Csak fekszel a homokban ......


Nyugodt szombat délelőtt, apró teendőid lerendezve, kis nyugalomra vágysz. Kimész a beach-re, leterítesz egy nagy plédet az aranysárga homokra, majd végigvetődsz rajta és elnyúlsz. Átadod magad a melengető téli napfény kellemes ölelésének. A kellemes langyos szellő kis lökésekkel hozza tudomásodra, hogy ő is jelen van, bár csupán csak gyengécske. Éppen a hátadon kis hajlatot képző ruhádba tud belekapaszkodni, és azt megmozgatni. Ha nagyon összeszedi minden erejét, akkor talán képes arra még, hogy az apró szemű homokból besöpörjön az arcodhoz jó pár szemcsét, ami aztán mint falra hányt borsó, lepereg a bőrödről. Mivel tél van, ruhában fekszel, farmer, pulcsi és dzseki. Nincs hideg, de meleg sem. Éppen kellemes ennyi ruha rajtad. A nap csupán csak néha dugja sugárzó arcát foszlánynyi felhőcske mögé, amitől a hőmérséklet azonnal érezhetően csökken, de amint újra teljes erejével ragyog, máris jó melegen ölel.

Plédedet két aprócska domb közé teszed, hogy az akadálytalan parton rohanó szél ne tudjon minden meleget elfújni rólad. Az óceán 20 méterre lehet talán. Hullámai az évmilliók óta ugyanúgy kialakult formájukban, változó robajjal mossák a homokot. Kifutó víztócsái egy darabig rohannak az emelkedő parton feléd, de feladják, elvékonyodnak, majd elhalnak. Gyönyörű, sima homokfelületet hagynak maguk mögött, amiből lassan visszafolyik a víz a hatalmas óceánba. Feléledésükkor egybefüggő vékonyka vízfelületet alkotnak, de ahogy erejük elfogy és visszaindulnak, a víztükörből sima homokpad alakul ki. Előbb vízzel teli formában, majd egyre jobban eltávozva a víz, csupán nedves és kemény homokfelületet hagy maga után. Ezt majd egy fürge parti hullám által újra feltölti vízzel és a folyamat megismétlődik. Egyszer-tízszer-százszor-ezerszer…….milliószor. Emberi elme számára felfoghatatlan az idő amióta ez így van már.

De Te messzebb fekszel, nem jelent a víz veszélyt. Lábad az óceán felé, fejed a part felé, mint egy nyugatra mutató iránytű. Kicsit lejtős homokra tetted a pléded, így a vérkeringésed normális, nem folyik a fejedbe a véred. Kellemesen fekszel. Oldalra fordított arcodat a nap melegíti. Érzed hogy a fénye átjárja a bőrödet és oly kellemes meleggel nyugtatja az arcod csontjait, hogy elalélsz ettől az érzéstől. Légzésed belassul, pulzusod lenyugszik. A beszűkülő térben körülötted még az óceán morajlása csak segít abban, hogy elszenderedj. Egyenletes, nem zavaró robajjal kicsapódó hullámai újra és újra ismétlik az időtlen idők óta létrejött parti koncertet. Valami leírhatatlan módon tud az emberre úgy hatni, mintha gyorsan ható nyugtatót vennél be. Az agyad felveszi a ritmust, szinte átveszi az óceán nyugalmát. Olyan, mintha részesévé válnál ennek a mérhetetlen víztömegnek, ami körbeöleli az egész bolygónkat. Az a víz, ami szinte a lábadat mossa ugyanígy ott van a föld túloldalán is, sok tízezer kilométerrel odébb. Meghatározza az életet ezen a földön, teremt és pusztít. Szinte minden tőle függ.
De neked most a nyugalmát adja, a békességét és a pihentetését. Zenél neked, hogy tudj aludni a partján. Hatalmas felülete felöl teljesen pormentes friss levegőt ad neked, kis sós párával dúsítva az egyébként is oxigéndús levegőt.
Te csak lassú ütemben, ritmikusan szuszogod be a tüdődbe, ahol is a hajszálereid átalakítják a véred számára éltető közeggé. Szíved szétpumpálja a friss oxigén dús életelemet a testedben, jut minden sejtednek belölle. Így válsz Te is az óceán részévé, de mondhatnánk úgy is, hogy az élő bolygónk részévé.

Szenderegsz. Mezítláb vagy, lábad lelóg a plédről, mivel hason fekszel lábfejed előbb csak függőlegesen állva támaszkodik a puha homokban, idő múlásával aztán elfekteted kényelmesen éppen arra az oldalra, ahogy Te is fekszel. Annyira nincs hideg, hogy ne lehess mezítláb, és egyébként is ide lejönni szinte semmilyen cipővel nem tudsz, hiszen jócskán elmerül a lábfejed a puha homokban, és így a cipőd ha lenne, mindenképpen megtelik a sárga arannyal :-)

A szél cirógatja a lábadat, de legfőképp a talpad nyílt préda neki, hiszen védtelen számára. Neki is veselkedik mindenféle trükkel hogy megmutassa erejét. Előbb csak belekapaszkodik, mint egy kis vitorlába és kis lökésekkel próbálkozik. Majd mivelhogy nem reagálsz hatalmas erejére, új fegyvert vet be a talpad ellen. Erejéhez mérten összegyűjtött homokot próbál nagy erővel nekifújni a talpadnak, amit Te mostmár oldalra fordítasz, mivelhogy elernyedsz teljesen a pihenésed során, izmaid teljesen elengedik minden eddig feszülő inaidat, így a lábszáradban lévőt is. Mindkét lábfejed elfekszik már oldalra, így újabb lehetőséget adnak a szélnek a lábujjaid. Nagy serényen igyekszik a szél homokot hordani az ujjaid közé, ami sikerül is neki, csakhogy hiába a megfeszített munka, az aranyló dara kifolyik az ujjaid közül.

