HÚSVÉT 
t kókuszdióval, ugyanis egy út menti fáról bőséges termést sikerült learatni. Nem volt ugyan túlságosan könnyű dolgom, ugyanis jó magasan voltak a diók, de megoldottuk.
Bő fél éve együtt dolgoztunk egy magyar fiúval, aki Sydney-ből jött föl ide, gondolván, hogy a padlócsiszolás terén ez kiaknázatlan terület, úgymond aranybánya. Nagyon lelkes volt az elején, behirdetett minden létező újságban,az összes hirdetőtáblát teletűzdeltük az általunk gyártott, letépkedhető telefonszámos röpcédulával, időt és pénzt nem sajnálva felhívott minden létező építési vállalkozót (builder), minden ingatlanközvetítő irodába bement, ajánlotta a szolgáltatásunkat.
z röpcédulát kinyomtattunk, és városrészeket szisztematikusan bejárva, minden postaládába dobtunk egy kis névjegyet. Pár helyen hisztiztek is e miatt, volt hogy beszóltak, hogy ez itt nem divat. Nem csak padlócsiszolást csináltunk, hanem festést is. Lassan beindult az üzlet, de nem dúskáltunk a munkában. Ennek a munkakeresés folyamatnak részese voltam, ezért tudom ennyire. Ahol dolgoztunk, a munkaadónk, általában a lakás tulajdonosa, mindig szóba elegyedett velünk. Megtudhattuk tőle, hogy mennyire örül annak, hogy elvállaltuk a munkát, ugyanis hónapok óta keres már valakit, de eddig szinte mindenki csak ígérgetett.
annyira dúskáltak a munkákban, hogy egyszerűen aki felhívta őket, azoknak össze-vissza hadovált és ígérgetett csak időpontot, még arról is, hogy megnézze azt, hogy mit kellene csinálni. A legtöbb builder 3-4 hónap múlva ért volna rá csak, a handyman emberek pedig egyszerűen vissza sem szóltak egy rögzítőn hagyott üzenetre. Magyarán szólva, mindenki leszart mindenkit, annyira jól elvoltak a kis világukban. Embert keresni arra, hogy bármit is megcsináljon a ház körül, nem lehetett. Ezért örültek nekünk sok helyen, hiszen a hirdetés is úgy szólt az újságban, hogy azonnali visszahívást kapsz, amennyiben üzenetet hagysz. Ez a módi itt teljesen ismeretlen volt. Akiket mi felhívtunk vállalkozókat, ajánlva a munkánkat, mind azt mondta, hogy annyira tele van munkával, és minden területre előre hónapokra megvan az embere, hogy nem tud nekünk munkát adni egyáltalán. És egyébként is milyen akcentussal beszélünk mi, honnan jöttünk? Ja, hogy magyarok ?! Ettől, hogy nem vagyunk local-ok (helyiek) még csak romlott a megítélésünk. Mindettől függetlenül volt jó pár munkánk, hónapokig jártunk festeni és csiszolni is.
n helyen ahol sok ember fordul meg, vannak kitűzőtáblák, ahová felszúrhatod a saját hirdetésedet, ha el akarsz adni valamit, vagy vennél, esetleg szolgáltatást kívánsz ajánlani. Mikor mi tűzögettük ki a mienket, tele volt üres hellyel mindegyik tábla, szinte bármerre mentünk a városba. Általában jó rég kitűzött, megsárgult és megfoszlott cetlik díszelegtek mindenfelé. Kíváncsiságból felhívtunk párat, aki valami hasonlót ajánlott, mint mi, de munkára fogni bárkit is, teljesen lehetetlen lett volna, mindegyik lerázott valami kamu szöveggel. Hát ez volt akkor !
