CAIRNS ....... a trópusi paradicsom !

Bevezetőül a megszokott videó :



Tudtam, hogy vannak csodás helyek a földön és hogy el is fogunk jutni oda. Így is történt. Alkalmunk nyílt pár napot (egyelőre) a trópusi Cairns városában tölteni. Fiatalkori jó barátom invitálására látogattunk el oda, ami Brisbane-től északra 2.000 km csupán, 2 óra repülő út volt. Fent a felhők felett 12.500 méter magasan más a világ. Mindíg próbálok ablak mellé ülni, nekem ez nagyon fontos. 11 évig reültem sárkányrepülővel, sokat lebegtem órákat kis magasságban a felhők közt. Ezért a felhők iránti szeretetem, ma napig képes vagyok a repülő ablakára tapadva akár órákat is elbámulni a természet e csodás teremtményeit.

A technika meg is adja a lehetőséget, hogy kényelmesen, melegben és biztonságban simogathassam a tekintetemmel az én felhő barátaimat. Utunk során másfél órán át csodás időben repültünk, de ahogy a város felé közeledtünk és ereszkedni kezdtünk, beereszkedtünk egy igazi trópusi esőfelhőbe. Ömlött az eső. A gépből kilépve mellbevágott az igazi 30 fokos és 100% pratartalmú levegő. Mint egy meleg bomba. Esett az igazi apró szemű, áztató és meleg eső, amely egyáltalán nem is volt zavaró. Elsőre furcsa volt, hogy igazából senki nem is foglalkozott azzal hogy vizes lesz. Megszokták az itt lakó emberek, nyáron ugyanis itt általában 6 hónapon keresztül állandóan esik. Oly mértékű a pára, hogy a kocsiban fújni kell a levegőt a szélvédőre belülről, egyébként nem látnánk ki. De mindez csak persze akkor, amikor esik. Első kisebb kanyarunk a városban nem is volt túl látványos.
Másnapra aztán ezer ágra sütött a nap. Volt saját kocsink, így hát kirándulni indultunk. Elvezettünk Port Duglas-be, ahol éppen az aktuális látványosság a Queen Victoria óceánjáró óriás volt. Ez egy teljesen új hajó, leválotta a Queen Elisabetet, aki nyugdíjba ment. Dubaiban fogja tölteni hátralévő éveit, mint vizi szálloda. Az új hajó nagyon nagy volt, bár túl közel nem jött a parthoz, gondolom a sekélyebb víz miatt. De innen messziről is lehetett érezni a méreteit. A kíváncsiskodó "nagy" yachtok és hajók csupán mákszemnek tűntek mellette. Mi csak a partról láttuk. Bejártuk a várost, nagyon szép volt. Cairns-től az út Port Duglas-be kb. 60 km, végig a Korall-tenger partján vezet, egyik oldalon az érintetlen őserdő, másik oldal a tenger pompásan kéken csillogó hatalmas felülete szinezi be a látványt. Ki is van végig táblázva, hogy aki vezet, az ne bámészkodjon, hanem az utat figyelje. Sajnos elég sok fejfa és virágcsokor jelezte, hogy ezt nem mindenki tartotta be, és elbámészkodott :-(
Pár helyen megálltunk, lesétáltunk a beach-re, összevetni a gold coastival. Első nagy különbség a parti homok volt. A cairns-i homok az eredeti, nagyobb szemű, durvább és sötétebb sárga. Érdekes volt :-) A másik szembetűnő dolog a part néptelensége volt, bár ennek is megvolt az igencsak nyomós oka! Fürdeni csak és kizárólag a kijelölt és hálóval bekerített helyeken lehet, illetve "célszerű". Jó ezt a szabályt komolyan venni, ha életben akarsz maradni itt. Tudni kell a városról, hogy teljes trópus, ami annyit jelent hogy sokkal melegebb van mint Gold Coast-on. Az eltérő hőmérsékletből kifolyólag a tenger és folyók állatvilága is teljesen más.

