Télen nyár - vagy nyáron tél és a mindennapok ....hogy is ????

Ausztrália földrajzi értelemben a Föld legkisebb kontinense^[1], amely Ausztrália és Óceánia részét képezi. Politikai értelemben az Ausztrál Nemzetközösség (angolul: Commonwealth of Australia) rövidített neve.

Az Ausztrál Nemzetközösség területét tekintve a hatodik legnagyobb ország a Földön; az egyetlen, amely egy egész kontinensre kiterjed, és a legnagyobb Ausztrália és Óceánia földrészén belül. Új-Zéland tőle délkeletre, Indonézia, Pápua Új-Guinea és Kelet-Timor északra helyezkedik el. Az Egyenlítőtől délre (a déli féltekén), a 10. és a 40. szélességi kör között taláható.

A "másik" oldalon lakunk. Sokszor használuk ezt a kifejezést és bármennyire is furcsa, így van.

Elterjedt még a "fejjellefelé" világ is, Európából szemlélve ez is helytálló lehet.

Írhatnék még szlogeneket, de ennyi elég is. Bármiképp akarom jellemezni e földrészt, a tények azok tények. Amivel igazából most foglalkozni szeretnék az az évszakok, amelyek, persze miért is ne, épp ellenkezőleg vannak mint otthon.

A meleg! Imádjuk :-) és itt van belölle bőven, sőt szinte csak az van. Meg lehet szokni, bár idő kell hozzá és ez teljesen személyfüggő. Rég kint élő barátaink mesélik, hogy a teljes átálláshoz évek kellettek. Gondolj bele, hogy a Te szervezeted az otthoni évszakváltozási ciklusokra van beállva, megszokta hogy évek, évtizedek alatt rendszeresen, periódikusan jött a tél és nyár. Nos ha ide eljössz, ez az egész felborul, nem csak a hideg nem jön időben és nincs átmeneti időszak, hanem még az is tetőzi ezt a dolgot, hogy ha itt meleg van, és van, akkor nagyon meleg. Köztudott, hogy a trópusi égövben élő embereknek hígabb a vérük a meleg miatt, így hát a mi szervezetünkben is elindul ez a "felhígulás". Ennek persze kemény hatása is van ám a szervezetre, fáradékonyság, kedvtelenség, erőtlenség, álmosság, izületi fájdalom, fejfájás, de összegezve talán egy állandóan tartó fáradékonyság a legjobb jellemzője. Nemtől és fizikumtól függően persze változó a kihordási ideje. Ez idő alatt, hogy könnyítsd az átmenetet, meg kell próbálnod minden erőddel segítened a szervezetedet, oda kell figyelni a táplálkozásra, vitaminok is sokat segítenek, a megfelelő alvás és pihenés is fontos és sok mozgás, futás, úszás és nagy séták meghozzák a sikert. Nem könnyű! Pláne nehéz akkor, ha otthon épp ellenkező évszak van és a szervezeted épp a telet várná, helyette bánya meleget kap. Mekkora fíling azt mondani otthon, hogy télen elmegyek nyaralni a nyárba, ha van lehetősége valakinek a jeges téli hónapokban trópusi vidékre utaznia pár hétre. Gondolj csak bele, hogy mit kap a szervezet, mennyire szenved, hiszen átállt a téli hidegre, szürke, ködös, nyírkos és jeges időre. De a nyaralás pár hete talán kevés ahhoz, hogy érezhető legyen a hatás, hazautazva visszakerlüsz a rendes kerékvágásba és fázol tovább :-(

