http://www.brishair.com.au/

Fodrász iskola - teljes info :-)







GOLD COAST SCHOOL OF HAIRDRESSING campus


Azt látom a fórumokon és egyéb kivándorlási témával foglalkozó helyeken, hogy elég sokan érdeklődnek erről a témáról. Teljes átfogó képet azonban szinte senki nem írt le eddig. Most megpróbálok belelátást biztosítani nektek, hiszen a családunk két női tagja is jelenleg ezt az iskolát járja. Egyikőjük ugyan már vége felé jár, sőt már a záróvizsgát is sikerült megcsinálnia. Másik hölgy még csak fél éve koptatja a suli szalonjának a burkolatát.

A Gold Coasti campus a Brisbane-i iskola kihelyezett tagozata. Ez magánkézben lévő iskola, minek eredményeképpen családiasabb a hangulat. Persze ez nem mindig előny. Kevesebb a létszám, mint egy állami iskolában, bár a gyakorlaban sokan vannak egy aránylag nem nagy iskolai területen összezárva. Eltolt szintű helyiségre kell gondolni, ahol alul az utcafronton van a fodrászszalon. Az utcáról be lehet látni és bentről lehet kifelé bambulni néha. Félemelet magasan hátul vannak a tantermek és egy nagyobb gyakorlati tér, ahol a tanulók a babafejeken gyakorolhatnak. Az iskola egy nagy bevásárlóközpont aljában helyezkedik el, nem messze a belvárostól, az egyik legrégebbi kerületben (Southport). Aránylag könnyen lehet a közelében albérletet találni, még előnye is, hogy nem teljesen a centrumban van, az árak miatt. Tömegközlekedéssel szenzációsan megközelíthető, buszok tömkelege érinti az Australia Fair-t, ez a shopping center neve. Amennyiben autóval jársz majd iskolába, tudsz parkolni a direkt "staff" parkolóban, amihez egy kis kártyát kell kiváltanod az egyik irodában. A parkolás nem ingyenes, 2.20 $ egy napra. Mivel egy hatalmas épület, tele boltokkal, így az étkezési lehetőséged is határtalan, csupán a pénztárcád limitálhat. Persze otthonról hozott szendviccsel is megoldhatod a kosztolásodat, olcsóbb is és nincs is nagyon időd lakomát csapni. Van a suli konyhájában hűtő és mikrosütő is. Melegíthetsz és hűthetsz kedvedre .
Kéthavonta indulnak az új kurzusok, változó létszámmal (3-10). Ennél többet nem nagyon tudnak fogadni a helyszűke miatt. Persze éppen ilyen tendenciában is vannak végzősök, akik után felszabadulnak a helyek. A tanulók vegyesek, legfőképp persze hölgyek, de akad pár bátor hímnemű is. Nem kis dolog bevállalni 2 évet ennyi nő között, minden elismerésem a fiúk részére. Természetesen ahol ilyen sok csaj van összezárva, vannak konfliktusok is. Ez adódhat a generációs különbségből is, hiszen az egyik tanuló 18 lehet, a másik meg 45. Lehet ok még a különböző kultúra keveredése is, hiszen itt aztán mindenféle népség megfordul. Nem mindenki kimondottan azért végzi el ezt a sulit, mert gyermekkori álmai közé tartozott. Hiányszakma, ráadásul 60 pontos is, és még ha elvégzed, munkát is találhatsz, hiszen ahol rengeteg ember lakik, oda kellenek fodrászok is. Persze olyan is van aki kedvét leli és élvezi a hajszobrászat művészetét, és már olyan is volt, aki suli után komoly céllal, nagynevű cégnél akar majd karriert befutni.