Rögtön a parton szembetűnik a teljesen más figyelmeztető tábla! Egészen más figyelmeztetések és tiltások vannak rajta. A három legfontosabb jelből a sorban az első a krokodil. Ezt a gyilkos medúza követi (jellyfish) majd a sort a cápa zárja, de nem utolsósorban :-) A nagy táblán szép piros rajzokkal illusztálva vannak ezek a felhívások.
A krokodil: - lehet sósvizi és lehet édesvizi is. Ugyan az édesvizi ritkán jön a folyókból az óceánba, de fordítva, alkalmasint a sósvizi fellátogat a folyókba, a rokonokat megnézni, hátha akad egy-két finom falat :-) Nagyon veszélyes hüllők!!!! Ebben az évszakban pedig a legveszélyesebbek, ugyanis a párzási ciklusuk van, és ilyenkor keresik a nőstényt. Amikor pedig azon már túl vannak, akkor pedig rettentően védik a territóriumukat. Ha bármilyen élőlény bekerül a látókörébe, na annak vége, ő ugyanis a "kaszás". Ilyenkor még a kutyusokat sem szabad levinni a tengerpartra sétálni és fürdeni, mert előfordulhat, hogy üres pórázzal térsz haza :-(
De igazából nem akarom túldramatizálni a dolgot, ugyanis itt is élnek emberek, teljes harmóniában a természettel, és igencsak boldogan és nyugodtan tengetik napjaikat :-) Csupán csak be kell tartani az előírt szabályokat és akkor nagyobb az esélyed egy közlekedési balesetre, mint hogy bármi egyéb dolog miatt bajod essen. Évenként azonban mindig történnek szörnyű balesetek, de mindig a felelőtlen túristák az áldozatok, akik fittyet hánynak a szabályokra. Pedig ezeket a szabályokat vérrel írták.
Nos! Tovább! A jellyfish: hal neve van, bár nem is hal, hanem medúza. Az óceán egyik leggyilkosabb teremtménye. Teste szinte teljesen átlátszó, csápjai, amit maga után húz, előfordul hogy 4-6 méter hosszúak is lehetnek. Erős idegmérge a szinte hajszál vékony csápokban van. Semmiképp sem szabad még érinteni sem, ha pedig beleúszol, hát .............. kampec :-( Idegsejtjeid megbénulnak, légzésed leáll, tested görcsbe rándul. Ellenméreg nincs, esélyed esetleg annyi, hogy ha erős fizikumú vagy a korházban lélegeztető gépre tesznek és vagy megmaradsz, vagy nem. A kis medúza egy teljesen ártalmatlan kocsonyás semmiségnek tűnik és mégis mekkora veszély! Nem akar ő megölni, mi emberek nem vagyunk túl szerencsések, hogy a mérge így hat ránk. Ő csak védekezik. Mindezért nem is haragudhatunk rá!

A cápa: mindenki tudja, hogy egy gyilkológép, mindent bezabál válogatás nélkül. Ahhoz, hogy életben maradj vele szemben az esélyed nem sok. Ha szerencséd van és éppen nem éhes, akkor talán. De ez estben a kíváncsisága visz a közeledbe. Gyors, erős, penge éles fogai 16 sorban sorakoznak hatalmas szájában, alul-felül egyaránt. Ezen az égövön szinte mindenhol ott vannak a vízben, de hiszen ez az otthonuk :-) Igazából nem is gyilkos mivolta felől kell őt szemlélnünk. Inkább a természet csodálatos teremtménye miatt. Év milliók óta lakja a vizeket, a világába a betolakodók mi emberek vagyunk, ő csak teszi a dolgát ha emberrel találkozik.

Ők hárman vezetik a listát, de több egyéb figyelemre méltó dolog is akad vizen- szárazföldön egyaránt. Ismerősünk háza közvetlen az őserdő lábánál van, esténként mikor hazaérkezik, vagy ha kimegy sötétben a házból, zseblámpa nélkül nem tanácsos lépkednie a kígyók miatt. De egy jó macska vagy kutyus tisztán tartja az udvart is. Reggelente zárt cipőbe nem szabad csak úgy bele dugnod a lábod a pókok miatt, ellenőrizni kell, hogy éjszakára nem költöztek-e bele ízeltlábúak, akiknek a csípése egészségre káros lehet. Ennyit a veszélyekről.

De butaság volna a várost csupán csak erről az oldaláról szemlélni. Trópusról lévén szó az emberek lelassulva élnek, nem idegesek és sosem kapkodnak. Jártunk bent a hegyek között is, kicsit feljebb a parttól, szép kis kerületek vannak ott, a házaknak nagy portáik vannak, minden méreg zöld. Ilyen mennyiségű zöld környezetet nem láttunk még, sokszor bizony megálltunk, hogy alaposabban megszemlélhessük ezt a fajta természeti formát. A kis katlanokban leírhatatlan a csend és a nyugalom. Ez sugárzik a házakból is és az emberekből is. Elsőre talán fel is merülhet az emberben a kérdés, hogy miképp lehet így élni, itt aránylag messze a nagy civilizált városoktól, még a kisvárostól is 10-20 km-re bent az ősredőben egy katlanban, ahol csupán pár tucat ház van, azok is jó messze egymástól. Szinte zavaró a csend! Mintha egy másik bolygón lennénk, vagy legalábbis évszázadokkal ezelőtt, mikor még nem is volt civilizáció. Akik itt élnek nem nagyon ismerik az idegeskedés szót, vagy a zajos forgatagot maguk körül. Pörgős életformájú emberek nem éreznék itt jól magukat. De akik nyugalomra vágynak, nos ők itt megtalálják azt. Azért azt hozzá kell tennem, hogy ezek a házak itt bent a természetben mindennel fel vannak szerelve. Ami egyébként otthoni szemmel luxusnak számít, az itt szériatrtozék. A medence, a jakuzzi, saját esővízből táplálkozó vízhálózat, napkollektorok a tetőkön a melegvíz érdekében, generátor az áramellátás végett, teljesen klimatizált belső laktér, 3 vagy 4 kocsibeállós garázs, minden leburkolva a kertben és a ház körül, a ház kapujáig szilárd útburkolat, rendezett porta a ház körül. Mivelhogy általában hegy- vagy domboldalon vannak a házak a porta több szintű, mindenhol kiépített lépcsőzet, korlátok, kis tavak és patakok, természetesen trópusi növényzettel. Több helyen láttuk, hogy a hegyről lerobogó patak átszeli a portákat, vidám csobogással színezi be az egyébként is pompás környezetet.
Már az is csodás pihenés a testnek és léleknek ha ezeken a helyeken kirándulhat pár órát.

