8/30/2008

Dehát.....


Elmélkedjünk el egy kicsit az életünk minőségén, vegyük górcső alá a két ország életszínvonalából adódó értékrendbéli különbségeket. Van bőven. Nézzük, hogy mely helyen mi a fontosabb és próbáljuk megfejteni azt is, hogy hol, és mitől boldogak az emberek, illetve boldogtalanok.

A kártyád, amit születésedkor húzol, ugye nem Te osztod le. Hogy mennyire szerencse dolga a hely, ahol élni fogsz mint gyerek, az még annyira nem is fontos, hiszen ebben a korban még máshogy látjuk a körülöttünk lévő világot. Általában jó gyereknek lenni, hacsak nem a Közel-Kelet valamelyik háborús országa, vagy Dél-Afrika kietlen földje a hazád. De most mi csak két országot mérlegelünk, hagyjuk a többit. A magyar lehetőségek és körülmények megadják, hogy értelmes ember váljék belőlünk. Rendes bölcsik, ovik és iskolák közül választhatunk. Értelmünk nyílása pillanatától figyelnek ránk, egyengetik utunkat. Fegyelmeznek ha kell, hogy a társadalom átlagos polgárává váljunk. Sok-sok mindent megtanulunk az iskolai évek során, ha szorgalmasak vagyunk, akkor egészen jó rálátásunk lesz a körülöttünk lévő világra, minden téren. Tudni fogjuk, hogy mi hol van, mely ország hol található a bolygón, és milyen népek lakják. Még a népségek életszínvonaláról is van fogalmunk. Nekünk igen, nem úgy az ausztrálnak!

A hely adottságai és a társadalmi és gazdasági szempontból azt is mondhatnánk, hogy szerencsésebb az, aki Ausztráliába születik. Jobb kártyát húzott, de nem biztos. Lássuk csak gyerekként, hogy is éli az életét. Anya - apa nem igazán tutujgatja 3 éves koráig otthon, amíg a gyes vagy gyed van, itt hamar bedobnak valami bölcsis-ovodába, mert jobban karrieristák a szülők. Édesanyának lenni bizonyos nőknek csak érintőlegesen fontos, nem föltétlen veszik el a saját életükből teljes mértékben azokat az éveket, amíg kicsi gyerek vagy, fontos a saját életük és karrierük.

Konkrét példa a kedvesem kolléganője. 8 hetes a csecsemője. A gyerek megszületése előtt bérelt egy fodrász szalont, pár alkalmazottat eltartott. Közvetlen szülés előtt aztán eladta az egész szalont, mondván, hogy gyereket fog nevelni, nem ér rá a bolttal vacakolni. De már a helyett, hogy otthon szeretgetné gyermekét, visszajár többször is egy héten a szalonba dolgozni. Hozza magával csecsemőjét és a 6-7 ott töltött óra alatt éppen ahhoz van dobva a gyerek, akinek pont nincs ügyfele. Az nyomja a szájába a cumis üveget aki éppen ráér, az anyatejjel való táplálás nem annyira elsődleges dolog az életében. A kicsinek a mi szemszögünkből talán rendszerességre, nyugalomra és kiegyensúlyozottságra volna szüksége. Az ő esetében sem az apa, sem az anya nem biztosítja ezt neki, majd megszokja.

Cseperedve aztán nem sokban változik a ráfigyelés, mintha azt gondolnák a szülők, hogy úgyis jólétben van a gyerek, mindent megkap bármit kiejt a száján. Minek fegyelmezni, vagy formálni a tudatát, megteszi helyette a környezet úgyis. Épp annyira foglalkoznak vele, mint annó ővelük a szüleik. Semennyire!
A legmeglepőbb, hogy szinte nincsenek is "viselkedési szabályok". Már kiskorban sem, így aztán a későbbiekben ezen a téren csak romlik a helyzet. A gyerek bármit megtehet, sőt még adott esetben tennie is kell. Ebben az országban az, hogy a felnőtt miképp neveli gyermekét, az kizárólag csak a saját ügye, nem enged beleszólást senkitől, még a leg halványabb szinten sem. Sőt! Ha beleszólsz, bárhol , bármikor, bármely helyzetben, még te leszel beperelve !