De nem itt! Írtam ugyan bejegyzést télen is, amikor úgymond hideg volt itt, de persze megmosolyogtató, hiszen itt nincs is tél. Ott ahol egész évben lehet rövidnardágban élni és az év bármely napján fürdeni az óceánban, ott nincs hideg. Érezhetően átalakul a szervezetünk is már. Elmaradtak azok a ronda betegségek is, amik az átmeneti időszakban otthon letaroltak, a taknyos megfázások, köhögések, lázak és erőss gyógyszerek. Nem is hiányoznak. Itt nincs ilyen szempontból próbára téve a szervezet. Ha sikerül megszokni a meleget, és miért is ne lehetne, akkor beáll egy állandó kellemes időjárásra és kész is. Aztán idővel már megszokjuk és fel sem tűnik, hogy nem szerepel a ruhatárban hosszú ujjú felső ruházat. Persze a mindennapokra gondolok. Alkalmi az azért lehet és van is. A nyitott ablanál való alvás sem luxus már, csodálatos éjjel a simogató szellő, amely végigsimogatja a csupasz bőrt. Mennyire szerettem otthon, ha már ki lehetett nyitni tavasszal és mennyire rossz volt mikor ősszel csukni kellett már. Hogy nem fázol többet, az nem tűnik fel....már! Mennyire élveztem az elején, minden nap ajándék volt és ha megnéztem az otthoni időjárást és ott hideg volt, akkor szerencsésnek érezhettem magam, hogy nem kell fáznom. Megszoktam! Mint ahogy a trópusi meleggel együtt járó nyugalmat is, a "semmi nem sűrgős" hozzáállást. Ez pedig nagyon zavart régebben. Nem ehhez szokott életritmusomban mélységesen felháborított az ausztrál módi, hogy nem kapkodunk itt semmilyen téren sem. Minek is, majd meglesz, majd megkapod, majd elkészül, majd ...majd...majd, és egyszer csak megvan. Ezen a tempón itt az ég világon senki sem csodálkozik. Mint ahogy az óceán látványán sem, hiszen ide születtek. Ha már itt tartok érdemes megemlítenem "új magyar" barátom aranyos megállapítását az itteni emberekről. Egy beach-en töltött kellemes nézelődés és beszélgetésünk során hallkan megállapította, hogy : - Te! Ezeknek az embereknek fogalmuk sincs arról mennyire szerencsések, hogy ide születtek! Milyen igaza is van :-) Visszatérve az óceánhoz, ma éppen reggeli időben egy teraszon (munkaidőben) a szendvicsemet majszoltam és persze arccal az óceán felé. Csak néztem a csodát, mert nekem az! Munkatársam, akivel el szoktam beszélgetni a világ nagy dolgairól, született ausztrál, még sose volt Európában, egyszerűen majd leesett a székről, amikor elmondtam neki, hogy én a Csendes Óceánt még csak 13 hónappal ezelőtt láttam meg életemben először. Ezért is van az, hogy bármely esetben ha alkalmam van végigsimogatni a tekintetemmel és megnyugvást keresni a hullámi közt, nos akkor én azonnal elbűvölődök. "Elmaradásom van" ezen a téren, méghozzá jelentős. Mint ahogy a "seafood" ételekből is, melyekkel nem tudok betelni, de nem is akarok. Otthon nem tartozik a mindennapos étkezések közé a "tengeri herkentyű" ételek. Itt azért kicsit másabb a helyzet, persze élvezem is nagyon. Igazat megvallva még nem tudtam végigenni az összes seafood ételt, mert rengeteg féle van, és vannak köztük elég drágák is. Na meg bevallom, hogy van olyan is, amit nem tudom hogyan kell enni, mely részét :-) Aztán olyan is van amelyiket kimondottan sajnálom megenni, pedig már nem él ! Érdekesek vagyunk mi emberek, felsőbbrendű lényeknek hisszük magunkat és azt képzeljük, hogy bárkit megölhetünk annak érdekében, hogy a húsából jót lakmározzunk. Kimondottan felháborít annak a nagy ráknak az esete, akit csak azért ölnek meg és föznek pirosra, hogy a karjait (kezeit) szétszedjék és megegyék. Valahogy elítélendő részemről. De ez csak az én személyes véleményem. Jómultkorában fogtam is pecázás közben egy jókora rákot, haza is hoztam a halakkal együtt, hogy majd most megkóstoljuk. Hát nem úgy lett. Először is segítségül kellett hívni a szakirodalmat, hogy miképp kell kioltani az életét?! - Lökd forró vízbe fél percre - áááááááá!!!!, hogy közben nézzen a fazékból, neem! Ezt megtenni nem tudtam, ugyanis miután felnyitottam én óriás ember a vedret, a kis rákocska összerezzenve ágaskodni kezdett, két ollós kezével aktívan megcsípni vagy valamibe kapaszkodni próbálva. A könyv szerint ha arra számítasz, mint a halak esetében, hogy víz nélkül a vederben fél óra alatt kilehelik a lelküket, hát ő esetében tévedsz, ugyanis képes 3-4 napig is életben maradni. Nos a kis rák elengedésre került, és nem is szeretnék többet kifogni belölle, pedig nagy fellángolásomban még rákfogó hálót is vettem, újat. Eladom!

Az életritmus ..... nem hasonlítható az otthonira. Mondhatnám azért mert meleg van, de nem ez az oka. 15 hónap után már teljesen máshogy látjuk ezt az országot. Ismét barátomat idézem ha azt mondom, hogy "lakható" ország ez, ő ugyanis így jellemzi egy rövid, de tömör szóval. Nemrég kiérkezett magyar házaspár azt mondta az ausztrálokról, hogy műveletlenek, buták, túl egyszerűek, együgyűek és tudatlanok. Semmit nem tudnak a világról ! Ezért aztán nem is szeretnének ők itt maradni, mert ez nekik "kevés". Ez a társadalom nem elégíti ki a vágyaikat. Még akkor sem, ha otthon adó gyanánt a fizetésed közel 50% -a állam bácsié lesz, itt csupán 15%. Én tiszteletben tartom mindenki egyéni véleményét, nem is bírálom fölül.

Vissza az ausztrálokhoz, nos ugyan miért is ne lennének olyanok , amilyenek. Ha ők így érzik jól magukat, hogy nem igénylik a nagy nyitottságot és tájékozottságot mondjuk Európa iránt, hát miért is furcsa ez? Ez itt az ő hazájuk, jól és nyugodtan, boldogan élnek itt, nem vágynak el innen. Az egyszerű életüket élik és kész, nem érdekli őket más kontinens, esetleg számba veszik a létezését akkor ha holiday-ra mennek, mert nagy szó ám Európában nyaralni! Sokan nem tudják azt, hol van Magyarország. Ha a lányomtól megkérdezik munka közben (pizzafutár), hogy honnan jött, mert az akcentusból azonnal kiszűrik, hogy nem itteni, és Ő elmondja, hogy Hungary (kiejtve hangeri) akkor rögtön poénkodni kezdenek, mert a mi országunk neve roppantul hasonlít az "éhes" hungry szóhoz. Összevetik a két szót és jókat röhögnek, persze soha nem sértő mértékben.

Az ausztrál emberek egyébként is csudabogarak, soha, semmilyen formában meg nem bántanak senkit, nagyon kedvesek és segítőkészek minden téren. Ellenséges viselkedésre tőlük soha nem kell számítani, de segítségre mindíg azonnal készek. És mindenhez persze azonnal széles szájú mosoly is jár. Ettől aztán rögtön jobb a kedved és magabiztosabb leszel, ha bajban vagy, érzed hogy nem vagy egyedül. Épp annyira érdekes az is, hogy a "másság" sem jelent itt senkinek soha gondot. Legyen az kinézet, frizura, tetoválás, ruházat, mezítlábaskodás, félmeztelenkedés, vagy bikinizés, akár egy bankban is, nem tűnik fel senkinek. Soha senki meg nem bámul, vagy rád nem szólna azért, mert te éppen piross hajjal, félmeztelen és mezítláb mész be egy bankba, füledben mp3 player-el, fejeden egészen sötét napszemüveggel, aminek a lencséja eltakarja a fél arcodat is, a fél testeden pedig szines tetoválás van, egészen merész alakzatokkal, pircing pedig teljesen hihetetlen testrészedből is lóghat. Ha Te így érzed jól magad, hát miért is ne, te dolgod. Még kedvesen mosolyognak rád és épp úgy szóba elegyednek veled, mintha szmokingban és vasalt ingben, nyakkendővel állnál a sorban.