Cairns más szempontból is igazi túrista paradicsom, partjait a korall tenger vize mossa. Egyedül itt van a világon az a hely, ahol az őserdő összeér a tengerrel, és még a korallzátony is kinyúlik egészen a partig. Hatalmas területen található meg itt a korall, ami a világörökség része.
Alaposabban most még nem vehettük szemügyre, hajóval kell majd kimenni és megnézni, de ez legyen egy külön történet itt, lesz rá lehetőségünk, ugyanis hamarosan ide fogunk költözni.

A barátom a városi piacon dolgozik, mint kofa. Hatalmas fedett csarnok, oly mértékben pompázik a sok szines déligyümölcsel, hogy végignézni rajta is élvezet a szemnek. Az illatok is teljesen mások, eltérnek a megszokottól. Már azt gondoltuk, hogy ismerjük a gyümölcsöket és zöldségeket, hiszen lassan két éve élünk itt, de most átértékelődött ez a dolog is. A sok-sok árustól mindig kapsz egy kedves mosolyt vagy invitáló szót. - Gyere és kostold meg az árumat, és ha ízlik vegyél belőle, vidd haza és díszitse otthonodban az asztalodat, kényeztesd finom ízükkel magad. Először kóstoltuk meg a még zöld kókuszdiót, melynek lecsapják az egyik végét, kis lyukat hagyva egy szívószálnak, melyen keresztül friss kókusztejet ihatsz és miután kiittad az tartalmát ketécsapják egy bárdal, és eléd tárul a még friss, kocsonyás állagú kókusz. Ezt kiskanállal ki lehet enni belőle, pompás íze van és rettentően nagy kalóriatartalma, hiszen tiszta protein. Ha egy lakatlan szigetre vetődnél és semmi más élelmed nem lenne csak ez a zselé, akkor is elélnél vele hosszú ideig, a szervezeted felhasználja a 99%-át.
Találkoztuk ottani magyarokkal is, egy esti bulit is összehoztunk, ahol igazi házi sültkolbász volt a menü, olyan jó csabai ízesítésű. Tudod, amikor a tepsiben megmártott kenyér piros színű a kolbászzsírtól. Teljesen egészséges étel :-)

Megnéztük még a város ivóvíz tározóját is, ami fent a hegyek közt van, jóval a város fölött. Tengerszemnek hívják ezeket a hatalmas tározókat, mely összegyűjti az esővizet. Több ezer négyzetkilóméter nagyságú és nagyon mély. Pompás út volt felkocsikázni odáig. A közel 20 km-es út benn vezetett az őserdőben, hatalmas vízesések és párhelyen veszélyes sziklaomlások közt. Útközben még a felhőzeten is átmentünk, de felérve egy felsőbb rétegű felhőbe kerültünk. A tározónál is kialakított park volt természetesen BBQ sütőkkel felszerelve, és nem maradhatott el a kávézó sem. Ha egy család hétvégi programként ide jön, nos akkor igazán pazar helyen pihenhetik ki a heti munka fáradalmait együtt, itt minden ami körülvesz a pihenésedet szolgálja. Felfrissül a test, a lélek. Ottlétünkkor senki nem volt fent. A kilátóról nézelődhettünk a teljes csendben, a lábunk előtt elterülő hatalmas tó teljesen elbűvölő volt. Csodás természeti alkotás ez a hely, ami mindamelett, hogy teljes kikapcsolódást biztosít a környékben lakóknak, ellátja ivóvízzel a teljes várost.