Nem is értik sokan, hogy mi történik. Hogy lehet az, hogy egy vízvezeték szerelőnek, gipszkartonosnak, kőművesnek, festőnek, villanyszerelőnek, ácsnak, tetőfedőnek, bútorasztalosnak ...stb. nincs munkája? És jelenleg reménye sincs, hogy ez változzon. Az építkezések leállva. Fél éve hatalmas lendülettel kezdtek egy látványos lakópark és bevásárló centrum építésébe. Több száz négyzetméteren dolgoztak a gépek és emberek tucatjai, heteken keresztül. Most a területet felveri a gaz, senki nem mozdul ott hetek óta. A föld és új lakás eladási üzletágban azt látom, hogy ahová eddig ki volt plakátozva, hogy kulcs kész új lakás 440e $, ott most jelentősen lement az ár, már 330e $ -ért megkapod álmaid otthonát, akár közel a tengerhez is, csak vegyed.
l hogy csillagos égben vannak az ingatlan árak. Közvetlen szomszédunk is két hónapja kitette a táblát, hogy eladó a háza. Csinált is pár hétvégén nyílt napot, az érdeklődők számára. Senki nem jött megnézni a közel fél millió dollárért kínál házat. Mostanra már az eladó tábla is bekerült a ház elöl. Sok ház előtt ott a tábla, van hely ahol már közel egy éve díszeleg. Bedöglött a piac!
t kérdés az olvasói táboromra is. Többségetek, akik olvassátok a blogot, valamely szinten kapcsolatban vagytok Ausztráliával. Van aki csupán gondolati szinten játszik és fantáziál, álmodozik. Van aki már a szervezkedés ciklusában van, olyanok is vagytok tudom sokan, akik már konkrét lépéseket tettek az ügyben, hogy ide juthassanak. Aki már kint van és dolgai folyamatban vannak, jó párat ismerek közületek is. Állandó lakos és állampolgár is betéved néhanapján az olvasók közé. Végül pedig, de nem utolsó sorban néhányan csupán mint érdekességeket kereső, a neten szörfözgető olvasóm is van jószerivel.
ő életmódból, megszívlelendő példakép lehet a film. Nem túl humánus dolog ugyan összehasonlítani bárkinek a sorsával is a Nick-ét, de ha igazából tárgyilagos lennék, a folyamat amelyen egy család, vagy csupán ember átmegy kivándorlása során, elég hasonló is lehet. Otthonról eljőve ugyanis valójában otthagyunk mindent, ami eddig fontos volt a számunkra. Ami körülvett minket, egészen születésünktől kezdve, végigkísérve gyermekkorunkat, kamasz időszakunkat, első szerelmünket, remegő első csókunkat, kézfogásunkat. Majd szeleburdi tinédzser korunk is csak emlék marad, hiszen visszajárni a régi helyekre, ahol az akkori csodálatos dolgok történtek, már nem fogunk. Gyermekkori lakóhelyünk és környezete csupán néha felvillanó álom kép lesz majd. Az utcát, teret vízpartot, ahol fiatalon sétáltunk, fagyiztunk, bicikliztünk, motoroztunk majd autóztunk csak ritkán fogjuk látni, de az is lehet hogy soha már. Bekerülnek egy kis emlék zugba a tudatunkba a nagyszülők szeretete is, a családi ebédek, névnapok, szülinapok, évvégi ünnepek hangulatai. Szüleink, testvéreink és barátaink nem fognak szerepelni az életünkben úgy mint eddig. A közvetlen kontaktus lekorlátozódik majd egy számítógépre és web kamerára vagy csupán telefonra. Fényképek tömkelegével próbáljuk majd megmutatni az otthoniaknak az életünket, jobb esetben videózunk, hogy élőben láthassák új otthonunkat.
a maradunk. Olyanok leszünk mint Nick, kéz és láb nélküliek, elesettek, szerencsétlenek, segítségre szorultak. Elhasalunk már a reptéren, úton befelé egy kocsiban ülve, fáradtan, kimerülten csupán vér eres kialvatlan szemekkel nézünk ki a fejünkből, ki a kocsi ablakán, várva a csodát, közben pedig még azt sem értjük, hogy melyik oldalról hová is kell kanyarodni, és hogyan. Első napjainkban nyakunkba zúdul annyi minden elintéznivaló, hogy ki sem látszunk belőle. Azt a sok dolgot a beilleszkedéshez, amit mások, kik ide születtek, és évtizedeik voltak rá, hogy megtegyék, neked pár nap alatt kell elintézned, jó esetben nyöszörögve ha angol tudásod alap, de ha még a nyelvet sem tudod, ó jajj! Este beesve az ágyba egy motelban, vagy idegen házban, aludni sem tudsz majd a fáradtságtól.
