2/01/2008

.…HORGÁSZAT :-)

Először is a már lassan szokásommá vált ízelítő, kis videó formájában !






Otthon nem jártam, nem szerettem! Miért is? Mert vagyonokat voltak képesek kérni az engedélyért és e mellett még halat se lehetett fogni. A szabad vizeket lerabolták, vagy halgazdaságok módszeresen bekebelezték. Így hát számomra a horgászat igazából elvesztette otthon a legfontosabb jelentőségét, a gondtalan pihenés és nyugodt kikapcsolódás érzését. A negatív dolgok rossz szájízt adtak az egésznek :-(

Úgy látszik, ahhoz hogy újra rátaláljak a fílingre, ide kellett jöjjek Ausztráliába. Megérkezésünk után sok hónapon át igazából nem volt időm se lehetőségem ezzel a dologgal foglalkozni, de lassan letisztult minden és kezdett a dolog érdekelni. Sokfelé autózva szinte minden folyónál láttam hogy horgásznak. Elkezdtem kérdezősködni, de a közvetlen körünkben senki nem járt horgászni. Később sikerül horgász barátot találni, aki aztán felhomályosított ezen a téren. Az állam majd leesett akkor, amikor megtudtam, hogy itt nem kell engedély sehová sem. Ha kedved tartja, akkor horgászhatsz kedvedre, bárhol és bármikor. Kivéve persze a táblával tiltott helyeket és magánterületeket. Hidakon is általában tilos pecázni, azért mert minden folyón igencsak nagy a hajóforgalom és veszélyes lehet, ha beleakadsz egy éppen alattad elúszó hajóba. (Kifogni úgy sem tudod :-)

Van egy általános horgászati szabály, ami mindenkire vonatkozik, ami abból áll, hogy halfajtáktól függően korlátozzák a kifogott halak méretét és darabszámát. Ez pl. a bream-ra úgy értelmezendő, hogy 25 cm-nél nem lehet kisebb és egyszerre egy vederben nem lehet 20 darabnál több. Ezek az adatok természetesen minden halnál másabb. Ellenőrzés… hmm :-) Én még nem találkoztam halőrökkel, barátom elmondása szerint volt már akit ellenőriztek, húsz év alatt egyszer. Hát ezt a zaklatást azért ki lehet bírni! A tv-ben látható ugyan műsor a halőrök munkájáról, akik éppen kifigyelnek renitens horgászokat, akik annak ellenére, hogy vannak halfajok, amiknek a kifogása kimondottan tiltott, mégis büszkén hazaviszik őket. A „kommandó” aztán a ház előtti leparkolás pillanatában éppen odaér, és számon kéri a zsákmányt. Igen borsos büntetés vár ezekre az emberekre, akik megszegik a törvényt. Nem is értem miért teszik.

Halbőség :-) A bemutató kis filmen láthattad, hogy ha csak csupán annyit teszel, hogy kimész a beach-re, felakasztasz a horgodra egy kicsi csali halat, nos akkor is milyen szerencsével járhatsz. Ez a dolog itt teljesen természetes, mint az is, mint láthattad, hogy a halat miután kihúzták a partra, óvatosan visszaengedik a lakhelyére. Nem a megölése és elfogyasztása az elsődleges cél, hanem a szórakozás. Csodálatos dolog ezt így gondolni és meg is valósítani! Persze azért nincs mindig így.

Az óceánban rengeteg hal van, ez köztudott, de hatalmas területét tekintve igencsak jól eloszlanak. Ott célirányosan kell halászni, különféle eszközöket használva, hatalmas zsákmánnyal térhetsz haza, ha kihajózol. Vannak direkt erre specializálódott szolgáltatások. Befizethetsz horgásztúrára, ők kivisznek a hajójukkal, mindent megkapsz, még a horgodra a csalit is felakasztják. Teljes ellátást kapsz a hajón, persze ha nem hányod végig az utat a tengeribetegség miatt. Átlag szárazföldi ember mindig így jár az első 1-2 alkalommal, nem is élvez az egészből semmit. Utána meg szokja és lesz ideje a botjával is foglalkozni. Eddig, akivel beszéltem, szinte mindenki kivétel nélkül megjárta az elején. A hajóval oda visznek, ahol halat is fogsz majd és a teljes ellátáshoz hozzátartozik az is hogy a kifogott halat ha kéred rögtön meg is pucolják és jégbe teszik. Te kiszálláskor egy erre a célra legyártott habszivacs dobozban, jégben és pucoltan kapod a zsákmányodat. Konyhakészen! Tudod, hogy jól érezd magad. Hajóra felszálláskor kapsz billogokat, többet is, de csak egy színű mind, ez olyan kis színes műanyag vacak, ami a bocik fülében is fityeg, csak ez kisebb. Ezt akasztják a droidok a kifogott halad kopoltyúja alá, és bedobják a haladat a többi kifogott hal közé a hajón a raktározó medencébe. Kikötéskor mindenki kiválogathatja a saját halát, semmi incidens nem lehet hogy ez nem a tiéd, hanem az enyém, hiszen itt a jel a haladon a te színeddel. Jól ki van találva. De ennyit az óceáni halászatról! Én a folyókról írnék inkább, mert oda pár perc alatt ki lehet menni és teljesen költségmentes, amíg egy fishing boat (halászhajó) túra ára 80-120 $ (1$-155Ft)

Rengeteg a hal a városban lévő folyókban, és lehetőséged is annyi van itt, ugyanis folyó szinte annyi van mint utca. Szerintem legalább 100-150 km lenne a hossza, ha összeadnánk. Nagyrészt mesterségesen kiásott, de nagyon szépen kialakított mindenhol. Kedvenc helyem egy hídon van, ott a folyó keresztmetszete a híd miatt leszűkül, így a benne lévő halak kénytelenek a keskenyebb folyóban úszkálni. Így sűrűbben vannak, mint ott, ahol 4x ilyen széles a folyó. Nem magas híd, a víz csupán 4-5 méterre lehet alattam. Van itt is hajó forgalom, de nem vészes, és jól belátható mindkét irányban, van idő felhúzni a damilt, bár én igazából a szélén próbálkozok a halfogással.