Én végigkisértem a teljes ciklust már, a kezdéstől mostmár a tényleges befejezésig. Naprakész információt kaptam a mindennapokról a kedvesemtől. 2006 november végén kezdődött az ő kurzusa, és most 2008 április végén fejezi be. Ő még a régebbi felállásban járhatott, 18 hónap volt a teljes kurzus. Azóta változott a törvény, mostmár 24-et kell járni, hogy megkaphasd a szakmát. Mostmár az első évben 5 napot kell bejárni a GC-i suliba, majd az egy év elteltévela követjező 2-3 hónapban 2 napot Brisbane-be kell járni és 3 napot ide, és a fennmaradó időszakban 2 nap Brisbane és 1 nap itt. De ez bármikor változhat. A Brisbanei kurzusra azért kell bejárni mert ott oktatják a Diploma Kurzust, ami mostmár szükséges lett a teljes szakmai elismertetéshez. Ez még két éve nem kellett, mostmár elkerülhetetlen. Nem kis feladat a hét 5 napjában minden nap bejárni , reggel fél 9-re, és este 5-ig lenni. Embertpróbáló!
Iskolakezdés után az első két hónapban teljes elméleti oktatás folyik, ekkor külön termeben vannak és semmi egyéb dologgal nem foglalkoznak a tanulók, csak ezzel. Tantárgyak nincsenek, megtanulnak ott mindent a hajvágásról, hajszárításról, hajberakásról, hajfestésről, alkalmi frizuráról, dauerról, ügyfékezelésről, elsősegélynyújtásról, biztonsági előírásokról, és egyéb szalonban használatos ismeretekről. Az elméleti résznél minden egyes szakasz befejezésekor vizsgák vannak. Ezek álltalában tesztlap kitöltéséből állnak, de vannak gyakorlati vizsgák is. Az oktatás mélysége nagyban különbözik az Európában megszokottól.
Az elméleti szakasz könnyedén átvészelhető az angol nyelvtudás és az áltlános ismeretek birtokában. Tovább...........
Kikerülvén a teremből az ügyféltérbe kerülnek, de még csak az egyszerűbb feladatokat kapják, illetve amikor nincs ügyfél, csinálják a fenti gyakorlótérben a babafejeket. Ezeken szinte mindent kipróbálhatnak, a kémiai folyamatok kivételével. Nem festenek és nem dauerolnak hajat a babán. Ez a gyakorlati folyamat tart egészen az iskola befejezéséig, de közben változik az arány, egyre több lesz az ügyfeled és kevesebb a gyakorlat a babán. Időközben középhaladó vizsgát kell tenni a 7-8 hónapban, ami elméleti és gyakorlati részből áll.
A 12-14-ik hónap körül már esedékes lehet a záróvizsga is. Ennek időpontja igazából attól függ, mikor gyűlik ki az előírt feladatokból a kellő darbszám. Példaként hajvágásból a teljes időszakban 350-et kell megcsinálni, melírből kell 20, hajfestésből 78 db. Ha kivan mindenből a darbszám, akkor záróvizsgázhatsz. De ezzel még nincs vége, mert még a diploma kurzus hátravan, amit végülis az utolsó egy évben párhuzamosan csinálnak, csak ez tovább tart és mint írtam be kell járni Brissy-be.
A fodrász záróvizsgára ügyfélről magadnak kell gondoskodnod, aki nem lehet iskolatársad. A lényeg hogy meg tudd csinálni a megadott 3 óra alatt a kitűzött feladatokat. Ez hajvágásból, hajfestésből és az eredetitől teljesen eltérő fazon készítéséből áll. Ha nem sikerül elsőre majd mész másodikra, vagy harmadikra.
Mindenki átmegy, aki nem teljesen kétbalkezes és szerencsétlen.

Nos most a kellemetlen része. Pénz! A kedvesem 2006-os iskolai díja kb. 18.000.- $ volt kedveménnyel együtt, ugyanis induláskor be lett fizetve a teljes összeg és így kapott 10% kedvezményt. Ehhez kellet kötni biztosítást, ami előírás a tanulóvízumhoz.
A család fiatalabb tagja 2007-ben iratkozott be, neki már 23.000.- $ lett az ár. Neki már nem csak az emelt tandíj miatt drágább sokkal, de Ő nem tudta befizetni a teljes összeget, így nem kapott kedvezményt. Félárat kezdéskor befizetett, a fennmaradó összeget havonta törlesztheti. A biztosítás természetesen neki is kötelező. Rengeteg pénz!!! Mit is kapsz érte?
Tankönyveket, és teljes felszerelést. Táskát, kötényt, pólót, hajszárítót, fésűket, hajkeféket, hajsütőt, ollókat ...stb. Ehhez jön az oktatás, és ha ügyes vagy megkapod a végén a szakmát, ami ez esetben az ittmaradásod záloga lehet, hiszen ezért küzdesz sok hónapon keresztül. Mert bizonyos szempontból küzdesz. Nem könnyű, még akkor sem ha segítő társad van. Hogy anyagilag miképp tudod biztosítani mindezt, te dolgod. Iskola után mehetsz dolgozni, mondjuk 18-tól 22-ig, ha sikerül valami épkézláb munkát találnod. Egy pizzafutár jóesetben 12$-t kereshet, egy pincér egy étteremben 15$-t, és ha nem tartod alantas dolognak az irodatakarítást, ott kereshetsz akár 18-20$-t is óránként. Hétvégenként ha még van erőd, kereshetsz plusz pénzt is. A lényeg hogy a vízumodban előírt 20 óránál nem dolgozhatsz többet. Ha többet dolgozol és a bevándorlási hivatal tudomására jut mehetsz haza és buktad az eddigi pénzedet és munkádat. Asszem ebbe az országba többet nem is kapsz vízumot ha így kiutasítanak.

Az életed ebben a ciklusában nem vagy túlzottan könnyű helyzetben. Túl sokat abból hogy Ausztráliában vagy, nem is élvezhetsz, hiszen nincs időd. "Bizi" vagy, mondja az angol, elfoglalt! Sokat nem tudsz lejárni a beach-re, kirándulgatni is csak ritkán, távolabbra utazni meg aztán végképp nem. Hazamenni pedig, hát.... rengeteg pénz és annyival nyúlik az iskola. Rendelkezésedre áll ugyanis az iskola idő alatt az első évben1 hónap, a második évben további pár hét, amit itt "holiday"-nak neveznek, magyarul szünet. Ez alatt az idő alatt ha élsz vele, nem kell bejárnod a suliba, sőt dolgozhatsz teljes munkaidőben, és még az országot is elhagyhatod. De tudnod kell, hogy ennyivel később fejezed be az iskolát majd.