s múlik az idő, egyik hét a másik után, és jajj, már megint vége egy évnek, de hiszen már negyven múltam.... jézus :( Pedig semmi gond, hiszen csak forog az életünk kereke. Ötven után már elbóbiskolunk ebéd után a fotelban a tv előtt, mindent lassabban csinálunk, ráérősen. Idő múlásával lelassul a motorunk, elfáradnak az izmok, fájnak az ízületek, romlik a látás, a hallás, néha szédelgünk majd, itt - ott szúr is. Magas a vér cukor és a koleszterin, a vér nyomás sem mindig megfelelő. A pumpa odabent kezd fáradni. Felnőnek a gyerekeink, lesznek unokáink, akikkel újra éljük a gyermekkort. Csodás ajándéka ez a sorsnak. Nemrég még mi voltunk unokák, voltak nagyszüleink, minket szeretgettek, de nem értettük, hogy néha miért volt a túlfűtött szeretet tőlük. Most már rájövünk. Öregségünkre megértjük azt is, hogy túl sok időnk nincs már, le kell mondanunk a távlati tervekről, szembesülnünk kell tragédiákkal is, a környezetünkből és akár a családunkból. Vagy mi megyünk el előbb, vagy a párunk. Tenni ellene nem lehet, ha egyedül maradunk, akkor is erősnek kell lennünk, hiszen végig kell csinálnunk. Aztán megérezzük, hogy eljött az idő. Ha kegyes a sorsunk és nem dönt ágynak betegség, fájdalmat okozva ezzel a családunknak, akkor szépen megyünk el. Bánatot és szomorúságot hagyunk magunk után, de mi már ebben nem veszünk részt. Ezzel mindenki fog találkozni élete végén. Gyorsan eljő az idő.
a mélypontodon várni a csodát. Magadnak kell változtatni a sorsodon, és bármennyire is reménytelen és lehetetlen helyzetben vagy, meg tudod csinálni, hogy kimászol a csávából. Erődön felül teljesítesz és felállsz. Úgy mint Nick. Ha Ő meg tudta ezt csinálni a világ szeme láttára, akkor Te is, hiszen Te is csak egy ember vagy a földön a sok közül, bár lehet, hogy Neked megvan kezed - lábad, neked csak az erőd fogyott el.
r évet, én már megengedhetem magamnak. 12 éves koromra kalibrálom az esetet, valahogy úgy is lehetett.
Tyúkudvar lakossága teljes színben pompázott. 20-30 tyúk, több kakas, de volt köztük egy, aki kitűnt a többi közül. Délcegségét csak a pompás farktolla múlta fölül, amely hivalkodóan billegett ide-oda, miközben őkelme szigorú tekintettel sétálgatott a tyúkjai között. Voltak még kacsák, némák, mert mamám azokat szerette. Nem hápogtak egész nap, csendesen, szinte selymesen sziszegve hozták tudomására a külvilágnak a mondanivalójukat. Voltak gyöngyösök is néha, de nem nagy számban. A disznó ólban, az udvar hátsó részében malacok is voltak nyaranta. Ennyi volt a létszám.