Csiklandozó és igencsak kellemes érzést okoz ez a játéka a szélnek a számodra. Mint egy leheletnyi masszírozás, annyira kellemes érzés az ujjaid között folydogáló homok. Mindent összevetve annyi kellemes dolog vesz körül, hogy ez az állapot a pihenés teljes beteljesülése számodra. Azt sem tudod, hogy a néha felerősödő emberi hangok most az álmaidban hallhatóak-e, vagy a valóságban hozza ezt is a szél a parton sétáló vagy napozó emberek felöl. Szendergő félálmodat némileg visszazökkenti a valóság felé az a hatás, amikor egy parti LifeGuard helikopter húz el kis magasságban a beach fölött. Csupán csak annyira zavar meg, hogy megállapítod a dologról, hogy ez számodra teljesen veszélytelen dolog és hang.

Csak pihensz és pihensz. Annyira egyenletesen ki tud alakulni ott bent a pihenésedért felelős agyi részben a magabiztosság, hogy már semmi nem tudja megzavarni a relaxálásodat. Képes lennél akár órákat is aludni itt, még akkor is, ha néha elzsibbadsz az egyenetlen homokos talajon, hiszen nem a megszokott ágyadban alszol. Ilyenkor kicsit változtatsz a testhelyzeteden, fejedet másik oldalra fordítod, vagy kezed és lábad beljebb húzod, és másik oldalra teszed. De ezek a dolgok nem zavarnak meg a pihenésben, fel sem ébredsz rájuk, csupán kissé közelebb szenderedsz a valósághoz néhány másodpercre. A napsütéstől a ruhád a hátadon egy idő után már olyan kellemesen átmelegszik, mintha takaró volna rajtad. A szél az, ami néha kissé lehúzza a nem létező takaródat rólad azzal, hogy erősebben fúj pár másodpercig. Ilyenkor szurkolsz hogy mihamarabb elálljon.
20-25-40-50 perc is eltelik már és Te csak alszol. Nem zavar már semmi külső hatás. A körülötted sétáló, illetve hasonlóképpen heverésző emberek közül Te semmivel nem tűnsz ki, hiszen ugyanazt teszed mint ők. Te csak egy ember vagy a parton, aki alszik egy szétterített pléden szombaton délelőtt, teljes nyugalomban.
Örökkévalóságnak tűnő mámorodmal aztán végül mégiscsak vége szakad, a napocska ugyanis úgy döntött, hogy véglegesen felhőből készített függönyt húz a ragyogó arca elé. Ez valami hasonló érzést jelent neked, mintha hideg lakásodban egyszercsak kikapcsolnád az egyetlen elektromos hősugárzót. Megszűnik a meleg hatása és igencsak hamar kihűlsz. Kínos vége szakad a szendergésnek, elkezdesz fázni, de csupán csak annyira, hogy eldöntsd felkelj. Félig leragadt szemmel szétnézel a parton. Sok minden nem változott a közel egy óra alatt, csupán csak Te lettél sokkal kipihentebb. Ugyanott az óceán és a homok is, más meg nem nagyon van itt körülötted, csak a nap lépett le :-(

Mindezektől persze nem lesz sem rossz kedved, se mérges nem leszel, hiszen csodás órácskával ajándékozott meg a természet. Átértékeled ezeket a komoly tényeket, majd a plédedet kirázod a homoktól, majd összehajtod. Hónod alá veszed és kis léptekkel elindulsz bukdácsolva a bokáig érő homokban az autód felé. Felérve a parkba leülsz egy padra, de csak éppen annyi időre, hogy kiseperd a homokszemeket a lábujjaid közül, persze már nem azokat, amiket a szél próbált veled eljuttatni valami távolabbi szárazföldi helyre. Nem sikerült neki :-) Mezítláb leballagsz az autódhoz, bepakolsz és beülsz a volán mögé. Még itt fönt a parkolóban is tisztán hallani az óceán robajos morgását. Becsukod az ajtót és ………………………. Hopp! Megszűnik a hang, mintha ollóval elvágták volna, teljes csendben nézel csak ki a fejedből :-(

Nos így szakad egy pillanat alatt meg a teljes folyamat véglegesen, de persze csak pár napra, hiszen ide bármikor lejöhetsz, és jössz is majd, ugyanis aki egyszer ebbe beleszeret, azt a vágy soha nem fogja nyugton hagyni. Néha ki KELL jönni ide !!
Az egész beírást azért írtam egyes szám 2 személyben, mert mindezeket Te is megteheted bármikor és nem fontos az óceánhoz jönnöd, ha nincs a közeledben. Elég ha keresel egy számodra megfelelő kellemes vízpartot, akad a közelben bizonyára. Csak szórj le magadról minden gondot és feszültséget és menj le a partra.
És emlékezz, hogy mit írtam NEKED ……………………………… :-)