Az is legalább olyan furcsa volt az első időszakban, hogy ha étterembe mész, jattot nem kell adnod soha, el sem várják, de hogy még tetőzzem a dolgot, majdnem minden étterembe viheted magaddal az italodat, amit fogyasztani akarsz. Legyen ez tömény, sör, bor, üdítő, nem gond. Ki is van írva álltalában a cégtáblákra, hogy "BYO", melynek jelentése hogy hozd a sajátod! A vendéglátós nem az italon akarja megkeresni a haszot, hanem a teljesen tökéletes, ízletes és bőséges konyhai alkotásán. Mert az éttermekben a minőség kifogástalan. És ha megmarad az ételből, azt gondolkodás nélkül azonnal és díjmentesen elcsomagolják neked, akár még két kanál levest is. A lényeg, hogy érezd jól magad és vidd jó hírét a cégnek.

Az emberek türelmét és előzékenységét jellemezheti még az is, hogy közlekedéskor te bizton számíthatsz a partner segítőkészségére. A zebrán ha Te gyalogos vagy, nem kell aggódnod, hogy belédgázolnak, hiszen ha még csak közelítesz az átkelőhelyhez, már minden autó azonnal megáll, hogy még csak a tempódban lassítanod sem kell, nemhogy neked megállni :-) Közúton közlekedve érdekes volt az is, hogy itt annak az autósnak van elsőbbsége, akinek megszűnik a sávja és betorkollik a tovább haladó sávba. Ez itt oly mértékben működik, hogy amennyiben a Te sávod szűnik meg, neked nem igazán kell nézned azt, hogy kell-e valakitől kérned, engedjen be, mert ő figyel arra, hogy beengedhessen. Nekem ilyen helyzetben még soha nem volt kétes helyzetem, vagy szoros besorolásom. Már nem is igazán figyelem a mellettem lévő sávot, megyek és kész.

A boltokban ha kézpénzzel fizetsz és kifillérezed a pénzt, a pénztárostól soha nem kapsz sértő és megalázó pillantást, kedves mosolyt és esetleg segítséget azonban minden esetben, mint ahogy a visszajárót is mindíg pontosan megkapod, még akkor is ha egészen apró a végösszeg (5 cent)

A hiradóban a mai napon a legnagyobb hír, hogy a Currumbin vadasparkban megműtöttek egy piton, aki lenyelt 4 db golflabdát. Sikerült a műtét, a kígyó mostmár jól érzi magát, a golflabdákat pedig hogy minél több dollárt lehessen a vadaspark fejlesztésére fordítani, elárverezték az Ausztrál Ebay-n. A nyertes 4 db golflabdával lett gazdagabb, a vadaspark pedig 1400 dollárral :-)

Újszülött koala babyról is szólnak a hírek ma, a DreamWorld parkban látott napvilágot. Legfőképp azért érdekes a hír, mert kék szeme van, ami elég ritkaság számba megy. Roppant aranyos kis képe volt a tv-ben, nem is csoda, ugyanis a koala macik egyébként is cuki kis állatkák .

Előző bejegyzésemben a ciklonról írtam, ami továbbra is a fejünk fölöt kering, bár már nem annyira indulatos, megnyugodott, a centruma elment, de itt hagyta emlékeztetőül az esőfelhőket, amik aztán igencsak szorgalmasan ontják magukból az égi áldást. Előrejelzések szerint még legalább egy hónapig számíthatunk folyamatos esőre, de hát végül is ez trópusi égöv! Időjósok szerint elmarad az idén az igazi ausztrál nyár :-( Na azért nem fázunk!

Remélem sok érdekes dolgot sikerült leírnom annak, aki nem itt él. Minden jót az új év elején, bye :-)

Végül pedig, de nem utolsó sorban egy kis vidám dalocskát hallgathatsz meg itt. Ez a dal 1960-ban 4 héten át vezette a slágerlistát : http://alldownunder.com/oz-u/songs/tie-me-kangaroo-down-11.htm

….. új év, új blog, illetve folytatás :-)

Kis szünet volt, de mivel elég sokan megkerestek azzal a kéréssel, hogy folytassam, hát legyen.

Eddig is szívesen írtam le a körülöttem lévő világot és gondolataimat és meg kell állapítsam, hogy sok embernek okoztak kellemes perceket. Nem szívesen fosztom meg a kedves olvasóimat attól az élménytől, hogy legalább gondolatban utazhasson ebbe a csodálatos világba, kikapcsolva a mindennapok problémáit és terheit az agyában, legalább pár percre. Ha már személyesen nem láthatod ezt a földrészt és életformát, így legalább ízelítőt kaphatsz az „újkori emigrációs generáció” élményeiből. Nos lássunk hozzá !

2008 január ……….. A CIKLON !!

A trópusi ciklon több száz kilométer átmérőjű felhőörvény. Ciklonálisan, vagyis az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes, a délin vele egyező irányban forog. A Ráktérítő és a Baktérítő közötti területen, azaz a trópuson, pontosan a 10. és a 20. szélességi kör között keletkezik. Az örvénylés irányát nem számítva semmiben sem hasonlít a hazánkban is előforduló mérsékelt övi ciklonokhoz. A Csendes-óceán térségében tájfunnak, a Karib-tenger térségében hurrikánnak hívják.

