1/10/2008

Télen nyár - vagy nyáron tél és a mindennapok ....hogy is ????


Ausztrália földrajzi értelemben a Föld legkisebb kontinense[1], amely Ausztrália és Óceánia részét képezi. Politikai értelemben az Ausztrál Nemzetközösség (angolul: Commonwealth of Australia) rövidített neve.

Az Ausztrál Nemzetközösség területét tekintve a hatodik legnagyobb ország a Földön; az egyetlen, amely egy egész kontinensre kiterjed, és a legnagyobb Ausztrália és Óceánia földrészén belül. Új-Zéland tőle délkeletre, Indonézia, Pápua Új-Guinea és Kelet-Timor északra helyezkedik el. Az Egyenlítőtől délre (a déli féltekén), a 10. és a 40. szélességi kör között taláható.

A "másik" oldalon lakunk. Sokszor használuk ezt a kifejezést és bármennyire is furcsa, így van.

Elterjedt még a "fejjellefelé" világ is, Európából szemlélve ez is helytálló lehet.

Írhatnék még szlogeneket, de ennyi elég is. Bármiképp akarom jellemezni e földrészt, a tények azok tények. Amivel igazából most foglalkozni szeretnék az az évszakok, amelyek, persze miért is ne, épp ellenkezőleg vannak mint otthon.

A meleg! Imádjuk :-) és itt van belölle bőven, sőt szinte csak az van. Meg lehet szokni, bár idő kell hozzá és ez teljesen személyfüggő. Rég kint élő barátaink mesélik, hogy a teljes átálláshoz évek kellettek. Gondolj bele, hogy a Te szervezeted az otthoni évszakváltozási ciklusokra van beállva, megszokta hogy évek, évtizedek alatt rendszeresen, periódikusan jött a tél és nyár. Nos ha ide eljössz, ez az egész felborul, nem csak a hideg nem jön időben és nincs átmeneti időszak, hanem még az is tetőzi ezt a dolgot, hogy ha itt meleg van, és van, akkor nagyon meleg. Köztudott, hogy a trópusi égövben élő embereknek hígabb a vérük a meleg miatt, így hát a mi szervezetünkben is elindul ez a "felhígulás". Ennek persze kemény hatása is van ám a szervezetre, fáradékonyság, kedvtelenség, erőtlenség, álmosság, izületi fájdalom, fejfájás, de összegezve talán egy állandóan tartó fáradékonyság a legjobb jellemzője. Nemtől és fizikumtól függően persze változó a kihordási ideje. Ez idő alatt, hogy könnyítsd az átmenetet, meg kell próbálnod minden erőddel segítened a szervezetedet, oda kell figyelni a táplálkozásra, vitaminok is sokat segítenek, a megfelelő alvás és pihenés is fontos és sok mozgás, futás, úszás és nagy séták meghozzák a sikert. Nem könnyű! Pláne nehéz akkor, ha otthon épp ellenkező évszak van és a szervezeted épp a telet várná, helyette bánya meleget kap. Mekkora fíling azt mondani otthon, hogy télen elmegyek nyaralni a nyárba, ha van lehetősége valakinek a jeges téli hónapokban trópusi vidékre utaznia pár hétre. Gondolj csak bele, hogy mit kap a szervezet, mennyire szenved, hiszen átállt a téli hidegre, szürke, ködös, nyírkos és jeges időre. De a nyaralás pár hete talán kevés ahhoz, hogy érezhető legyen a hatás, hazautazva visszakerlüsz a rendes kerékvágásba és fázol tovább :-(

