3/11/2007

Siker – kudarc !

A kudarc engem nem elgyengít hanem megerősít :-)
Igazából ez kell legyen az élet egyik mottója is, hiszen többször is éri kudarc az embert az élete során.
A szitu a következő: 1986 óta van hivatásos jogosítványom, otthon minden létező kategória rajta volt a kis kártyámon. Ha a rendőr megállított forgatta is a szemét és a jogsit és kérdezte : - Mondja, magának esetleg repülőre nincs jogsija ? – Ráhibázott, mert arra is van, de az egy másik papír – válaszoltam. Nos nem azért írtam le ezt, hogy domborítsam vezetési tudásomat, mert hát a kategóriákat bárki megszerezheti otthon, kis tanulással és vezetési gyakorlással, inkább a pénz, ami brutális összeg, nem a hivatásvágy. A sors fonala kivetett ide, ideiglenes új hazánkba, ahol az életünket újra fel kell építeni, szinte a semmiből. Bele tartozik ebbe a jogosítvány is. Az otthoni jogsi csak ideig-óráig jó itt, elfogadják ugyan az iskolai évek alatt, bár ha megnézed egy mukk sincs rajta angolul :-( Így aztán hivatalos igazolványnak nem is tekintik, mivelhogy nem értik mi van rajta. Ha azt akarod, hogy legyen egy papírod, amit elfogadnak bárhol, ahol hivatalos papírra van szükség a személyiséged igazolásakor, akkor csinálnod kell egy itteni jogosítványt. Ehhez egy elméleti és egy gyakorlati vizsgát kell letenned. Egyébként sem baj, ha átnyálazod az itteni KRESZ könyvet, mert bizony sok általad nem ismert táblát, információt és szabályt olvashatsz ki belőle. Egy szó mint száz, jogsit kell csinálni és kész. A kreszt megtanulod és elmész az első okmányirodába, azt mondod vizsgázni akarsz. Orrod elé dugnak egy tesztlapot, - Eredj és a kijelölt kis asztalnál töltsd ki, ne használj segédeszközt. Ezt ott azonnal meg is csinálhatod, rögtön el is bírálják és megtudod, hogy átmentél-e vagy nem. Idő megkötés nincs a teszt kitöltésére, de órákat azért nem rágódhatsz a 20 kérdésen, fele rajzolt közlekedési helyzet, fele kérdés. Nem nehéz, ha nem tudsz jól angolul kérhetsz tolmácsot is, akkor ugyan megjelölt napra kell menned, amikor a tolmács ráér. Kresz kész, keress oktatót és vezess pár órát, lehetőleg manuális váltós autóval vizsgázz, mert az a vizsga mindkét típusra jó. Ha te automata váltós kocsival vizsgázol, akkor azzal a jogsival nem vezethetsz manuális váltós autót. Oktatód, ha úgy látja jól mennek a dolgok, bejelent vizsgára. Majd levizsgázol. Nem nehéz, nem kötözködnek, egyszerű utasításokat ad a vizsgabiztos, ha látja, hogy volt már jogsid otthon akkor meg végképp nem szívózik. Persze ha eltolsz valamit, akkor megbuksz.
Nos ezen én túl vagyok már jó ideje, tovább lépve egy magasabb kategóriába (HC) ami otthon nyerges vontató (E,F), ebből jártam vezetni. A kresz vizsgát még akkor megcsináltam, mikor a személyre vizsgáztam, csak 10 kérdéssel kellett többet kitölteni a tesztlapon. Vettem pár órát, az itteni sebességváltó másabb, mint otthon, gyakorolni kellett. Ment is. Eljött a vizsga napja, kedves idősebb úr a vizsgabiztos. Formaságok…stb! Menjünk! 1 km után mondja álljunk le az út szélére és tessék a szerelvény szétkapcsolni és szabályosan összekapcsolni. Ez vizsgafeladat volt, a sok közül egy. Hát mi tagadás életemben nem sokat csináltam ezt, pótkocsis szerelvényt vezettem és buszt éveken át. Ilyet nem! Egyszer gyakoroltuk az oktatóval, nem többször. Nagyon felemeltem az emelővel a pótot, így a vezércsap magasan volt. Leválasztani sikerült, de vissza már nem akadt. Aki ért ezekhez a dolgokhoz érti mit mondok. Lényeg hogy 12 perc van adva rá, hogy ezt a feladatot végrehajtsd, de nekem mire a hibára rájöttem 15 perc telt el. Megbuktam! Ha én lettem volna a vizsgabiztos, én sem engedtem volna át magamat. Kicsit talán szerettem volna túllenni már ezen a vizsgán. No majd egy következő alkalommal sikerül.

Mindenkit ért már kudarc az élete során, ismeritek az érzést. Kicsit megszabdalja az ember önbizalmát, felteszi a kérdést magában : - Meg tudom én ezt egyáltalán csinálni?

Nem túl érdekfeszítő történet. Rövidke életünk során oly sok minden történik velünk nap mint nap. Az életünk filmje hamar lepereg, érdemes megélni a mindennapok apró ajándékait, az érzéseket. Lehet kellemes is és kellemetlen is, sőt akár fájó is. De mégis az életünkhöz tartozik, hiszen ezekből kerekedik ki az érzelmi világunk. A kudarc nem is kudarc, csak annak hívjuk. Épp oly gyorsan telik el a jó érzés is mint a rossz, csak a rosszat nem vártuk, de jött. Mert jönnie kell, hiszen nem történhetnek csak jó dolgok velünk állandóan. Így szemlélve a dolgokat fölösleges bármi történésünkön is fennakadni és e miatt rossz órákat és napokat okoznunk magunknak a „kudarc” miatt. Elmúlik és jön a siker, ami fényesíti a lelket és máris feledteti az előző rosszabb érzést. Én így gondolom :-)