Számbavéve ezt a közel két éves nehéz időszakot, jó előre latba kell vetned mindent az életedben, feltenni egy mérlegre hogy mi az amit tenned kell, és mit kapsz majd érte!? Nem mélyedek bele ebbe, aki erre az újkori emigrációra adja a fejét, az tudja hogy mit vállal. Én már kicsit vidámabb végéről szemlélem a dolgokat, hiszen pár hét és vége.
Ha az iskola kiadja a szakmunkásbizonyítványt, akkor el kell ismertetni a szakmádat a megfelelő hatósággal és utána lehet beadni a pályázatot a másik vízumra (pl. állandólakosi vízum), de van egyéb más vízum is. A lényeg hogy maradhasson az ember és belekezdjen a normális életébe, ahol már teljes munkaidőben dolgozhat és még sok egyéb kellemes dolgot megtehet.
Ekkor kezdődik majd az elültetett mag hajtása és virágzása. Később megerősödése és gyümölcstermése. Ezért jöttünk ide és éltünk "visszafogottan" eddig. Ekkor már az ember kezdi teljesen máshogy látni ezt a világot. Lehetősége nyílik mindenre, mert ez az ország is nyílt céltábla. Jól célzottan kell dobnod egy nagyot, belekezdeni valamibe, amivel aztán majd meg lehet élni kényelmesen és nyugodtan. Mert ugye ez a cél, ezért jöttünk el, mert ez otthon nem volt már meg, még a remény sem. Itt megvan, tenni érte ezután is kell majd, de már könyebb lesz, mint az iskolai évek alatt. A kivándorlók 90%-a megtalálja a számítását itt, 10% hazamegy. Nem vagyunk egyformák, mondja a közmondás. Még jó :-)

Elrémíteni ezzel a száraz tényleírással senkit nem akartam, hiszen mindenképp megéri a fáradozás. Csak keringenek itt sokféle infók mindenről, és kivándorolni szándékozó hazánkfia nem is tudja kinek és mit higyjen. Én ezt tudtam leírni, amit a saját bőrünkön tapasztaltunk.

Zárszóként csupán egy mondat, amiben minden benne van :
- Ha újra ott állnék Ferihegyen, indulva ide, én bizony újra felszállnék a gépre, gondolkodás nélkül :-)

Szép napot mindenkinek.

CAIRNS ....... a trópusi paradicsom !

Bevezetőül a megszokott videó :



Tudtam, hogy vannak csodás helyek a földön és hogy el is fogunk jutni oda. Így is történt. Alkalmunk nyílt pár napot (egyelőre) a trópusi Cairns városában tölteni. Fiatalkori jó barátom invitálására látogattunk el oda, ami Brisbane-től északra 2.000 km csupán, 2 óra repülő út volt. Fent a felhők felett 12.500 méter magasan más a világ. Mindíg próbálok ablak mellé ülni, nekem ez nagyon fontos. 11 évig reültem sárkányrepülővel, sokat lebegtem órákat kis magasságban a felhők közt. Ezért a felhők iránti szeretetem, ma napig képes vagyok a repülő ablakára tapadva akár órákat is elbámulni a természet e csodás teremtményeit.

