HÚSVÉT

Az ünnep szombatján elindultunk egy kis kirándulásra, valójában kókuszdió szedő túrát terveztünk Mossman városkától keletre, Newell beach-en. Napsütéssel indult a túra, ez egészen addig tartott, amíg odaértünk és az első kókuszdiót feltörtük, Zoo barátom nagy örömére. Ő ugyanis a már teljesen érett diót szereti, a kemény kókuszt és a kiforrott ízt élvezi. Szinte maradéktalanul fel is falta a dió belsejét. Láthatóan jóízűen ropogtatják Éli-vel, miközben a szélvédőn kilátni sem lehet a záportól.



A zuhé ezután keményített be igazán. Gondoltunk, hogy átvészeljük pár perc kocsiban üldögéléssel, de 20 perc után rájöttünk, hogy reménytelen és hasztalan időtöltés várni a csodát. Visszamentünk Mossmanba és egy kis (szinte egyetlen) kávézóban kiültünk mi magyarok 5-en a teraszra, szürcsölgetve kávénkat, ki jegest, ki late-t és ki csak úgy feketén. Erre a trópusi viharra nem számítottunk, sűrű villámlással és hatalmas dörgéssel karöltve. A teraszt lehetőségünk sem volt elhagyni, csak barátságosan néztünk ki a fejünkből jó fél órán keresztül.

Ebből a nyugodt időszakból sikerült kiragadnom bő három percet, előkapva újdonsült kamerámat, mellyel még szinte én is csak ismerkedem. Valójában kitűnő fényképezőgép, és beépített kamera is van benne, méghozzá képes High Definition minőségben videót rögzíteni. Panasonic Lumix TZ5 a becsületes neve. A felvételeket egy jó kis szerkesztő programmal összevágtam, feliratoztam, zenét tettem alá és ez lett belőle. Nyugodtan kinyithatjátok megnézés közben teljes képernyőre, a felbontás bírja :-)





Mossman tropical rain from borsi orsi on Vimeo.

Remélem valamennyire sikerül visszaadnia az eső fantasztikus intenzitását, és az egész környék hangulatát.

Hazafelé aztán mégiscsak sikerült telepakolni a csomagtartót kókuszdióval, ugyanis egy út menti fáról bőséges termést sikerült learatni. Nem volt ugyan túlságosan könnyű dolgom, ugyanis jó magasan voltak a diók, de megoldottuk.
Végül is aztán mindenkinek jutott a friss termésből, van aki a tejet itta meg a dióból, ki a kemény, érett kókuszt ropogtatta és van ki az éretlen zselét kanalazta ki a héjából. Cairns-be visszaérve már ragyogó napsütés fogadott minket, esőnek itt nyoma sem volt, pedig csupán 60 km-re voltunk. Ilyen ez a trópus.







Íme a levadászott termés egy része. Külön a diók sem könnyűek, de két nagy fürt, valódi erőpróba :)








És egy igazi trópusi, kedves mosoly Krisztitől, akinek láthatóan ízlett a frissen kibontott dió.
A szívószál elkerülhetetlen kelléke a tej kiszürcsölésének.








Szakember - szakmunka! A nehezét mindig én kapom ki. Bár hazaérve aztán diópucoló tanfolyamot indítottam, Zoli volt az egyetlen diákom, akinek még pár száraz dió megpucolása után is megvolt mind a 10 ujja. Nem kis teljesítmény.

A csomagtartóban a szüret eredménye :)


A tradicionális locsolkodás elmaradt ugyan, valójában minket locsoltak meg az égiek odafentről, méghozzá elég alaposan. A piros tojást esetünkben a zöld kókuszdió helyettesítette.
Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, egy igazán emlékezetes nap volt. Kellemes ünnepet kívánunk mindannyian, bye !