asylum seekers

asylum seekers

A ma reggeli napkeltében reggel 6.47-kor(sunrise), zsíros hajú, kihízott

tokájú, rossz fogú nagyokos azt mondta, hogy a problémát nem az illegális

bevándorlók(asylum seekers) okozzák ebben az országban, hanem a

Backpackerek. Mint tudjuk a working holiday vízumosok legálisan vannak

ebben az országban, dolgoznak ahogy engedi a vízumuk. Tehát a gondot a

legális vízummal itt tartózkodóak okozzák. Hát akkor sok sikert

mindenkinek, hajrá, arccal a cél felé. Ha így haladunk, előbb - utóbb mi

leszünk kikiáltva egy reggeli műsorban sok százezer ember füle hallatára

gennyes pattanásos problémának, akik legálisan élünk, dolgozunk,

fizetünk és 4-6 évet várunk a PR-re, amit talán sose kapunk meg.



A asylum seekers hamar állampolgárságot kap, dolgozni majd bolond lesz,

hiszen a segély 100x annyi, mint amennyit otthon keresett. Ha meg el is

megy dolgozni, egyharmados órabérért már futva viszi a hátán a

gipszkarton lapokat az építkezésen, vagy festi a falat minden

védőfelszerelés nélkül, kitúrva a munkájából a normál órabéreseket. Így

aztán jó sok férfi van már munka nélkül az ágazatban, de a bank happy,

mert találkozik a pénzével, mivel elveszi az adós szerszámait, kocsiját,

esetenként a házát is és auction-on eladja. Itt van nem messze

mellettünk az auction, hetente két napon, vasárnap és hétfőn csinálják

az árverést. Az épület sportcsarnok nagyságú, de annyi benne a cucc,

hogy csak sikátorokban lehet közlekedni, pedig több emelet magasan van

minden pakolva. Ettől függetlenül minden hétvégén teljesen kicserélődik

az árukészlet. Emberi elme számára szinte felfoghatatlan, hogy mi minden

érték talál új gazdára a bolti ár feléért, vagy még attól olcsóbban. Az

arcok minden héten szinte ugyanazok ott, ügyeskedők, akik itt megveszik

olcsón, majd az Ebay-on eladják teli árban, vagy amennyiért leütik ott,

ez szerencse kérdése.


Az ismeretségi körömben lévő férfiak közül szinte mindenki az

építkezéssel kapcsolatos ágazatban dolgozik (dolgozna), ha kapna munkát.

Az tavalyi év 12 hónapjából 4-5 öt otthon ült, ha nem többet. Ez az idei

évben már rosszabbul áll, mert alig dolgoztak pár hetet. Volt akinek

sikerült nagyobb falatot kanyarítania a kenyérből, 5-6 hónapra előre

munkát szerzett, de egy hét után elvették tőle, mondván, van aki(sokkal)

olcsóbban megcsinálja.

Volt főnököm Eric nagy festő cégnél dolgozik, nagy

csarnokokat festenek, szerencsére tartós a munka. Meséli, hogy a

nagyfőnök, aki egyébként személyes jó barátja elmondta neki, naponta kap

6-8 telefonhívást különféle vállalkozóktól, akik felajánlják, hogy a cég

festési munkáit fele áron elvállalják, azonnal. A hét minden egyes

napján többen is felhívják. De ő elutasítja őket....egy darabig :(



Alex barátom vett egy kis kiszállítós vállalkozást. Pár tonnás hűtős

kisteherautó, hajnalonta felszedi a zöldség-gyümölcsöt Brisbanei

nagybani piacról és Gold Coast-i boltokban szétteríti, nyitásra ott a

friss árú mindenhol. Ha új bolt kér szállítást, ő elmegy, megnézi a

helyet és ad árajánlatot, hogy mennyiért szállítana oda. Két hete voltam

vele bent az erdőben, valami filmforgatás lesz majd ott, oda is kellene

vinni friss dolgokat. Megnéztük, kiszámolta, adott árajánlatot. Másnap

főnök felhívja! Nem Te kaptad a fuvart, mert van aki sokkal olcsóbban

megcsinálja :(


Nem vagyok negatív, de tényleg nem! Csak ami körülöttem történik az

lassan olyan, mint a dejavu. Egyszer már éltem egy országban, ahol

körülöttem ugyan így elszaródott minden szépen lassan. Ez a folyamat egy

saját magát generáló lejtő, nincs rajta megállás, hiszen mi magunk

csináljuk rosszabbá és nehezebbé a dolgokat magunk körül. Ördögi kör,

amiből nem lehet kiszállni. Mindenki a megélhetésért hajt, ezért aztán

elkövet mindent, még azt is, amit egyébként nem tenne. Versengünk a

munkáért, közben két lábbal tapossuk le a másikat, hogy mi juthassunk

tovább. Ebben az országban mérhetetlen jólét uralkodott. Szokatlan a

helyieknek ez a módi, lassan azon a határon mozognak dolgok, hogy nem

éri meg a szakinak elmenni dolgozni, mert nem keres annyit, mint

amennyit beletesz. Ezért jobban jár, ha otthon ül. Kapja az államtól a

segélyt (250-300$) hetente. Fizetnivalója volna bőven, talán a feleség

keresete kiadja. Elvegetálni ellehet így, várva a jobb jövőt, sok

munkát. Legfeljebb este mikor lecsukja a szemét álmában úgy dolgozik és

él mint 10-15 évvel ezelőtt itt, amikor is tényleg kánoán volt.



Mikor is fogom ezt az országot hazámnak és otthonomnak tekinteni ?