De nem itt! Írtam ugyan bejegyzést télen is, amikor úgymond hideg volt itt, de persze megmosolyogtató, hiszen itt nincs is tél. Ott ahol egész évben lehet rövidnardágban élni és az év bármely napján fürdeni az óceánban, ott nincs hideg. Érezhetően átalakul a szervezetünk is már. Elmaradtak azok a ronda betegségek is, amik az átmeneti időszakban otthon letaroltak, a taknyos megfázások, köhögések, lázak és erőss gyógyszerek. Nem is hiányoznak. Itt nincs ilyen szempontból próbára téve a szervezet. Ha sikerül megszokni a meleget, és miért is ne lehetne, akkor beáll egy állandó kellemes időjárásra és kész is. Aztán idővel már megszokjuk és fel sem tűnik, hogy nem szerepel a ruhatárban hosszú ujjú felső ruházat. Persze a mindennapokra gondolok. Alkalmi az azért lehet és van is. A nyitott ablanál való alvás sem luxus már, csodálatos éjjel a simogató szellő, amely végigsimogatja a csupasz bőrt. Mennyire szerettem otthon, ha már ki lehetett nyitni tavasszal és mennyire rossz volt mikor ősszel csukni kellett már. Hogy nem fázol többet, az nem tűnik fel....már! Mennyire élveztem az elején, minden nap ajándék volt és ha megnéztem az otthoni időjárást és ott hideg volt, akkor szerencsésnek érezhettem magam, hogy nem kell fáznom. Megszoktam! Mint ahogy a trópusi meleggel együtt járó nyugalmat is, a "semmi nem sűrgős" hozzáállást. Ez pedig nagyon zavart régebben. Nem ehhez szokott életritmusomban mélységesen felháborított az ausztrál módi, hogy nem kapkodunk itt semmilyen téren sem. Minek is, majd meglesz, majd megkapod, majd elkészül, majd ...majd...majd, és egyszer csak megvan. Ezen a tempón itt az ég világon senki sem csodálkozik. Mint ahogy az óceán látványán sem, hiszen ide születtek. Ha már itt tartok érdemes megemlítenem "új magyar" barátom aranyos megállapítását az itteni emberekről. Egy beach-en töltött kellemes nézelődés és beszélgetésünk során hallkan megállapította, hogy : - Te! Ezeknek az embereknek fogalmuk sincs arról mennyire szerencsések, hogy ide születtek! Milyen igaza is van :-) Visszatérve az óceánhoz, ma éppen reggeli időben egy teraszon (munkaidőben) a szendvicsemet majszoltam és persze arccal az óceán felé. Csak néztem a csodát, mert nekem az! Munkatársam, akivel el szoktam beszélgetni a világ nagy dolgairól, született ausztrál, még sose volt Európában, egyszerűen majd leesett a székről, amikor elmondtam neki, hogy én a Csendes Óceánt még csak 13 hónappal ezelőtt láttam meg életemben először. Ezért is van az, hogy bármely esetben ha alkalmam van végigsimogatni a tekintetemmel és megnyugvást keresni a hullámi közt, nos akkor én azonnal elbűvölődök. "Elmaradásom van" ezen a téren, méghozzá jelentős. Mint ahogy a "seafood" ételekből is, melyekkel nem tudok betelni, de nem is akarok. Otthon nem tartozik a mindennapos étkezések közé a "tengeri herkentyű" ételek. Itt azért kicsit másabb a helyzet, persze élvezem is nagyon. Igazat megvallva még nem tudtam végigenni az összes seafood ételt, mert rengeteg féle van, és vannak köztük elég drágák is. Na meg bevallom, hogy van olyan is, amit nem tudom hogyan kell enni, mely részét :-) Aztán olyan is van amelyiket kimondottan sajnálom megenni, pedig már nem él ! Érdekesek vagyunk mi emberek, felsőbbrendű lényeknek hisszük magunkat és azt képzeljük, hogy bárkit megölhetünk annak érdekében, hogy a húsából jót lakmározzunk. Kimondottan felháborít annak a nagy ráknak az esete, akit csak azért ölnek meg és föznek pirosra, hogy a karjait (kezeit) szétszedjék és megegyék. Valahogy elítélendő részemről. De ez csak az én személyes véleményem. Jómultkorában fogtam is pecázás közben egy jókora rákot, haza is hoztam a halakkal együtt, hogy majd most megkóstoljuk. Hát nem úgy lett. Először is segítségül kellett hívni a szakirodalmat, hogy miképp kell kioltani az életét?! - Lökd forró vízbe fél percre - áááááááá!!!!, hogy közben nézzen a fazékból, neem! Ezt megtenni nem tudtam, ugyanis miután felnyitottam én óriás ember a vedret, a kis rákocska összerezzenve ágaskodni kezdett, két ollós kezével aktívan megcsípni vagy valamibe kapaszkodni próbálva. A könyv szerint ha arra számítasz, mint a halak esetében, hogy víz nélkül a vederben fél óra alatt kilehelik a lelküket, hát ő esetében tévedsz, ugyanis képes 3-4 napig is életben maradni. Nos a kis rák elengedésre került, és nem is szeretnék többet kifogni belölle, pedig nagy fellángolásomban még rákfogó hálót is vettem, újat. Eladom!

