7/27/2008

TALÁLKOZÁS ........



video


Esténként kedvenc időtöltés a séta. Kellemes idő, csendes környék, semmi forgalom, rengeteg fa és bokor, köztük kis utacskákkal. Tél lévén hamar sötétedik, 6 körül már sötétség leple borul a tájra. Ezzel egyidőben cserélődik a környék állatvilága is, a nappali hangoskodó madarak becsücsülnek az ágak tövébe, a gyíkocskák elhúzódnak rejtett zugaikba, bogarak és lepkék mozdulatlanul próbálják túlélni az éjszakát. Felélénkül viszont az éjjeli populáció, ami ezen a környéken szintén nem csendes. Elsőként a gekkók csettegése hozza tudtunkra, hogy ők bizony jelen vannak, és megkezdik a plafonon cikázó hadjáratukat, az éppen oda húzódó bogarak vesztére. Hallatják hangjukat az éjjeli madarak is, ők aztán van, hogy valóságos ordításba kezdenek. Földönfutó, hosszú lábú, nagyhangú, kis testű, szürke tollú barátaink ezek, akiknek a hangja valóban belehasít a csendes éjbe, pláne ha csoportosan zendítenek rá. Furcsa is volt megszokni, mert ha a távolból hallod éjjel, alig figyelsz rá, de mivelhogy bejárják az egész környéket, előfordult már, hogy a ház előtt kezdtek rá hangos visításukra, nos akkor beléd hasít a hangjuk. Vannak viszont teljesen hangtalan vadászok is, akik az est leszálltjával szintén portyára indulnak. Nem láthatóak, nem hallhatóak, mozdulatlanok. De ha a közelükbe kerülsz, akkor határozottak, támadóak, kíméletlenek és a velük való közvetlen kontaktus akár még az életedbe is kerülhet.

Így jártam én is, bár még nem a túlvilágról írok, mert szerencsém is volt, meg hát körültekintő is vagyok, kioktattak ugyanis a helyiek már az itteni túlélés szabályaira. Semmit nem akarok eldramatizálni, vagy rémítő történettel riogatni bárkit is, és örökre kedvét szegni attól hogy ellátogasson erre a részére a földnek. Csak a száraz tényeket tárom fel előtted. Nagyon valószínű, hogy az életemet az erős fényű lámpámnak köszönhetem és a téli hőmérsékletnek, amitől az én kis partnerem be volt lassulva. De ki is ő? Inland Tajpan! Ő a világ egyik legveszélyesebb kígyója. Mérge biztos halál, 1-2% az esélyed a túlélésre ha megmar. Agresszív, támad azonnal és nem véti el az áldozatát soha. Nagyra nő, az én példányom legalább másfél méter hosszú volt, tehát jól kifejlett példány. Találkoztunk :) Ő is ment esti dolgát intézni, és én is. Csak pont kereszteztük egymás útját. A kocsiúton keresztbe haladt, egy árnyékos részen, amikor én is épp ott akartam elmenni. Lámpám a kezembe, előre világítva, és annyira váratlanul ért, hiszen alig léptem ki a kapun és indultam sétámra. Kicsit lehet, hogy bambultam is és igencsak visszahőköltem mikor megláttam, még azt sem mondhatnám, hogy azt hittem, hogy valami bot, vagy pálmalevél szára, mert egyértelműen kidobta a "kompjuter" az agyamban, hogy az egy "nagy kígyó" !!!!