m alkonyatkor telepedjenek a létrára, sőt a leleményesebbek egyre feljebb merészkedtek. Pár hét után aztán az egész tyúkfarm, a kakassal az élükön már a fa felső részén aludtak, teljes biztonságban minden féle ragadozótól, és a földtől legalább 10-15 méter magasan. Ez nekem rettentően tetszett. Ahogy szürkületkor elkezdtek felfelé szivárogni, ügyesen ugrálva egyik gallyról a másikra. Volt aki elvétette az ugrást és lecsúszott, vagy egyszerűen leesett, de nem volt gond, mert bátor szárnycsapásokkal csillapították az esés okozta ütést. Kicsit puffantak a fűben, olyan is volt aki bukfencezett egyet. Éjjel a holdfényben úgy néztek ki fent a fán, mintha valami nagy tollgubacsok nőttek volna az ágakra. Felborzolták a tollukat, és nyakat behúzva aludtak. Én is aludtam éjjelente, egészen addig, amíg a hajnali pirkadat első halvány sugarai meg nem jelentek az égbolton. Ez az időpont ugyanis számomra valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag épp egybe esett a kakas ébredésével. És ha egy rendes falusi kakasnak kipattan a szeme, mit tesz először? Hát eszeveszett kukorékolásba kezd, de nem ám szépen halkan, hogy a fa alatt lévő ház nyitott ablakán belül, nyugodtan tudjak aludni. Áááá, dehogy! Teljes gázon. És ha ez még esetleg nem lett volna elég ahhoz hogy felébresszen, akkor még az általa keltett zajt tetőzte azzal, hogy elsőkét repült le a fa tetejéről. Persze keresztül a gallyak sűrűjén, nem törődve azzal sem, hogy magával sodort néhanapján pár, még félig alvó tyúkot is, akik szerintem azt gondolhatták félálomban, hogy egy ordító tollbomba zuhant a nyakukba, kakas formájában. Ez esetekben aztán annyira felbolydult a fán alvók népsége, hogy 1 percen belül az összes tyúk is úgy gondolta, itt az idő a felkelésre, és mindenki nekirugaszkodott, és leugrott. Ugyanis felfelé még szépen csendesen másztak este, de lejönni már nem tudtak, mert lefelé mászni egy fán a tyúk nem tud, de repülni egy jól nevelt falusi tyúk, azt kitűnően tud.
halott is felébred a sírjában". Ezt a traumát minden reggel át kellett élnem, és pár nap után el kellett gondolkodnom azon, hogy valami megoldást kell találjak, hogy kuss legyen reggel. Leleményes gyerek lévén kitaláltam, hogy mi lenne, ha elvenném a létrát este. Akkor ugyanis a tyúkok pofára esnének, és kénytelenek lesznek a színbe hálni. Hát így is volt, mikor az első préda közelített este a létrához, én szép csendesen , hogy mamám és papám ne vegye észre, eldűtöttem a létrát a fa mellé. Senkinek nem tűnt fel, ilyen idő tájt már nem nagyon mászkáltak kint az udvaron, ha ki is jöttek valamiért, ki figyelt a tyúkokra. Hát ki, én ! A tervem bejött, a tollasok kénytelenek voltak régi kvártélyukba éjszakázni, ahonnan addigra már teljesen elszoktak a ragadozók.
ost letepertem. Kiabált ő volna, ha a nyakát el nem kapom, és mint figyelmes falusi gyerek, egy mozdulattal a fejét máris az egyik szárnya alá fordítottam, és betakartam a tollaival. Ez neki hasonló élmény lehetett, mint amikor a strucc befúrja a fejét a homokba, gondolván, hogy ha ő nem lát senkit, akkor ő sem látszik. Hát kakasunknak hirtelen lekapcsolták a villanyt, a szárnya alatt sötét volt. El is csendesedett, én pedig előkaptam a mamám ollóját és a másik szárnya tollait serényen elkezdtem nyirbálni, jó félig. Persze közben nagyon vigyáztam, hogy meg ne sértsem sehol. Csak a tollak hulltak alá. Épp annyira szabdaltam meg, hogy ne tudjon repülni őkelme. Pillanatok alatt végeztünk mindkét szárnyal. A koma nem vette túlzottan zokon a történteket, szerintem fel se fogta mi történt vele 2 perc alatt a teljes sötétségben.
