o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o

Stewe Irwin 1962-ben született, szinte napra pontosan egyidős (volt) velem. A "Nagy Krokodil Vadász", aki a szememben egy hülye volt, aki pontosan akkor ásta el magát a nálam, amikor pár hónapos csecsemőjét nagy büszkén és merészen odatartotta egy krokodilnak, bebizonyítva ezzel az "Ő" saját bátorságát és egyben agya mentségét. A fentiek szemében is ekkor hibázott, méghozzá akkorát, hogy meg is büntették érte, ugyanis kis idő múlva leszúrta egy tengeri "lepke", egy medúza. Gyilkos tüskéjét éppen a szívébe döfte, ezzel lehetőséget se adva neki a túlélésre, hasonlóképpen, mint ő tette ezt vétlen gyermekével, akinek szerencséje volt akkor. Stewe, aki élete során sok vérrel írt szabályt felrúgott, tudta hogy a krokodilok életveszélyes ragadozók, tudta hogy tilosat tesz, mégis megtette. Nem is él már.

Én, bugyuta wog, kinek ez ország olyan, mint újszülöttnek a világ, tudom az életben maradások szabályait, be is tartom, és élek :)
Ezzel bevezetőmnek vége is.

o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o

Mr. Doble vállalkozó szellemű ember, jó időben gondolt jót, és meg is valósította. Vállalkozását a turizmusra építette, tudta hogy a trópusra érkező turistákat szinte minden egzotikus dolog érdekli. Pláne ha olyat kínál nekik, amit szinte sehol a környéken, akkor nyert ügye van, jól fog élni, sok pénze lesz, boldog lesz a felesége, hisz mindent megvehet és boldogok lesznek a gyerekei is, hiszen bármit megkaphatnak. Vonatot láthattatok már sínen, városban a közúton, föld alatt is, de folyón........ ! Nos Mr. Doble egy ilyet üzemeltetett a Daintree River-en, épp ott ahol az egyetlen kompos átkelőhely van a folyón. Takaros kis vasúti kocsiknak kialakított csónakokat kötött össze, valódi vonatot hozva létre ezzel, a turisták nagy örömére. Itt meg is nézhetitek! Ezzel szelte a vizet napjában többször is, full rakva turistákkal. Bekacskaringózott vele olyan területekre a folyón, ahol krokodilra vágyó turista szinte biztos, hogy lencsevégre kaphatott 1-2 napon sütkérező példányt. Nem volt túl nehéz dolga emberünknek, hiszen a kontinens északi részén elterülő folyóban hemzsegtek a hüllők, hiszen ez az otthonuk. Minél feljebb megyünk északra, annál több a krokodil a folyókba. Mindent tudott a krokikról, csodás élményekkel szórakoztatta vendégeit, ijesztő történeteket mesélt, és drámai esetekkel támasztotta alá azt a tényt, hogy mennyire kell vigyázni, hogy közvetlen kontaktusba ne kerüljön senki a gyilkos ragadozókkal. A szülőket nagyfokú óvatosságra intette, hogy nagyon vigyázzanak gyermekeikre, még véletlen se lógassák kezüket - lábukat a vízbe, a parton belegázolni még véletlen sem szabad, a leg sekélyebb részben sem, bármennyire is csalogató a langyos víz, ott a leg veszélyesebb !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o

- Gyere már Jeremy, menjünk! Nézd meg, hogy a boxer puppy is milyen türelmetlen, ne babrálj már azzal a boogi board-al, nagyfiú vagy már, 5 éves - szólt Ryen, a 7 éves fiú, öccsére. - Majd megmutatom Neked, hogy kell úgy bedobni a vízbe a követ, hogy többször is pattanjon, mielőtt elmerül. Tudod amit apa mutatott egyszer.
Jeremy-nek valahogy nem volt nagy kedve ma kisétálni a parkolóba, a beton placcra, a folyó mellé, de azért összeszedte magát, és a puppy-ra nézve játszani támadt kedve, annyira hóbortosan ugrált. Mindig megérezte, ha kóborolni indultak, egy kiskutyának attól jobb dolga nincs a világon, mint amikor kisgazdáival játszhat.

- Várjál már meg, ne rohanj - szólt bátyjának, aki csak 3-4 lépéssel mehetett előtte. Anyjuk a házban tette a dolgát, mindig akadt tennivaló. A két fiúra fél szemmel mindig figyelt, de jó gyerekek voltak, nem csinálták a bajt. Ryen egyébként is már 7 éves volt, értelmes és okos gyerek, rá lehetett bízni öccsét, vigyázott rá. Most is éppen játszani mennek a folyó mellé, a parkolóba, oda járnak minden nap. Teljesen veszélytelen hely, ott folyik a Daintree River ugyan, de hát messze a játszóhelytől. Sokszor csónakáztak arra apjukkal, ismerték a területet.