Ez a hivatalos leírás róla. Nálunk két hete lehet már talán, hogy megváltoztatta a mindennapos kellemes, napfényes és nyugodt életünket. No nem kell drasztikus dologra gondolni, hiszen a jelenléte legfőképp az esővel jellemezhető, de kíséri nagy szél is, igazi fekete felhő és pillanatok alatt változó időjárás. Egyik pillanatban süt a nap, de 20 másodperc múlva már bőrig is ázol, hiszen a trópusi eső nem olyan, mint otthon. Nagyon ritkán van ennyire sűrű, áztató eső Európában. Mindemellett persze 25-30 fok van és 100%-os a páratartalom. Nem is szárad meg semmilyen kiterített ruha. Mostmár értem azt, hogy miért is szériatartozék a házakban a szárítógép :-) Eddig nem tudtam, gondolkodtam is hogy minek ide ez a gép, hiszen meleg van mindig, sőt süt a nap is, ha kiteregetsz, pillanatok alatt megszárad minden. De nem most! Nos, ezért a gép.

Az eső, mert érdemel pár sort, persze meleg. Igazán kellemes, ami otthon szintén nagyon ritka. Ha kiállsz rá, félredobva a „jaj megázok” félelmedet, igazi kellemes élményben lesz részed. Mint egy jó zuhany, bár nem annyira erős. Mint bársonyos simogató kéz, úgy mossa le a bőrödet, behatolva mindenhová, át mindenen, be egészen a bőrödig. Csodálatosan tiszta is itt minden most, bár máskor sem jellemezhetném a környéket piszkosnak. Pár perc alatt ha zuhog, akkor igencsak hatalmas mennyiségű víztömeg hömpölyög. A csatornarendszer valami fantasztikusan jól megtervezett és rendbenntartott dolog itt. Elnyel mindent, hatalmas víznyelői vannak, 10x akkorák a lefolyók, mint otthon szokás. Nincs vízátfolyás, vagy hatalmas tócsa, amire a kocsid felúszhat. Mindenhonnan eltűnik a víz szinte azonnal, majd ha kisüt a nap, pár perc és száraz minden, nyoma sincs az esőnek. És ez a körforgás van második hete már. Akiknek benti munkájuk van, nem igazán zavarja őket, de aki kint dolgozna, na az csak nézi az eget. Illetve nem aggódik itt azért senki sem annyira, hiszen pihenni is kell. Ha számba vesszük pl. az építőipart, itt ugye a 365 napból szinte minden nap lehet kint dolgozni, nincs fagyszünet, mert nem ismerik ezt a fogalmat. Tehát aki akar dolgozni, az aktívan teheti egész évben. Kivéve ezt a ciklonos időszakot. Tehát pihenő van :-)

Üröm az örömben, hogy éppen év végére időzített a természet, így sajnos az év végi napok és az új év első napjai óceáni fürdés mentesek lettek. A beach ugyanis le van zárva!!! Az, hogy a szél néhol 100km-es, még tetőzte a 12-15 méteres hullámzás is, és persze ameddig a szem ellátott teljesen fekete volt az ég alja. Ez amennyire félelmetes volt, épp annyira szép! Alföldi gyerek ilyet még nem látott, így hát vitte a kis kameráját és kattogtatott, mert neki minden új volt :-)

A természet úgy játszott az elemeivel, hogy mi partra kimerészkedő, bámészkodó emberek, csak morzsák voltunk neki. Nagyobb széllökésnél szinte 45 fokosan neki kellett dőlni a szélnek, hogy ne borulj fel. A homokot pedig olyan erővel fújta a csupasz lábadnak a szél, mintha ezer tűvel szurkálták volna, teljes akupunktúrás kezelésnek vehetted a pár perces bámészkodást, mert tovább nem lehet ott maradni. Megfelelő szó a „félelmetes” a látványra. Mindezek ellenére szinte a fél város kitódult nézelődni, többen voltak mint egy igazi meleg nyári délutánon, mert ilyen itt nem volt 30 éve.

Volt is látványosság, ugyanis persze ozzy módra nem vette mindenki komolyan a tiltást, voltak cowboy-ok is. Szemem előtt történt, hogy ketten egy jetskyvel a hatalmas hullámok közt szórakoztak, élvezték a méretek adta gyönyört. Néha látszódtak ugyan csak, mert hullámvölgybe érve 10-15 mp-ig nem is látszottak. Aztán egyszer csak elveszthették az egyensúlyt és zsupsz – felborultak…..ott bent a parttól legalább 100 méterre. Az óceán tette a dolgát, a két férfit megdolgozta rendesen. Egy szerencséjük volt csupán, aminek az életüket köszönhették, a mentőmellény. A jetskyt aránylag hamar kidobta a partra a víz, persze közben ezerszer bukfencet dobva. A két ember küzdött, próbált kifelé haladni, kevés sikerrel. Közben, mivelhogy népes nézősereg volt, valaki hívhatta a lifeguardos embereket (életmentőket), akik jöttek is a terepjárójukkal, majd lassan kikászálódva karba tett kézzel szemlélték, hogy miképp küzdenek az életükért a bajban lévő emberek. Esélyük arra, hogy segítsenek nem volt a hullámok mérete miatt. Jármű nem volt alkalmas a bemenetelre, de egyébként látszott, hogy nem lesz nagy gond, ugyanis a két ember közeledett szépen a part felé. Kb. 20 perc küzdelem után az első ki is ért, akit aztán a két életmentő hangos tapssal köszöntött. A másik 10 perc múlva követte, gyengébb fizikumú volt. „Cowboys” ..ez volt a jelzője a két bátor fickónak a lifeguardosok részéről.

Felkocsikáztunk magasabb környékre is, fel a hegyek közé, hogy lássuk mit művel ott ennyi eső. A növények ha tudnának ujjongani biztos megtennék, annyira jól érzik magukat. Magyarosan szólva harapni lehet a természetet és a zöldet. Az egyébként békésen csordogáló, nyugodt kis patakocskák most kiléptek medrükből, feljebb csak kevésbé, de ahogy haladtunk lefelé, már haragos arcukat is megmutatták, pláne mikor a kis híd alatt kellett volna átfolyni, bizony átcsapott a víz a hídon :-(

Napok multával aztán lassan elvonul a ciklon, ma már komoly napsütés is volt, de igazán izzadni most kezdtünk csak, ugyanis a páratartalom 100%-os, a levegő nem mozdul, és 25-28 fok van (este is). A bőröd gyöngyözik, hűsítő szellő nincs. Némán tűröd és arra gondolsz, hogy most otthon –10 fok van, na akkor inkább ez :-) Felfrissítésként a ventilátor szolgál.

