8/01/2007

English …….

Pár száraz tény! Az általános iskolában még nem tanultunk idegen nyelvet. A középiskolában ezután már bevezették az akkor nagyon fontosnak ítélt orosz nyelv tanulását. Nekem rettentő nehezen ment, meg is buktam talán egy félévben belőle, de évvégén átrugdostak. Az iskolák után nem tanultam nyelvet, egyéb dolgokat csináltam. Elég sokszor jártam Németországba, ott ragadt rám pár szó, bár sok hasznát nem láttam soha. Romániát is párszor megjártam, de az a nyelv végképp nem maradt meg bennem, talán annyi csak, hogy „szmerzse napoj” ami azt jelent hogy fordulj meg. Ezt azért tanultam meg, mert a határnál nagyon sokszor visszazavartak a románok, tiltott áru miatt (kávé,cigi,csoki). Mióta létrejött az Internet én használom, sok éve már. Ott a használatos nyelv persze az angol. Sok éven keresztül a sok weblap révén elég sok szót megtanultam, azokat tudom is, de az szakzsargon. Talán valamikor régen elmentem egy nyelvtanárhoz, angolt akartam tanulni, de 1-2 óra után már nem mentem többet. „Nincs nekem nyelvérzékem” jelentettem ki határozottan!!! Rengeteg nyelvleckét letöltöttem a netről , próbálgattam is használni őket, de érdemleges eredményt nem tudtam produkálni. Én már soha nem fogok megtanulni angolul ….. gondoltam!

2006 őszén repülőre ültünk a kedvesemmel és ide repültünk Ausztráliába. Ő sok éven keresztül tanulta a nyelvet, sőt az indulásunk előtt még bele is húzott, privát tanárhoz is járt fél évig. Én az előző fejezetben felvázolt szinten tudtam a nyelvet, vagyis sehogy. A repülőn annyit sem értettem meg amikor a pilóta felhívta a figyelmet, hogy kapcsoljuk be az öveket, mert rázós lehet a felhőben való repülés. A stewardess szavait aztán végképp nem értettem meg, pedig csak azt kérdezte, hogy mit kérek reggelire :-(

Így indult az én angol tanulási karrierem. Közel 10 hónapja élünk ezen a földrészen, ahol persze mindenki angolul beszél, hiszen ez az anyanyelv. Ez alatt az idő alatt még nem volt alkalmam nyelvet tanulni, dolgoznom kell, hiszen van fizetnivaló itt is. A munkám során magyar főnököm volt és a kollégáim is legtöbb esetben magyarok. Így hát semmit nem fejlődtem, mert mindent magyarul beszéltünk meg. Hallom én, hogy mindenki körülöttem szépen beszéli az anyanyelvét, de nem értem.
Egyik magyar barátunk felesége mondta : - Ide figyelj! Akkor fog fejlődni a nyelvtudásod ha bekerülsz a mélyvízbe, oda, ahol nem szólnak hozzád máshogy csak angolul. Ilyen munkahelyem nem volt eddig.

Egy bő hete aztán új munkahelyre érkeztem, két lengyel fiúval dolgozom. Egyikül a „főnököm” 32 éves és 12 éve van itt, tehát perfekt már régen, a másik kollégám szintén nem rég van kint, de igencsak jól beszéli a nyelvet. Hát együtt dolgozunk és egész nap beszélgetünk. De ne kérdezzétek hogy hogyan, mert én sem értem. Illetve értem. Persze angolul. Az első 2-3 nap teljesen zavaros volt, aztán számomra érthetetlen módon valami érdekes folyamat kezdődött el bennem. Kezdtem megérteni lassan mindent, sőt ami a leghihetetlenebb, hogy még válaszolok is.
Azt is mondták már az itteniek, hogy nem kell ezt a dolgot erőltetni, ha teljesen angol környezetben vagy, akkor megy ez magától, hiszen az ember agya teszi a dolgát, ha nem akarom is. Hát azt kell mondjam, hogy ez valóban így van. Csupán idő kérdése ha rá van kényszerítve a szürkeállományom. Előbb csak szavakat értettem meg a mondatban, nem a teljes mondatot. A foghíjas mondatot aztán az agyam rögtön kész mondattá alakítja, úgymond kiegészíti. Pár szóból megértem a mondatot. Így ment az elején, de mostanra már változott, mert lassan az egész mondat okés lesz.
Válaszolni szintén ugyanez a szisztéma. Előbb csak szavak, aztán lassan jönnek a kötőszavak is…maguktól.