A technika meg is adja a lehetőséget, hogy kényelmesen, melegben és biztonságban simogathassam a tekintetemmel az én felhő barátaimat. Utunk során másfél órán át csodás időben repültünk, de ahogy a város felé közeledtünk és ereszkedni kezdtünk, beereszkedtünk egy igazi trópusi esőfelhőbe. Ömlött az eső. A gépből kilépve mellbevágott az igazi 30 fokos és 100% pratartalmú levegő. Mint egy meleg bomba. Esett az igazi apró szemű, áztató és meleg eső, amely egyáltalán nem is volt zavaró. Elsőre furcsa volt, hogy igazából senki nem is foglalkozott azzal hogy vizes lesz. Megszokták az itt lakó emberek, nyáron ugyanis itt általában 6 hónapon keresztül állandóan esik. Oly mértékű a pára, hogy a kocsiban fújni kell a levegőt a szélvédőre belülről, egyébként nem látnánk ki. De mindez csak persze akkor, amikor esik. Első kisebb kanyarunk a városban nem is volt túl látványos.
Másnapra aztán ezer ágra sütött a nap. Volt saját kocsink, így hát kirándulni indultunk. Elvezettünk Port Duglas-be, ahol éppen az aktuális látványosság a Queen Victoria óceánjáró óriás volt. Ez egy teljesen új hajó, leválotta a Queen Elisabetet, aki nyugdíjba ment. Dubaiban fogja tölteni hátralévő éveit, mint vizi szálloda. Az új hajó nagyon nagy volt, bár túl közel nem jött a parthoz, gondolom a sekélyebb víz miatt. De innen messziről is lehetett érezni a méreteit. A kíváncsiskodó "nagy" yachtok és hajók csupán mákszemnek tűntek mellette. Mi csak a partról láttuk. Bejártuk a várost, nagyon szép volt. Cairns-től az út Port Duglas-be kb. 60 km, végig a Korall-tenger partján vezet, egyik oldalon az érintetlen őserdő, másik oldal a tenger pompásan kéken csillogó hatalmas felülete szinezi be a látványt. Ki is van végig táblázva, hogy aki vezet, az ne bámészkodjon, hanem az utat figyelje. Sajnos elég sok fejfa és virágcsokor jelezte, hogy ezt nem mindenki tartotta be, és elbámészkodott :-(
Pár helyen megálltunk, lesétáltunk a beach-re, összevetni a gold coastival. Első nagy különbség a parti homok volt. A cairns-i homok az eredeti, nagyobb szemű, durvább és sötétebb sárga. Érdekes volt :-) A másik szembetűnő dolog a part néptelensége volt, bár ennek is megvolt az igencsak nyomós oka! Fürdeni csak és kizárólag a kijelölt és hálóval bekerített helyeken lehet, illetve "célszerű". Jó ezt a szabályt komolyan venni, ha életben akarsz maradni itt. Tudni kell a városról, hogy teljes trópus, ami annyit jelent hogy sokkal melegebb van mint Gold Coast-on. Az eltérő hőmérsékletből kifolyólag a tenger és folyók állatvilága is teljesen más.

Rögtön a parton szembetűnik a teljesen más figyelmeztető tábla! Egészen más figyelmeztetések és tiltások vannak rajta. A három legfontosabb jelből a sorban az első a krokodil. Ezt a gyilkos medúza követi (jellyfish) majd a sort a cápa zárja, de nem utolsósorban :-) A nagy táblán szép piros rajzokkal illusztálva vannak ezek a felhívások.
A krokodil: - lehet sósvizi és lehet édesvizi is. Ugyan az édesvizi ritkán jön a folyókból az óceánba, de fordítva, alkalmasint a sósvizi fellátogat a folyókba, a rokonokat megnézni, hátha akad egy-két finom falat :-) Nagyon veszélyes hüllők!!!! Ebben az évszakban pedig a legveszélyesebbek, ugyanis a párzási ciklusuk van, és ilyenkor keresik a nőstényt. Amikor pedig azon már túl vannak, akkor pedig rettentően védik a territóriumukat. Ha bármilyen élőlény bekerül a látókörébe, na annak vége, ő ugyanis a "kaszás". Ilyenkor még a kutyusokat sem szabad levinni a tengerpartra sétálni és fürdeni, mert előfordulhat, hogy üres pórázzal térsz haza :-(
De igazából nem akarom túldramatizálni a dolgot, ugyanis itt is élnek emberek, teljes harmóniában a természettel, és igencsak boldogan és nyugodtan tengetik napjaikat :-) Csupán csak be kell tartani az előírt szabályokat és akkor nagyobb az esélyed egy közlekedési balesetre, mint hogy bármi egyéb dolog miatt bajod essen. Évenként azonban mindig történnek szörnyű balesetek, de mindig a felelőtlen túristák az áldozatok, akik fittyet hánynak a szabályokra. Pedig ezeket a szabályokat vérrel írták.
Nos! Tovább! A jellyfish: hal neve van, bár nem is hal, hanem medúza. Az óceán egyik leggyilkosabb teremtménye. Teste szinte teljesen átlátszó, csápjai, amit maga után húz, előfordul hogy 4-6 méter hosszúak is lehetnek. Erős idegmérge a szinte hajszál vékony csápokban van. Semmiképp sem szabad még érinteni sem, ha pedig beleúszol, hát .............. kampec :-( Idegsejtjeid megbénulnak, légzésed leáll, tested görcsbe rándul. Ellenméreg nincs, esélyed esetleg annyi, hogy ha erős fizikumú vagy a korházban lélegeztető gépre tesznek és vagy megmaradsz, vagy nem. A kis medúza egy teljesen ártalmatlan kocsonyás semmiségnek tűnik és mégis mekkora veszély! Nem akar ő megölni, mi emberek nem vagyunk túl szerencsések, hogy a mérge így hat ránk. Ő csak védekezik. Mindezért nem is haragudhatunk rá!

A cápa: mindenki tudja, hogy egy gyilkológép, mindent bezabál válogatás nélkül. Ahhoz, hogy életben maradj vele szemben az esélyed nem sok. Ha szerencséd van és éppen nem éhes, akkor talán. De ez estben a kíváncsisága visz a közeledbe. Gyors, erős, penge éles fogai 16 sorban sorakoznak hatalmas szájában, alul-felül egyaránt. Ezen az égövön szinte mindenhol ott vannak a vízben, de hiszen ez az otthonuk :-) Igazából nem is gyilkos mivolta felől kell őt szemlélnünk. Inkább a természet csodálatos teremtménye miatt. Év milliók óta lakja a vizeket, a világába a betolakodók mi emberek vagyunk, ő csak teszi a dolgát ha emberrel találkozik.

