Rainbow Lorikeets

Az udvarunkban lévő madárfürdető nagyon népszerű lett az utóbbi időben. Ha még a látványra nem is figyelünk fel azonnal, a ricsaj és veszekedés zaja mindenképpen oda vonzza a tekintetünket ezekre a hangos népségre. Ebből az élményből próbálok megosztani veletek 4 percet. Próbáltam a kis kamerámat mozdulatlanul tartani, részben sikerült. Amennyiben megnyitjátok a lejátszást teljes képernyőre, még látványosabb percek részesei lehettek. Jó szórakozást!

Rakott hal

AMIKOR NAGY HALAT FOGSZ !

Mindenki, aki ismer tudja, hogy harmóniában élek a környezetemmel, nem szívesen bántok semmilyen élőlényt sem. Természetesen beletartoznak ebbe a halak is, a maguk csodálatos világukkal együtt. Horgászgatásaink során mindig szem előtt tartjuk a halfogási szabályokat, a kicsi halakat visszaengedjük, de a nagyon szépet is. Jó érzés látni, hogy vidáman ficánkolva úszik le a mélybe a halacska. Nem állunk mi emberek mindenek felett!

Néha lehet kivétel tenni azért, mert a gyomrunkat is nagyon szeretjük, nem vetjük meg a jó ételeket, és bizony ebbe beletartozik a halétel is. Így történt ez most is, mikor sikerült egy komolyabb halat megakasztani. A kisebb halak visszaengedésekor mindig elmondjuk nekik, hogy szóljatok már a család idősebb tagjainak, a nagyinak pl. hogy látogasson már el a horog közelébe, hátha sikerül kifogni. Bizonyára ez történhetett most is, valami idősebb családtag került zsinórvégre a spangled sweetlip emperor famíliából. Őkelme bő 9 kilós volt, nagysága ellenére nem volt túl nehéz kifogni. - Hát barátom belőled bizony kaja lesz - közöltem vele időben. Beépülsz a táplálékláncba, sorry :(

E történet további részében képes bemutatót láthattok egy fenségesen finom és meglehetősen különleges ízvilágú étel elkészítéséről. Én, aki nem vagyok valami nagy szakács, bizony mégis elkészítettem, bár közel két órámba tellett, de megérte.
No lássunk is hozzá. Tehát kezdésnek végy egy friss tengeri halat!
Szépen pucold meg, de konyhakészre nem a hagyományos lepikkelyezést kell alkalmaznod. Ezt a halat ki kell filézned, olyanra, mint amit a boltokban kaphatsz, szálka és bőr nélkül.

Cukkinis-padlizsános-tejszínes rakott halfilé

Hozzávalók:

50 dkg halfilé
2 kisebb cukkini
2 kisebb padlizsán
bacon
3 dl tejszín
citromlé
póréhagyma vagy újhagyma
zsemlemorzsa
vaj
só
gyömbér
bazsalikom
petrezselyem

Elkészítés: Kisebb tepsit kivajazok, és zsemlemorzsát szórok bele. Az aljára fektetek baconszeleteket. A halfiléket megsózom, lisztbe forgatom, és a felét ráfektetem a baconre. Megszórom gyömbérrel, és kevés citromlét locsolok rá. Felkarikázom a póréhagymát, és a felét ráteszem a halra. A cukkinit nem pucolom meg, a padlizsánt igen és hosszában vékony szeletekre vágom (kb. 3-4 mm-esre), ráfektetem a halra, és megsózom. Majd ismét bacon, hal, gyömbér, citromlé, hagyma, cukkini, padlizsán és só következik. A tetejét megszórom bazsalikommal és petrezselyemmel (természetesen kihagyható). Ráöntöm a tejszínt. A tetejét megszórom zsemlemorzsával és meglocsolom olvasztott vajjal. 220 fokos sütőben kb. 40 percet sütöm, majd a végén megpirítom a tetejét. Én nem fedtem le, hogy a tejszín könnyebben besűrűsödjön.

Ígértem képes bemutatót is, ide kattintva meg is nézhetitek !

