10/22/2008

Rubbish-shoot - a szeméttelep !



Kivesézett és áttárgyalt téma már az, hogy itt Ausztráliában mennyire szenzációsan jól működő dolog a garázsbazár (garage sale). Az egész országban virágzik ez az üzleti forma, amely mind az eladónak fantasztikus lehetőség egy alapos lomtalanításra, mind a vevőnek pedig szenzációsan jó alkalom, hogy általános ház körüli lomhoz - kacathoz és háztartási eszközökhöz jusson, a valós ár feléért vagy negyedéért, szerencsés esetben még kevesebbért. Lom az eladónak, kincs a vevőnek. Írtam is már régebben erről, és akkor szent meggyőződésem volt, hogy már ettől olcsóbban hozzájutni "kincsekhez" nem is lehet.



De! Természetesen fokozható a dolog, természetesen miért is ne lenne, bár szerintem teljesen sajátságos és abszolút helyi dolog itt Cairns-ben, ugyanis más városban még eddig nem találkoztam ezzel a dologgal. Igaz ugyan, hogy csak Brisbaneban és Gold Coaston jártam még csak eddig!

Sok esetben kedvem és lehetőségeim szerint handyman munkákat is végzek, mikor mit gördít lehetőségként elém a sorsom. Ilyenkor ugyebár ház körüli teendő
k tornyosulnak föl, amihez is olyan "szakember" kell, aki szinte mindenhez ért egy kicsit. Semelyik nem szakmája ugyan, de hát talpraesett magyar a jég hátán is megél. Ezek a javítgatási munkák valóban sokféle szerszámot és alkatrészt és kelléket igényelnek. Kell legyen minden olyan dolog a kocsidba, hogy bármely problémát megold. Ha nincs, vagy ha valamiből új kell, akkor irány a bolt. Ebben a szakmában próbálunk mindent olcsón és rugalmasan megoldani, és ez a folyamat oda vezet, hogy jártamban - keltemben sokféle lom és kacat kincs lehet a számomra. Ezért is járok rendszeresen garázsbazárra. Nem azért, hogy még több cuccot feltornyozzak a kis raktáramban, hanem azért, hogy alkalmasint legyen hová nyúlni, ha kell valami, és ne kelljen újat venni mindenből. Ezzel jelentős mennyiségű dollárt spórolhatunk meg, természetesen öröm ez az ügyfélnek is, hiszen sokkal olcsóbban történik a javítása, mintha mindenből újat kellene vegyen, és persze öröm a saját zsebemnek is, hiszen spórolhatok.

A városnak egy nagy szeméttelepe van, jártam már ott, nem sokkal utána, hogy ide
költöztünk és dolgozni kezdtem egy padlócsiszoló magyar fiúval. Egyik háznál kidobták az összes padlószőnyeget és az alatta lévő deszkákat csináltuk meg szépen. Nem kell a por a régi koszos padlószőnyegből, mondta a tulajdonos. A felszedett szőnyeget aztán, ami tényleg régi volt, kivittük a sz.telepre. Akkor nagyon tetszett, hogy mennyire kulturáltan meg van oldva a lerakása a dolgoknak. Egy nagy félig nyitott placcra kellett betolatni és az egy szinttel lejjebb lévő feldolgozóba ledobálni mindent. Teljes tisztaság és higiénia volt mindenfelé. Gyorsan végeztünk, és mentünk is. Egyikünk sem tudta, hogy ott shop is van! Aztán később már Bálint komámmal sokfelé jártunkban - keltünkben elhaladtunk a hatalmas épület mellett, és Ő mondja nekem, hogy jártam-e már itt, de nem lerakni, hanem a heti egy napon, amikor is bárki bemehet egy nagy placcra, és onnan fillérekért bármi megvehető. Ho-hóóó! Hogy is? Ezt nem tudtam, na de akkor jöjjünk el következőleg. Oké, csütörtökön ott is voltunk, fél 9 kor nyitnak kaput.

Éppen iskola szünet is volt aznap. Ismeritek azt, hogy milyen az, amikor megnyitna
k egy új bevásárló centrumot, vagy nagyobb, új boltot, vagy valahol szenzációs leértékelés van és ezért nyitásra rengeteg ember odatódul a kapuba. Bizonyos szinten ez érthető is lenne, egy boltnál. De egy szeméttelepnél .................