Próbált ő a szokásos délceg járással portyázni, de ez sehogy nem ment neki, csak tekergette a fejét és mindennek nekiment. Szerintem szédült lett egy kicsit. Nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült a terv, és biztos voltam benne, hogy estére minden megváltozik, és nyugodt alvás vár rám. Napközben aztán betévedtem a tyúkudvarra is, valami halaszthatatlan dolgom lévén. Úgy emlékszem, hogy a kútból kellett felhúznom a túrót, vagy vajat tartó edényt. Mivel hogy áram nem volt még a házban, így hűtő sem, de még villanyáram sem. Az ételt hűteni mamám leengedte a kútba, egészen a víz színéig. Ott jó hűvös volt mindig. Nekem most egy tálat kellett felhúznom onnan. Félszemmel figyeltem én magam köré mindig, a mai napon meg fokozott figyelmet fordítottam a kakasomra, de most nem láttam sehol. Feltekertem a kötélen lévő edényt és már nyúltam a lábosért, amikor az én levágott szárnyú kópém, hátulról orvul megtámadott. Csendesen osonhatott a hátam mögé, miközben nem figyeltem fél percre. Nekiugrott a lábamnak, a szárnyaival rondán összekarmolta a bőrömet, de nem ez volt a leg fájdalmasabb. A két sarkantyúját, ami nem volt kicsit, belevágta a bokámba, és a belső oldalon teljesen telibe találta a bokám leg tetejét, ahol a csontot szinte csak a bőr védi.
m tudtam, mert lábra sem tudtam állni. Ő pedig még csak el sem menekült, egy méterre állt előttem, a tollait felborzolva és a fejét leengedve, épp úgy mint egy harci kakas. Mintha azt mondta volna nekem, hogy na most gyere és beszéljük csak meg a reggeli zuhanásomat. Ezekre a váratlan esetekre tartogattam magamnál mindig egy jóvágású botot, ami ott volt velem most is a kút oldalának támasztva, könnyedén el is értem. Felkaptam és jól célzott dobással a kópé felé dobtam, remélve, hogy sikerülhet hatástalanítanom a tollas támadómat. Jó felé repült a botom, de mielőtt eltalálta volna, ő egyszerű mozdulattal félrelépett a bot útjából. Erre aztán már véglegesen felbosszantottam magam, nehezen ugyan de fél lábra álltam, és - Úgyis elkaplak - kiáltással, nekilódultam. Két lépés után összerogytam a fájdalomtól újra. Erre aztán mamám is felfigyelhetett és kijött a konyhából és azonnal látta, hogy valami nincs rendben. Mire odaért hozzám a bokám már öklömnyire dagadt, a csonthártya sérülése miatt. Három napig szinte járóképtelen voltam miatta, csak nagy fájdalom árán tudtam bárhová is menni.
s került, és megkaptam még valamelyik csontosabb részét, a kanál számba vétele előtt elszóltam magam félhangosan, - Na gyere csak te szemét, most repülj le a fáról! Ezzel aztán le is lepleztem magam, nagyapám rögtön kapcsolván mindjárt egy nyaklevest is akart volna adni a húsleves mellé, de mamám, a jó lélek, rögtön rászólt! - Hagyjad már azt a gyereket, nem látod hogy mennyi baja van, még menni se tud rendesen.
Sok éven keresztül aztán a tyúkok valóban ott aludtak minden nyáron a fán, amíg egyszer egy villám belecsapott a fába, megrepesztve a törzsét, ami miatt ki kellett vágni. Egyszer csak mikor kimentem mamámékhoz, a fának hűlt helye volt. Ekkor már legalább 25 éves lehettem. Jót mosolyogtam a dolgon, mikor eszembe jutott, az én égig érő fám, melyre a kakasom egy éjszakára tudott csak felköltözni, aztán bevégezte. A saját módján meg is bosszulta a dolgot, a közmondás pedig tyúkeszűnek nevezi a szárnyasokat, de az én kakasom az ő sérelmét nem felejtette el !