Ők hárman vezetik a listát, de több egyéb figyelemre méltó dolog is akad vizen- szárazföldön egyaránt. Ismerősünk háza közvetlen az őserdő lábánál van, esténként mikor hazaérkezik, vagy ha kimegy sötétben a házból, zseblámpa nélkül nem tanácsos lépkednie a kígyók miatt. De egy jó macska vagy kutyus tisztán tartja az udvart is. Reggelente zárt cipőbe nem szabad csak úgy bele dugnod a lábod a pókok miatt, ellenőrizni kell, hogy éjszakára nem költöztek-e bele ízeltlábúak, akiknek a csípése egészségre káros lehet. Ennyit a veszélyekről.

De butaság volna a várost csupán csak erről az oldaláról szemlélni. Trópusról lévén szó az emberek lelassulva élnek, nem idegesek és sosem kapkodnak. Jártunk bent a hegyek között is, kicsit feljebb a parttól, szép kis kerületek vannak ott, a házaknak nagy portáik vannak, minden méreg zöld. Ilyen mennyiségű zöld környezetet nem láttunk még, sokszor bizony megálltunk, hogy alaposabban megszemlélhessük ezt a fajta természeti formát. A kis katlanokban leírhatatlan a csend és a nyugalom. Ez sugárzik a házakból is és az emberekből is. Elsőre talán fel is merülhet az emberben a kérdés, hogy miképp lehet így élni, itt aránylag messze a nagy civilizált városoktól, még a kisvárostól is 10-20 km-re bent az ősredőben egy katlanban, ahol csupán pár tucat ház van, azok is jó messze egymástól. Szinte zavaró a csend! Mintha egy másik bolygón lennénk, vagy legalábbis évszázadokkal ezelőtt, mikor még nem is volt civilizáció. Akik itt élnek nem nagyon ismerik az idegeskedés szót, vagy a zajos forgatagot maguk körül. Pörgős életformájú emberek nem éreznék itt jól magukat. De akik nyugalomra vágynak, nos ők itt megtalálják azt. Azért azt hozzá kell tennem, hogy ezek a házak itt bent a természetben mindennel fel vannak szerelve. Ami egyébként otthoni szemmel luxusnak számít, az itt szériatrtozék. A medence, a jakuzzi, saját esővízből táplálkozó vízhálózat, napkollektorok a tetőkön a melegvíz érdekében, generátor az áramellátás végett, teljesen klimatizált belső laktér, 3 vagy 4 kocsibeállós garázs, minden leburkolva a kertben és a ház körül, a ház kapujáig szilárd útburkolat, rendezett porta a ház körül. Mivelhogy általában hegy- vagy domboldalon vannak a házak a porta több szintű, mindenhol kiépített lépcsőzet, korlátok, kis tavak és patakok, természetesen trópusi növényzettel. Több helyen láttuk, hogy a hegyről lerobogó patak átszeli a portákat, vidám csobogással színezi be az egyébként is pompás környezetet.
Már az is csodás pihenés a testnek és léleknek ha ezeken a helyeken kirándulhat pár órát.

Cairns más szempontból is igazi túrista paradicsom, partjait a korall tenger vize mossa. Egyedül itt van a világon az a hely, ahol az őserdő összeér a tengerrel, és még a korallzátony is kinyúlik egészen a partig. Hatalmas területen található meg itt a korall, ami a világörökség része.
Alaposabban most még nem vehettük szemügyre, hajóval kell majd kimenni és megnézni, de ez legyen egy külön történet itt, lesz rá lehetőségünk, ugyanis hamarosan ide fogunk költözni.

A barátom a városi piacon dolgozik, mint kofa. Hatalmas fedett csarnok, oly mértékben pompázik a sok szines déligyümölcsel, hogy végignézni rajta is élvezet a szemnek. Az illatok is teljesen mások, eltérnek a megszokottól. Már azt gondoltuk, hogy ismerjük a gyümölcsöket és zöldségeket, hiszen lassan két éve élünk itt, de most átértékelődött ez a dolog is. A sok-sok árustól mindig kapsz egy kedves mosolyt vagy invitáló szót. - Gyere és kostold meg az árumat, és ha ízlik vegyél belőle, vidd haza és díszitse otthonodban az asztalodat, kényeztesd finom ízükkel magad. Először kóstoltuk meg a még zöld kókuszdiót, melynek lecsapják az egyik végét, kis lyukat hagyva egy szívószálnak, melyen keresztül friss kókusztejet ihatsz és miután kiittad az tartalmát ketécsapják egy bárdal, és eléd tárul a még friss, kocsonyás állagú kókusz. Ezt kiskanállal ki lehet enni belőle, pompás íze van és rettentően nagy kalóriatartalma, hiszen tiszta protein. Ha egy lakatlan szigetre vetődnél és semmi más élelmed nem lenne csak ez a zselé, akkor is elélnél vele hosszú ideig, a szervezeted felhasználja a 99%-át.
Találkoztuk ottani magyarokkal is, egy esti bulit is összehoztunk, ahol igazi házi sültkolbász volt a menü, olyan jó csabai ízesítésű. Tudod, amikor a tepsiben megmártott kenyér piros színű a kolbászzsírtól. Teljesen egészséges étel :-)

