FOGORVOS ! Hogy jó élmény-e vagy rossz nem is tudom, minden esetre tanulságos. Előrelátő ember lévén még otthon rendbe tetettem a fogaimat, alaposan, régi töméseket porcelánra cseréltettem, minden lyukat betömettem szépen mert tudtam, hogy a f.orvosi ellátás itt elég drága. Több év múlva, mire hazajutunk, addig kibirja, gondoltam én. Még igencsak drága elektromos fogkefét is vettünk, a fogorvosom tanácsára, ami többfelé forog-rezeg és Elmex fogkrémet használunk, mert az védőréteget is képez a fogakon. Egy hete este a csodafogkefe sikeresen kimosta az első fogam hátsó részéből a picike tömést. Nem látszott a lyuk, nem is volt nagy, talán jó gombostűfejnyi. A nyelvemmel érezhettem, és hát kitűnő táptalaj a szuvasodásnak egy tátongó gödör. NA akkor fogorvoshoz kell menni, nincs mese :-( Egy ismerős férje éppen jónevű a városban, még 10% kedvezményt is ígértek, mivelhogy a neje protezsált be. Telefonon bejelentkeztünk és a megadott időben (5 nap múlva) mentünk is reggel fél 8-ra. Szép és modern rendelő, kedves aszisztensek vártak és megjött időben a doki is. Papírok kitöltése után be a székbe, Erika segítségével elmodtam hogy mi a gond. Megnézte és 15 perc alatt meg is csinálta. Ezután tüzetesen átnézte az összes fogamat, lediktálva az asszisztensnek minden fogról az adatokat.
Felhívta a figyelmemet, hogy még 2 fogamat kellene betömni és a kis kamerájával le is fotózta és megmutatta a helyeket. Kérdezte hogy most akarom-e, mondtam majd egy másik alkalommal. Ellenben a fogkövek leszedéséhez szinte mindenképp ragaszkodott, amit végül is nem bántam meg, mert igencsak szépen letakarította mindet és még fel is polírozta. Kész vagyunk, lehet menni ki és a kinti kolléganőnél kell majd fizetni. Számítottam úgy 120 - 150 $ -ra maximum, de a végeredmény 280 $ lett. Az kemény magyar forintba átszámolva igencsak szép kis summa, közel 45 e Ft. A kapott számlából aztán kiderült hogy a tömés maga 125 $ volt, a teljes átvizsgálás 115 $ és a fogkő leszedés 40 $. Ez a végár már a 10% kedvezményt is tartalmazta. Így lebontva már nem is annyira vészes, ha pedig figyelembe vesszük az itteni átlag ember napi keresetét, hát akkor ez körülbelül egy napi átlagbérnek felel meg :-) Ó bárcsak én is ennyit keresnék egy nap, na de majd......
A lényeg, hogy azok, akik tervezik hogy ide jönnek tanulni, azok mindenképp vessék magukat alá még otthon egy igencsak alapos és kiadós fogorvosi vizsgálatnak, ne sajnálják rá a pénzt, mert ha itt kell, hát de olvastátok. Nos ez csak egy történet a sok közül, lesz még egyéb érdekes dolog a későbbiekben, már megfogalmazódott bennem a következő történet, csak le kellene gépelnem. Sziasztok......... :-)

"Préda vagy" ... illetve csoda hogy élek :-)
Nagy tengerjáró lévén, hiszen párszor voltam az Adrián, bemerészkedtem az óceánba. Még nem volt alkalmam beszerezni pár dolgot, de volt maszkom és légzőcsövem. „Elég ez” mondtam magamnak, hiszen a tengeren is sokszor volt úgynevezett ABC merülés, ez csak nézelődés és kis merülgetésekből áll ameddig bírod levegő nélkül. A sziklás részek alkalmasak bámészkodásra, ott nem zavaros a víz a homok miatt. Kimentünk a mólóra, ott sokan pecáznak és merülgetnek is, láttam már többször. Feltűnt ugyan, hogy itt csak teljes felszerelésben mennek a vízbe, de nem tudtam miért is, hiszen a víz jó meleg, nagyon tiszta és szabadtüdős merüléshez minek búvárruha, uszony, csizma, tőr, kesztyű és egy társ mindenképp. Áááá, nekem nem kell, bátor gyerek vagyok én, sokat csináltam már ezt, ez is csak víz, olyan mint a Földközi tenger.