Sok halat fogok, minden egyes alkalommal, bőséges zsákmánnyal térek haza, van is minden héten többször az étlapon. Hatalmas élmény itt ez a szórakozás, ugyanis sose unalmas! Ahol ennyi hal van a vizekben, ott mindig van kapás és jó arányban ki is fogom a halat. A csali roppant egyszerűen meg van itt oldva, mint minden más is, hogy jól érezd magad. Útközben mikor megyek pecázni, megállok egy benzinkúton, mindegy melyiknél, és ott van kimondottan horgászoknak fagyaszó, abból előre elkészített csalit veszek, 4$ talán egy zacskóval, ami elég is egy alkalomra. Ez tengeri hal, kifilézve, megpucolva. Nekem csak fel kell kockáznom, 2x2 cm –es darabokra, és ezt fel a horogra. Ennyire bonyolult a dolog. Bedobás után szinte azonnal rángatják is a damilt. Nem kell dugó, egyszerű csúszó szerelék kell és kész. Súly átfúrva, damil átdugva, majd rá a horog. Persze közben a forgó. Súly lefekszik a mederben, a csalit meg viszi a víz. A Folyó mindig folyik valamerre. Vagy apad, vagy emelkedik. Attól függ, hogy az óceán miképp mozog éppen, de sose áll, illetve ha tetőzik, akkor megáll, 2-3 percre. Na akkor a kapás is megáll, pihennek a halak, de amint megindul, azonnal kapás is van. Az mindegy hogy a víz merre folyik és az is teljesen jelentéktelen hogy melyik napszakban pecázik az ember. Legtöbb esetben „bream” –ot fogok, ami hasonló az otthon keszeg-kárász halhoz. Ebből van a legtöbb a vizekben és nagyon finom megsütve, paprikás lisztben megforgatva. Általában megfelelő méretűek akadnak a horogra, de a kicsiket természetesen visszadobom mindig, kivétel nélkül. Nőjetek még!!

Sok másféle hal is van, azokra más csali kell és más szerelék. A napilapokban időszakonként megjelenik egy melléklet, egy héten keresztül minden nap, ami a horgászoknak szól. Ebben tájékoztatnak mindenkit, aki nem tudna pontos információt az itten szabályokról és lehetőségekről. Régebben még nem igazán tudtam elolvasni és értelmezni, az English tudásom hiánya miatt, de már csiszolódok :-)

Pontosan megtudhatod, hogy milyen halakat foghatsz itt, mennyit és hogyan. Leírják a megfelelő szereléket és csalit is. Megtudhatod a helyet, hogy hová érdemes kimenned, ahol a neked megfelelő halat megfoghatod. Leírják még a hold állását is és az apály-dagály időpontját, ha Te úgy gondolod, hogy ezek a tényezők befolyásolják a fogásod sikerét. Kis statszikai adatokkal táblázatba szedve megnézheted hogy a horgászok szerint melyik halból, hol fogtak a legtöbben, hová érdemes menned. Találhatsz még a kifogott halaidhoz recepteket is, és persze nem utolsó sorban felhívják a figyelmedet, hogy hol, mire kell vigyáznod és figyelned! Teljes körű információt kapsz és ez szenzációs dolog egy újonnan ideköltözött lakos számára. Ugye….mikre nem gondolnak ezek az Ausztrálok :-)

Természetesen minden cikk végén jó pihenést és szórakozást kívánnak, mint ahogy a hídon áthaladó autók is, amelyekben horgásztársak vezetnek éppen, kivétel nélkül mindegyik dudál egy picit, jelezve ezzel hogy sok szerencsét. Régebben nem tudtam, hogy miért dudálnak, később aztán ezt is sikerült megérdeklődnöm. Milyen furcsa is, egy idegen, akit sose láttam jó szerencsét kíván egy pici tülköléssel. Ettől még a kedve is jobb lesz az embernek, ha ilyen indulatok sugározódnak felé :-) Mostmár én is mindig dudálok, ha a hidakon átmenve sorstársakat látok! Természetesen minden hídon áthaladó embertől kapok egy kedves mosolyt, néha kedves szavakat, kortól és nemtől függetlenül. Nemrég egy arra haladó Ázsiai turista csoport bevont pár fényképükbe is, még a botot is elkérték, hogy csinálhassanak képet, mintha ők horgásznának, majd közös képet is csináltak velem. Így juthat el a képem akár Japánba is, mint egyszerű alföldi gyereké, aki egy rizsszeművel pecázik éppen :-). Milyen érdekes is a sorsa az embernek, otthon ilyesmi soha nem történhetne meg velem.

Minden kedves ismerős és ismeretlen horgásztársamnak sok szerencsét kivánok, igyekezzen a közeljövőben legelább ekkora hallal megörvendeztetnie magát, és ne feledje a halat visszaengedni kifogása után, ugyanis egy ekkora hal már igencsak csodálatos teremtménye a vizivilágnak :-)