Minden főzőcskézni vágyó olvasómnak sok sikert az elkészítéshez.

Végül pedig jó étvágyat kivánok :)

HA MEGCSÍP EGY FEHÉR FARKÚ PÓK..............

....azt észre sem veszed, és még egyéb problémával is szembesülnöd kell ez esetben. De ne rohanjunk ennyire előre.

Hideg téli reggel, újság azt mondja, hogy 113 éves hideg rekord dőlt meg a hétvégén. Cairns városka területén 13,9 fok volt, a fennsíkon pedig 4.8 celsius. Kicsit viccesnek tűnhet ez a hideg rekord május végén, de ne feledjétek, a trópuson vagyunk. Ez itt nagyon hidegnek számít, vedd figyelembe azt, hogy a ruhatárunk leg melegebb darabjai csupán melegítők. A másik szempont pedig az, hogy az év 10 hónapjában soha nem megy a hőmérő higany szála éjjel 22-24 fok alá, de a nyár 5-6 hónapjában éjjel is 28-30 fok van. Ezt idővel a szervezeted teljesen megszokja, nem is ágál ellene hidd el. A közmondás szerint a jót könnyű megszokni. Ez történik itt is, és miután felhígult a véred és beállt a melegre éjjel-nappal, ezek után ez a hőmérséklet igencsak kellemetlenül érint, még akkor is, ha ez csak a hajnali időben mérhető, ugyanis napkelte után hamar felugrik a higany szál 20 fok fölé. Ennyit erről.

Az újság azt is megírta, hogy ezen a hétvégén lesz az idei év egyik leg ideálisabb horgászati napja. Megfelelő lesz a dagály, szélcsendes lesz az időjárás, tehát ki lehet hajózni a nyílt vízre, vihar pedig közelben-távolban nincs. Na ez kellett csak a hajóval rendelkező Cairns-i lakosoknak. Mindez persze éppen szombatra esett, WEEKEND :-) Szerintem még az is szerzett valahonnan hajót, akinek nem volt, erre a napra.




Igazából Elias barátom és én erről semmit nem tudtunk, hiszen ezt a napot már kitűztük célpontnak legalább két hete, az alapján, hogy én megnéztem a tide táblázatot. Semmi különös terv nem volt, csak letenni a hajót a vízre és pecázni. A dolgok akkor kezdtek feltűnni, amikor kikanyarodtam a fő útra, hajnal 5 után és semmilyen más autót nem láttam jönni-menni, csak terepjárókat, amik után hajók vannak feltéve az utánfutóra. Miután Eli-t is felvettem, már ketten figyeltük a jelenséget. Minden létező benzinkútnál sorok kígyóztak, tankolták a hajókat. - Te, mi van itt? Egyáltalán le tudjuk tenni a vízre a csónakunkat, lesz hely a rámpánál? - merült fel a kérdés bennünk. Hát hely az valóban alig volt, sort kellett állni, és parkolni a parton hagyott szerelvénnyel is csak jó messze tudtunk, a sok autó miatt. De nem számít!

Miután vízen voltunk, az óceán felé vettük az irányt, lássuk azt a beharangozott sima tenger felszínt. Hát nem az lett, szokásos hullámzás volt, ami aztán arra nem igazán alkalmas, hogy órákra kint legyél egy kis csónakban, előbb-utóbb a tengeri betegség miatt kidobod a taccsot, még gyakorlott hajós is! Úgyhogy vissza húzódtunk a folyóra, amit egyáltalán nem bántunk, hiszen a reggeli szél nagyon hasította a hideget a pulcsi alá. Szélvédettebb helyen már tudtunk melegedni is a kelő napfényben.