HÁT NEM OLYAN !!!! Bemenni mezítláb tudtam csak, nem volt csizmám, a kövek közt lépkedtem beljebb. A vízbe leláttam ugyan, de csak tapogatóztam a talpammal, nehogy valami halra vagy csúszós és ijesztő dologra lépjek. Beljebb érve beugrottam. Csodálatos látvány fogadott. Alattam 10-15 méteres mélység, több 100 hal, különböző méretű – alakú, hatalmas színkavalkád. Óriásteknőst is láttam nem is messze, egészen lent az alján nagy rája úszott el, a sziklák közt kis „NÉMÓ” halacskák kukucskáltak. Annyi minden volt, hogy azt sem tudtam hova nézzek, csak azért nem tátottam el a számat, mert tele ment volna sós vízzel. Jött két búvár, szintén palackok nélkül, de full felöltözve, lemerültek néha, kis szigonyukkal polipokat kerestek, volt is náluk valami háló szerűségben már zsákmány. Megnéztek egy pillanatra, kicsit csodálkozva, de továbbmentek. Kicsit lebegtem a víz tetején, néha lemerültem, megfogdostam óvatosan pár ezt-azt a fenéken, majd kifelé vettem az irányt. Jó hogy a fejem a vízben volt, így tudtam nézni, hogy kifelé hová lépek a kövek közé, egyszer majdnem ronda kőhal került a talpam alá, nem örültem volna ha rálépek. Láttam az Adrián is, volt akinek megszúrta a talpát, sokáig fájt neki! Kimásztam J Nagyon jó volt, régen vágytam már rá, hogy szétnézzek. Eldöntöttem, hogy mindenképp beszerzem a kellő felszerelést, mint a többi búvár, csak jobb lesz az úgy!
Itthon aztán este tv bekapcs és szokásos nézelődés a műsorok között. Egy órás műsor kezdődött, ismeretterjesztő film, az óceán gyilkosait mutatta be olyan sorrendben, amennyire veszélyesek. Nézem …. Legelső és legveszélyesebb hal a „KŐHAL”, melynek a mérgétől, ha megszúr, szinte azonnal izomgörcsöt kapsz. Feljönni sem tudsz már, minden izmod pattanásig feszül és csak pisloghatsz a vízben, várva a véget. LL Ó, én meg mellé léptem, sőt majdnem rá, mezítláb. Persze, akkor azért volt a többieken kemény talpú csizma! Második helyen pici polip, szép lilás csápokkal, igencsak aprócska. Kis kövek közt és alatt tanyázik, iszonyatos erős a mérge, nem menekülsz, ha megcsíp. Mindkettő mindenfelé megtalálható a parton, erre felénk is! Jött még medúza, teljesen átlátszó, több méteres farokkal, nem is látszik a vízben. Ha ruha nélkül vagy és megcsíp, akkor neked annyi L Tengeri kígyó a következő. Bár nem támad le csak ha felbosszantod nagyon, na de hát akkor is! A cápákról és krokodilokról nem írok, azt tudja mindenki, hogy előlük nincs menekvés. Hát mit mondjak ezek után, érdekes műsor volt.
Eldöntöttem, veszek felszerelést!! Törekedtem mindig úgy élni, hogy harmóniában a környezetemmel, hiszen ez alapvető szabály az életben. Most felrúgtam ezt az íratlan törvényt, de szerencsém volt, bár akkor ezt még nem tudtam. Nem is annyira érdekes ez a történet, hiszen nem történt semmi. De ha a híradóban szerepelt volna egy fikarcnyi kis hír egy kőhal mérge miatt megsérült vagy esetleg megpusztult fürdőzőről, az ausztrálok fejüket fel sem kapva némán megállapították volna azt a tényt, hogy újra egy tudatlan bevándorló került bajba, csupán csak azért mert nem tartja be az itteniek által ismert szabályokat! Köszönet az őrangyalomnak, hogy tette a dolgát ……:-)