Megnéztük még a város ivóvíz tározóját is, ami fent a hegyek közt van, jóval a város fölött. Tengerszemnek hívják ezeket a hatalmas tározókat, mely összegyűjti az esővizet. Több ezer négyzetkilóméter nagyságú és nagyon mély. Pompás út volt felkocsikázni odáig. A közel 20 km-es út benn vezetett az őserdőben, hatalmas vízesések és párhelyen veszélyes sziklaomlások közt. Útközben még a felhőzeten is átmentünk, de felérve egy felsőbb rétegű felhőbe kerültünk. A tározónál is kialakított park volt természetesen BBQ sütőkkel felszerelve, és nem maradhatott el a kávézó sem. Ha egy család hétvégi programként ide jön, nos akkor igazán pazar helyen pihenhetik ki a heti munka fáradalmait együtt, itt minden ami körülvesz a pihenésedet szolgálja. Felfrissül a test, a lélek. Ottlétünkkor senki nem volt fent. A kilátóról nézelődhettünk a teljes csendben, a lábunk előtt elterülő hatalmas tó teljesen elbűvölő volt. Csodás természeti alkotás ez a hely, ami mindamelett, hogy teljes kikapcsolódást biztosít a környékben lakóknak, ellátja ivóvízzel a teljes várost.

Egyik hajnalban kimentünk pecázni is a jetty-re (mólóra), reménykedve hogy valami nagy böszme állatot kifogunk a vízből. Pár kisebb halat fogtunk is, és mikor már pakoltunk, hogy jövünk haza, az utolsó bot kihúzásakor fogtunk egy cápát. Kölyök volt ugyan még, 25-30 cm talán, de életemben először foghattam cápát a kezemben, megtapintva érdes bőrét és bátran belepillantva szájába, megvizslatva gyilkos fogsorát. Bár neki még csak "tejfogai" voltak, simán meg tudott voltna sebesíteni vele. Mérges kis jószág volt, keményen csapkodott, jutalma az volt hogy visszadobtam, hadd éljen még. Csak nehogy egy-két év mulva találkozzak vele egy búvárkodás közben :-)

5 napos kirándulásunk végeztével újra repülőre ültünk és visszajöttünk a jelenlegi "nagyvárosunkba", visszasüppedve a nagy forgalomba, embertömegbe. Este megpihenvén a megszokott ágyban, félálomban már arra gondolok, hogy mennyi érdekes dolog történhet egy emberrel ha kiszakítja magát monoton "otthoni" életéből. Milyen sok újdonságot tudhat meg, olyan dolgokról, amiket még csak a médiákban sem hallani. Az illatok, tájak, hangulatok, ízek, érzések, emberek, állatok, madarak, életformák, életutak és sorolhatnám még az új dolgok sorát. Összegezve az élményeket bátran kijelenthetem, hogy ezért érdemes élni és nyakadba venni a világot, hiszen otthonról ezeket soha nem tudhatod meg. Hálás is vagyok a sorsomnak, hogy lehetőségem nyílt mindezek megismerésére.

Persze ezek a dolgok csak az én saját élményeim és véleményeim. De ha már sikerült felkeltenem az érdeklődésedet és legalább képzeletben bejártad velem Cairns-t és környékét, akkor már nem írtam le a dolgokat hiába. Bizonyára mindenkinek megvan az életútja során a maga kis "Cairns"-e, ahová eljuthat és felejthetetlen élményekben lehet része. Kívánom is, hogy juss el oda. Sok sikert hozzá :-)

.…HORGÁSZAT :-)

Először is a már lassan szokásommá vált ízelítő, kis videó formájában !

Otthon nem jártam, nem szerettem! Miért is? Mert vagyonokat voltak képesek kérni az engedélyért és e mellett még halat se lehetett fogni. A szabad vizeket lerabolták, vagy halgazdaságok módszeresen bekebelezték. Így hát számomra a horgászat igazából elvesztette otthon a legfontosabb jelentőségét, a gondtalan pihenés és nyugodt kikapcsolódás érzését. A negatív dolgok rossz szájízt adtak az egésznek :-(