Egyik hajnalban kimentünk pecázni is a jetty-re (mólóra), reménykedve hogy valami nagy böszme állatot kifogunk a vízből. Pár kisebb halat fogtunk is, és mikor már pakoltunk, hogy jövünk haza, az utolsó bot kihúzásakor fogtunk egy cápát. Kölyök volt ugyan még, 25-30 cm talán, de életemben először foghattam cápát a kezemben, megtapintva érdes bőrét és bátran belepillantva szájába, megvizslatva gyilkos fogsorát. Bár neki még csak "tejfogai" voltak, simán meg tudott voltna sebesíteni vele. Mérges kis jószág volt, keményen csapkodott, jutalma az volt hogy visszadobtam, hadd éljen még. Csak nehogy egy-két év mulva találkozzak vele egy búvárkodás közben :-)

5 napos kirándulásunk végeztével újra repülőre ültünk és visszajöttünk a jelenlegi "nagyvárosunkba", visszasüppedve a nagy forgalomba, embertömegbe. Este megpihenvén a megszokott ágyban, félálomban már arra gondolok, hogy mennyi érdekes dolog történhet egy emberrel ha kiszakítja magát monoton "otthoni" életéből. Milyen sok újdonságot tudhat meg, olyan dolgokról, amiket még csak a médiákban sem hallani. Az illatok, tájak, hangulatok, ízek, érzések, emberek, állatok, madarak, életformák, életutak és sorolhatnám még az új dolgok sorát. Összegezve az élményeket bátran kijelenthetem, hogy ezért érdemes élni és nyakadba venni a világot, hiszen otthonról ezeket soha nem tudhatod meg. Hálás is vagyok a sorsomnak, hogy lehetőségem nyílt mindezek megismerésére.

Persze ezek a dolgok csak az én saját élményeim és véleményeim. De ha már sikerült felkeltenem az érdeklődésedet és legalább képzeletben bejártad velem Cairns-t és környékét, akkor már nem írtam le a dolgokat hiába. Bizonyára mindenkinek megvan az életútja során a maga kis "Cairns"-e, ahová eljuthat és felejthetetlen élményekben lehet része. Kívánom is, hogy juss el oda. Sok sikert hozzá :-)

.…HORGÁSZAT :-)

Először is a már lassan szokásommá vált ízelítő, kis videó formájában !

Otthon nem jártam, nem szerettem! Miért is? Mert vagyonokat voltak képesek kérni az engedélyért és e mellett még halat se lehetett fogni. A szabad vizeket lerabolták, vagy halgazdaságok módszeresen bekebelezték. Így hát számomra a horgászat igazából elvesztette otthon a legfontosabb jelentőségét, a gondtalan pihenés és nyugodt kikapcsolódás érzését. A negatív dolgok rossz szájízt adtak az egésznek :-(

Úgy látszik, ahhoz hogy újra rátaláljak a fílingre, ide kellett jöjjek Ausztráliába. Megérkezésünk után sok hónapon át igazából nem volt időm se lehetőségem ezzel a dologgal foglalkozni, de lassan letisztult minden és kezdett a dolog érdekelni. Sokfelé autózva szinte minden folyónál láttam hogy horgásznak. Elkezdtem kérdezősködni, de a közvetlen körünkben senki nem járt horgászni. Később sikerül horgász barátot találni, aki aztán felhomályosított ezen a téren. Az állam majd leesett akkor, amikor megtudtam, hogy itt nem kell engedély sehová sem. Ha kedved tartja, akkor horgászhatsz kedvedre, bárhol és bármikor. Kivéve persze a táblával tiltott helyeket és magánterületeket. Hidakon is általában tilos pecázni, azért mert minden folyón igencsak nagy a hajóforgalom és veszélyes lehet, ha beleakadsz egy éppen alattad elúszó hajóba. (Kifogni úgy sem tudod :-)

Van egy általános horgászati szabály, ami mindenkire vonatkozik, ami abból áll, hogy halfajtáktól függően korlátozzák a kifogott halak méretét és darabszámát. Ez pl. a bream-ra úgy értelmezendő, hogy 25 cm-nél nem lehet kisebb és egyszerre egy vederben nem lehet 20 darabnál több. Ezek az adatok természetesen minden halnál másabb. Ellenőrzés… hmm :-) Én még nem találkoztam halőrökkel, barátom elmondása szerint volt már akit ellenőriztek, húsz év alatt egyszer. Hát ezt a zaklatást azért ki lehet bírni! A tv-ben látható ugyan műsor a halőrök munkájáról, akik éppen kifigyelnek renitens horgászokat, akik annak ellenére, hogy vannak halfajok, amiknek a kifogása kimondottan tiltott, mégis büszkén hazaviszik őket. A „kommandó” aztán a ház előtti leparkolás pillanatában éppen odaér, és számon kéri a zsákmányt. Igen borsos büntetés vár ezekre az emberekre, akik megszegik a törvényt. Nem is értem miért teszik.

Halbőség :-) A bemutató kis filmen láthattad, hogy ha csak csupán annyit teszel, hogy kimész a beach-re, felakasztasz a horgodra egy kicsi csali halat, nos akkor is milyen szerencsével járhatsz. Ez a dolog itt teljesen természetes, mint az is, mint láthattad, hogy a halat miután kihúzták a partra, óvatosan visszaengedik a lakhelyére. Nem a megölése és elfogyasztása az elsődleges cél, hanem a szórakozás. Csodálatos dolog ezt így gondolni és meg is valósítani! Persze azért nincs mindig így.

