11/24/2008

C Á P A H A R A P Á S



Normál esetben erre a szóra felkapjuk a fejünket, de ez most egy teljesen speciális eset, amikor is nem a cápa harap belém, hanem én harapok őkelme hátába. Igaz ugyan hogy még csak kölyök, sőt szinte csecsemő, de hát akkor is! Minek akadt a horgomra?

Félre a tréfával, a kis vérző pofájút visszadobtam, hiszen hasztalan lenne csak azért megölni, mert cápa. Sokszor fogunk kis cápákat, szinte minden alkalommal a mólónál, ugyanis a szemben lévő sziget túloldalán, ahol hirtelen nagyon mély a víz (88 méter), nos ott fészkelnek a cápák, ott jönnek napvilágra a bébik, és persze elárasztják a közeli vizeket a kis újszülöttek. Pár évvel ezelőtt egy helyi búvár oktató és a barátja a fészek fölé hajózta
k, és az oktató fiú (22 éves), hogy bátorságát és vakmerőségét bizonyítsa, hogy tudtára adja a világnak azt, hogy mennyire nem kell félni a cápáktól, kitalálta hogy beöltözve teljes búvár felszerelésben, lemerül a ragadozók világába, megmutatja nekik, hogy nem fél tőlük. Egészen másfél méterig jutott lefelé, ahol is azonnal leharapták a vállát a kezével együtt, majd másodperceken belül darabokra tépték az ott lakók. Mindezt persze a társa élőben láthatta a felszínről, úgymond "premier plane". Az ember olyan sokkot kapott a látványtól, hogy hetekig kezelni kellett, hogy egyáltalán meg tudjon szólalni. De most ne is erről akartam írni.

Előző bejegyzésemben kedves vendégeinkről írtam,
megtudhattátok azt is, hogy horogvégre akasztottunk egy nagyobbacska cápát is, ami aztán el is ment, mielőtt szárazföldre került volna. Hát pár napra rá, újra és újra ott töltöttük a szabadidőnket. Mi már csak ilyenek vagyunk itt a trópuson, ha van lehetőségünk kellemesen élni az életünket, hát meg is tesszük. Még véletlen sem pazaroljuk szabadidőnket az "ausztralia.net fórum olvasásával, ahol is az utóbbi időben a magyarok oly módon estek egymásnak, hogy inkább nem is mélyedek ebbe bele. Csak elkalandozott a gondolatom, hogy mennyi kellemes dolog is van körülöttük is, amivel megajándékozhatnák magukat, de ők nem.

Na! Szóval peca és peca, töménytelen mennyiségben. Hajnali star
t a dagály miatt. Bejövő víz - sok hal. Így is volt, amíg aztán egyszer csak recsegni kezdett a nagy botok egyike. 10-15 mp szabad futás után fék be, és hopsz, máris hajlik a bot, de betyárul. Annyira, hogy a pecást még a súlypontjából is kibillenti. Azannya! Ez se kicsi! Könnyebb dolgunk volt mint pár nappal előtte, ugyanis a móló legvégén vertünk tanyát, így mienk volt a teljes előttünk lévő terület. Cápánk szinte pillanatok alatt meg is mutatta magát, szépen felúszott és máris láthattuk a három uszonyát a víz felszínén. Shovel shark. Jó messze volt még. Rövidre fogva a hosszas fárasztás cikluság, egészen két órába tellett, amíg elfáradt és a lépcsőig tudtuk húzni. Itt egészen közel megmutatta teljes testét és gyönyörű barnás bőrét, melyet

nagyon szép fehér pöttyök tarkítottak. A felállás ugyanaz mint pár napja, egyik ember a bot, másiknak kézben a vágóhorog, és várja, hogy elérje a prédát és belevágja a nagy kampót.