Hát így indult ez az év, a természet adott nekünk ajándékba egy érdekes jelenséget, amiben még eddig nem volt részünk. Mint minden mást itt a trópusi éghajlat alatt, ezt is megízleltük. Nagyon érdekes volt, köszönet érte az égieknek :-)

Minden kedves olvasómnak kívánok boldog új évet és lehetőségekhez mérten sikereket 2008–ban!

English …….

Pár száraz tény! Az általános iskolában még nem tanultunk idegen nyelvet. A középiskolában ezután már bevezették az akkor nagyon fontosnak ítélt orosz nyelv tanulását. Nekem rettentő nehezen ment, meg is buktam talán egy félévben belőle, de évvégén átrugdostak. Az iskolák után nem tanultam nyelvet, egyéb dolgokat csináltam. Elég sokszor jártam Németországba, ott ragadt rám pár szó, bár sok hasznát nem láttam soha. Romániát is párszor megjártam, de az a nyelv végképp nem maradt meg bennem, talán annyi csak, hogy „szmerzse napoj” ami azt jelent hogy fordulj meg. Ezt azért tanultam meg, mert a határnál nagyon sokszor visszazavartak a románok, tiltott áru miatt (kávé,cigi,csoki). Mióta létrejött az Internet én használom, sok éve már. Ott a használatos nyelv persze az angol. Sok éven keresztül a sok weblap révén elég sok szót megtanultam, azokat tudom is, de az szakzsargon. Talán valamikor régen elmentem egy nyelvtanárhoz, angolt akartam tanulni, de 1-2 óra után már nem mentem többet. „Nincs nekem nyelvérzékem” jelentettem ki határozottan!!! Rengeteg nyelvleckét letöltöttem a netről , próbálgattam is használni őket, de érdemleges eredményt nem tudtam produkálni. Én már soha nem fogok megtanulni angolul ….. gondoltam!

2006 őszén repülőre ültünk a kedvesemmel és ide repültünk Ausztráliába. Ő sok éven keresztül tanulta a nyelvet, sőt az indulásunk előtt még bele is húzott, privát tanárhoz is járt fél évig. Én az előző fejezetben felvázolt szinten tudtam a nyelvet, vagyis sehogy. A repülőn annyit sem értettem meg amikor a pilóta felhívta a figyelmet, hogy kapcsoljuk be az öveket, mert rázós lehet a felhőben való repülés. A stewardess szavait aztán végképp nem értettem meg, pedig csak azt kérdezte, hogy mit kérek reggelire :-(

Így indult az én angol tanulási karrierem. Közel 10 hónapja élünk ezen a földrészen, ahol persze mindenki angolul beszél, hiszen ez az anyanyelv. Ez alatt az idő alatt még nem volt alkalmam nyelvet tanulni, dolgoznom kell, hiszen van fizetnivaló itt is. A munkám során magyar főnököm volt és a kollégáim is legtöbb esetben magyarok. Így hát semmit nem fejlődtem, mert mindent magyarul beszéltünk meg. Hallom én, hogy mindenki körülöttem szépen beszéli az anyanyelvét, de nem értem.
Egyik magyar barátunk felesége mondta : - Ide figyelj! Akkor fog fejlődni a nyelvtudásod ha bekerülsz a mélyvízbe, oda, ahol nem szólnak hozzád máshogy csak angolul. Ilyen munkahelyem nem volt eddig.

Egy bő hete aztán új munkahelyre érkeztem, két lengyel fiúval dolgozom. Egyikül a „főnököm” 32 éves és 12 éve van itt, tehát perfekt már régen, a másik kollégám szintén nem rég van kint, de igencsak jól beszéli a nyelvet. Hát együtt dolgozunk és egész nap beszélgetünk. De ne kérdezzétek hogy hogyan, mert én sem értem. Illetve értem. Persze angolul. Az első 2-3 nap teljesen zavaros volt, aztán számomra érthetetlen módon valami érdekes folyamat kezdődött el bennem. Kezdtem megérteni lassan mindent, sőt ami a leghihetetlenebb, hogy még válaszolok is.
Azt is mondták már az itteniek, hogy nem kell ezt a dolgot erőltetni, ha teljesen angol környezetben vagy, akkor megy ez magától, hiszen az ember agya teszi a dolgát, ha nem akarom is. Hát azt kell mondjam, hogy ez valóban így van. Csupán idő kérdése ha rá van kényszerítve a szürkeállományom. Előbb csak szavakat értettem meg a mondatban, nem a teljes mondatot. A foghíjas mondatot aztán az agyam rögtön kész mondattá alakítja, úgymond kiegészíti. Pár szóból megértem a mondatot. Így ment az elején, de mostanra már változott, mert lassan az egész mondat okés lesz.
Válaszolni szintén ugyanez a szisztéma. Előbb csak szavak, aztán lassan jönnek a kötőszavak is…maguktól.