Az óceánban rengeteg hal van, ez köztudott, de hatalmas területét tekintve igencsak jól eloszlanak. Ott célirányosan kell halászni, különféle eszközöket használva, hatalmas zsákmánnyal térhetsz haza, ha kihajózol. Vannak direkt erre specializálódott szolgáltatások. Befizethetsz horgásztúrára, ők kivisznek a hajójukkal, mindent megkapsz, még a horgodra a csalit is felakasztják. Teljes ellátást kapsz a hajón, persze ha nem hányod végig az utat a tengeribetegség miatt. Átlag szárazföldi ember mindig így jár az első 1-2 alkalommal, nem is élvez az egészből semmit. Utána meg szokja és lesz ideje a botjával is foglalkozni. Eddig, akivel beszéltem, szinte mindenki kivétel nélkül megjárta az elején. A hajóval oda visznek, ahol halat is fogsz majd és a teljes ellátáshoz hozzátartozik az is hogy a kifogott halat ha kéred rögtön meg is pucolják és jégbe teszik. Te kiszálláskor egy erre a célra legyártott habszivacs dobozban, jégben és pucoltan kapod a zsákmányodat. Konyhakészen! Tudod, hogy jól érezd magad. Hajóra felszálláskor kapsz billogokat, többet is, de csak egy színű mind, ez olyan kis színes műanyag vacak, ami a bocik fülében is fityeg, csak ez kisebb. Ezt akasztják a droidok a kifogott halad kopoltyúja alá, és bedobják a haladat a többi kifogott hal közé a hajón a raktározó medencébe. Kikötéskor mindenki kiválogathatja a saját halát, semmi incidens nem lehet hogy ez nem a tiéd, hanem az enyém, hiszen itt a jel a haladon a te színeddel. Jól ki van találva. De ennyit az óceáni halászatról! Én a folyókról írnék inkább, mert oda pár perc alatt ki lehet menni és teljesen költségmentes, amíg egy fishing boat (halászhajó) túra ára 80-120 $ (1$-155Ft)

Rengeteg a hal a városban lévő folyókban, és lehetőséged is annyi van itt, ugyanis folyó szinte annyi van mint utca. Szerintem legalább 100-150 km lenne a hossza, ha összeadnánk. Nagyrészt mesterségesen kiásott, de nagyon szépen kialakított mindenhol. Kedvenc helyem egy hídon van, ott a folyó keresztmetszete a híd miatt leszűkül, így a benne lévő halak kénytelenek a keskenyebb folyóban úszkálni. Így sűrűbben vannak, mint ott, ahol 4x ilyen széles a folyó. Nem magas híd, a víz csupán 4-5 méterre lehet alattam. Van itt is hajó forgalom, de nem vészes, és jól belátható mindkét irányban, van idő felhúzni a damilt, bár én igazából a szélén próbálkozok a halfogással.

Sok halat fogok, minden egyes alkalommal, bőséges zsákmánnyal térek haza, van is minden héten többször az étlapon. Hatalmas élmény itt ez a szórakozás, ugyanis sose unalmas! Ahol ennyi hal van a vizekben, ott mindig van kapás és jó arányban ki is fogom a halat. A csali roppant egyszerűen meg van itt oldva, mint minden más is, hogy jól érezd magad. Útközben mikor megyek pecázni, megállok egy benzinkúton, mindegy melyiknél, és ott van kimondottan horgászoknak fagyaszó, abból előre elkészített csalit veszek, 4$ talán egy zacskóval, ami elég is egy alkalomra. Ez tengeri hal, kifilézve, megpucolva. Nekem csak fel kell kockáznom, 2x2 cm –es darabokra, és ezt fel a horogra. Ennyire bonyolult a dolog. Bedobás után szinte azonnal rángatják is a damilt. Nem kell dugó, egyszerű csúszó szerelék kell és kész. Súly átfúrva, damil átdugva, majd rá a horog. Persze közben a forgó. Súly lefekszik a mederben, a csalit meg viszi a víz. A Folyó mindig folyik valamerre. Vagy apad, vagy emelkedik. Attól függ, hogy az óceán miképp mozog éppen, de sose áll, illetve ha tetőzik, akkor megáll, 2-3 percre. Na akkor a kapás is megáll, pihennek a halak, de amint megindul, azonnal kapás is van. Az mindegy hogy a víz merre folyik és az is teljesen jelentéktelen hogy melyik napszakban pecázik az ember. Legtöbb esetben „bream” –ot fogok, ami hasonló az otthon keszeg-kárász halhoz. Ebből van a legtöbb a vizekben és nagyon finom megsütve, paprikás lisztben megforgatva. Általában megfelelő méretűek akadnak a horogra, de a kicsiket természetesen visszadobom mindig, kivétel nélkül. Nőjetek még!!