Úgy látszik, ahhoz hogy újra rátaláljak a fílingre, ide kellett jöjjek Ausztráliába. Megérkezésünk után sok hónapon át igazából nem volt időm se lehetőségem ezzel a dologgal foglalkozni, de lassan letisztult minden és kezdett a dolog érdekelni. Sokfelé autózva szinte minden folyónál láttam hogy horgásznak. Elkezdtem kérdezősködni, de a közvetlen körünkben senki nem járt horgászni. Később sikerül horgász barátot találni, aki aztán felhomályosított ezen a téren. Az állam majd leesett akkor, amikor megtudtam, hogy itt nem kell engedély sehová sem. Ha kedved tartja, akkor horgászhatsz kedvedre, bárhol és bármikor. Kivéve persze a táblával tiltott helyeket és magánterületeket. Hidakon is általában tilos pecázni, azért mert minden folyón igencsak nagy a hajóforgalom és veszélyes lehet, ha beleakadsz egy éppen alattad elúszó hajóba. (Kifogni úgy sem tudod :-)

Van egy általános horgászati szabály, ami mindenkire vonatkozik, ami abból áll, hogy halfajtáktól függően korlátozzák a kifogott halak méretét és darabszámát. Ez pl. a bream-ra úgy értelmezendő, hogy 25 cm-nél nem lehet kisebb és egyszerre egy vederben nem lehet 20 darabnál több. Ezek az adatok természetesen minden halnál másabb. Ellenőrzés… hmm :-) Én még nem találkoztam halőrökkel, barátom elmondása szerint volt már akit ellenőriztek, húsz év alatt egyszer. Hát ezt a zaklatást azért ki lehet bírni! A tv-ben látható ugyan műsor a halőrök munkájáról, akik éppen kifigyelnek renitens horgászokat, akik annak ellenére, hogy vannak halfajok, amiknek a kifogása kimondottan tiltott, mégis büszkén hazaviszik őket. A „kommandó” aztán a ház előtti leparkolás pillanatában éppen odaér, és számon kéri a zsákmányt. Igen borsos büntetés vár ezekre az emberekre, akik megszegik a törvényt. Nem is értem miért teszik.

Halbőség :-) A bemutató kis filmen láthattad, hogy ha csak csupán annyit teszel, hogy kimész a beach-re, felakasztasz a horgodra egy kicsi csali halat, nos akkor is milyen szerencsével járhatsz. Ez a dolog itt teljesen természetes, mint az is, mint láthattad, hogy a halat miután kihúzták a partra, óvatosan visszaengedik a lakhelyére. Nem a megölése és elfogyasztása az elsődleges cél, hanem a szórakozás. Csodálatos dolog ezt így gondolni és meg is valósítani! Persze azért nincs mindig így.

Az óceánban rengeteg hal van, ez köztudott, de hatalmas területét tekintve igencsak jól eloszlanak. Ott célirányosan kell halászni, különféle eszközöket használva, hatalmas zsákmánnyal térhetsz haza, ha kihajózol. Vannak direkt erre specializálódott szolgáltatások. Befizethetsz horgásztúrára, ők kivisznek a hajójukkal, mindent megkapsz, még a horgodra a csalit is felakasztják. Teljes ellátást kapsz a hajón, persze ha nem hányod végig az utat a tengeribetegség miatt. Átlag szárazföldi ember mindig így jár az első 1-2 alkalommal, nem is élvez az egészből semmit. Utána meg szokja és lesz ideje a botjával is foglalkozni. Eddig, akivel beszéltem, szinte mindenki kivétel nélkül megjárta az elején. A hajóval oda visznek, ahol halat is fogsz majd és a teljes ellátáshoz hozzátartozik az is hogy a kifogott halat ha kéred rögtön meg is pucolják és jégbe teszik. Te kiszálláskor egy erre a célra legyártott habszivacs dobozban, jégben és pucoltan kapod a zsákmányodat. Konyhakészen! Tudod, hogy jól érezd magad. Hajóra felszálláskor kapsz billogokat, többet is, de csak egy színű mind, ez olyan kis színes műanyag vacak, ami a bocik fülében is fityeg, csak ez kisebb. Ezt akasztják a droidok a kifogott halad kopoltyúja alá, és bedobják a haladat a többi kifogott hal közé a hajón a raktározó medencébe. Kikötéskor mindenki kiválogathatja a saját halát, semmi incidens nem lehet hogy ez nem a tiéd, hanem az enyém, hiszen itt a jel a haladon a te színeddel. Jól ki van találva. De ennyit az óceáni halászatról! Én a folyókról írnék inkább, mert oda pár perc alatt ki lehet menni és teljesen költségmentes, amíg egy fishing boat (halászhajó) túra ára 80-120 $ (1$-155Ft)

Rengeteg a hal a városban lévő folyókban, és lehetőséged is annyi van itt, ugyanis folyó szinte annyi van mint utca. Szerintem legalább 100-150 km lenne a hossza, ha összeadnánk. Nagyrészt mesterségesen kiásott, de nagyon szépen kialakított mindenhol. Kedvenc helyem egy hídon van, ott a folyó keresztmetszete a híd miatt leszűkül, így a benne lévő halak kénytelenek a keskenyebb folyóban úszkálni. Így sűrűbben vannak, mint ott, ahol 4x ilyen széles a folyó. Nem magas híd, a víz csupán 4-5 méterre lehet alattam. Van itt is hajó forgalom, de nem vészes, és jól belátható mindkét irányban, van idő felhúzni a damilt, bár én igazából a szélén próbálkozok a halfogással.

