4/01/2007

…azok a csodálatos madarak…..

- Nem laknék abban az országban semmi pénzért – mondta nekem Veréb Pista barátom, aki szerint ha még nem láttál bajszos verebet, akkor csak őrá kell nézned :-) Egyébként ő Pakson lakik és egy csodálatos ember, reflexológus, és igencsak profi a szakterületén. De emberileg is fantasztikus vele tölteni egy órányi kezelést, félelmetes energia lakozik benne. Az én derekamat rendbe tette, az biztos, sok embert küldtem már hozzá.
A sors iróniája, hogy a neve éppen egy madárról szól, és én most éppen a madarakról írnék pár sort. Ő volt már Ausztráliában, nagyon tetszett neki ez a világ, de nem lakna itt, mert szerinte elviselhetetlenül hangosak itt a madarak és aludni sem hagyták őt. Hát van igaza, mert itt a madarak CSODÁLATOSAK!!!
Európai lakos számára ez a trópusi madárvilág igencsak eltérő az otthonitól, mind színvilágban, mind pedig hangerőben és énekben vagy kiabálásban?? A varjak azok mindenképpen vezetnek, én az ő csevegésüket „ugatásnak” nevezném, amit a hajnal legelső sugaránál már el is kezdenek. Nem csinálnak ők semmi különöset, csupán beszélgetnek egymással, persze jó távolról. Az otthoni varjak károgása az csupán halk suttogás ehhez képest. Ha abban a szerencsében van részed, hogy a nyitott ablakod előtti pálmafáról kell fontos üzenetet „ugatni” a 2-300 méterrel odébb lévő varjúpajtásnak, mindezt persze hajnal 5.15-kor, na akkor elmondhatod magadról, hogy „rosszul ébredtem”! Félelmetesen ki tudják engedni a torkukon a hangot, tényleg nagyon zavaró az elején, de idő kérdése csupán, és megszokod. Velük egy időben kezdenek „röhögésbe” a kookaburrák, nekik igazán csodálatos hangjuk van, nem ok nélkül lettek Ausztrália jelképei. Teljesen egyedi az énekük, hasonlót még csak hallani sem lehet. Akkor kezdenek „társalogni” egymással, ha találkoznak egy gallyon. Egyébként egy csodálatosan nyugodt, béketűrő, nagyon erős csőrű, szép madár, nem túl nagy testű. Túl közel nem jönnek a házakhoz, de annyira erős és jellegzetes a hangjuk, hogy messziről tudható hogy ők azok. Minden esetben megcsodálom az éneküket.
Az ausztrál verebek a magpié-ok. Kisebb testű varjú méretre kell gondolni, a fehér és fekete szín teljes kavalkádja díszíti a tollkabátjukat. Szép madarak, kedvesek, kicsit pofátlanok ha kajáról van szó, képes bejönni a lakásba a nyitott ajtón egy–egy jó falatért. Ha adsz neki enni, köszönetképpen gurgulázva énekelni kezd, de ezt használja kéregetésre is. A költési időszakban aktívan védi a fészkét, akkor képes neked menni ha nagyon megközelíted a fészkét, erős csőrével akár még sebet is ejthet a testeden.
Legalább ennyire mindennapos madarak a papagájok. Gyönyörű színesek és nagyon hangosak ha bandáznak. Persze mindig bandában járnak, mint otthon a seregélyek. Olyan színkavalkád a testüket borító toll, hogy meghatározni nem is lehet. Nem nagyon szelídek, bár figyelmetlenek akkor, ha valami nagyon finom csemege van épp az étrendjükön, például virágzó pálmafa. Ha ezt eszik nem figyelnek semmire, annyira átéléssel esznek.
A következő csodás madár a fehér kakadu. Hatalmas nagyra megnőnek, egy jól megtermett tyúk mérete talán hasonló. Hófehér a tolluk, fantasztikusan tiszták, kicsit „döbrögisen” járnak, mintha tele lenne a hasuk. Szintén imádnak kéregetni és felettébb bosszantó, amikor a pala tetődön 10-15 kakadu az igencsak kemény körmükkel járkál fel-alá, mert várják a jussot. Csoportosan repülnek és félelmetesen károgó-vijjogó hangjuk van. 2-300 méterről is hallod őket.
A kedvenc madaram a „sárgaszem”. (Pied Currawong) Ő hasonló, mint egy varjú, de nyurgább és fehér a farka vége, csodálatosan sárga a szeme, középen fekete kis pupillával. Nem fél, eszik a magpiék-kal együtt és csodálatosan tud énekelni.
Sok egyéb különféle méretű madárkát láttunk már, igazából ezeket tudtam alaposabban megnézni a ház és kertünk körül.
Hajnalban, ha ők napi mondókájukba kezdenek, akkor ezek a madárhangok már csak „zene füleimnek”, hiszen ők mindennapi csiripelésükbe kezdenek, én pedig legfeljebb másik oldalamra fordulok és arra gondolok, hogy mindig is olyan helyen szerettem volna élni, ahol az év minden napján madárdalra ébredhetek :-)
Megnyugtat és feltölt a környezetem, ugyanis a dalukat a napfény követi. Csodálatos növények és virágok finom illata árad be a nyitott ablakon. Minden adott ahhoz, hogy jól induljon a nap és jókedvűen, kipihenten kezdjek egy új csodálatos napba. Fantasztikus Ausztrália :-)








1 megjegyzés:

Ildikó írta...

Nekem is ez a véleményem az édesapámrol akit Veréb Istvánnak hivank es Pakson lakik .
Nagyon jo szakember es sok betget meggyogyitott már. Nekem is tettszett a cikk amit olvastam.
Mindenkinek tudom ajánlani Veréb István Reflexologust mert nagyon érti amit csinál es szerti amit csinál es mindekinek iparkodik segiteni,hogy ne kelljen mütétre menni az emberiségnek.Aki jobban megszeretné ismerni menjen el hozzá.Paks´.Gábor.Aron.ut.22-ben lakik édesanyámmal együtt.Szuper jo Szülöket kaptam az Urtól.Olvasokank is ilyen szülöket kivannek.Ildiko (Németországból)