Nem számoltam meg az embertömeget, mert nem is tudtam volna, de tuti hogy legalább 200 ember várakozott türelmetlenül, hogy megnyíljon álmai kapuja. Az egész terület csupán drótkerítéssel körbevett hatalmas placc, tehát kívülről is jól belátható, ha körbesétál valaki. Ezt a leendő vevők már nyitás előtt fél órával szisztematikusan meg is teszik, van aki szorgalmasan jegyzetelve és precízen memorizálva határozza meg a helyet, ahová "ROHANNIA" kell, amikor kinyitják a kaput. Mert kérlek szépen éppen ez történik. Az addig aránylag nyugodtan álldogáló tömeg, közeledvén a nyitás pillanatával arányosan, egyre türelmetlenebb lesz, és az addig 1-2 méter tisztes távolság is teljesen elfogy a kapu előtt. A nyitás előtti közvetlen pillanatokban a közvetlen kerítés előtt állók, már szinte felkenődnek a kapura, a hátuk mögött nyomakodóktól. Aztán megnyílik a szentély......

FUTÁÁÁÁÁÁÁÁÁS !!!!! Egy igazi burleszk filmbe illő jelenet kezdődik ekkor. Mint az
őrült hangyák, mindenki szétreppen és eszeveszett rohanásba kezd, hogy eljusson az álmai és vágyai értékes tárgyához. Ez a feladat azonban nem túl könnyű, ugyanis megnehezítik a többiek is, akik szinte kenguru ugrással is képesek leküzdeni bizonyos tereptárgyakat, mert ugye itt minden lom le van hányva a földre, nem kis gondot okozva a köztük közlekedni próbálóknak. Célszerű itt óvatosan közlekedni, pláne ozzi papucsban, mert könnyen sérüléseket okozhatnak a lomok. De ez most nem számít vetélytársaink szemében. Megbolondult mindenki! A cél, mielőbb eljutni a kerítésen kivülről bekalibrált helyre és megszerezni a kincset, persze mások előtt. Mókás a dolog, mert hát egy szeméttelepen vagyunk.

Mi ketten hagytuk a tömeget behömpölyögni, a gyerekeket berohanni. Én csak fotóztam óvatosan párat, úgy hogy lehetőleg ne vegyék észre, bár kisebb gondjuk is nagyobb annál most a népeknek, hogy engem figyeljenek.

A következő probléma a kincskeresők számára, hogy a megszerzett értéke
t megőrizzék és magukkal vigyék, mert ha őrizetlenül hagyják, nos ez esetben mások azonnal lecsapnak rá. Ezért aztán pár perc múlva az eddig szabad kézzel berohanó embertömeg átalakul, hátán, kézben ,vállon vagy fejen cipekedő, terheitől rogyadozó, görnyedt emberekké. Mint a "lóvári" cigányok, amikor beszerző körúton vannak. Van olyan, aki nem bírja elvinni a megszerzett cuccost, ezért ott ül rajta, vagy fogja. El nem engedi egy pillanatra sem. Megfigyeltem, hogy a rutinosabbak már felkészültek erre a jellegű problémára is, pláne most kapóra jöttek a gyerkőcök, akik szabadságon voltak. Kijött az egész család, és a fő kincs beszerző minden olyan tárgy mellé, amit nem bírt azonnal magával ragadni, odatámasztott egy gyereket, hogy őrizze azt élete árán is.

Mások már felkészültebbeknek tűntek, előregyártott öntapadós címkével a kézben portyáztak, és amire szükségük volt, arra azonnal ráragasztottak egy cetlit, hogy "SOLD" (eladva). De ugyanazzal a lendülettel máris tovább nyomultak, több cetlijükkel a kézben. Elvileg a vásárlás folyamata az volna, hogy van 2-3 helyi ember, akiknek az a dolga, hogy ha neked kell valami, szólnod kell nekik és ők ragasztanak szürke szalagot a dologra, hogy el van adva. Na de ez nem is működik igazából rendesen, mert egy villanás alatt annyi dolguk lesz, hogy nem érnek rá ide-oda mászkálni, ahová hívják őket. A leleményesebbénél azt is megfigyeltem, hogy ha már lekésett valamiről és címke volt rajta, azt azonnal a zsebéből elővarázsolt kis bicskával le is kaparta, és már vitte is a "pénztárhoz". Na, mert hát itt olyan is van kérem! De ne olyan puccos kasszára gondoljatok, áááá....... dehogyis! Egy 110 kilós tenyeres-talpas menyecske a főgóré itt, mondhatnánk azt, hogy Ő a kakas a szemét telepen. Nagysága a kijárati kapunál áll, mint a cövek, ahol aztán senki fia ki nem surranhat a nélkül, hogy azt ő észre nem venné. Mókás a fizetési folyamat is, mint itt szinte minden.