Fogtunk pár halacskát, jó horgász szokás szerint vissza is engedtük őket, majd felfedező útra indultunk a folyón felfelé. Ez esetben számolnunk kellett azzal a ténnyel, hogy minél feljebb haladunk, úgy csökken a meder mélysége. De mi bevállalósok vagyunk, menjünk. A látvány mindenért kárpótolt, ugyanis a 2-3 méteres vízbe le láthattunk egészen a meder aljáig, olyan volt, mintha egy üveg lapon hajóztunk volna. Csodás élmény így hasítani a vízen, kiállni a hajó orrára és nézni hogy mi fölött suhanunk. Sok halat nem láttunk a tiszta vízben. Behajóztunk a folyó külső kiugró ágaiba is, amely teljesen benyúlt az érintetlen esőerdőbe. Ember ezt a helyet szárazföldről meg nem tudja közelíteni. Ott leállítottuk a motort és csak hallgattuk a természetet. Csodálatos volt. Jó melegen sütött már a nap, nem fáztunk, mint reggel.

Túl sokáig ücsörögni viszont nem volt időnk, ugyanis kifelé menő víz volt, ami azt jelenti, hogy apálylik. Percről-percre csökkent a víz magassága a hajónk alatt, félő volt hogy megfeneklünk, úgyhogy uzsgyi minél lejjebb a folyón, a biztonságosabb mélység felé. Még kicsit kószáltunk, pecáztunk is keveset, de kimenő víznél már nem volt kapás. A torkolattól próbáltunk feljutni a rámpáig, ahol is fel tudjuk venni a hajót a trélerre, de a víz bizony nagyon sekély lett. Többször is volt rá példa, hogy a hajócsavar már homokot kavart fel. Hozzá kell tennünk azt is, hogy nem ismertük a folyót annyira, mint a helyiek, így hát lestük, hogy ők hol mennek. Ott próbálkoztunk mi is. Akinek alumínium csónakja van, az könnyebben manőverezett, de nekünk nagy és nehéz üvegszálas testű csónakunk van, ami sok esetben nagy előny az alu-val szemben, de most nem az. Mélyebb a merülése és ha felakad, vért izzadunk, mire kiszedjük. Itt nem szállhatsz ki a csónakból, hogy megtolod a homokon. Nagy valószínűséggel életed utolsó tologatása lenne. Az estédet már "LACOST" krokodilbőr hálózsákban töltenéd :-)

De erre nem került sor, ki is tudtunk kötni, szépen ki is emeltük a hajónkat, és haza is szivárogtunk a meglepően nagy szombat délutáni forgalomban. Otthon aztán hajó és horgászeszköz mosás. Közben fél kézzel már az esti kis szokásos party előkészületei is elkezdődtek. Pácolt csirkemell, sasliknak készítve. Minden magyar szereti ezt.


Színes kis társaságunkban vannak akik nem helyezik előtérbe a hús evést, ők nagyon finom rakott zöldségeket készítettek. Mindenkinek minden nagyon ízlett, jó hangulatban késő estig osztottuk meg életünk történeteit egymással. Este kellemesen elfáradva hajtottuk álomra a fejünket. A bokám még ekkor is tökéletes állapotban volt.





A hajókázásunkról készült szerkesztett összeállítást itt megnézhetitek.
Aki esetleg HD minőségben is szeretné látni, jelezze. Egy free szerverre is föl van töltve, de némi instrukció szükséges a letöltéshez és lejátszáshoz.

Winter cruise from Borsiorsi on Vimeo.

Sailed the vicinity of Cairns

A kellemes dolgok után következett a dolgok fájósabb része :(

Másnap reggel már éreztem, hogy zsibog a bal lábam külső része, a bokám körül. Kisebb duzzadást is véltem felfedezni, de sok figyelmet nem tulajdonítottam neki. Majd lelappad! De nem úgy lett. Napi jövés-menés eredménye az lett, hogy kora délutánra már fél zsemle nagyságúra dagadt. Ekkor már alaposabban megszemléltük, van -e ütés, vagy seb, esetleg csípés rajta, de semmi sérülés nem volt a bőr felületén. Akkor biztos csak beüthettem a hajóba, csak nem vettem észre, gondoltam. Estére már fele sem volt tréfa, rá állni sem nagyon tudtam, hatalmasra dagadt és tűz forró volt. Attila barátom tanácsára félbevágott paradicsomot kötöttem rá éjszakára, ami számomra valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag reggelre valóban felére csökkentette a dagadást.