Újdonsült emigrálónak azért akad tennivalója bőven, addig az állapotig, amíg bele nem pecsételi a bevándorlási hivatal az útlevelébe, hogy végleg itt maradhat. Addig az időpontig nem is leszel más, mint ideiglenes lakos. Korlátozott jogokkal és lehetőségekkel, ellenben rengeteg feladattal és teendővel szembesülsz. Ez az időszak elnyúlik bizony évekig is. Otthonról még nem tudod felmérni a megérkezésed utáni évek helyzetét, hiszen akkor van elég bajod még az elején. Egyébként sem vagyunk képesek évekkel előre gondolni, mert minek is. Páternoszter az életünk, mindig mozgásban vagyunk, és a pillanatnyi események határozzák meg a következőket.
ittam. Elhalványodtak már ezek az emlékek, de van közülük egy, melyet nem felejtek, sőt akkor ki is tűztem életcélomul a szlogent. Bertók Zolitól kérdezte valaki otthonról : - Aztán hogyan éltek ott kint a távolban Zoli ? - ez volt a kérdés. Nagyon frappáns és rövid volt a válasz, csupán egy szó : - Nyugodtan ! Ez nekem akkor borzasztóan megtetszett, és azt mondtam a kedvesemnek, hogyha ezt én is majd ilyen egyszerűen kijelenthetem Ausztráliában, mint a Zoli, akkor elértem a célomat.
és fél éve már ezen a földtekén lakunk. Harmadik lakást béreljük a harmadik városban. Jó volt Brisbane-be érkezni, jó volt onnan Gold Coastra költözni, még jobb volt onnan ide, Cairns-be cuccozni. Eddig időjárásban ez a hely verhetetlen, de aki nem szereti a meleget, az ne jöjjön ide lakni, csak esetleg nyaralni pár hétre. Csodálatos természeti adottságú környék a trópus, ha valamelyik déli nagyvárosba mentünk volna, soha meg se ismerem. Ez nagyon jó döntés volt!
kritikusabb időszakunk, amíg a suli tartott. A magyar főnöknek akkor nagyon megörültem a nyelvtudásom hiánya miatt. Most már utólag tudom, hogy amennyire nagy ajándék volt ez a sorstól akkor, annyira rontott is a helyzetemen, hiszen semmit nem tanultam munka közben az angolból :( Ennek iszom mái napig is a levét, hiszen a nyelvtudás hiánya miatt nagyon nehezen kapok munkát itt. Ezért aztán mint nagy bölcs, ajánlom mindenkinek aki belecsöppen az új világába, hogy ne kímélje magát, hajrá, bele a mély vízbe, még akkor is ha nagyon nehéz az elején. A gyümölcs később fog beteremni. Én most vért izzadok a nyelvtanulásommal, bár az is lehet, hogy az átlagosnál kicsit nehezebben is fog az agyam, de a kényszer akkor is nagy úr. 40 év fölött már nem pörög az agyunk úgy, mint huszonévesen.
