2/14/2010

Dodo internet

2010 legjobb beszólása


–Minek neked „gyors” internet kapcsolat, mit türelmetlenkedsz, hiszen ott van a dial-up(betárcsázós net), használjad azt, nem elég az? Hiába hívogatsz minden nap, hogy mikor lesz visszakötve a net-ed. Ez a mondat 2010 február elején hangzott el, a XXI-ik század században, itt Ausztráliában, amikor is már Magyarország leg kisebb isten háta mögötti falujában is, pár ezer ft fejében, legalább 8 Mbytes/sec kapcsolatot kaphatsz. A dial-up kapcsolatról tudni kell, hogy maximum 3,2 kbytes/sec sebességre képes, ami magyarra fordítva annyit jelent, hogy egy weblap megnyitása kb. 1-3 perc időtartamot vesz igénybe. Lefoglalja a teljes telefonvonaladat. De utazzunk kicsit ………


1988-89 lehetett talán, már pontosan nem is emlékszem vissza, annyira régen volt. 22 éve. Nos ekkor találkoztam először életemben számítógéppel. Egy ismerősöm valami iskolába járt, ahol tanultak valami szövegszerkesztést, azt hiszem „chiwe writter” volt a neve. Ehhez pc-t használtak, amin akkor még csak DOS alapú operációs rendszer volt. De persze szgép csak az iskolában bent volt. Egy másik barátom egy általános iskolában volt úgynevezett rendszergazda, akkor ez még nagyon új szakterület volt, és a gépek javítását is csinálgatta. Bementem hozzá egy napon és ott ő mutatott meg egy gépet. Nézegetem a modern technikát, Ő pedig látta hogy nagyon tetszik nekem a dolog. – Nem akarsz egyet hazavinni pár hétre, van itt dögivel gép, simán tudok nélkülözni belőle? – támasztotta nekem a kérdést Karcsi komám. Dehogynem akartam, nagy boldogan cipeltem a kocsimba a konfigurációt. Karesz hozzám dobott még egy könyvet is, hogy majd olvasgassam át. A fedlapon „DOS” felirat volt olvasható, amiről még azt sem tudtam, hogy mi fán terem. Otthon aztán összeraktam és hosszú hetek alatt megismerkedtünk, a géppel is és a könyv teljes tartalmával, lépésről-lépésre. Baromira érdekes volt, faltam a lapokat és mindet ki is próbáltam a gépen, pedig elég száraz anyag volt, szinte csak parancs szavak és kisebb alkalmazásokból állt a dolog. Akkor még olyan hogy játék, vagy net, nem volt a pc-n. Így tanultam meg az alapokat akkor, hiszen a mai rendszerek is jelentős részben a dos-ra épülnek. A következő pár évben aztán kezdtek a dolgok felgyorsulni. Karcsinál láttam először élő Internet kapcsolatot, de szintén csak még dos rendszer alatt. Talán a chat.hu oldal volt az, ahol on-line lehetett egymással levelezni, és fantasztikus élmény volt, hogy lehetett egymásnak képet is küldeni. Elképesztő ez a technika.


A 90 évek elején találkoztam először a WINDOWS 3.1 –el. Emlékszem, hogy Romániában voltam, egy fickó házába mentünk valamiért, ahol működött a gépe. Ott láttam először grafikus felületet, amire nagyon rácsodálkoztam, hiszen a dos ablak után elképesztően szépnek tűnt. Kell nekem is ilyen! Karesz által aztán lett is. Nos hát ebben az időszakban állt rendelkezésre az akkori korszak technikai vívmányainak a csúcsán a dial-up internet kapcsolat, ami állandóan megszakadt, adatátvitelre alig volt alkalmas, de akkor az volt a csúcs. Hatalmas élmény volt használni. Ide kanyarodtam időben vissza, hogy legyen fogalmatok a közel két évtizednyi időeltolódásról.



2010 január 11. – Szeretnénk a meglévő Internet kapcsolatunkat és telefon vonalunkat felfüggeszteni, mert másik városba költözünk, amint megvan az új címünk, kérjük hogy kapcsold vissza – hangzott el telefonon a kérés, köztem és a DODO nevezetű cég ügyfélszolgálatosával. A krapek megadta a nevét is, hogy majd Őt keressük. Így is történt, új cím megvan, felhívjuk hogy kellenének vissza a dolgok. Persze ez aznap volt, ahogy megtudtuk az új címünket, Jan 20-án. Ember azt mondja 5 munkanapra van szüksége a technikai csoportnak, hogy visszakösse a vonalunkat. Hát de………., na mindegy! Persze akkor még nem vettem észre, hogy nem csak a hétvége esik bele, hanem az Australia day is. Így az 5-ből 8 lett, amitől már kicsit felment a pumpám. Mire kell ennyi nap, hiszen csak……….á, mindegy! A netet megkérni, hogy adják vissza, majd csak ez után tudtuk, mert kellett az új számunk hozzá. Telefon újra, dúlok-fúlok a 8 nap miatt. Ember mondja, lesz majd net, 10 (TÍZ) munkanapra van szüksége a technikai csoportnak…..bla-bla-bla! –HOGY MI VAN? – kérdezem, most ugye viccelsz? Nem viccelt, ez van és kész. Tíz munkanap a legjobb esetben is 3 hét körül lesz. – Majd küldünk sms-t a mobilodra, ha van neted- köpte ki gálánsan a skac. 4 munkanap és két hétvégi nap után mégiscsak rákérdezünk már, hogy mi van velük, jól vannak, eszik mindenki rendesen?! – Ne türelmetlenkedjünk, még nincs semmi, majd lesz- szólt le a dodo isten az égből, persze indiai akcentussal.