Nem túl régi itteni ismerősöm elmondta, hogy az emberi ösztönök és reflexek a halálos marású k
ígyókkal való találkozáskor teljesen egyedien működnek. A beprogramozott tudatalattink pontosan tudja, hogy mivel állunk szemben és ez által ösztönösen reagál. Képesek vagyunk sokkal nagyobbat ugrani, gyorsabban nekiiramodni, lehetetlen helyekre felugrani és megkapaszkodni. Szép és ízes magyar szólással kifejezve: "Féltjük a tyúkszaros életünket". Így történt velem is, azonnal tudtam a kerülőutat. A kígyó teljesen nyugodt volt, semmi hirtelen mozdulatot nem tett, csak bambán megnézte, hogy mi is lehet az a fény ami felé közeledik. De volt 1-2 másodpercnyi időm, hogy megnézzem magamnak ezt a halálos veszélyt, hiszen soha nem álltam még ilyen közel egy mérges kígyóhoz. Az erős lámpának köszönhetően tisztán láttam minden porcikáját, illetve hát túl sok porcikája nincs is neki. Feltűnően szép barna volt a háta, szépen csillogtak a pikkelyei. Aztán a háta folytatásaként az oldala alatt a barna szín átment zöldesre és alul már szinte sárga volt, ahol érintkezett a földel, ez esetben az aszfalttal. Jó hosszú volt, és nem volt sovány sem. A feje szinte aránytalanul kisebb volt mint a teste, egészen picike. Pontosan belenézhettem a szemeibe, emlékszem a tekintetére. Egy pillanatra olyannak tűnt, mintha kedvesen mosolyogna, abszolút barátságos képet vágott. Picike sötét szemei egyáltalán nem szórtak szikrát, mint ahogy egy támadásba lendülő, valóban "mérges" kígyótól várnánk.

Még ha kicsit szabadjára engedném a fantáziámat, akár némán azt is mondhatta volna
nekem, sugallva persze, hogy - Te ember! Látod, én most éppen itt megyek át az úton, nem félek tőled, de most neked sem kell félned tőlem, nem akarlak megmarni, de még megijeszteni sem. Jól megnézhetsz most magadnak, de ne gyere közelebb, ne kelljen nekem sem lassítanom, sem irányt változtatnom. Csak hagyj menni utamon és akkor nem lesz senkinek baja. Nem szeretnék most csatába szállni Veled, mert pórul járhatsz, és persze én is megsérülhetek. Egyébként sem látlak rendesen, mert a lámpád épp a szemembe világít. Mennyire kis kedves gondolatok, közben pedig a potenciális halál áll keresztbe az úton előttem. De rögtön az is átvillant az agyamon, hogy ő nem barát, nem lehet sem megsimogatni, sem becézgetni, de még dumálni sem kell hozzá túl sokat. Jobb lesz ha odébbállok. Jó nagy kört téve kikerültem, persze lámpámat végig rávilágítva tartva, bár semmi jelét nem adta, hogy aggódnom kéne bármi miatt is. Pár lépést téve még visszanéztem, de mivel árnyékos részen találkoztunk, már nem láttam rendesen a környéket. Tovább sétálva kezdtem el gondolkodni azon, hogy mi a fene van ha megmar, mert nem veszem észre és átgyalogolok a fején. Annak tuti nem örült volna és óvintézkedéseket tett volna a testi épsége megóvása érdekében, tehát jól megmar. Mi van ha pár lépéssel előbb egy nagy békát látok meg és azt bámulva megyek tovább, nem nézek alaposan előre. Hm ... ! Mindig mondtam én, hogy van az embernek őrangyala, és az adott helyzetben teszi is a dolgát. Mint az enyém most, köszönöm is neki. Bizonyára az életem során eddig már jó sok munkát adtam neki, hogy sikerült éveim számát eddig gyarapítanom mindenféle különleges életveszélyt elkerülve.

