3/07/2007

Nyugodt vasárnap délelőtt a beach-en !

Szeretem az óceánt nagyon. Oly mértékben megnyugtat a látványa, illata, hangja, hatalma és energiája, hogy szavakban nem lehet kifejezni. Sajnálom, hogy nem lehet része benne bárkinek, aki kíváncsi rá. Magyarországtól nagyon messze van, nekünk csak 3 km. Ki is használjuk ezt a természet adta csodálatos lehetőséget és amikor időnk van megyünk le az óceánhoz. Vasárnapra esett a választás és úgy gondoltuk, hogy most inkább délelőtt menjünk, akkor igazából még nem is voltunk fürdeni, csak talán sétáltunk egyszer pár percet. Cuccok kocsiba be és irány. 5 perc autózás és meg is érkeztünk. Tudnotok kell hogy a Gold coast-i beach (part) legalább 30-35 km hosszú, a világ egyik legszebb óceánpartja, a 10-es világlistán a 2-ik helyen van és nem ok nélkül. Aranylóan sárgás-fehér homok van véges–végig, ameddig a szem ellát. Puhán simogatja a talpadat, ahogy lépkedsz benne és igencsak forró. Úgyhogy igyekezni kell, le egészen a vízhez közel, mert ott már nedvesebb és elviselhetőbb a hőmérséklete. Parkolni könnyedén lehet, szinte mindig cserélődnek a fürdőzők a parkolókban és képzeljétek, teljesen ingyenes. Magyar ésszel nem is nagyon érthető…..
Itt az a lényeg, hogy „érezd jól magad”!!! Ez az ausztrál szlogen és mindent el is követnek az itt élők, hogy tényleg happy legyél. Leparkoltunk, felkapkodtuk a cuccokat és mentünk. A látvány, amikor megláttuk hogy mennyien vannak, hát nem semmi. Átlagos, vagy hétvégi délutáni napon is van, hogy aránylag sokan vannak, de most!!!! Hát jobbra-balra ameddig a szem ellátott emberek tömkelege. Több 10 ezer ember lehetett kint szerintem. Lenyűgöző látvány volt. Zsúfoltságnak nem nevezném, mert iszonyatosan sok hely van a parton, de ameddig a szem ellátott, mert egy idő után a sós levegő a széllel keveredve szinte ködöt alkot, addig végig csak emberek.
Kicsi sátracskánkat felállítottuk, kell a nap ellen egy kis rejtekhely, azért a sátor, de kis egyszerűre kell gondolni. Kötelező kellékek: napkrém, üdítő, napszemüveg, fejfedő, törülköző és kis nasi, ez esetben 2 banán.
A föld ezen oldalán „nagyon” süt a nap, szinte égeti a bőrödet. Délelőtti órákban meg szinte a fejed fölött van és teljesen akadálytalanul onthatja rád a sugarait, mert felhő nem igazán van lent a parton. A víz felől mindig fúj a szél, teljesen változó erősséggel. Van hogy annyira, hogy sátor felállításról szó sem lehet. Éppen ezért aztán nem is érzed a napsugár égető erejét a szélben. Ha nem védekezel, akkor kegyetlen módon leégsz ám, nem beszélve a bőrrákról, amit ilyen napfény-dózistól könnyen kaphatsz. Itt van a világon a legtöbb bőrrákos, szerintem sokan egyáltalán nem veszik komolyan, hogy VÉDEKEZNI KELL!!!
Körbenézve a komoly sátrunk által elfoglalt rezidencia körül igazán tiri-tarka emberkavalkád látványa ejti ámulatba a bámészkodót. Itt mindenféle népség megtalálható, minden bőrszín, testforma és korosztály képviselteti magát. A sok ember közül azonnal kiszűrhetőek az igazi ausztrálok. Akik nem bámészkodnak, bambán belebámulva a képedbe, na azok ők. Szinte semmi nem érdekli őket, csak az hogy jól érezzék magukat. Sokan fülbedugós IPOD-on zenét hallgatnak és bambulnak a semmibe. Mert az óceán látványa az a semmibe vész, hiszen több 10 ezer kilométeren keresztül előttünk csak a víz terül el. Nincs túlpart látványa, sem sziget. Csodálatos látvány a semmi………
Vegyes a tevékenységi kör a parton, életkortól függően. A gyerekek általában komoly kincseket sejtően ásnak és ásnak és ásnak a homokban, akár órákon át is. Sokszor besegítenek a szülők is persze. Fiatalok labdáznak, futnak vagy csoportokban verődve dumálgatnak, de persze jelentős részük azért a vízben üti agyon az időt, főként a fiúk. Idősebbek csak leheverednek, olvasnak vagy unokáznak, amíg a fiatal szülők fürdenek. Vannak sokan, akik csinálják a semmit, élvezik a partot és kész.