Nappal aztán munka közben, két ecsetvonás közt számolni kezdtem. Mire kellhet nekik 10 munkanap? Nem egy új szerződést kell csinálni, adatokat és jelszavakat rögzíteni, buta kérdésekre válaszolni, hanem csak pár gombnyomással az új számunkhoz rendelni a netet. Legrosszabb tudatlan, műszakilag teljesen analfabéta, szerencsétlen alkalmazottnak is maximum 2-4 perc munka, de számoljunk rá 5-öt. Nos, egy technikus 8 órát dolgozik, az 480 perc. Osztva 5-el az 96. Ha végig dolgozza a napját 96 ügyfelet tudna visszakapcsolni. De legyünk nagyvonalúak, mert eszik, kávézik, vakarózik, netezget, tehát elszarja az időt. 80 ügyfelet írnék ki feladatnak neki. 10 munkanap után akkor mi ugye a 800-adik várakozó ügyfelek vagyunk. Ha két technikus dolgozik, akkor 1600-adik ügyfelek leszünk, ha 4-en vannak, akkor 3800-an vannak előttünk, ha esetleg 10-en dolgoznának, akkor számításaim szerint 8000 ügyél áll előttünk sorban, és mi ezért kell ennyit várjunk. Ez persze elképesztően nagy mennyiség, de csupán érdekesség az egész, a lényeg most jön.

9-ik munkanapon üzenetet hagynak a vezetékesen, hogy hívjuk vissza őket. Ennyi elvesztegetett ídő után túl sok kedvesség már nincs bennem! – Mit akartok? – kérdezem. – Ámmmm….kezdi egy csaj, ma a technikus kollégák be akarták kötni a netet neked, de rá pendingeltek a vonalra, és nem találják a számotokat- kapom eme éles elméből származó információt. – Te! És megmondanád nekem azt, hogy Te milyen számon hívtál fel engem, nem a meglévő vezetékes számunkon, vagy ti nem egy cég vagytok? Ugye most újra szórakoztok velem? Hát ez nem élő vonal szerinted, te fel tudsz hívni rajta, ők meg nem találják? – kérdeztem. – Hát ez van, mivel hogy nincs meg a szám, majd ha meglesz, akkortól számított 10 (TÍZ) munkanapra van szüksége a tech……., na elmész ám a jó k…… -ba, robbantam fel!!!! -Add ide a managert azonnal- szólt a parancs részemről. – Nincs bent, csak a technikai csoportot tudom adni neked, de ők éppen ugyan ezt fogják elmondani neked- kaptam csilingelő hangon a választ. – Na idefigyelj kisanyám, ha nem adtok netet egészen rövid határidőn belül, én tuti hogy az egész felháborító történetet kitálalom egy szenzációra éhes tv riporternek és újságírónak, és akkor majd a címlapon ott vicsoroghat a cég vezére, aki még arra is képtelen, hogy műszakban tartson egy managert, akinek panaszt lehet tenni. – Ámm…ám…ám – nyöszörgött a lelkem a vonal végén – mindjárt megkérdezek valakit, kérlek várj egy kicsit! Ezzel kis időt nyert, én meg kiengedtem a gőzt. – Hétfőn felhívunk újra, és akkorra kiderül, hogy működni fog-e a net, addig próbálnak javítani a vonalon valamit a kollégák, kérlek addig legyél türelemmel. Ezután következett a lényeg, a címsorban szereplő, minden feszültségemet véglegesen feloldó, megnyugtató, reménykeltő és bátorító mondata :

–Minek neked „gyors” internet kapcsolat, mit türelmetlenkedsz, hiszen ott van a dial-up(betárcsázós net), használjad azt, nem elég az? Hiába hívogatsz minden nap, hogy mikor lesz visszakötve a net-ed.

Miután felfogtam, hogy mit mondott, már semmit nem tudtam érvelni, vagy mondani. Megszólalni is alig. – Oké, viszhall…. !

Erika elmesélte a kolléganőinek az esetet. –Ó édesem, mondta a Maya, mi minden évben költözünk évek óta és úgy hidd el, hogy minden egyes alkalommal megcsinálják újra és újra ugyanezt a történetet mindenkivel. Határozottan emlékszem, hogy nekünk is hiába pendingeltek a vonalra, nem találták, pedig olyan is volt, hogy csupán két házzal költöztünk odébb. Úgyhogy ha veletek ez történt, akkor az azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben van, a dolgok a szokásos kerékvágásban haladnak, egyszer majd lesz net a házban! Legfeljebb addig használjatok dial-up internetet.

A történetnek itt a vége ! Mégse.

Ui: Köszönet a dodonak, hogy rendelkezésemre bocsájtott 33 nap internetmentes időszakot az életemben, ugyanis ez idő alatt olyan dolgot tettem, amit egyébként más sok éve nem csináltam. Elolvastam Kis Ernő barátom „Szabad szelek szárnyán” című könyvét, ami hatalmas élmény volt, mint a könyv maga, de az olvasás élménye szintúgy. Ez nem történik meg ha van net, mert én is, mint itt sokan mások, függő vagyok. Milyen kár, hogy elfelejtünk könyvet olvasni., mert sokkal egyszerűbb egy weblapot kinyitni és falni az információk mérhetetlen tömegét.