8/19/2009

Az Édesapám!

Kimondhatatlanul haragszom a sorsomra. Amennyi csodálatos dolgot ad az életben, oly mértékben képes mérhetetlen fájdalmat is utamba gördíteni. Mindig úgy intézi az eseményeket, hogy kiegyensúlyozottak legyenek. Egy kis jó, egy kis rossz. Ezek a hétköznapok. A nagyon jó dolgok, melyekből nem sok van az életünkben, feledhetetlen élményeket nyújtanak. A legrosszabb dolgok, a váratlanul támadó, rettentő fájdalmat okozóak pedig a tragédiák. Életutunk során ezek közül mindegyikkel találkozunk, előbb vagy utóbb. Van ciklus, amelytől már rosszabb nem is lehet. Ez történt most velem is.

A hajnali pirkadat elragadta Őt, magával ragadta lelkét, hátrahagyva fájó, beteg testét. Felszabadulva szárnyalhatott, boldogan és békében, az örök horgászvizek felé. Azért oda, mert ez volt a hobbija, mely végigkísérte az egész életét. Már gondtalanul lógathatja lábát, és áztathatja zsinórját, és foghatja a "nagy halakat". Maga mögött hagyta a való életet, kilépett az utolsó heteiben kínzó fájdalmából. Családtagjai betegsége alatt végig mellette voltak, segítették erejükön felül is. Orvosai tudásukhoz mérten adták Neki a segítséget. A lappangó gyilkos betegség azonban kijátszott mindenkit. Oda csapott le, ahová senki nem várta. Szerencsétlenség volt.

Mi, családtagok maradtunk a halandók soraiban. Szerencsétlen helyzetünkön nem segít most semmi. A leírhatatlan fájdalom a szívünk közepéig hatol, maró, fuldokló, égető fájdalommal tépi amúgy is sebesült lelkünket. Orvosság nincs erre a helyzetre, hiszen ez az életünk, a sorsunk. Megválaszolatlan kérdések tömkelege örvénylik bennünk, esetleg magunkat hibáztatjuk, hogy még ezt, vagy azt megtehettük volna. És akkor még talán.......! Változtatni a tényeken viszont már senki nem tud. Hogy esetleg ki és mikor hozott nem megfelelő döntést, és ezzel visszafordíthatatlanná tette a dolgokat, már nem is lényeges, hiszen segítő kezek nyúltak felé az utolsó pillanatáig.

Hajnalban ment el, amikor mások pihentek. Csendesen lépett kis a való világ korlátai közül, hangtalanul távozott és intett búcsút életének. Kora reggeli ápolói már csak a békésen pihenő, megnyugodott állapotát vehették szemügyre. - Elment tanár úr! Élete aktív szakaszában tanár volt, a tudást próbálta belepalántálni a felnövekvő nemzedékbe. Jó erős hangú, szigorú és feleselést nem tűrő pedagógus lévén sok gyerek, akik azóta felnőttek, nem felejtik el a nevét. Nagyon sokan szerették is, hiszen hatalmas szíve volt a tanári köpeny alatt. Sok iskolai tablóról mosolyog le ránk.

A horgászat mindig is a szíve csücske volt. Mint egyéb más téren, ezen is maximalista volt, nem tűrt hanyag kötést, vagy rendezetlen felszerelést. Lelkesen és örömmel tanítgatta unokáit a halfogás rejtelmeire. Évtizedeken keresztül rengeteg finom halétel került az asztalra általa. Nem kevésbé szerette a másik hobbiját, a szőlészetet. Évek alatt kifejlesztette a tökéletes gazdálkodást a kertben, hatalmas fürtökkel jött fel a kertből, és büszkén mutatta mindenkinek, aki meglátogatta őt. Nagyon szerette az állatokat, kutya-macska mindig rangos helyet foglalt a szeretetlistáján. Igazából meglett korára már mindenkit, aki Őt körülvette, szeretettel adományozott meg.

Haragszom a sorsomra, leírhatatlanul! Nem bocsájtom meg neki, hogy ezt tette velem. Most és itt, távol a szülői házamtól, akkor amikor is nincs lehetőségem felpattanni, és hazarohanni. Életünk olyan kritikus ciklusában vagyunk éppen, amikor nem tehetjük teljesen azt, amit akarunk. Korlátaink vannak, amik békeidőben nem okoznak fejfájást, de most! Mégis mostanra időzítette az elkerülhetetlent. Ez övön aluli ütés, talán meg se érdemlem.