Az életritmus ..... nem hasonlítható az otthonira. Mondhatnám azért mert meleg van, de nem ez az oka. 15 hónap után már teljesen máshogy látjuk ezt az országot. Ismét barátomat idézem ha azt mondom, hogy "lakható" ország ez, ő ugyanis így jellemzi egy rövid, de tömör szóval. Nemrég kiérkezett magyar házaspár azt mondta az ausztrálokról, hogy műveletlenek, buták, túl egyszerűek, együgyűek és tudatlanok. Semmit nem tudnak a világról ! Ezért aztán nem is szeretnének ők itt maradni, mert ez nekik "kevés". Ez a társadalom nem elégíti ki a vágyaikat. Még akkor sem, ha otthon adó gyanánt a fizetésed közel 50% -a állam bácsié lesz, itt csupán 15%. Én tiszteletben tartom mindenki egyéni véleményét, nem is bírálom fölül.

Vissza az ausztrálokhoz, nos ugyan miért is ne lennének olyanok , amilyenek. Ha ők így érzik jól magukat, hogy nem igénylik a nagy nyitottságot és tájékozottságot mondjuk Európa iránt, hát miért is furcsa ez? Ez itt az ő hazájuk, jól és nyugodtan, boldogan élnek itt, nem vágynak el innen. Az egyszerű életüket élik és kész, nem érdekli őket más kontinens, esetleg számba veszik a létezését akkor ha holiday-ra mennek, mert nagy szó ám Európában nyaralni! Sokan nem tudják azt, hol van Magyarország. Ha a lányomtól megkérdezik munka közben (pizzafutár), hogy honnan jött, mert az akcentusból azonnal kiszűrik, hogy nem itteni, és Ő elmondja, hogy Hungary (kiejtve hangeri) akkor rögtön poénkodni kezdenek, mert a mi országunk neve roppantul hasonlít az "éhes" hungry szóhoz. Összevetik a két szót és jókat röhögnek, persze soha nem sértő mértékben.

Az ausztrál emberek egyébként is csudabogarak, soha, semmilyen formában meg nem bántanak senkit, nagyon kedvesek és segítőkészek minden téren. Ellenséges viselkedésre tőlük soha nem kell számítani, de segítségre mindíg azonnal készek. És mindenhez persze azonnal széles szájú mosoly is jár. Ettől aztán rögtön jobb a kedved és magabiztosabb leszel, ha bajban vagy, érzed hogy nem vagy egyedül. Épp annyira érdekes az is, hogy a "másság" sem jelent itt senkinek soha gondot. Legyen az kinézet, frizura, tetoválás, ruházat, mezítlábaskodás, félmeztelenkedés, vagy bikinizés, akár egy bankban is, nem tűnik fel senkinek. Soha senki meg nem bámul, vagy rád nem szólna azért, mert te éppen piross hajjal, félmeztelen és mezítláb mész be egy bankba, füledben mp3 player-el, fejeden egészen sötét napszemüveggel, aminek a lencséja eltakarja a fél arcodat is, a fél testeden pedig szines tetoválás van, egészen merész alakzatokkal, pircing pedig teljesen hihetetlen testrészedből is lóghat. Ha Te így érzed jól magad, hát miért is ne, te dolgod. Még kedvesen mosolyognak rád és épp úgy szóba elegyednek veled, mintha szmokingban és vasalt ingben, nyakkendővel állnál a sorban.