A VÍZ! Írnom kell róla, még akkor is, ha csak simán víz és semmi más. A szörfösök paradicsomának tartják ezt a partszakaszt és higgyétek el nem ok nélkül. Fizikából általánosban néha lógtam óráról, nem is igazán értem, hogy az aránylag sima és nyugodt óceán felülete a parthoz érve miért borzolódik fel és hoz létre iszonyat nagy hullámokat, hiszen 100 méterrel beljebb már nincsenek hullámok, csak közvetlen a parti sávban. Elgondolásom szerint ahogy a sekélyedő partba ütközik a mindig mozgó víztömeg, akkor keletkeznek ezek a csodálatos hullámok. És most aztán kitett magáért a hullámzás. Ekkora hullámokat még nem igazán láttam eddig. Voltunk már jó párszor lent, de ezek most különösen nagyok voltak. Saccolásom szerint 4-6 méteresek lehettek. Ez persze nem rettentett el senki attól, hogy ne menjen be és nézze meg közelebbről. Persze engem sem. Pár hete vettem bodyboardot (testdeszkát), ami a szörfdeszkától annyiban különbözik, hogy erre nem felállni kell, hanem csak ráhasalni. Kisebb, könnyebb és tanulóknak ez való. Nem mertem bevinni!!!! Vittem már be párszor, próbálgattam, de fele ekkorák voltak csupán a hullámok. Most úgy gondoltam előbb próbálkozok csak simán. Jól tettem! Sétálva befelé, egyre beljebb érve a hullámok kitombolt kisebb hullámai fogadtak. A nagyobbak beljebb voltak. Mentem én, a víz csak derékig ért. Láttam sorstársaim arcát: aki befelé tartott annak ragyogott a kíváncsiságtól az arca, akik már a helyszínen voltak, azokat néha láttam–néha nem, és akik kifelé tartottak már a pokolból, azok arca meggyötört volt sok esetben, élménydúsan próbáltak mielőbb a biztos parti talajra jutni, ahol stabilan megállhatnak a lábukon. Hullám nincs állandóan, van hogy fél percig, esetleg egy percig csak lebegünk a vízen várva a „NAGYOT” . Jön is!
Mi is vagy te ember? Test? Erő? Elszántság? Bátorság? Merészség? Kíváncsiság….. és sorolhatnám még. Na most tegyél félre mindent, mert Te nem vagy SEMMI! Az óceán erejéhez képest semmi vagy, egy mákszem a sok homokszemcse közt. Könnyedén gurítható, eldobható, forgatható, minden ellenállás nélkül.
Ott állsz vagy lebegsz, függően a víz mélységétől és várod a hullámot. Lassan kiemeli a fejét és emeli- emeli és még emeli, közben közelítve hozzád. Valahogy így emelkedik benned is az adrenalin. A látványhoz nem szokott szemeidben a csak növekvő szörnyeteg képe foganatosodik, ahogy közelít. Közvetlen a lecsapása előtt ott tornyosodik előtted, legalább 6 m magas a teteje, szépen habosan kicsapódva a hullám a tetején. Szinte átlátszó, mert mögötte a napfényes égbolt lenne, ha látnád. Na amikor egy ilyen vízfal áll előtted és tudod hogy lecsap rád rögtön, akkor tetőzik benned szorongás-félelem-csodálat!
Mintha egy bombát dobnának rád, a szó szoros értelmében. Mind a hang és erő tekintetében leírhatatlan energia próbál Téged hatástalanítani. Felkap és még el sem döntötte, hogy mit tegyen veled, már neked fogalmad sincs hogy hol vagy, merre van lent-fent. Ha akarnál is ellenállást tanúsítani sem tudnál, fölösleges is volna. Egy villanás alatt vége, de neked hosszú időnek tűnik az ismeretlen. Egyáltalán azt sem tudod biztosra, hogy túléled-e? Csodálatos!
Persze mindez az élmény csak akkor jön létre, ha tudatlan vagy és nem tervezed meg előre az „áthatolást a hullámon”. Mert van rá és működik is. Közvetlen a lecsapása előtt szemben vele bele kell vetődnöd a vízbe és törekedned a talajhoz lapulni, akár még a homokba kapaszkodva is túlélni a fejed fölött elhaladó fergeteges szörnyeteg elhaladását. Kis gyakorlással könnyen megy a dolog. Baj akkor van, ha tudatlan vagy, illetve ha elvéted a dolgot: nem időben indítod a tervet. Akkor is bajban vagy, ha a hullám elhaladtával nyugodtan feljössz és nem vagy rákészülve a következőre, mert van ám hogy azonnal követi egy másik, akár még nagyobb is. Persze ezt nem láthatod előre. De ha ügyes vagy, győzhetsz, és akkor érzed meg azt amiért mentél, hogy legyőzted az óceán erejét, Te ember ! Hiszen ezért is élsz, hogy megfelelj a kihívásoknak és teljesíts, minden nap. Most is azt tetted, csak ezt a feladatot te magad állítottad fel. Apró kicsi emberi lény a hatalmas nagy óceánnal szemben, és mégis az ember győz. Itt a sikerélmény és még kellemes hűs vízben is fürödtél közben. A túlélési rutinra nem magamtól jöttem rá, ellestem a többiektől és megpróbáltam neked most írásban továbbadni. Nem tudom mekkora sikerrel, de a lényeg tudod : „ÉREZD JÓL MAGAD”

2 megjegyzés:

Gabor írta...

Remek bejegyzes. En imadom a tengert/oceant de mindig felek belemenni, mert nem igazan vagyok vizbiztos. Majd lehet, hogy itt a kornyeken kiprobalom kisebb hullamokkal (Melbourne :-)).
Hayim

Moni írta...

Fantasztikusan jó leírás! Gratulálok! Szinte végigfutott a hideg a hátamon! Nekem ugyan nincs óceánom, csak egy "szimpla" tengerem, de beleéltem magam teljesen az élménybe! Köszi!
Üdv,
Moni (www.bego-family.blogspot.com)