Vannak érdekes történetek és ha azt gondolod, hogy Veled nem történnek meg olyan dolgok amire még álmodban sem számítasz, hát megnyugtatlak, hogy tévedsz :-) Eljöttünk 26ezer kilométerre az otthonunktól, igyekszünk beilleszkedni, megszokni ezt az új világot. Nagyon sok élmény és érzés tölt el - vagy fel itt, igazából lassan elszakadsz az előző életedtől, ha tetszik - ha nem. Először Brisbane-ben laktunk, ott átmeneti szálláson voltunk. Magyarok is voltak ott, mert közel az iskola ahová járni kellett. Persze hogy természeres volt a honfitársak jelenléte. Elköltöztünk Gold Coastra, mert másik suli lett. Itt is közel kerestünk lakást az iskolához, sikerült is aránylag. Egy lakóparkban lakunk, 150 lakás van egy jó nagy területen és van az utcában mégegy ugyanilyen lakópark. Nevezhetjük kis csendes, eldugott helynek, aránylag távol a part-tól ( 3km), mégsem az üdülő övezet. Attól mert ennyire felkapott hely ez a túristák szemében még laknak itt 1 millóan állandó lakosok is, nekik ez az állandó életkörnyezetük, nekünk nem nyaralóhely. Na mindegy.... Szóval párosával vannak összeépítve a házak itt a Summer Place lakóparkban, közös falunk a garázs. Mellettünk fiatalok laktak mikor idejöttünk, egy hete azonban elcuccoltak. Az ausztrálok sokat költözködnek, ez itt nem feltűnő. Jött is két napja úz uj lakó, kis ezüst kocsi, pakolás, takarítás meg ami ilyenkor szokott. Nem rontunk egyből a másikra bemutatkozni, de illendő egy idő után. Felvérteztem magam tegnap este, sziporkázó angol tudásommal megyek és bemutatkozom. Épp pakol a leányzó a garázs előtt, kilépek és megyek, ő látja hogy jövök. Gondolkodom, hogy mit kell mondjak, gyakorolom előre, nehogy beégjek és azt se tudja szegény hogy mit is akarok. Minden egyes lépéssel közelebb kerülve emelkedik a feszültség, de ő vigyorog. Na nem lesz itt nagy baj, itt ha nyelvi gondod van azt álltalában kövér mosollyal tudod orvosolni és bamba nézéssel még talán meg is sajnálnak. Ez már máshol bejött, na majd itt is bevetem. Még két lépés .... egy, nyújtom a kezem de Ő is azonnal és egyszerűen belemondja az arcomba, megelőzve engem, aki már majdnem kiizzadtam a megfelelő szavakat: Szia - Anikó vagyok :-) BUMM !!! Mint akit fejen kólintottak, az adranalin nem azért ugrott fel mert beragadtam. Köpni - nyelni sem tudtam. Itt és most, de hát hogy lehet ez? Mennyi a százalékos esélye annak hogy magyarul köszönnek??? Mondja : Hallottam, hogy magyarul beszéltek, gondoltam így mutatkozok be........ :-) Nagyon kedves, igazán. Köszönöm a fentieknek, akik igazgatják a sorsunk fonalát, hogy átlökött egy ilyen élményen. Mondjuk délután, munka után, fél órácskára kimentem a partra, be az óceánba hogy ugrándozok egy kicsit a többi gyerekké összement felnőtt közt. Mert ha jön a nagy hullám és nincs se deszkád se semmi egyéb víz felszínén felúszó eszközöd, akkor csak simán felrugod magad amennyire bírod amikor a hullám odaér és akkor 2-3 métert repülsz a vízzel együtt. Persze ha ügyess vagy. De ha előbb - vagy esetleg későn ugrassz, akkor magaalá gyűr a hullám és feltöröli veled az óceán fenekét, de közben hason fekve a nagylábujjadat is képes belógatni az arcodba, annyira meg tud csavarni. Na szóval sok ember, ugrálunk, mellettem közel egy fehér bőrű, sok szeplős, igencsak vöröses 60 körüli úriember szintén tornászik. Hullám jön - én felugrok, ő elvéti. Eltűnik és 10 méterrel hátrébb jön fel kis idő múlva. - A fene hogy egye meg a piszkos fajtádat, de odaba....-tál te szemét ! :-) No comment !! 10 kilóméteres partszakasz, több ezer ember egyszerre a vízbe. Újra megkérdem, mennyi az esélye hogy magyar káromkodjom éppen mellettem. Csak azért írtam le nektek ezt a két kis történetet, hogy ne gondoljátok, hogy el tudtok bújni bárhová a világon ahol aránylag rövid időn belül és teljesen váratlan helyzetben nem botlatok saját népünkbe. Sokakkal ellentétben a tapasztalatom az, hogy igencsak kedves és segítőkész magyarokkal sikerült eddig összefutnunk, bár az is lehet hogy egyszerűen csak szerencsések vagyunk. További minden jót és fergeteges mennyiségű erőt és kitartást mindenkinek az élet megpróbáltatásaihoz :-)