DEHÁT ....... milyen felnőtt válik így belőle? Hát épp olyan, mint a többi. De nem ítélkezhetek senki fölött, én csak a saját szemszögemből látom azt a világot, két kis lyukon nézek ki a fejemből és néha csak ámulok - bámulok.
Gyerek megy haza iskolából, gördeszkázik. Beér a buszöbölbe, de lekési a buszt. Orra előtt elmegy a busz. Hogy kifejezze mérhetetlen haragját, a gördeszkáját felkapja és teljes erőből a buszhoz vágja, ami akkorát csattan, mint amekkorát a fején kellene csattanjon egy kurva nagy pofonnak, a viselkedése miatt. De nem! A járókelők csak bambán néznek ki a fejükből, és tovább mennek. Nem fegyelmezheted meg, de még csak nem is szólhatsz.

Boltban szülő vásárol, gyerek unatkozik. Hogy kifejezze mérhetetlen unalmát torka szakadtából ordít, toporzékol, a sorok között félmeztelen rohangál, alkalmanként csupasz háttal hanyatt vágja magát és körbe forog, majd mint egy csótány . Eszeveszett üvöltését a bolt minden zugában tisztán hallhatjuk. De senki még csak figyelmet sem tanúsít, mintha egy kellemes zene szólna a hangszórókon keresztül. Még az sem gáz, ha teljes erőből nekirohan mások trolijának, akár lesöpörve ekkor a polcok tartalmát.
Dehát ....... apám adott volna ilyenkor olyan pofont nekem, hogy a takony menetet vágott a nyakamon körbe.

Ismerősöm iskolafogászaton dolgozik, illetve már nem, felmondott. Éppen ezért.
Szülő jön gyerekével. Fogsora nincs, a cukorszirupos kóla és mekis kaja teszi a dolgát a gyerek szájában. Hivatalból kötelességük tájékoztatni a kedves és gondos szülőt arra, hogy próbálja meg egészségesen táplálni a gyerekét, ne legyen a gyerek 12 évesen 80 kilós, mert akkor felnőtt korárra "kucu" lesz. Próbáld ezt elmagyarázni egy 145 kilós anyukának, aki úgy néz ki mint egy "varacskos disznó".Az irányába áramló információ legkisebb jele hallatán azonnal mélységesen felháborodik, olyan szinten, hogy zsíros nyálát rád fröcskölve leordítja a hajadat, miközben kérdőre von, hogy hogy mersz beleszólni az ő gyereknevelésébe. Be is perelhet, és meg is teszi ha olyan. És olyan.
Dehát...... milyen felnőtt lesz a gyerekből?

Kamaszok, mikor iskolájuk végeztével elballagnak, nem ám szépen megrendezett búcsúbulit rendeznek, hanem a felnőttek engedélyével, illetve "kötelezően" megrendezett észvesztő buli van a belvárosban, hajnalba nyúló bedrogozott és merevre ivott csapatokban. Ezen esetekben általában több ezer dollár kárt okoznak, mindent ami utukba kerül ripityára törnek, egyesek annyira berúgnak, hogy akár értelmetlen baleset útján halálukat is lelik. Ez így megy minden évben, a szülők mit tennének, hogy ne így történjen, hiszen pár éve még ők estek át a nagy "tűzkeresztségen", a felnőtté válásuk buliján.
Dehát.... kulturáltan nem lehet szórakozni ? Hogy is lehetne, hiszen ebben az országban szeszre legalább annyit költenek, mint élelmiszerre, és minden drog simán beszerezhető. Nincsenek korlátok, ha vannak is, akkor az csak formaság.