Erika aztán a munkahelyén megemlítette főnökének az esetet, aki tősgyökeres helyi lévén azonnal vágta a diagnózist, ez bizony fehér farkú pók csípése lehet, a tünetekből ítélve. Este mikor ezt mesélte, azt sem tudtuk milyen pók ez?! De az internet segített, alaposan felvilágosodtunk pár perc alatt. A mellékelt térkép szerint ugyan a kontinens ezen északi részén nem jellemző ez a fajta pók, de ettől függetlenül persze minden előfordulhat. Annyira csúnya, sebes és gennyes az én bokám nem volt, mint amit a videón láthattok. Két nap alatt elmúlt, ezért is gondolom, hogy nem valószínű, hogy ilyen pók harapott meg, én inkább hangyára vagy egyéb, kisebb mérgű pókra gyanakszom. Az ellenben tuti, hogy ha a fent nevezett pókféle volt, hiába kerestem harapása helyét, ugyanis 2-3 nap múlva jelentkezik csak a mérge hatása, addigra a nyoma rég begyógyul. Láthattátok, mennyire kis rejtőzködő és milyen kicsi pók ez.



Tanácsolom mindenkinek, valóban nézzen a cipőjébe és rázza ki a zokniját, mielőtt belebújik. Én most szerencsés voltam, kis dagadással és bizsergősen viszkető gyógyulással megúsztam, de többel is beköthettem volna, pedig én mindig alaposan átnézek minden cuccomat, mielőtt felvenném.

Hogy a történet kellemesen, happy end -el végződjék, a csónakázás estélyén valóban nagyon finomat ettünk-ittunk. Bizonyítékul szolgáljon e kép, ahol is a BBQ sütőn éppen a vacsora grilleződik.



Jó étvágyat :-)

Kattints a képre és próbálkozz kirakni a puzzle-t !
Az "image" gomb megnyomására előjön a kép.

Bugatti Veyron

Kittens

rainbow lorikeet

crock

Anyák napja!

Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban, kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:

- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 Ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft

Összesen: 4800 Ft.

Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:

- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
- az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft
- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0 Ft
- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
- mindenért, amit nap, mint nap tanítottam neked: 0 Ft
- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: 0 Ft
- az életemért, amit minden nap neked adok: 0 Ft.
Összesen: 0 Ft

Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből.
Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE.

E rövid kis történet befejezéseként annyit szeretnék írni :

KÖSZÖNÖM ÉDESANYÁM!

HÚSVÉT

Az ünnep szombatján elindultunk egy kis kirándulásra, valójában kókuszdió szedő túrát terveztünk Mossman városkától keletre, Newell beach-en. Napsütéssel indult a túra, ez egészen addig tartott, amíg odaértünk és az első kókuszdiót feltörtük, Zoo barátom nagy örömére. Ő ugyanis a már teljesen érett diót szereti, a kemény kókuszt és a kiforrott ízt élvezi. Szinte maradéktalanul fel is falta a dió belsejét. Láthatóan jóízűen ropogtatják Éli-vel, miközben a szélvédőn kilátni sem lehet a záportól.



A zuhé ezután keményített be igazán. Gondoltunk, hogy átvészeljük pár perc kocsiban üldögéléssel, de 20 perc után rájöttünk, hogy reménytelen és hasztalan időtöltés várni a csodát. Visszamentünk Mossmanba és egy kis (szinte egyetlen) kávézóban kiültünk mi magyarok 5-en a teraszra, szürcsölgetve kávénkat, ki jegest, ki late-t és ki csak úgy feketén. Erre a trópusi viharra nem számítottunk, sűrű villámlással és hatalmas dörgéssel karöltve. A teraszt lehetőségünk sem volt elhagyni, csak barátságosan néztünk ki a fejünkből jó fél órán keresztül.