t volna az állandólakosi vízum pályázatához. Befoltozni a lyukat egy emeltebb szintű nyelvvizsgával lehet, ami után több pontot kapna kedvesem. Nem árulok el titkot, már 5x volt IELTS vizsgán, és minden egyes alkalommal csupán fél pont hiányzott ahhoz, hogy elég lehessen. Mindenből ugyanis 7-es szintű eredmény kellene, nem elég az átlag 7-es. Valami miatt sorsunk úgy gondolja, hogy még nem jött el az idő, vagy a célunkat más módon kell elérnünk, nem ezen az úton. Nagyon bosszantó a sikertelenség, mind anyagi oldalról 
nézve, mind lelkileg, hiszen Ő kitűnően beszéli a nyelvet, már otthonról is középfokú eredménnyel jött el, az utolsó fél évben privát tanárhoz is járt, aki angol anyanyelvű volt. Itt egy hónap nyelviskolával kezdett az akcentus miatt, és már több éve folyamatosan használja az itteni hétköznapi nyelvet. Egy fodrász egész nap beszél az ügyfelekkel, mindent megért és őt is mindenki megérti. Ráadásul az első IELTS vizsga előtt még Gold Coaston direkt erre a vizsgára felkészítő tanárhoz is járt pár hónapig. Aki ettől többet képes megtenni egy vizsga érdekében, az festi magát. Mégsem sikerült eddig. Kétszer fellebbezést is adtunk be (160$), de persze simán elutasították. Legutolsó próbálkozás most volt egy hónapja, az eredmény szintén lehangoló lett, újra a beszédet pontozták le 6.5-re. No comment :(
a tanulóvízumunkat sokkal hosszabb időre adták, mint a suli, majd egy évvel. Ezt akkor kérdeztük is, hogy miért. Sebaj ezzel, ne aggódjatok, volt a válasz. Oké. Az iskola végeztével átmeneti vízumot igényeltünk, graduaite talán a neve. Ez egy ideiglenes vízum, másfél évig használható, ez idő alatt felkészülhetsz hogy beadd a PR vízumot. Egyébként ebbe a vízumosdiba nagyon nem akarok belemerülni, mert ez egy útvesztő. Ebben nem vagyok nagy szakértő, kedvesem bújja mindig a hivatal lapjait. Összegzéskét csak annyit erről, hogy ha már itt kint vagyunk, lehet okoskodni, ügyeskedni. A végén csak beérik a gyümölcs. Lényeg hogy ember fia bírja anyagilag és egészségileg ezt az első pár évet túlélni.
vannak, hogy a tested is rendben legyen. Ha nincs, akkor jönnek a gondok. Szinte minden szervi baj alapja a lélek. Ha vidáman és gondtalanul élsz, minden rendben körülötted, nem idegeskedsz és nem szorongsz, vannak sikereid, nem húz le kudarc, ez esetben jók az esélyeid. De mivel rapszodikus az ember lelki állapota, mindig vannak változások. Meg persze mi magunk is változunk. Olyan nincs, hogy soha nincs semmi bajunk életünk során, legfeljebb ritkán. Többször igénybe vettük már ez ország orvosi ellátását. Apróbb dolgok ugyan, de voltunk már sürgősségi ügyeleten is, leforrázott kéz miatt. Ügyesen ellátták, szépen helyre is jött. Szerepelt 
a palettán nőgyógyász, szemész, fogorvos, háziorvos, párszor csak simán bementünk a gyógyszertárba segítségért. A biztosításunk szinte minden esetben jelentős térítést adott vissza a költségekből. Okos kijelentést nem tehetek, hogy ha jöttök ide ki, egészségesen gyertek, hiszen ez kivitelezhetetlen. Lehetőségek szerint a fogorvost vegyétek rá még otthon, hogy nagyon alaposan nézzen át minden fogat, nem sajnálva pénzt, időt és fáradtságot. Ha itt kell gyökér kezelni, koronát tenni, vagy fog pótolni, akkor nagyon mélyre kell a zsebbe nyúlni. Egy tömés 200$, egy gyökérkezelés 1000$, egy korona 1500$, egy beültetéses fogpótlás 3000$ tól kezdődik. Ezekből sokat akkor sem kapsz vissza, ha kiegészítő biztosítást fizetsz. Erről csak ennyit.
lakásban, ha lehetőség van mindig kirándulni indulunk valamerre. Sokszor nagyobb távolságra is elmegyünk, nagyon sok érdekes és szép hely van körülöttünk. Erre soha nem sajnáljuk az energiát, egy élménydús nap után remekül fel is töltődünk. Az óceán, ill. korall tenger is sűrűn szerepel a programban. Vannak persze kellemetlen dolgok is, amiről Ti otthon hajlamosak vagytok azt hinni, hogy életveszélyes lehet. Fertőző szúnyogcsípés, kígyómarás, bőrrák, krokodiltámadás, cápaharapás, özönvíz, tűzvész, munkanélküliség, világgazdasági válság, sikertelenség...stb.
 |
|
|
Bugatti Veyron
Kittens
rainbow lorikeet
crock