Mindezek persze sem nyelvtanilag sem szótanilag nem helyes mondatok, de engem oly mértékben kielégít, hogy teljesen happy lettem ettől az állapottól. Már még az is megtörtént, hogy festettünk fent egy állványon a Jacek barátommal, tettük a dolgunkat, nem néztünk egymásra sem, és közben megbeszéltük, hogy nagyon zajos az utca, ahol is semmiképpen nem szeretnénk élni, pedig a kilátás a pompás Brisbane folyóra néz. Azt is kitárgyaltuk, hogy ebben a házban nappal aludni nem is lehetne, mert a teherautók kipufogóféke miatt néha géppuskasorozathoz hasonló hangok jönnek az útról, ahol egyébként 8 sávos út van és éppen közlekedési lámpa van a sarkon. Áttárgyaltuk már a kajákat, a kedvenc zenéket, a jó kocsikat, a folyón haladó CityCat hajó gyorsaságát, a mobil állvány biztonságát, amin dolgozunk. Esett szó arról is, hogy mennyire alacsonyan szállnak a fejünk fölött a nagy repülők, és hogy a ház mögötti lóverseny pályán milyen szép színesek a zsokék ruhái. Abban is megállapodtunk, hogy a pálmafa letört levelei, amit a gépünk tört le emelkedés közben, igencsak hamar regenerálódni fognak. Abszolút alapossággal átbeszéltük a festéssel kapcsolatos minden tudnivalót is, oly mélységben, hogy még az ecset tartási szöge sem mindegy! Hazafelé a kocsiban, mivel ketten járunk egy kocsival, nos ott aztán az egy órás út alatt mindent megtudtunk már egymás családi állapotáról, hogy ki-hol-kivel-mikor-mióta és meddig……. :-)

Folytathatnám napestig. Folyamatosan beszélünk és mindent megértünk! Úgy érzem, mintha az agyam eddig is figyelt volna a környezetére csak eltárolta, de most egyszerre idedobta! Nesze – használd amit eddig tanultam a tudatod alatt. A Jacek feleségének az unokatestvére itt született, most 30éves. Persze tökéletes angol tudással rendelkezik, de perfekt lengyel is. Ő mesélte, hogy az általános nyelvtanulási tendencia úgy mutatkozik, hogy akik kijönnek semmi nyelvtudással és elkezdenek itt élni, nos 3-4 év után már perfektül beszélnek, mindent megértenek és beszélnek. A tökéletes olvasáshoz és íráshoz még legalább ugyanennyi évnek kell eltelnie, tehát 8-9 év után már semmiféle nyelvi probléma nincs. Mindez persze úgy értendő, hogy nem jár az egyén iskolában, csak a környezete tanítja meg. De vannak persze kiugróan jó eredmények is, de én az általános állapotú emberről beszélek. Aki persze elmegy iskolába, arra ez nem értendő.
Érdekes világ ez itt, az itteni állandó lakosok rugalmassága is az elején nagyon meglepő volt, persze a nyelvtudás hiányára gondolok. Számtalan eset volt már, ahol akár az utcán, boltban vagy a munkahelyemen emberek szólítanak meg, kérdeznek valamit, vagy mondanak. Ha a helyzet olyan volt, hogy éreztem azt, hogy nem kell válaszolnom, csak a beszélgetőpartner valami örömét vagy kellemes élményét közli velem, akkor bőszen bólogattam mosolyogva és párszor „YESS” –el bizonyítottam azt, hogy egyetértek. Ettől mindketten nagyon boldogok lettünk és mindenki ment dolgára. Persze volt, hogy balul sült el a dolog a helyesléssel, mikor a piacon a placcon ültünk reggelizve, és még pár szabad szék volt körülöttünk. Idős nénike odajön és kérdez, amire én azt feleltem hogy Óóó, jess, jess! Azt gondoltam, hogy azt kérdezi hogy szabadak-e a székek. Erika szája éppen tele volt szendviccsel, csak 2-3 másodperc múlva szabadult fel és azonnal bőszen válaszolt a néninek, hogy sorry, nooooo! Majd közölte velem, hogy nem azt kérdezte, hogy szabad-e a hely, hanem azt, hogy ülnek itt mások is? Még neccesebb helyzet az, amikor kérdeznek, vagy fontos dolgot közölnek, amire aztán válaszolni kellett volna, de persze nem értettem. Tapintatos ember lévén nem vágtam 1-2 szó után az ember szavába, megvártam, hogy elmondja a mondókáját, ami sok esetben sok mondatból állt. Ez legfőképp a munkám során volt így. Miután befejezte és választ várt, nos én akkor mosolyogva közöltem hogy „Sorry, I’m do not undersand (vagyis hogy sajnos nem értem), majd folytattam a komoly felépítésű mondatomat mosolyogva „I’m not speak English” :-)
„Óóóóóóó…….. Hmmm…… NO WORRIES” , ez volt a válasz és mellé minden esetben széles mosolyt kaptam. Ez csak annyit jelentett, hogy semmi probléma sincs e miatt, minden rendben. Egyszerűen tudomásul vették, hogy nem tudok a nyelvükön (még!) és kész. Kijelenthetem hogy 99% - ban ebből a dologból semmi bonyodalom nem kerekedett ki, bizonyára nem én vagyok az egyetlen angolul nem tudó ember ebben az országban, sőt még az is lehet, hogy a beszélgetőpartnerem is ebben a cipőben járt pár éve. Akkor őt sem bántották meg soha e miatt, így hát ő is rugalmasan kezeli a helyzetet.

Persze mindezektől a helyzetektől eltekintve tisztában vagyok vele, hogy rendesen meg kell tanulni a nyelvet, mert hát nem csak a munkám során fellépő szakzsargont kell tudnom, esetenként be kell menni egy hivatalba, bankba, sőt még telefonálni is kell , ami aztán végképp nem egyszerű nyelvtudás nélkül!
Tulajdonképpen megszokhatóak ezek a dolgok, ha nem szívom mellre, még mosolygok is rajtuk. Kicsit bosszankodva állapítom meg néha, hogy mennyivel könnyebb dolgom lenne, ha annak idején nem oroszt tanulok, hanem angolt. De kedvemet sosem szegi a dolog. Nézem a tv-t, hallgatom a rádiót, figyelek mindig a környezetemre és legfőképp próbálok angolul gondolkodni, ami talán a legnehezebb. Ők ugyanis teljesen máshogy gondolkoznak és beszélnek mint mi. Átlag angolul nem tudó ember azt gondolná hogy ha tükörfordításban elmondja a szavakat angolul, a magyar mondat szórendje szerint, akkor minden rendben. De ez nem így van ám! Teljesen eltér a két nyelv, de hát ez ilyen világ.