Ebből a nyugodt időszakból sikerült kiragadnom bő három percet, előkapva újdonsült kamerámat, mellyel még szinte én is csak ismerkedem. Valójában kitűnő fényképezőgép, és beépített kamera is van benne, méghozzá képes High Definition minőségben videót rögzíteni. Panasonic Lumix TZ5 a becsületes neve. A felvételeket egy jó kis szerkesztő programmal összevágtam, feliratoztam, zenét tettem alá és ez lett belőle. Nyugodtan kinyithatjátok megnézés közben teljes képernyőre, a felbontás bírja :-)





Mossman tropical rain from borsi orsi on Vimeo.

Remélem valamennyire sikerül visszaadnia az eső fantasztikus intenzitását, és az egész környék hangulatát.

Hazafelé aztán mégiscsak sikerült telepakolni a csomagtartót kókuszdióval, ugyanis egy út menti fáról bőséges termést sikerült learatni. Nem volt ugyan túlságosan könnyű dolgom, ugyanis jó magasan voltak a diók, de megoldottuk.
Végül is aztán mindenkinek jutott a friss termésből, van aki a tejet itta meg a dióból, ki a kemény, érett kókuszt ropogtatta és van ki az éretlen zselét kanalazta ki a héjából. Cairns-be visszaérve már ragyogó napsütés fogadott minket, esőnek itt nyoma sem volt, pedig csupán 60 km-re voltunk. Ilyen ez a trópus.







Íme a levadászott termés egy része. Külön a diók sem könnyűek, de két nagy fürt, valódi erőpróba :)








És egy igazi trópusi, kedves mosoly Krisztitől, akinek láthatóan ízlett a frissen kibontott dió.
A szívószál elkerülhetetlen kelléke a tej kiszürcsölésének.








Szakember - szakmunka! A nehezét mindig én kapom ki. Bár hazaérve aztán diópucoló tanfolyamot indítottam, Zoli volt az egyetlen diákom, akinek még pár száraz dió megpucolása után is megvolt mind a 10 ujja. Nem kis teljesítmény.

A csomagtartóban a szüret eredménye :)


A tradicionális locsolkodás elmaradt ugyan, valójában minket locsoltak meg az égiek odafentről, méghozzá elég alaposan. A piros tojást esetünkben a zöld kókuszdió helyettesítette.
Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, egy igazán emlékezetes nap volt. Kellemes ünnepet kívánunk mindannyian, bye !

DEJA VU

A szó jelentése "már láttam" Érdekes érzés, hogy a folyamat ami Veled, vagy körülötted történik olyan, mintha már egyszer átélted volna. Lehet a dolog teljesen misztikus is, hiszen ha azt érzed, hogy pont ugyan ez és ugyan itt történt, akkor kicsit megrémülsz. De ha csak az életedben már egyszer megtörtént dologról van szó, csak máshol és máskor, akkor csak mint érdekességet könyveled el. Ennyit előzményként.



Világ gazdasági válság, ez ugye mostanság már jó ideje folyik a médiákból, az is tud róla, aki nem akar. Belefolyni nem fogok a miért és hogyan dolgokba, annyira nem érdekelnek olyan dolgok, amikkel szemben teljesen tehetetlen vagyok. Tudomásul veszem, viselem a következményeit és kész. Mostanára sajnos ide is elért.


Bő fél éve együtt dolgoztunk egy magyar fiúval, aki Sydney-ből jött föl ide, gondolván, hogy a padlócsiszolás terén ez kiaknázatlan terület, úgymond aranybánya. Nagyon lelkes volt az elején, behirdetett minden létező újságban,az összes hirdetőtáblát teletűzdeltük az általunk gyártott, letépkedhető telefonszámos röpcédulával, időt és pénzt nem sajnálva felhívott minden létező építési vállalkozót (builder), minden ingatlanközvetítő irodába bement, ajánlotta a szolgáltatásunkat.