Mindezek persze sem nyelvtanilag sem szótanilag nem helyes mondatok, de engem oly mértékben kielégít, hogy teljesen happy lettem ettől az állapottól. Már még az is megtörtént, hogy festettünk fent egy állványon a Jacek barátommal, tettük a dolgunkat, nem néztünk egymásra sem, és közben megbeszéltük, hogy nagyon zajos az utca, ahol is semmiképpen nem szeretnénk élni, pedig a kilátás a pompás Brisbane folyóra néz. Azt is kitárgyaltuk, hogy ebben a házban nappal aludni nem is lehetne, mert a teherautók kipufogóféke miatt néha géppuskasorozathoz hasonló hangok jönnek az útról, ahol egyébként 8 sávos út van és éppen közlekedési lámpa van a sarkon. Áttárgyaltuk már a kajákat, a kedvenc zenéket, a jó kocsikat, a folyón haladó CityCat hajó gyorsaságát, a mobil állvány biztonságát, amin dolgozunk. Esett szó arról is, hogy mennyire alacsonyan szállnak a fejünk fölött a nagy repülők, és hogy a ház mögötti lóverseny pályán milyen szép színesek a zsokék ruhái. Abban is megállapodtunk, hogy a pálmafa letört levelei, amit a gépünk tört le emelkedés közben, igencsak hamar regenerálódni fognak. Abszolút alapossággal átbeszéltük a festéssel kapcsolatos minden tudnivalót is, oly mélységben, hogy még az ecset tartási szöge sem mindegy! Hazafelé a kocsiban, mivel ketten járunk egy kocsival, nos ott aztán az egy órás út alatt mindent megtudtunk már egymás családi állapotáról, hogy ki-hol-kivel-mikor-mióta és meddig……. :-)

Folytathatnám napestig. Folyamatosan beszélünk és mindent megértünk! Úgy érzem, mintha az agyam eddig is figyelt volna a környezetére csak eltárolta, de most egyszerre idedobta! Nesze – használd amit eddig tanultam a tudatod alatt. A Jacek feleségének az unokatestvére itt született, most 30éves. Persze tökéletes angol tudással rendelkezik, de perfekt lengyel is. Ő mesélte, hogy az általános nyelvtanulási tendencia úgy mutatkozik, hogy akik kijönnek semmi nyelvtudással és elkezdenek itt élni, nos 3-4 év után már perfektül beszélnek, mindent megértenek és beszélnek. A tökéletes olvasáshoz és íráshoz még legalább ugyanennyi évnek kell eltelnie, tehát 8-9 év után már semmiféle nyelvi probléma nincs. Mindez persze úgy értendő, hogy nem jár az egyén iskolában, csak a környezete tanítja meg. De vannak persze kiugróan jó eredmények is, de én az általános állapotú emberről beszélek. Aki persze elmegy iskolába, arra ez nem értendő.
Érdekes világ ez itt, az itteni állandó lakosok rugalmassága is az elején nagyon meglepő volt, persze a nyelvtudás hiányára gondolok. Számtalan eset volt már, ahol akár az utcán, boltban vagy a munkahelyemen emberek szólítanak meg, kérdeznek valamit, vagy mondanak. Ha a helyzet olyan volt, hogy éreztem azt, hogy nem kell válaszolnom, csak a beszélgetőpartner valami örömét vagy kellemes élményét közli velem, akkor bőszen bólogattam mosolyogva és párszor „YESS” –el bizonyítottam azt, hogy egyetértek. Ettől mindketten nagyon boldogok lettünk és mindenki ment dolgára. Persze volt, hogy balul sült el a dolog a helyesléssel, mikor a piacon a placcon ültünk reggelizve, és még pár szabad szék volt körülöttünk. Idős nénike odajön és kérdez, amire én azt feleltem hogy Óóó, jess, jess! Azt gondoltam, hogy azt kérdezi hogy szabadak-e a székek. Erika szája éppen tele volt szendviccsel, csak 2-3 másodperc múlva szabadult fel és azonnal bőszen válaszolt a néninek, hogy sorry, nooooo! Majd közölte velem, hogy nem azt kérdezte, hogy szabad-e a hely, hanem azt, hogy ülnek itt mások is? Még neccesebb helyzet az, amikor kérdeznek, vagy fontos dolgot közölnek, amire aztán válaszolni kellett volna, de persze nem értettem. Tapintatos ember lévén nem vágtam 1-2 szó után az ember szavába, megvártam, hogy elmondja a mondókáját, ami sok esetben sok mondatból állt. Ez legfőképp a munkám során volt így. Miután befejezte és választ várt, nos én akkor mosolyogva közöltem hogy „Sorry, I’m do not undersand (vagyis hogy sajnos nem értem), majd folytattam a komoly felépítésű mondatomat mosolyogva „I’m not speak English” :-)
„Óóóóóóó…….. Hmmm…… NO WORRIES” , ez volt a válasz és mellé minden esetben széles mosolyt kaptam. Ez csak annyit jelentett, hogy semmi probléma sincs e miatt, minden rendben. Egyszerűen tudomásul vették, hogy nem tudok a nyelvükön (még!) és kész. Kijelenthetem hogy 99% - ban ebből a dologból semmi bonyodalom nem kerekedett ki, bizonyára nem én vagyok az egyetlen angolul nem tudó ember ebben az országban, sőt még az is lehet, hogy a beszélgetőpartnerem is ebben a cipőben járt pár éve. Akkor őt sem bántották meg soha e miatt, így hát ő is rugalmasan kezeli a helyzetet.