Azt azért tudom, hogy ha kígyómarás ér, hogyan kell viselkedni. Mindenképp - érted - MINDENKÉPP meg kell őrizned a nyugalmadat, mert ennek köszönheted akár az életedet is. A méreg a szervezetedbe kerülve attól függő sebességgel terjedhet tovább a vérkörödben, hogy mennyire ver a szíved szaporán. Nyilvánvaló, hogy ha elkezdesz pánikolni és szapora szívverés kerít hatalmába, akkor romlanak az esélyeid. De nagyon sokat ronthatsz a helyzeteden ha rohanni kezdesz akárhová is, mert szintén felgyorsul a véráramlásod. Ha nincs nálad semmi segélyhívó eszköz, amivel egyébként a 000 (három nulla - emergency)-t kellene hívnod, akkor próbálnod kell nyugodt tempóval sétálni a legközelebbi helyre, ahol elmondhatod a helyzetedet, vagy sétálj haza és hívd a mentőket. Ha ez megtörtént, továbbra is nyugodtnak kell maradnod. Kicsit furcsának tűnhet az, hogy közvetlen a marás után lehetőleg el kell látnod magad, ha végtagodat mart meg a kígyó, el kellene kötnöd a marás fölött magad, késleltetve ezzel is a teljes vérkörödbe jutását a méregnek.De semmiképp nem elszorítanod kell, csak lazán átkötnöd, mert ha teljesen elzárod a méreggel együtt a véredet a végtagodba, nos akkor valószínű hogy búcsút is mondhatsz a karodnak vagy lábadnak. A méreg lebénít és szétroncsol minden izületedet és izmodat. Csak enyhe szorítókötés kell. Szintén nagyon sokat javíthatsz a helyzeteden, de ne lepődj meg, ha megfogod a kígyót. Nem sok időd van erre, mert a kígyómarás olyan, mintha csak odacsapna egy pillanatra, és máris távozik, nem is gondolsz marásra, amíg meg nem nézed. Neked persze nem mindegy, hogy hányszor mar meg, mert minél többször préseli a mérgét beléd, úgy csökken a túlélés esélye. Igaz ugyan, hogy megmart, de az orvosnak, aki majd el kell gondolkodjon az ellenmérgen nagy segítség ha láthatja a hüllőt, így ugyanis teljes biztonsággal láthat el. Ha nem tudják a pontos fajtát, akkor vérvétel alapján állapítják meg a méreg típusát, de Te addig kínok kínját éled át, ha csak el nem patkolsz. Ha a kígyó nyakát sikerülne elkapnod, akkor már sok kárt nem tud benned tenni, de el ne engedd, még akkor sem ha menekülni próbálna és közben rád tekeredik. A testével sok kárt nem tud tenni benned, csak neked szokatlan. Bár az egész helyzet szokatlan lehet, de a lélekjelenléted megmentheti az életedet. És ugye hogy mennyi dolgod van rögtön.

Egy
érdekesség! Fontos tudni azt is itt Ausztráliában, hogy ha közúton véletlenül elütsz egy kígyót, igyekezned kell a visszapillantódban meggyőződnöd arról, hogy a tetemet az úttesten hagytad-e magad mögött. Ez nagyon fontos. Mert ha nem látod, akkor jó esélyed van arra hogy felkaphatta valamelyik kerék, és egyáltalán nem biztos az, hogy elpusztult, lehet hogy csak megsérült és piszok dühös rád, amiért ezt tetted vele. Csak azt várja, hogy te valahol megállj és próbálj kiszállni a kocsidból, persze elsőként előretolva az egyik lábadat, épp az orra előtt. Nos akkor neked "meszeltek". Ezért aztán ebben az esetben van egy jól bejáratott módszer. Be kell hajtanod az első benzinkútra, de nem kiszállni, csak dudálni, vagy a lehúzott ablakodon keresztül kiszólni a kútkezelőnek, és elmondani hogy nagy valószínűséggel kígyó lehet a futóműveden. Ez neki valószínűleg nem lesz újdonság, fogja tudni mit tegyen. Átvizsgálja a kocsid alját és eltávolítja a kis potyautast.

Befejezésül egy vicces kép, mit is képes alkotni a természet. Szép napot kívánok mindenkinek, és senki ne féljen a kígyótól, ő is csak egy élőlény a földön :)