Ugyanilyen fájdalmas és kivédhetetlent tettél az Édesanyámmal, aki aztán valóban nem ezt érdemli tőled. Elvetted Tőle az egyetlen embert, aki az élete része volt már évtizedek óta. Hogyan tehetted ezt? Mi alapján döntöd el, hogy ki, mit érdemel? Igazán adhattál volna még Nekik jó sok évet, hogy együtt legyenek idősebbek, és támogathassák egymást öregkorukban is. Szétszakítottad az életútjukat örökre. Hogyan is tudsz ennyire kegyetlen lenni.........

Elvettél egy férjet, egy feleségtől. Elvettél egy apát, két felnőtt gyerektől. Elvettél nagyapát, három unokától. Elvettél egy barátot, sok embertől. Elvettél egykori munkatársat, hajdani kollégáktól. Elvettél egy embert az életből, aki szeretett volna még itt lenni köztünk, hiszen mindannyian nagyon szerettük Őt! Nem szeretlek sorsom most téged !!!!!!!!!!!!!!

Apukám! A monitort is alig látom a könnyeimtől, de így kell elbúcsúzzak tőled, el kell engedjem a lelkedet. Ritkán sírok, de Te nagyon mélyről hozod elő most a könnyeimet. A kis gyertya, melyet érted gyújtottam hamarosan csonkjáig ég. Halovány kis füstje hamar szétoszlik körülöttem, átölelve testem lelkem. Érzem, hogy Te most itt vagy velem, eljöttél hozzám, elbúcsúzni, ha már nekem nem volt lehetőségem melletted lenni, és fogni a kezedet utolsó perceidben. A sorsunk máshogy rendelkezett.
Menj végtelen utadra, ha már így döntöttél, hogy itt hagysz minket.

A szíved és lelked nyugodjon békében örökké.

szerető fiad



21 megjegyzés:

Névtelen írta...

Fogadd őszinte részvétem.
Erdős Zsolt

Névtelen írta...

Őszinte részvétünk!!!
Noémi és Attila

Judit írta...

Az ember nagy árat fizet azért, hogy az álmait élhesse...
Itt nincsenek szavak... Egy baráti ölelést küldünk, meg ezt a dalt:
http://www.youtube.com/watch?v=NmrD30BZWSo

Kalló-család

Fiziék írta...

Fogadd részünkről is őszinte részvétünket! Nagyszerű ember lehetett!
Kati és Zoltán

Névtelen írta...

Nagyon sajnálom, fogadd őszinte részvétem, gondolok rátok.

Zsuzsi (NZ)

Csumby írta...

Őszinte részvétem!
Lőrincz Csilla és Sréder Csaba

Sabata Feri írta...

Még nem irtam ide soha, de mivel feleségemmel rendszeressen olvassuk a blogod és ezáltal ismerősnek tekintünk fogadd őszinte részvétünket

Benignifamily írta...

Fogadd őszinte részvétünk!

Benigni család

bogdanovits írta...

Őszinte részvétünk!
Bogdanovits calád

Névtelen írta...

Ez nagyon sajnálatos.

Őszinte részvétem.

Horváth Csaba (HoriFTC)

Istvánné írta...

Draga Ervin;
fogadd oszinte reszvetem.
Gyermekeimmel nagyon szerettuk az Edesapadat. Nyugodjon bekeben; Neked megnyugvast és erot kivanok.
etaszaki

Hella&Krisz&csajok írta...

Őszinte részvétem!
Hella

Pista írta...

Fogadd őszinte részvétünket.
Pista & Szandra

Molyoko írta...

Őszinte részvétünk!
Krisz és Évi

Névtelen írta...

Fogadd őszinte részvétünket. Szerettem volna megismerni édesapádat, de sajnos nem így rendeltetett.
Varga Feri bácsi Magyarországról, Székesfehérvárról

Walterdzsi írta...

Ervin!
Mély gyászodban, fogadd őszinte részvétünket! A "kis szigetlakók Európából"

Szilvi írta...

Őszinte részvétem! És egy nagy ölelés.
t.sylvi

Névtelen írta...

Őszinte részvétünk! Nyugodjon békében Édesapád!

Szalma család

lespare írta...

Feleségem vigasztalhatatlanul zokogott, nekem sem volt könnyű "tartani" magamat, szomorú és fájdalomteli soraidat olvasva.
Azt érzem, hogy erős vagy és éled tovább életed, mert ezt kell tennünk..., a fájdalom is csökkenni fog..., de a hiányérzet mindig Veled lesz!
És ez jó! Mert így mindig Veled lesz!
Részvétünket fogadd..
lespare

Nori írta...

Fogadd öszinte részvétünk!
Nori és Csabi

Agi írta...

Annyira sajnálom, fogadd őszinte részvétünket!

Ági és Márk