Sok halat fogok, minden egyes alkalommal, bőséges zsákmánnyal térek haza, van is minden héten többször az étlapon. Hatalmas élmény itt ez a szórakozás, ugyanis sose unalmas! Ahol ennyi hal van a vizekben, ott mindig van kapás és jó arányban ki is fogom a halat. A csali roppant egyszerűen meg van itt oldva, mint minden más is, hogy jól érezd magad. Útközben mikor megyek pecázni, megállok egy benzinkúton, mindegy melyiknél, és ott van kimondottan horgászoknak fagyaszó, abból előre elkészített csalit veszek, 4$ talán egy zacskóval, ami elég is egy alkalomra. Ez tengeri hal, kifilézve, megpucolva. Nekem csak fel kell kockáznom, 2x2 cm –es darabokra, és ezt fel a horogra. Ennyire bonyolult a dolog. Bedobás után szinte azonnal rángatják is a damilt. Nem kell dugó, egyszerű csúszó szerelék kell és kész. Súly átfúrva, damil átdugva, majd rá a horog. Persze közben a forgó. Súly lefekszik a mederben, a csalit meg viszi a víz. A Folyó mindig folyik valamerre. Vagy apad, vagy emelkedik. Attól függ, hogy az óceán miképp mozog éppen, de sose áll, illetve ha tetőzik, akkor megáll, 2-3 percre. Na akkor a kapás is megáll, pihennek a halak, de amint megindul, azonnal kapás is van. Az mindegy hogy a víz merre folyik és az is teljesen jelentéktelen hogy melyik napszakban pecázik az ember. Legtöbb esetben „bream” –ot fogok, ami hasonló az otthon keszeg-kárász halhoz. Ebből van a legtöbb a vizekben és nagyon finom megsütve, paprikás lisztben megforgatva. Általában megfelelő méretűek akadnak a horogra, de a kicsiket természetesen visszadobom mindig, kivétel nélkül. Nőjetek még!!

Sok másféle hal is van, azokra más csali kell és más szerelék. A napilapokban időszakonként megjelenik egy melléklet, egy héten keresztül minden nap, ami a horgászoknak szól. Ebben tájékoztatnak mindenkit, aki nem tudna pontos információt az itten szabályokról és lehetőségekről. Régebben még nem igazán tudtam elolvasni és értelmezni, az English tudásom hiánya miatt, de már csiszolódok :-)

Pontosan megtudhatod, hogy milyen halakat foghatsz itt, mennyit és hogyan. Leírják a megfelelő szereléket és csalit is. Megtudhatod a helyet, hogy hová érdemes kimenned, ahol a neked megfelelő halat megfoghatod. Leírják még a hold állását is és az apály-dagály időpontját, ha Te úgy gondolod, hogy ezek a tényezők befolyásolják a fogásod sikerét. Kis statszikai adatokkal táblázatba szedve megnézheted hogy a horgászok szerint melyik halból, hol fogtak a legtöbben, hová érdemes menned. Találhatsz még a kifogott halaidhoz recepteket is, és persze nem utolsó sorban felhívják a figyelmedet, hogy hol, mire kell vigyáznod és figyelned! Teljes körű információt kapsz és ez szenzációs dolog egy újonnan ideköltözött lakos számára. Ugye….mikre nem gondolnak ezek az Ausztrálok :-)

Természetesen minden cikk végén jó pihenést és szórakozást kívánnak, mint ahogy a hídon áthaladó autók is, amelyekben horgásztársak vezetnek éppen, kivétel nélkül mindegyik dudál egy picit, jelezve ezzel hogy sok szerencsét. Régebben nem tudtam, hogy miért dudálnak, később aztán ezt is sikerült megérdeklődnöm. Milyen furcsa is, egy idegen, akit sose láttam jó szerencsét kíván egy pici tülköléssel. Ettől még a kedve is jobb lesz az embernek, ha ilyen indulatok sugározódnak felé :-) Mostmár én is mindig dudálok, ha a hidakon átmenve sorstársakat látok! Természetesen minden hídon áthaladó embertől kapok egy kedves mosolyt, néha kedves szavakat, kortól és nemtől függetlenül. Nemrég egy arra haladó Ázsiai turista csoport bevont pár fényképükbe is, még a botot is elkérték, hogy csinálhassanak képet, mintha ők horgásznának, majd közös képet is csináltak velem. Így juthat el a képem akár Japánba is, mint egyszerű alföldi gyereké, aki egy rizsszeművel pecázik éppen :-). Milyen érdekes is a sorsa az embernek, otthon ilyesmi soha nem történhetne meg velem.

Minden kedves ismerős és ismeretlen horgásztársamnak sok szerencsét kivánok, igyekezzen a közeljövőben legelább ekkora hallal megörvendeztetnie magát, és ne feledje a halat visszaengedni kifogása után, ugyanis egy ekkora hal már igencsak csodálatos teremtménye a vizivilágnak :-)