Az is legalább olyan furcsa volt az első időszakban, hogy ha étterembe mész, jattot nem kell adnod soha, el sem várják, de hogy még tetőzzem a dolgot, majdnem minden étterembe viheted magaddal az italodat, amit fogyasztani akarsz. Legyen ez tömény, sör, bor, üdítő, nem gond. Ki is van írva álltalában a cégtáblákra, hogy "BYO", melynek jelentése hogy hozd a sajátod! A vendéglátós nem az italon akarja megkeresni a haszot, hanem a teljesen tökéletes, ízletes és bőséges konyhai alkotásán. Mert az éttermekben a minőség kifogástalan. És ha megmarad az ételből, azt gondolkodás nélkül azonnal és díjmentesen elcsomagolják neked, akár még két kanál levest is. A lényeg, hogy érezd jól magad és vidd jó hírét a cégnek.

Az emberek türelmét és előzékenységét jellemezheti még az is, hogy közlekedéskor te bizton számíthatsz a partner segítőkészségére. A zebrán ha Te gyalogos vagy, nem kell aggódnod, hogy belédgázolnak, hiszen ha még csak közelítesz az átkelőhelyhez, már minden autó azonnal megáll, hogy még csak a tempódban lassítanod sem kell, nemhogy neked megállni :-) Közúton közlekedve érdekes volt az is, hogy itt annak az autósnak van elsőbbsége, akinek megszűnik a sávja és betorkollik a tovább haladó sávba. Ez itt oly mértékben működik, hogy amennyiben a Te sávod szűnik meg, neked nem igazán kell nézned azt, hogy kell-e valakitől kérned, engedjen be, mert ő figyel arra, hogy beengedhessen. Nekem ilyen helyzetben még soha nem volt kétes helyzetem, vagy szoros besorolásom. Már nem is igazán figyelem a mellettem lévő sávot, megyek és kész.

A boltokban ha kézpénzzel fizetsz és kifillérezed a pénzt, a pénztárostól soha nem kapsz sértő és megalázó pillantást, kedves mosolyt és esetleg segítséget azonban minden esetben, mint ahogy a visszajárót is mindíg pontosan megkapod, még akkor is ha egészen apró a végösszeg (5 cent)

A hiradóban a mai napon a legnagyobb hír, hogy a Currumbin vadasparkban megműtöttek egy piton, aki lenyelt 4 db golflabdát. Sikerült a műtét, a kígyó mostmár jól érzi magát, a golflabdákat pedig hogy minél több dollárt lehessen a vadaspark fejlesztésére fordítani, elárverezték az Ausztrál Ebay-n. A nyertes 4 db golflabdával lett gazdagabb, a vadaspark pedig 1400 dollárral :-)

Újszülött koala babyról is szólnak a hírek ma, a DreamWorld parkban látott napvilágot. Legfőképp azért érdekes a hír, mert kék szeme van, ami elég ritkaság számba megy. Roppant aranyos kis képe volt a tv-ben, nem is csoda, ugyanis a koala macik egyébként is cuki kis állatkák .

Előző bejegyzésemben a ciklonról írtam, ami továbbra is a fejünk fölöt kering, bár már nem annyira indulatos, megnyugodott, a centruma elment, de itt hagyta emlékeztetőül az esőfelhőket, amik aztán igencsak szorgalmasan ontják magukból az égi áldást. Előrejelzések szerint még legalább egy hónapig számíthatunk folyamatos esőre, de hát végül is ez trópusi égöv! Időjósok szerint elmarad az idén az igazi ausztrál nyár :-( Na azért nem fázunk!

Remélem sok érdekes dolgot sikerült leírnom annak, aki nem itt él. Minden jót az új év elején, bye :-)

Végül pedig, de nem utolsó sorban egy kis vidám dalocskát hallgathatsz meg itt. Ez a dal 1960-ban 4 héten át vezette a slágerlistát : http://alldownunder.com/oz-u/songs/tie-me-kangaroo-down-11.htm