A jól bevált módszert is alkalmaztuk amikor ráértünk, előre több száz röpcédulát kinyomtattunk, és városrészeket szisztematikusan bejárva, minden postaládába dobtunk egy kis névjegyet. Pár helyen hisztiztek is e miatt, volt hogy beszóltak, hogy ez itt nem divat. Nem csak padlócsiszolást csináltunk, hanem festést is. Lassan beindult az üzlet, de nem dúskáltunk a munkában. Ennek a munkakeresés folyamatnak részese voltam, ezért tudom ennyire. Ahol dolgoztunk, a munkaadónk, általában a lakás tulajdonosa, mindig szóba elegyedett velünk. Megtudhattuk tőle, hogy mennyire örül annak, hogy elvállaltuk a munkát, ugyanis hónapok óta keres már valakit, de eddig szinte mindenki csak ígérgetett.

Konkrétan arról volt szó, hogy a szolgáltatás terén dolgozó vállalkozók, annyira dúskáltak a munkákban, hogy egyszerűen aki felhívta őket, azoknak össze-vissza hadovált és ígérgetett csak időpontot, még arról is, hogy megnézze azt, hogy mit kellene csinálni. A legtöbb builder 3-4 hónap múlva ért volna rá csak, a handyman emberek pedig egyszerűen vissza sem szóltak egy rögzítőn hagyott üzenetre. Magyarán szólva, mindenki leszart mindenkit, annyira jól elvoltak a kis világukban. Embert keresni arra, hogy bármit is megcsináljon a ház körül, nem lehetett. Ezért örültek nekünk sok helyen, hiszen a hirdetés is úgy szólt az újságban, hogy azonnali visszahívást kapsz, amennyiben üzenetet hagysz. Ez a módi itt teljesen ismeretlen volt. Akiket mi felhívtunk vállalkozókat, ajánlva a munkánkat, mind azt mondta, hogy annyira tele van munkával, és minden területre előre hónapokra megvan az embere, hogy nem tud nekünk munkát adni egyáltalán. És egyébként is milyen akcentussal beszélünk mi, honnan jöttünk? Ja, hogy magyarok ?! Ettől, hogy nem vagyunk local-ok (helyiek) még csak romlott a megítélésünk. Mindettől függetlenül volt jó pár munkánk, hónapokig jártunk festeni és csiszolni is.

A városban minden bevásárló centrumnál, nagyobb boltnál, és olyan helyen ahol sok ember fordul meg, vannak kitűzőtáblák, ahová felszúrhatod a saját hirdetésedet, ha el akarsz adni valamit, vagy vennél, esetleg szolgáltatást kívánsz ajánlani. Mikor mi tűzögettük ki a mienket, tele volt üres hellyel mindegyik tábla, szinte bármerre mentünk a városba. Általában jó rég kitűzött, megsárgult és megfoszlott cetlik díszelegtek mindenfelé. Kíváncsiságból felhívtunk párat, aki valami hasonlót ajánlott, mint mi, de munkára fogni bárkit is, teljesen lehetetlen lett volna, mindegyik lerázott valami kamu szöveggel. Hát ez volt akkor !




Eltelt bő félév azóta. Tegnap délután jövünk haza, látom egy ember sétálgat az utcán, és mindenhová bedobál egy cetlit. Először azt hittem ujságot szór, de nem. Hazaérve látom a postaládába, hogy már nálunk is járt, íme a papiros :




A fenébe, hová jut a világ? Ilyen eddig aztán nem volt! Pár hónapja elítélve nézték sokan, ahogy mi dobáljuk a cetliket, most meg....... ?
Nincs munka. Oly annyira nincs, hogy a hétvégi újságokban, ahol eddig tucatszámra kerestek kétkezi munkára embereket, az a rovat most szinte üres. Orvost, ügyvédet, ingatlanost, jogászt keresnek, de egyszerű munkaerő nem kell senkinek. Az újság egyébként folyamatosan ürült le pár hónap alatt. Akad olyan ugyan aki egész évre kifizethette a hirdetését, és minden hétvégén ott díszeleg, hogy keres szakit. Ezt felhíva megtudhatjuk, hogy több tucat ember hívja fel állandóan, munkát keresve. Elég elszomorító tény ez. A városban járva, látván a hirdetőtáblákat, roskadásig tűzdelve munkakereséssel mind. Még a tábla melletti falra is ragasztószalaggal erősítik a cédulájukat ez emberek, hátha kellenének valahová.