Sok másféle hal is van, azokra más csali kell és más szerelék. A napilapokban időszakonként megjelenik egy melléklet, egy héten keresztül minden nap, ami a horgászoknak szól. Ebben tájékoztatnak mindenkit, aki nem tudna pontos információt az itten szabályokról és lehetőségekről. Régebben még nem igazán tudtam elolvasni és értelmezni, az English tudásom hiánya miatt, de már csiszolódok :-)

Pontosan megtudhatod, hogy milyen halakat foghatsz itt, mennyit és hogyan. Leírják a megfelelő szereléket és csalit is. Megtudhatod a helyet, hogy hová érdemes kimenned, ahol a neked megfelelő halat megfoghatod. Leírják még a hold állását is és az apály-dagály időpontját, ha Te úgy gondolod, hogy ezek a tényezők befolyásolják a fogásod sikerét. Kis statszikai adatokkal táblázatba szedve megnézheted hogy a horgászok szerint melyik halból, hol fogtak a legtöbben, hová érdemes menned. Találhatsz még a kifogott halaidhoz recepteket is, és persze nem utolsó sorban felhívják a figyelmedet, hogy hol, mire kell vigyáznod és figyelned! Teljes körű információt kapsz és ez szenzációs dolog egy újonnan ideköltözött lakos számára. Ugye….mikre nem gondolnak ezek az Ausztrálok :-)

Természetesen minden cikk végén jó pihenést és szórakozást kívánnak, mint ahogy a hídon áthaladó autók is, amelyekben horgásztársak vezetnek éppen, kivétel nélkül mindegyik dudál egy picit, jelezve ezzel hogy sok szerencsét. Régebben nem tudtam, hogy miért dudálnak, később aztán ezt is sikerült megérdeklődnöm. Milyen furcsa is, egy idegen, akit sose láttam jó szerencsét kíván egy pici tülköléssel. Ettől még a kedve is jobb lesz az embernek, ha ilyen indulatok sugározódnak felé :-) Mostmár én is mindig dudálok, ha a hidakon átmenve sorstársakat látok! Természetesen minden hídon áthaladó embertől kapok egy kedves mosolyt, néha kedves szavakat, kortól és nemtől függetlenül. Nemrég egy arra haladó Ázsiai turista csoport bevont pár fényképükbe is, még a botot is elkérték, hogy csinálhassanak képet, mintha ők horgásznának, majd közös képet is csináltak velem. Így juthat el a képem akár Japánba is, mint egyszerű alföldi gyereké, aki egy rizsszeművel pecázik éppen :-). Milyen érdekes is a sorsa az embernek, otthon ilyesmi soha nem történhetne meg velem.

Minden kedves ismerős és ismeretlen horgásztársamnak sok szerencsét kivánok, igyekezzen a közeljövőben legelább ekkora hallal megörvendeztetnie magát, és ne feledje a halat visszaengedni kifogása után, ugyanis egy ekkora hal már igencsak csodálatos teremtménye a vizivilágnak :-)

A boogie board használata .......

Ahhoz hogy pontosan megértsd, hogy miről írok az elkövetkezendő sorokban, először kérlek nézd meg ezt a kis videót, így lesz pontos fogalmad, legalább is sejtésed :-)

Magyarországon body board (testdeszka) néven ismeretes ez a sporteszköz. Itt Ausztráliában találóan boogie board a neve. A különbség nem nagy, pár betű csupán. Az Au verzió talán azért találóbb és vidámabb, mert valóban ha ügyes vagy boogie táncot jársz a hullámok között. Ha elgondolkodom azon, hogy otthon mire is lehetett használni, nem tudom a választ, otthon nincsenek ekkora hullámok sehol. Esetleg ha csónakkal húzzák…..hm! A videón ugyan nem csak a boogie board látható, szörf deszka is van. Sok különbség van a kettő között, méretre, súlyra, alakra és célra. A szörfdeszkáról röviden annyit, hogy annak a biztonságos használatához legjobb, ha ide születik az ember. Jelentős előnyben van az, aki már pár évesen ráállhatott, persze szülői segítséggel. Ezt a helyzeti előnyt mi európai emberek nem könnyen hozzuk be, szerintem sehogy! Ettől függetlenül persze lehetnek csodák.