Kezedben a mai nap főnyereményével, közelítesz hozzá. Ha éppen nincs nála senk
i, akkor már messziről szemez a tárgyaddal, próbálja felmérni, hogy mit sikerült kiguberálnod, és hogy az mennyit is érhet. Mert itt kérlek hasracsapival megy a cuccos árának a megállapítása. Ő ránéz és azt mondja, 2 $ ! És kész, ez annyi! Mint annó az "átkosban", mikor még voltak bizományi áruházak és ott voltak "becsüsök"! Rájuk emlékeztetett e becses nőszemély.




Nos! Jó fél óra elteltével aztán kezd csitulni a forgalom. A telepen eddig szisztematikusan szétterített szemét, ja bocsi nem is szemét, hanem árú, hiszen ára van, kezd átvándorolni a kijárat köré, lassan kisebb hegyeket alkotva. Arra várva, hogy kifizessék, és ezután valami szállítóeszközzel elvigyék haza. Mert itt aztán kérem minden van, de ezeket próbáltam a képekkel illusztrálni. A törzsvendégek már tudják, hogy ide csütörtökönként már utánfutóval kell jönni, mert úgyis annyi lesz a cucc, hogy az egy személykocsiba aztán be se fér.

Próbáltunk egy gyors fejbeszámolást végezni, hogy kikalkulálhassuk azt, hogy mennyi $ jöhet itt egy csütörtöki napon össze. Számításba véve az áru mennyiségét, köbméterét, sokaságát, súlyát és az ezért elkért árat, hát erre a napra a telep bolti bevétele több ezer $ -ra rúghat. Tisztes bevétel, pláne akkor, hogyha azt vesszük alapul, hogy semmit nem fizettek az árúért, hanem még a város lakója fizetett érte, hogy elszállítsák tőle, vagy éppen ő hozza ide ki, de fizet a kapunál, hogy bejöhessen.

Túlnézve ezen érdekességeken, le kell írjam azt is, hogy mi is épp úgy a kurkász
ó tömegbe vegyültünk, mint bárki más. Amennyiben azt gondolnád kedves olvasóm, hogy alantas dolog szeméttelepi boltban vásárolni, tényleg fillérekért, akkor meggyőzlek az ellenkezőjéről. Nagyon sok 100$ maradt a zsebemben az által, hogy itt jártam már többször. A Magyarországi életszinvonalból kifolyólag, jelentősen eltérő értékrend van Ausztráliában. Hétköznapi tárgyakat és egyéb ház körüli dolgokat nem föltétlen azért minősítenek hasznavehetetlenné itt, mert valóban rossz. Ha valamiből új dolgot vesznek, attól a pillanattól a régi máris szemét! És az minden dologra vonatkozik, ami a hétköznapi életünkben körülvesz. Nem kezdek bele felsorolni, hogy mi minden használható még fel, mert iszonyat hosszú lenne a sor.
Persze valóban van olyan dolog is ami már semmire sem jó, de azt át sem hozzák ide, azt valóban feldolgozzák.





Így kerek a világ ugye. A természetben, az időjárásban és az élővilágban is megvan a körforgás. Na itt is. Amit a Josef hétfőn reggel kidob a kukába, azt a szemetes kocsi kedden elszállítja a telepre, ahol kiborítja egy vizsgálóbizottság elé. Ők szisztematikusan átnézik, és a még esetleg eladható dolgokat kiszedik. Szerdán aztán átszállítják ugyanannak a telepnek a másik felébe, ahol a shop van, és ott szépen elterítik a kerítésen belül. Gondolom rengetegszer fordulnak azalatt a pár nap alatt, amíg feltöltik a kincseskamrát. Csütörtök reggel aztán jön a sáskahad, és lerabolja szinte teljesen üresre a területet. Alex is megszerzi rég áhított levélfújóját,majd az áru kifizetése után bedobálja a kocsijába és hazaviszi. Amit a Josef kidobott a Saxon utca 8 szám alatti lakos hétfőn, azt az Alex három napra rá, csütörtökön hazavitte a Saxon utca 14 szám alatti lakásába. Ismételten mindenki nagyon boldog és elégedett lehet, esetleg a Josefnak tűnhet fel szombaton délután karonfogva sétálva kedves feleségével, hogy az Alex szomszéd épp olyan levélporszívóval takarítja az utcát, mint amilyen az övé volt és hét elején kidobott. Még fel is hívja a felesége figyelmét, hogy milyen furcsa, hogy éppen ott van ennek is a műanyag fogantyúja eltörve, ahol az övé volt, és e miatt dobta ki. Megállapítja magában, hogy a szomszéd is biztos hamarosan kidobja a szemétbe.




Hát itt zárul a kis történet, el is búcsúzom.......
Véget ért a móka mára, zárul Miki mókatára. De ha tetszett nemsokára visszavárhat: Jóska, Sára, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára és valahány név a naptárba! Eljövök még hozzátok! Viszont látásra pajtások!