Mindenesetre le kell írnom azokat a kellemes élményeket amiket akkor érzek amikor is például zenét hallgatok. Nagyon szeretem a kellemes zenéket és ezeket az esetek 90%- ban angolul éneklik. Természetesen életem során eddig csak dúdoltam, vagy motyogva énekelgettem a szöveget, mitsem értve belőle. Mostanság már előfordul az is, hogy hallgatok olyan számot, amit már 20-30 éven keresztül rengetegszer hallottam és mit ad isten, megértem azt, hogy miről énekelnek benne. Sőt a tv-ben sokszor megértem a filmekben a beszédet, vagy híradót is. Ezek a dolgok nagyon jól esnek és tetszenek.

Végezetül kijelenthetem határozottan, hogy ebből a szemszögből nézve a nyelvtanulás nem annyira rettenetesen kínos dolog és eredménytelen. Ezt azoknak üzenem, akik nem szeretnek tanulni, mint ahogy én is voltam. Ebben a folyamatban persze csodás segítség az emberi agy, amely mái napig is rejtélyes módon olyan dolgokra képes, amire nincs magyarázat. Mert hát ugye manapság sem tudja a tudomány azt, hogy miképp képes az elménk eltárolni annyi információt, és a kellő időben elővenni és alkalmazni. Csodálatos lények vagyunk mi emberek :-)

Csak fekszel a homokban ......


Nyugodt szombat délelőtt, apró teendőid lerendezve, kis nyugalomra vágysz. Kimész a beach-re, leterítesz egy nagy plédet az aranysárga homokra, majd végigvetődsz rajta és elnyúlsz. Átadod magad a melengető téli napfény kellemes ölelésének. A kellemes langyos szellő kis lökésekkel hozza tudomásodra, hogy ő is jelen van, bár csupán csak gyengécske. Éppen a hátadon kis hajlatot képző ruhádba tud belekapaszkodni, és azt megmozgatni. Ha nagyon összeszedi minden erejét, akkor talán képes arra még, hogy az apró szemű homokból besöpörjön az arcodhoz jó pár szemcsét, ami aztán mint falra hányt borsó, lepereg a bőrödről. Mivel tél van, ruhában fekszel, farmer, pulcsi és dzseki. Nincs hideg, de meleg sem. Éppen kellemes ennyi ruha rajtad. A nap csupán csak néha dugja sugárzó arcát foszlánynyi felhőcske mögé, amitől a hőmérséklet azonnal érezhetően csökken, de amint újra teljes erejével ragyog, máris jó melegen ölel.

Plédedet két aprócska domb közé teszed, hogy az akadálytalan parton rohanó szél ne tudjon minden meleget elfújni rólad. Az óceán 20 méterre lehet talán. Hullámai az évmilliók óta ugyanúgy kialakult formájukban, változó robajjal mossák a homokot. Kifutó víztócsái egy darabig rohannak az emelkedő parton feléd, de feladják, elvékonyodnak, majd elhalnak. Gyönyörű, sima homokfelületet hagynak maguk mögött, amiből lassan visszafolyik a víz a hatalmas óceánba. Feléledésükkor egybefüggő vékonyka vízfelületet alkotnak, de ahogy erejük elfogy és visszaindulnak, a víztükörből sima homokpad alakul ki. Előbb vízzel teli formában, majd egyre jobban eltávozva a víz, csupán nedves és kemény homokfelületet hagy maga után. Ezt majd egy fürge parti hullám által újra feltölti vízzel és a folyamat megismétlődik. Egyszer-tízszer-százszor-ezerszer…….milliószor. Emberi elme számára felfoghatatlan az idő amióta ez így van már.

De Te messzebb fekszel, nem jelent a víz veszélyt. Lábad az óceán felé, fejed a part felé, mint egy nyugatra mutató iránytű. Kicsit lejtős homokra tetted a pléded, így a vérkeringésed normális, nem folyik a fejedbe a véred. Kellemesen fekszel. Oldalra fordított arcodat a nap melegíti. Érzed hogy a fénye átjárja a bőrödet és oly kellemes meleggel nyugtatja az arcod csontjait, hogy elalélsz ettől az érzéstől. Légzésed belassul, pulzusod lenyugszik. A beszűkülő térben körülötted még az óceán morajlása csak segít abban, hogy elszenderedj. Egyenletes, nem zavaró robajjal kicsapódó hullámai újra és újra ismétlik az időtlen idők óta létrejött parti koncertet. Valami leírhatatlan módon tud az emberre úgy hatni, mintha gyorsan ható nyugtatót vennél be. Az agyad felveszi a ritmust, szinte átveszi az óceán nyugalmát. Olyan, mintha részesévé válnál ennek a mérhetetlen víztömegnek, ami körbeöleli az egész bolygónkat. Az a víz, ami szinte a lábadat mossa ugyanígy ott van a föld túloldalán is, sok tízezer kilométerrel odébb. Meghatározza az életet ezen a földön, teremt és pusztít. Szinte minden tőle függ.
De neked most a nyugalmát adja, a békességét és a pihentetését. Zenél neked, hogy tudj aludni a partján. Hatalmas felülete felöl teljesen pormentes friss levegőt ad neked, kis sós párával dúsítva az egyébként is oxigéndús levegőt.
Te csak lassú ütemben, ritmikusan szuszogod be a tüdődbe, ahol is a hajszálereid átalakítják a véred számára éltető közeggé. Szíved szétpumpálja a friss oxigén dús életelemet a testedben, jut minden sejtednek belölle. Így válsz Te is az óceán részévé, de mondhatnánk úgy is, hogy az élő bolygónk részévé.