Felnőttként aztán a többség a "nehéz gyerekkorára" való tekintettel folytatja a minőségi életét. Mivelhogy jól nevelt, bármely nyilvános helyen, ahol más emberek is adott esetben esznek, ha kicsi gyomrocskáját evés közben megtölti oda nem kívánatos levegővel, ő simán böfög, de akkorát is, hogy az már egy kezdeti "okádásnak" is beillik. Mindezt teljesen természetesen teszi, mint ahogy Te európai, aki még akkor is elfordulsz az asztaltól, ha orrod kell kifújnod, tapintatosan.
Neki ha tüsszentenie kell, bárhol és bármikor, bármerre fordított fejjel és szájjal, simán megteszi. Akkor is ha éppen veled szemben áll, fél méterre. Még a fejét sem fordítja oldalra, a kezét meg még véletlen sem teszi a szája elé. Úgy igazi parasztosan "bele a képedbe" ! Mindezek után ha esetleg a tüsszentéséből kifolyólag az orra tartalma kifittyedne a szája és orra közé, azt simán lecsapja, összeszorítva jobb hüvelyk és mutató ujját, mint virtuális zsebkendőt. A váladékot a földre csapja, majd dolga végeztével megy tovább, mintha misem történt volna.
Dehát..... hogy van ez?

Soha senki nem mondja evés kezdetekor, hogy jó étvágyat! És ha Te balga mégis elköveted azt a hibát, hogy "gut apetit" - et kívánsz, hát csak néznek rád mint a birkák, hogy mit akar ez ?? Ha az előbb említett tüsszentéses eset után azt mondod hogy "egészségedre" (bless you), szintén nem értenek semmit, legfeljebb bólintanak egyet, mert már látták hogy az európaiak így csinálják.

Nagy magatartásbéli különbség a fingás terén sincs, aminek ki kell jönnie, annak ki kell, ezt már nagyanyám is megmondta !
Dehát ....... ezt nem lehet tapintatosan? Csak úgy bele a nagyvilágba, akár társaságban, evés közben, vagy lépcsőn, utcán ! Dolgoztam milliomos környéken, a tulaj hívott, hogy megmutassa a ház hátsó falát, amit le kellett festeni. Előttem ment 2 lépésnyit, egy szűk részen haladtunk át, a sövény és kerítés közt. Tíz méternyi folyosószerű helyen ment előttem, és végigfingotta a levegőt, szabályosan recsegett a gatyájában a kijárat. Jól belakhatott előző este, nehéz kajákkal. Ezt a szagból állapíthattam meg, amivel tapintatosan kibélelte nekem a folyosót. Még annyira sem tellett, hogy egy "sorry" elhagyja a száját. Én meg szédelegtem!

Nagyon népszerű ebben az országban a mezítláb járás, itt QLD-ben a mindig jó időből kifolyólag lehet egész évben csupasz praclival totyogni mindenhová. Ez igazából egy nagyon jó dolog, nekem rettentően bejön. Ezt az igazán pompás ajándékét a földrésznek szintén el lehet rondítani, gusztustalanná tenni. Szerintem ebben az országban nem is igazán ismert dolog a lábápolás. A láb tisztán tartása aztán meg végképp nem fontos, hiszen minek ? Úgyis mezítlábazunk holnap is. Az nem tűnik fel nekem ha valaki kopasz patával oson mindenfelé, de az már igen, ha a sarkán a tisztátalan, retkes és berepedezett bőrkeménykedés már annyira megvastagodott, hogy hámlik le a visszapenderedett bőr. Szerintem vannak emberek, akik sose mosnak lábat, úgyis kopik, gondolják. És a gyerekek is épp ezt a példát követik.
Dehát ...... fiatalon, az udvarlásos korszakban nem kellene imponálni a másik nemnek, a jó megjelenéssel, az ápoltsággal, a higéniával. Szépen, tisztán kéz-láb-köröm-haj-fogak-ruházat. Itt nem igazán fontos ez. Úgy látszik a trópus velejárója.