Feleségem fodrász, rengeteg emberrel elegyedik beszélgetésbe hajvágás közben. A téma most már a panaszáradat, hogy nincs munka. Ez itt teljesen új és érthetetlen helyzet. Évek óta biztos állás után, nincs munka. Nem is értik sokan, hogy mi történik. Hogy lehet az, hogy egy vízvezeték szerelőnek, gipszkartonosnak, kőművesnek, festőnek, villanyszerelőnek, ácsnak, tetőfedőnek, bútorasztalosnak ...stb. nincs munkája? És jelenleg reménye sincs, hogy ez változzon. Az építkezések leállva. Fél éve hatalmas lendülettel kezdtek egy látványos lakópark és bevásárló centrum építésébe. Több száz négyzetméteren dolgoztak a gépek és emberek tucatjai, heteken keresztül. Most a területet felveri a gaz, senki nem mozdul ott hetek óta. A föld és új lakás eladási üzletágban azt látom, hogy ahová eddig ki volt plakátozva, hogy kulcs kész új lakás 440e $, ott most jelentősen lement az ár, már 330e $ -ért megkapod álmaid otthonát, akár közel a tengerhez is, csak vegyed.


Elég sokan ügyeskednek házuk eladásával, jelentős haszon fejébe, mivel hogy csillagos égben vannak az ingatlan árak. Közvetlen szomszédunk is két hónapja kitette a táblát, hogy eladó a háza. Csinált is pár hétvégén nyílt napot, az érdeklődők számára. Senki nem jött megnézni a közel fél millió dollárért kínál házat. Mostanra már az eladó tábla is bekerült a ház elöl. Sok ház előtt ott a tábla, van hely ahol már közel egy éve díszeleg. Bedöglött a piac!



A bolokban, itt is mint otthon vannak a saját logójukkal ellátott termékek, alapvető élelmiszerek. Mint a tescó gazdaságos cuccok. Ilyet az Aussy-k nem vettek sose, a kocsijukat mindig a leg márkásabb és drágább cuccokkal pakolták meg. Jó idelye már egyre népszerűbbek az olcsóbb kategóriájú élelmiszerek, melyek valójában ugyanazt a terméket takarják, csak nem puccos kivitelben, ellenben fele áron.


A város lakosságának 25 százaléka a turizmusból él. Sok család élete épül erre az üzletágra. Éttermek, szórakoztatás, szállás, utaztatás, hajózás, halásztatás, különféle kirándulások, programszervezések és sorolhatnám még. Pangás van! Az éttermekben ha betévedsz, tárt karokkal várnak. Különféle trükkökkel próbálnak visszatérő vendéggé tenni. Legutolsó éttermünkben rögtön a rendelés leadása után, kedvezményre jogosító kis kártyát kaptunk, ami 10% árengedményt jelent. Már a mostani fizetnivalóból is levonta az emberke, széles mosollyal az arcán :)




Ha hajózni támadna kedved, ráadásul a korall zátonyhoz is kilátogatnál, hát akkor egyet fizet - kettőt kap akció van. Kedvelt hétvégi kikapcsolódás a családoknak, hogy szombat délután nagy hajóval kiviszik őket a nyílt vízre, és ott tálalják a vacsorát, miközben lemegy a nap. Nem egy étterembe viszed el a szeretteidet, hanem egy hajóra. Ez csak ilyen kis pár órás kirándulás féleség. Sok éven keresztül nagyon népszerű volt a lakosság körében. Most ők is 50% -os árkedvezményt adnak, csak menj!


Átéltem már egy ország gazdaságának porba hullását, a szemem előtt esett szét minden. Ezért jöttem el onnan. hogy ne lássak többet olyat. A mostani dolgok, melyek körülvesznek, kezdenek vészesen hasonlítani és ez által rossz emlékek jutnak eszembe.

Nagyon remélem hogy az egész csak egy DEJA VU !!!