolog is. A sok-sok árustól mindig kapsz egy kedves mosolyt vagy invitáló szót. - Gyere és kostold meg az árumat, és ha ízlik vegyél belőle, vidd haza és díszitse otthonodban az asztalodat, kényeztesd finom ízükkel magad. Először kóstoltuk meg a még zöld kókuszdiót, melynek lecsapják az egyik végét, kis lyukat hagyva egy szívószálnak, melyen keresztül friss kókusztejet ihatsz és miután kiittad az tartalmát ketécsapják egy bárdal, és eléd tárul a még friss, kocsonyás állagú kókusz. Ezt kiskanállal ki lehet enni belőle, pompás íze van és rettentően nagy kalóriatartalma, hiszen tiszta protein. Ha egy lakatlan szigetre vetődnél és semmi más élelmed nem lenne csak ez a zselé, akkor is elélnél vele hosszú ideig, a szervezeted felhasználja a 99%-át.
Találkoztuk ottani magyarokkal is, egy esti bulit is összehoztunk, ahol igazi házi sültkolbász volt a menü, olyan jó csabai ízesítésű. Tudod, amikor a tepsiben megmártott kenyér piros színű a kolbászzsírtól. Teljesen egészséges étel :-)

Megnéztük még a város ivóvíz tározóját is, ami fent a hegyek közt van, jóval a város fölött. Tengerszemnek hívják ezeket a hatalmas tározókat, mely összegyűjti az esővizet. Több ezer négyzetkilóméter nagyságú és nagyon mély. Pompás út volt felkocsikázni odáig. A közel 20 km-es út benn vezetett az őserdőben, hatalmas vízesések és párhelyen veszélyes sziklaomlások közt. Útközben még a felhőzeten is átmentünk, de felérve egy felsőbb rétegű felhőbe kerültünk. A tározónál is kialakított park volt természetesen BBQ sütőkkel felszerelve, és nem maradhatott el a kávézó sem. Ha egy család hétvégi programként ide jön, nos akkor igazán pazar helyen pihenhetik ki a heti munka fáradalmait együtt, itt minden ami körülvesz a pihenésedet szolgálja. Felfrissül a test, a lélek. Ottlétünkkor senki nem volt fent. A kilátóról nézelődhettünk a teljes csendben, a lábunk előtt elterülő hatalmas tó teljesen elbűvölő volt. Csodás természeti alkotás ez a hely, ami mindamelett, hogy teljes kikapcsolódást biztosít a környékben lakóknak, ellátja ivóvízzel a teljes várost.

Egyik hajnalban kimentünk pecázni is a jetty-re (mólóra), reménykedve hogy valami nagy böszme állatot kifogunk a vízből. Pár kisebb halat fogtunk is, és mikor már pakoltunk, hogy jövünk haza, az utolsó bot kihúzásakor fogtunk egy cápát. Kölyök volt ugyan még, 25-30 cm talán, de életemben először foghattam cápát a kezemben, megtapintva érdes bőrét és bátran belepillantva szájába, megvizslatva gyilkos fogsorát. Bár neki még csak "tejfogai" voltak, simán meg tudott voltna sebesíteni vele. Mérges kis jószág volt, keményen csapkodott, jutalma az volt hogy visszadobtam, hadd éljen még. Csak nehogy egy-két év mulva találkozzak vele egy búvárkodás közben :-)

5 napos kirándulásunk végeztével újra repülőre ültünk és visszajöttünk a jelenlegi "nagyvárosunkba", visszasüppedve a nagy forgalomba, embertömegbe. Este megpihenvén a megszokott ágyban, félálomban már arra gondolok, hogy mennyi érdekes dolog történhet egy emberrel ha kiszakítja magát monoton "otthoni" életéből. Milyen sok újdonságot tudhat meg, olyan dolgokról, amiket még csak a médiákban sem hallani. Az illatok, tájak, hangulatok, ízek, érzések, emberek, állatok, madarak, életformák, életutak és sorolhatnám még az új dolgok sorát. Összegezve az élményeket bátran kijelenthetem, hogy ezért érdemes élni és nyakadba venni a világot, hiszen otthonról ezeket soha nem tudhatod meg. Hálás is vagyok a sorsomnak, hogy lehetőségem nyílt mindezek megismerésére.
Persze ezek a dolgok csak az én saját élményeim és véleményeim. De ha már sikerült felkeltenem az érdeklődésedet és legalább képzeletben bejártad velem Cairns-t és környékét, akkor már nem írtam le a dolgokat hiába. Bizonyára mindenkinek megvan az életútja során a maga kis "Cairns"-e, ahová eljuthat és felejthetetlen élményekben lehet része. Kívánom is, hogy juss el oda. Sok sikert hozzá :-)