A szörfözés egy igencsak komoly egyensúlyozási feladat, itt rengetegen töltik szabadidejüket ezzel a csodás sporttal. A deszkán állni kell, ha már lovagolsz a hullámon. Beúszni hason kell vele habok közé. Sérülések elkerülése végett célszerű szörfös ruhát viselni. Nem a túlsúlyos emberek sportja :-) A deszka kemény, üvegszálas műanyag, belül zárt és üreges. Több típusú van, kezdő – haladó – profi . Sokkal jobban nem ismerem, még nem is próbáltam, pedig első nekiveselkedésemben azt akartam venni gyorsan, mert én szentül meg voltam győződve arról, hogy én ha még most nem is tudok, akkor is nagyon hamar megtanulok és szelem a hullámokat. (Micsoda önbizalom!!) Jóindulatú ismerősöm aztán felhívta a figyelmemet, hogy csak lassan a testtel, először csak boogie boardot vegyek, olcsóbb is és ez a kezdők deszkája. Valóban, szörf deszka nem nagyon van 100 $ alatt, míg az én deszkámat garázs bazáron ugyan, de csak 5 $-ért vettem. Nagyon könnyű, kicsit puha is talán. Habszivacs lehet belül és puha, rugalmas műanyag borítás kívül. Az első egyharmadánál közepén át van fúrva és kis műanyag pánttal kb. 1 méteres rugalmas műanyag kötéllel, végén tépőzárral a jobb csuklódhoz kötheted, hogy boruláskor ne hagyd el, illetve ne sodorja a víz túl messzire tölled. Alsó része kissé félköríves, hogy magadhoz tudd szorítani és megtámaszkodjon a hasad alatt a kétoldali csípőcsontodnál.

Használata egyszerű, ráhasalva beúszol a hullámokhoz, majd mikor a számodra megfelelő érkezik, hátat fordítasz és gázt adsz, hogy felvedd a hullám sebességét, így könnyedén felkap és sodor, kifelé amíg el nem oszlik a parton. A „gázt adsz” úgy értendő, hogy kézzel–lábbal a deszkán hasalva úszni próbálsz, kisebb–nagyobb sikerrel persze. Segédeszköz lehet egy direkt erre a célra kialakított lábuszony, ami fele akkora, mint az otthoni uszonyok, és 45 fokos szögben a vége el van vágva, mert így könnyen tudsz gyalogolni is vele :-) Ha szerencsés vagy és jó a szél és a hullám, akkor akár több tíz métert is tudsz utazni a hullám hátán, ami akkora élvezet, hogy leírhatatlan. De azért leírom!

Pár másodpercre ugyan, de olyan érzésed lehet ekkor, hogy legyőzted, vagy legalább is megszelídítetted hatalmas erejét az óceánnak. Amíg befelé úszol játékszere vagy, kedvére dobálhat, le is boríthat, vissza is sodorhat a part felé, elvéve súlyos nehézségek árán megszerzett métereket. Az áramlat úgy játszik veled, ahogy éppen kedve tartja, előfordult már hogy szinte 45 fokos szögben előrehajolva sem tudtam a lábamon megállni, nemhogy befelé haladni. Ha mindez oldalról jön, akkor megállni sem tudsz. Ha be akarsz jutni a hullámok zónájába sokszor 30-40 métert is kell menned vagy úsznod. Szerencsés vagy, ha olyan partszakaszon vagy, ahol sokáig sekély a víz és be tudsz a homokba gyalogolni. Ha célba értél (már jól el is fáradsz), akkor vársz! Nincs mindig megfelelő alkalom, van hogy előtted tetőzik, van hogy mögötted, így egyikre sem tudsz „felülni”. Na de amikor jön a Tiéd, hát már messziről megismered, kiszámítható, hogy épp az orrod előtt fog feltornyosodni. Ekkor indul a banzáj! Először szépen kiemel a tengerszinttől, fel sokkal magasabbra, mint eddig lebegtél. Rögtön belátod a környék pompás panorámáját, de most igazából nincs időd bámészkodni. Emelkedéseddel együtt nő a sebességed is és a tetőpont után már süllyedni is kezdesz. A boardozás az „harmónia”! Egyensúly, ügyesség, testhelyzet, koordináció, bátorság, merészség, szerencse, teljesítőképesség összefűzése. Sok gyakorlat kell, hogy meglegyen a sikerélményed. De ha minden klappol, nos, akkor győztél, megszelídítetted a hatalmas erőt, ott tombol a talpad alatt, tehetetlenül. Nem tud ártani neked, pedig csupán egy kis leheletnyi deszka van köztetek. Kihasználod az erejét, ameddig csak tudod, de vigyázz, el ne ess, mert ha igen, akkor véged. Megkapod a magadét. Az erő, ami fölött uralkodtál, az rajtad fog összpontosulni. Itt is, mint pl. a motorozásnál, tudni kell esni, mert igen komoly sérüléseid lehetnek, ha ügyetlen vagy. A boogie board az puha, de a surf deszka kemény és általában hegyes is. Csúnya kék foltokat tud hagyni, de betörheti az orrodat is könnyen. Az eszközön kívül a nagyobb veszélyt a sekély víz jelenti, mert ugye kifelé haladsz és csökken a mélység. Gondolj bele, hogy mekkora ütés érhet, ha lerepülsz a deszkádról, teljes sebességgel a vízbe és ott már csak fél méteres víz van, és Te a válladra vagy éppen a fejedre esel. Csak azt hallod, hogy „reccs” :-( Tehát VESZÉLYES dolog ez, ha óvatlan vagy. Ezért is van a szigorú beach rendszabályozás! Az életmentők nem ok nélkül teszik ki a zászlókat, amik között kell fürdeni. Ők csak ott tudnak rád 100% -osan figyelni, és garantálni, hogy ha bajba kerülsz, akkor kimentenek. Nem nagy távokat ölelnek fel a zászlók, kb. 30 méter lehet, de végig több kilométeren keresztül igen sok helyen van kijelölve így fürdőhely. Azt azért nem mondom, hogy ha merész ember lévén kívül fürdesz, vagy deszkázol és bajba kerülsz, nem mentenek ki, de a szabály szerint, ha nem látnak meg, ők nem felelősek érte.