Egészen más a felfogás a házasodás és gyerekszülés terén is. Nagyon korán összeházasodnak a fiatalok. és a lányok szinte azonnal gyereket is szülnek. Ezzel gyorsan bebiztosítják maguknak a gondtalan életet. A fiúk is lesöprik a gondot az asztalról ezzel, nem kell udvarolgatni, meg állandóan lányok után koslatni. Az elsőt gyorsan feleségülveszik és kész. Gyorsan gyereket és kész is a család. Lehet mással foglalkozni, ez le van tudva. A lányok, miután eleget tettek szülési kötelezettségüknek, legalább 2-3 gyereket simán bevállalnak. Túl sok gondjuk nincs a gyerekneveléssel, ezt már tudjuk, át lehet adnia magát a mértéktelen zabálásnak és gondtalan életnek. 30 éves korukra aztán jóval túlszárnyalják a 100 kilós súlyhatárt. Olyan mértékűre képesek meghízni nők, hogy emberi mértékkel egyszerűen leírhatatlan. Az eltorzulás néha olyan, hogy természetfeletti csoda az, hogy tudnak még egyáltalán járni. De mindez őket abszolút nem zavarja, ettől ők épp olyan egyenrangú polgárai a társadalomnak, mint a normál testsúlyúak. Sőt ! Délcegen és büszkén tolják az élelmiszerboltokban a trolit, csordultig pakolva kajával, de húsból legalább 15-20 kilót egyszerre hazavisznek, biztos ami biztos. A maguk mögött húzott gyerkőcön is már 10-en éves kora alatt is jócskán mutatkoznak az elhízás jelei.

Hajápolás terén is vannak hiányosságok. Fodrász feleségem munkája kezdetekor elővigyázatosságra van kényszerülve. Minden egyes alaklom során első a tetű vizsgálat. Ha talál, akkor az ügyfél mehet haza, illetve máshol próbálhat szerencsét, hogy levágják -e a haját. El sem hiszitek, hogy mennyi tetves hajú ember van, ami a szememben szintén az igénytelenségből adódik. Legfőképp a gyerekek, de jócskán akad felnőtt is. Legmegrendítőbb eset a közvetlen ismeretségi körünkben van. 40-es házaspár, férj közel-keleti, feleség európai. Itt élnek már majd 20 éve. Három kislány, mint a mesében, oly szépek, bár feltünően hosszú a hajuk. Elmúlt hétvégén megkértek, hogy menjünk el délután kis beszélgetésre, és közben Erika családi hajvágást is csinálhatna. Oké, miért is ne. A tetű teszten egyik gyermek se ment át, mindhárom fejbőrén nyüzsögtek a tetvek. Kedvesem mondja mi a helyzet, anyuka mondja, hogy tudja, de nem hajlandó semmilyen kemikáliát a gyerekek fejére önteni, csupán hajkondicionálóval szokta átfésülni őket. Sehol egy fodrászatban sem vállalták hogy hajat vágnak a gyerekeknek, ezért ennyire hosszú már a hajuk. És így járnak iskolába is. Megoldásként anyuka azt találta ki, hogy vegyünk kimondottan az ő családjuk számára ollót és fésűt, és akkor nem fertőz meg másokat. Bravó ......
Dehát...... hogy teheti ezt a saját gyerekeivel ?

Más kultúra, a konzekvencia csak ennyi. Leírni is csupán érdekességképp tettem, semmiképp nem ítélkezem, csupán a száraz tényeket tártam eléd. Hiba is volna véleményt nyilvánítanom, hiszen ha egy szegényebb életszínvonalú ázsiai országban laknék pár évet, ott is ontatnám az élményeket a nyakadba. Inkább csak érdekességképp készült a bejegyzés. Az is ide kívánkozik, hogy igazából szélsőséges eseteket említettem, de realitásul csak annyit, hogy ezekkel a dolgokkal nap mint nap találkozhatsz.

Szép napot mindenkinek :)