- Ryen, ugye hogy én is megpróbálhatom majd a lapos követ ugratni a vízen? - kérdezte bátyját. - Hát ahhoz erős kéz kell, és neked még nincs ilyen izmod - mutatott muszklijára Ryen. Ha nem dobod erősen a követ, akkor elmerül hamar, vagy össze - vissza bukdácsol, és a végén még fejbe kólintasz vele egy krokodilt! Na erre mindketten elkezdtek röhögni, ecsetelve kancsítással, hogy milyen is egy kótyagos fejű kroki. Jeremy-t könnyű volt kacagásra bírni, mosolygós gyerek volt. Állítólag gyerekként évekig látjuk az embereket körülölelő aurát, a színét is, és vannak páran, akik az angyalokat is láthatják, akik védik-óvják lépteinket. Az angyalok mindig kedvesen mosolyognak, melegség árad a tekintetükből. Ezt láthatja sokszor Jeremy, és ettől olyan mosolygós a kis pofikája. Igazi kis Ausztrál ördögfattyú Ő egyébként, szőke kócos hajával, és mindig maszatos szájával.

Pár perc séta volt csupán a placc. Délelőtt fél 10 volt, éppen a dagály időpontja, és mivel "king tide" volt, a víz a megszokottól sokkal jobban megtöltötte a folyó medrét, sőt, esetünkben ki is lépett belőle. Annyira, hogy a gyerekek játszóhelyén is majd derékig érő víz várta őket. Ez már messziről feltűnt a két rosszcsontnak. - Te Ryen, nézz oda, kiöntött a folyó, teljesen kint van a víz. Most mi lesz? - hangzott el a kérdés Jeremy szájából.
Hát ez nagyon jó, könnyű lesz innen ugratni a köveket, és máris lapos kövek keresgélése kezdődött. Nagy segítségük volt ebben a megfeszített munkában a kiskutya, aki az egész hajolgatásos földre nyúlkálást teljesen játéknak vette. Miután pár megfelelő követ sikerült találni, a nagyobb fiú máris próbálkozott az ugratással. Háromból egy sikerült.

- Úgy csináld, hogy a követ a hüvelyk és a mutató ujjaddal fogd meg, lapjával fölfelé, és próbáld úgy dobni a vízre, hogy a lapos részével érkezzen . Látod, ha jól csinálod, akkor felpattan, majd visszaesik és újra felpattan - próbálta oktatni kis öccsét Ryen.
Jeremy is nekigyürkőzött, és rögtön az első dobása sikerült is, amitől aztán nagyon boldog lett. Egy probléma volt csupán, elfogytak a kövek. Mivelhogy a víz ezen a placcon nem volt mély, a kicsinek majd derékig ért, a nagyobb fiúnak térd fölé, kitalálták, hogy mi lenne ha megkeresnék az eldobott köveket, hiszen tiszta a víz, és ha nem ment túl messzire, be a folyóba, akkor tisztán észrevehető, és kiszedhető. Ehhez ugyan bele kell jobban gázolni a vízbe, de Ryen azonnal vállalkozott erre a feladatra, sőt még azt is kitalálta, hogy a kutyát is viszi magával, úgy hogy a hullámdeszkára (boogie board) ráülteti és tolja maga előtt. A puppy-t erre nem volt nehéz rávenni, illetve rátették és kész.

Megkezdődött a kő keresés, elöl a deszka, rajta a kutya, mögötte Ryen, akinek lassan már kezdett derékig érni a víz. A kutyus, attól hogy annyira tetszett-e neki a játék, vagy attól hogy egyáltalán nem, folyamatos ugatásba kezdett, és ugrált a deszkán, ami tompán kopogott a tappancsai alatt. Jeremy feszülten figyelte a keresést, de egyenlőre nem született eredmény, így hát a közvetlen környezetében gázolt a vízbe ide-oda. Lehajtott fejjel nézett a vízbe, a szeme sarkából látta ugyan a tesóját, de ekkor valami egészen más dologra is figyelmes lett, a látómezejében. Közte és Ryen között kiemelkedett a vízből egy sor háti pikkely, majd egy fej, egy farok, és így teljes képet alkotva egy nagy krokodil. Jeremy még kicsi gyerek volt, de felfogta a veszélyt azonnal, és azt is rögtön megértette, látván a méretét a hüllőnek, hogy őt ez akár még keresztbe is lenyelné, ha akarná. Kettőjük közt jött fel a felszínre, de nem felé fordult, hanem Ryen felé indult, méghozzá egyre gyorsabban.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁ! RYEN! Ott a krokodil és feléd úszik - ordította torkaszakadtából. Bátyja hátrafordult és meglátta a veszélyt, ami a kiskutyára leselkedhetett ,mert időközben a deszkán ülő kutya elé gázolt a vízbe, csak húzta maga után az ebet. Nem kiabált, nem csapkodott, csak némán húzni kezdte a deszkát magához és közben próbált kifelé hátrálni a vízből is, hátha így minden veszély elhárulna. Eközben megcsúszott és hirtelen nyakig merült a vízbe. A krokodil továbbra is felé tartott, de ettől kicsit elbizonytalanodott. Jobban megijedt ettől a látványtól Jeremy, aki közben kifelé hátrált szintén a vízből, és már nem is volt messze a száraz résztől. Neki már csak alsó lábszárig ért a víz. Látván hogy bátyja majdnem elmerül, azt gondolta hogy nagy bajban van, és nem tud menekülni, a krokodil pedig már alig pár méterre van a kutyától. Magát biztonságba gondolván, ugrálásba kezdett, csapkodta a vizet és közben teli torokból ordított.