Összefoglalva a boogie board egy igen kellemes szórakozási forma az óceánon. Nagyon jól megmozgat minden egyes porcikádat, kellemes a hűs habokban fürdeni, felpörgeti az adrenalinodat, magabiztossá tesz a sikerélményed, óvatossá a kudarcod, zúzódásaid és kék foltjaid. Aki egyszer kipróbálja, biztos, hogy megszereti. Amennyiben van lehetőséged Te is tedd meg :-)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

De nem csak jó dolgok történnek!!! A következő eset a minap történt, sajnálatos módon épp a szemem láttára. Néma tragikum :-( Közvetlen résztvevője nem voltam, de egy közvetlen óceánparti házban festettünk, épp reggeliztünk a többiekkel. Ilyen esetekben, ha a beach-en dolgozunk és van lehetőség, akkor a reggelit mindig a teraszon fogyasztjuk el, hogy közben némán pásztázhassuk a vizet. Most is ez történt. Pár perc után feltűnt, hogy egy Lifeguard helikopter érkezik, de nem halad tovább, hanem a víz fölött megáll, 10 m magasan talán és ott forgolódik. Kicsit pásztáz előre–hátra és oldalazik. Ekképpen kapcsolódtunk az eseményekbe. Ezzel egy időben jetsky-s lifeguardosok is érkeztek, igen rövid idő alatt közel 10 db lett. Ők szintén a vizet pásztázták, küzdöttek az igencsak nagy hullámokkal. Egyértelművé vált, hogy keresnek valakit. A parton rendőrök, mentő és összeverődött emberek voltak. A helikopter másfél órán át állt a levegőben és a vízben is ennyi ideig keresték az eltűnt embert. Sajnos nem találták meg. Nekünk folytatnunk kellett a munkát, de persze bent a házban is hallani lehetett a helikopter hangját. Én többször is kinéztem, de siker jelét nem láttam. Az napilapban aztán másnap meg is jelent a cikk, miszerint egy Sydney-ből érkező nyaraló család vette észre, hogy beljebb úszik egy ember, 3-400 méterre a biztonságot jelentő zászlóktól. Elmerülni vélték, de pár perc után újra feltűnt. Ekkor már jelzett a kezével, hogy bajban lehet, integetett. Ezután végleg elmerült. A szemtanú, mivel hogy nagyok voltak a hullámok, nem mert beúszni, elrohant a legközelebbi toronyhoz, ahol életmentők voltak. Akkor kezdődött a keresés, de sajnos a helikopter csak fél óra késéssel érkezett, az újság szerint ekkorra tudtak pilótát találni. A jetsky-k keresték már azonnal, de arról nagyon nehéz a tajtékzó, habos vízben egy embert észrevenni, pláne ha eszméletlen. A szemtanú szerint 20-as éveiben járhatott az áldozat. Ő már nyughelyéül az óceánt választotta, nem sok időt töltött a földön, feje fölött örökre összezárultak a hullámok. Felkavaró és szomorú történet, legfőképp a hozzátartozói számára. A többi embernek intő jel, hogy nem ok nélkül vannak a zászlók. Lehet valaki cowboy és bízhat az erejében, de elég csupán két gyorsan egymás utáni váratlan hullám az arcba, sós víz az orrba és garatba, máris kész a pánik és a rémület. Onnan már segítség nélkül egyenes út vezet lefelé, ha nincs talaj a láb alatt, és segítséget nyújtó kéz a közelben. Megrendítő bizonyíték újra, hogy az óceánt tisztelni kell, mert amennyire gyönyörű és csodálatos épp annyira kegyetlen és gyilkos is. Ezt soha nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert ezen kívül még sok egyéb vérrel írt szabály van, amit be kell tartani, ha a biztonságot adó szárazföldről belépünk az óceánba, ahol azonnal áldozatokká válhatunk, és ez a fent leírt eset szerint meg is történik. Ez nem túl vidám történet, de az élet ilyen kegyetlen is tud lenni. Tanulságként írtam le mindezt. Az élet megy tovább ……………….