Persze mindezektől a helyzetektől eltekintve tisztában vagyok vele, hogy rendesen meg kell tanulni a nyelvet, mert hát nem csak a munkám során fellépő szakzsargont kell tudnom, esetenként be kell menni egy hivatalba, bankba, sőt még telefonálni is kell , ami aztán végképp nem egyszerű nyelvtudás nélkül!
Tulajdonképpen megszokhatóak ezek a dolgok, ha nem szívom mellre, még mosolygok is rajtuk. Kicsit bosszankodva állapítom meg néha, hogy mennyivel könnyebb dolgom lenne, ha annak idején nem oroszt tanulok, hanem angolt. De kedvemet sosem szegi a dolog. Nézem a tv-t, hallgatom a rádiót, figyelek mindig a környezetemre és legfőképp próbálok angolul gondolkodni, ami talán a legnehezebb. Ők ugyanis teljesen máshogy gondolkoznak és beszélnek mint mi. Átlag angolul nem tudó ember azt gondolná hogy ha tükörfordításban elmondja a szavakat angolul, a magyar mondat szórendje szerint, akkor minden rendben. De ez nem így van ám! Teljesen eltér a két nyelv, de hát ez ilyen világ.

Mindenesetre le kell írnom azokat a kellemes élményeket amiket akkor érzek amikor is például zenét hallgatok. Nagyon szeretem a kellemes zenéket és ezeket az esetek 90%- ban angolul éneklik. Természetesen életem során eddig csak dúdoltam, vagy motyogva énekelgettem a szöveget, mitsem értve belőle. Mostanság már előfordul az is, hogy hallgatok olyan számot, amit már 20-30 éven keresztül rengetegszer hallottam és mit ad isten, megértem azt, hogy miről énekelnek benne. Sőt a tv-ben sokszor megértem a filmekben a beszédet, vagy híradót is. Ezek a dolgok nagyon jól esnek és tetszenek.

Végezetül kijelenthetem határozottan, hogy ebből a szemszögből nézve a nyelvtanulás nem annyira rettenetesen kínos dolog és eredménytelen. Ezt azoknak üzenem, akik nem szeretnek tanulni, mint ahogy én is voltam. Ebben a folyamatban persze csodás segítség az emberi agy, amely mái napig is rejtélyes módon olyan dolgokra képes, amire nincs magyarázat. Mert hát ugye manapság sem tudja a tudomány azt, hogy miképp képes az elménk eltárolni annyi információt, és a kellő időben elővenni és alkalmazni. Csodálatos lények vagyunk mi emberek :-)