Elég kellemetlenül érintett mindkettőnket az amikor a vas kampó
behatolt a radarjába. Eszméletlen sebességgel elkezdett pörögni. Ezzel egyedül nem is boldogultam, segíteni kellett, de voltunk ott többen is. Ketten már ki tudtuk venni őméltóságát. Nem számítottam arra, hogy ennyire nehéz lesz. Mivel teljesen veszélytelen cápa, bátran odahúztam én egész a lépcső széléig, de elfeledtem, hogy a farka még a vízben van, az pedig az ó hazája. Na de sikerült végre felhúzni a placcra egy nagy cápát. 55 kiló volt, ezt gyors mérlegeléssel állapítottuk meg. Fényképezés kezdődött, mindenki kedve szerint. Pár turista fiú mégy csoportképre is kölcsönkérte a zsákmányunkat. Miután lement az újdonság varázsa és mindenki lenyugodott, ő már csak ott feküdt a betonon, teljesen védtelenül. Rájött, hogy itt neki nincs semmi esélye már, feladta. Így jó alaposan szemügyre tudtam venni, úgymond tokától - bokáig. Nagyon szép hal. Guggoltam mellette és a többiekre néztem, legfőképp Bálintra, hiszen ketten küzdöttünk vele. Ketten mi szavak nélkül is megértjük egymást. Csak annyit mondott : - Persze! - pedig nem is kérdeztem, hogy visszaengedjük -e ?



Búcsúzóul még oldalára fordítottuk és megsimogattam a hasát, belenézhettem szemébe is, amely már kicsit fátyolos volt. - Mész haza barátom! - mondtam neki. majd felkaptuk és csobbbbb....!






Pár másodpercbe beletelt amíg megmozdult, addig csak lassan süllyed lefelé mozdulatlanul. Amikor már alig láttuk, akkor kezdett el úszni, és pillanatok alatt eltűnt a mélyben. Jó érzés volt látni.
Hát róla csak ennyit akartam írni. Másnap csak én mentem egyedül ki pecázni, persze rajtam kívül még voltak jó páran.
A móló végén is el volt már a hely foglalva, mire kiértem. Ez a hajnali eset azért érdekes, mert az ott pecázók fél 6 körül megakasztottak egy nagy halat, amit egészen négy órán keresztül fárasztottak, mire ki tudták húzni. Fél 10 volt mire kivették, de addig már felfegyverkeztek, ugyanis a koma szintén megmutatta magát félidő körül.


Pörölyfejű, vagy más néven kalapácsfejű cápa volt. Méretkezés után derült ki, hogy 123 kiló volt. Ezt kivenni már
egészen máshogy kellett, mint a mi jámbor cápánkat. Ehhez nem lehetett közel se menni, mert még a vas lépcsőt is harapta, úgy hogy közben potyogtak ki a fogai. Ha ember lett volna a közelébe, annak annyi. Egész hosszú szárú vágóhorgokat hoztak a fiúk, így távolról tudták tartani maguktól a szörnyet, mert ez tényleg hatalmas volt. Ők nem engedték vissza, hanem betoltak a mólóra egy kisebb utánfutót, és azzal vitték haza. Hatalmas élmény volt a dolog számomra, még akkor is, ha sajnáltam a cápát, de újra el kell mondanom, hogy ez nagyon komoly küzdelem volt, mert baromi mérges volt a hal. Sajnos kamera nem volt nálam, így a képzeletetekre kell hagyatkozni.

Miután pár hete beköszöntött az igazi nyári meleg, a hal fogás is teljesen felpörgött. Rengeteg élmény vár ránk, ha kimegyünk. A közeljövőben terbe van egy kisebb hajó beszerzése is, amivel majd bejárhatjuk a folyók vizeit és kimerészkedhetünk a nyílt vízre is, ha nem is nagyon távol a parttól.



Bár én biztos nem fogok a cápafészek fölött beugrani és búcsút inteni örökre a rám váró élményektől. Még csak az kéne, akkor ki fog itt untatni titeket a sok-sok történettel, melyeknek se füle - se farka. Remélem nem voltam most sem unalmas :)
Szép napot.



2 megjegyzés:

Fiziék írta...

Hát ne is, szeretjük a sztorijaidat :-)
Hadd a cápák közé ugrást más életunt egyénekre!

Névtelen írta...

Azta! Mekkora dög! Gratula mindkettőtöknek! Szép fogás!..nah most már 1000% sosem megyek úszni Palm Beach re :)

kriszti