Ebben az időben tűnt fel a folyó túlsó partján haladó üres kis vonat, melyen az apjuk is ott volt. Azonnal felfigyelt a kiabálásra, és látván a túlparton a két fiát, akiket azonnal megismert, egy villanás alatt megérezte hogy baj van. A kis vonathoz kötött dingibe (csónakba) ugrott, és eszeveszett evezésbe kezdett. Legalább 50 méterre volt a fiúktól.

Közben a bajba jutott két fiú körül tovább zajlottak az események. Jeremy elterelő hadművelete, amivel a kutyát és bátyját próbálta menteni, úgy látszik sikerrel járt, ugyanis a hatalmas 4 méteres gigantikus predátor villámgyorsan megfordult, és eszeveszett sebességre felgyorsítva Jeremy felé tartott. Ő már kint volt szinte a vízből, csak bokáig állt a vízben. Ettől a látványtól, ami most történt, teljesen ledermedt. A feléje rohanó hüllő olyan gyorsan odaért, hogy megfordulni sem volt ideje az öt éves kisfiúnak.

Kirontva a vízből megragadta a védtelen gyereket, közel derékig hatalmas állkapcsai közé kapva, máris próbált visszakozni a vízbe. Jeremy, félig kilógva a gyilkos szájból, megpróbált a parti puha pocsolyába kapaszkodni, ugyanis közben arra menekült zsákmányával a hüllő. Vékony kis ujjacskáival mély nyomot hagyott a puha fövenyben, majd elhaladva egy kisebb fa mellett, abba is belekapaszkodott, melynek gallyai recsegve töredeztek össze. Nem volt menekvése már, fél másodperc múlva elmerültek a folyóban, nagy kavargó örvényt hagyva maguk után.

Ryen végignézte az egészet, öccse haláltusáját. Annyira megrémült, hogy teljesen leblokkolt, ott állt combig a vízben, a rémülettől remegve, teljesen belilult ajkakkal, begörcsölt izmokkal. Tenni bármit is nem tudott volna, hiszen az egész dolog pár másodperc volt csupán.
Végignézte mindezt az apjuk is, aki ugyan nem látott mindent tisztán, hiszen erején fölül evezett a fiúk felé, de odaérni már csak későn tudott. Addigra már minden elcsendesedett. Ordított ő a folyó közepétől folyamatosan, hogy - JEREMY, JEREMY !!!!!!! Tenni azonban semmit nem tudott, hogy gyermekét megmenthesse.

Ami ezek után történt, már ismeritek. Jött mindenki, aki csak tudott. Segíteni próbáltak a bajba jutott családon. Jeremy-n már sajnos nem lehetett. Kiterjesztett keresésbe kezdtek, szárazon és vízen, reménykedve abban, hogy esetleg elengedhette a hüllő a gyereket és az kimászhatott a partra valahol. Krokodil csapdát tolva hajóval, pásztázták a vizet, fel - alá a folyón, gondolván hogy ha sikerülne elfogni a gyilkos példányt, legalább megröntgenezve bebizonyosodna, hogy valóban megtörtént ez a szörnyű dolog. A kutatás eredménytelen...............(link itt)

Nagyon nehéz szívvel és néha összeszorult torokkal írtam le a történetet, hiszen szörnyű baleset ez. A kicsi Jeremy még alig élt -e világban, fonala elszakadt. Csupán reménykedhetünk abban, hogy haláltusája során sokat nem szenvedett, a sokktól semmit nem érzett. Jobb sorsot is kioszthatott volna neki a teremtő. Ő már a "túloldalon" van, feltehetőleg azok közt az angyalok közt, akiknek szerető mosolyát látta mindig, ettől volt Ő olyan mosolygós kisfiú. Nyugodjon békében.