Szenderegsz. Mezítláb vagy, lábad lelóg a plédről, mivel hason fekszel lábfejed előbb csak függőlegesen állva támaszkodik a puha homokban, idő múlásával aztán elfekteted kényelmesen éppen arra az oldalra, ahogy Te is fekszel. Annyira nincs hideg, hogy ne lehess mezítláb, és egyébként is ide lejönni szinte semmilyen cipővel nem tudsz, hiszen jócskán elmerül a lábfejed a puha homokban, és így a cipőd ha lenne, mindenképpen megtelik a sárga arannyal :-)

A szél cirógatja a lábadat, de legfőképp a talpad nyílt préda neki, hiszen védtelen számára. Neki is veselkedik mindenféle trükkel hogy megmutassa erejét. Előbb csak belekapaszkodik, mint egy kis vitorlába és kis lökésekkel próbálkozik. Majd mivelhogy nem reagálsz hatalmas erejére, új fegyvert vet be a talpad ellen. Erejéhez mérten összegyűjtött homokot próbál nagy erővel nekifújni a talpadnak, amit Te mostmár oldalra fordítasz, mivelhogy elernyedsz teljesen a pihenésed során, izmaid teljesen elengedik minden eddig feszülő inaidat, így a lábszáradban lévőt is. Mindkét lábfejed elfekszik már oldalra, így újabb lehetőséget adnak a szélnek a lábujjaid. Nagy serényen igyekszik a szél homokot hordani az ujjaid közé, ami sikerül is neki, csakhogy hiába a megfeszített munka, az aranyló dara kifolyik az ujjaid közül.

Csiklandozó és igencsak kellemes érzést okoz ez a játéka a szélnek a számodra. Mint egy leheletnyi masszírozás, annyira kellemes érzés az ujjaid között folydogáló homok. Mindent összevetve annyi kellemes dolog vesz körül, hogy ez az állapot a pihenés teljes beteljesülése számodra. Azt sem tudod, hogy a néha felerősödő emberi hangok most az álmaidban hallhatóak-e, vagy a valóságban hozza ezt is a szél a parton sétáló vagy napozó emberek felöl. Szendergő félálmodat némileg visszazökkenti a valóság felé az a hatás, amikor egy parti LifeGuard helikopter húz el kis magasságban a beach fölött. Csupán csak annyira zavar meg, hogy megállapítod a dologról, hogy ez számodra teljesen veszélytelen dolog és hang.

Csak pihensz és pihensz. Annyira egyenletesen ki tud alakulni ott bent a pihenésedért felelős agyi részben a magabiztosság, hogy már semmi nem tudja megzavarni a relaxálásodat. Képes lennél akár órákat is aludni itt, még akkor is, ha néha elzsibbadsz az egyenetlen homokos talajon, hiszen nem a megszokott ágyadban alszol. Ilyenkor kicsit változtatsz a testhelyzeteden, fejedet másik oldalra fordítod, vagy kezed és lábad beljebb húzod, és másik oldalra teszed. De ezek a dolgok nem zavarnak meg a pihenésben, fel sem ébredsz rájuk, csupán kissé közelebb szenderedsz a valósághoz néhány másodpercre. A napsütéstől a ruhád a hátadon egy idő után már olyan kellemesen átmelegszik, mintha takaró volna rajtad. A szél az, ami néha kissé lehúzza a nem létező takaródat rólad azzal, hogy erősebben fúj pár másodpercig. Ilyenkor szurkolsz hogy mihamarabb elálljon.
20-25-40-50 perc is eltelik már és Te csak alszol. Nem zavar már semmi külső hatás. A körülötted sétáló, illetve hasonlóképpen heverésző emberek közül Te semmivel nem tűnsz ki, hiszen ugyanazt teszed mint ők. Te csak egy ember vagy a parton, aki alszik egy szétterített pléden szombaton délelőtt, teljes nyugalomban.
Örökkévalóságnak tűnő mámorodmal aztán végül mégiscsak vége szakad, a napocska ugyanis úgy döntött, hogy véglegesen felhőből készített függönyt húz a ragyogó arca elé. Ez valami hasonló érzést jelent neked, mintha hideg lakásodban egyszercsak kikapcsolnád az egyetlen elektromos hősugárzót. Megszűnik a meleg hatása és igencsak hamar kihűlsz. Kínos vége szakad a szendergésnek, elkezdesz fázni, de csupán csak annyira, hogy eldöntsd felkelj. Félig leragadt szemmel szétnézel a parton. Sok minden nem változott a közel egy óra alatt, csupán csak Te lettél sokkal kipihentebb. Ugyanott az óceán és a homok is, más meg nem nagyon van itt körülötted, csak a nap lépett le :-(

Mindezektől persze nem lesz sem rossz kedved, se mérges nem leszel, hiszen csodás órácskával ajándékozott meg a természet. Átértékeled ezeket a komoly tényeket, majd a plédedet kirázod a homoktól, majd összehajtod. Hónod alá veszed és kis léptekkel elindulsz bukdácsolva a bokáig érő homokban az autód felé. Felérve a parkba leülsz egy padra, de csak éppen annyi időre, hogy kiseperd a homokszemeket a lábujjaid közül, persze már nem azokat, amiket a szél próbált veled eljuttatni valami távolabbi szárazföldi helyre. Nem sikerült neki :-) Mezítláb leballagsz az autódhoz, bepakolsz és beülsz a volán mögé. Még itt fönt a parkolóban is tisztán hallani az óceán robajos morgását. Becsukod az ajtót és ………………………. Hopp! Megszűnik a hang, mintha ollóval elvágták volna, teljes csendben nézel csak ki a fejedből :-(

Nos így szakad egy pillanat alatt meg a teljes folyamat véglegesen, de persze csak pár napra, hiszen ide bármikor lejöhetsz, és jössz is majd, ugyanis aki egyszer ebbe beleszeret, azt a vágy soha nem fogja nyugton hagyni. Néha ki KELL jönni ide !!
Az egész beírást azért írtam egyes szám 2 személyben, mert mindezeket Te is megteheted bármikor és nem fontos az óceánhoz jönnöd, ha nincs a közeledben. Elég ha keresel egy számodra megfelelő kellemes vízpartot, akad a közelben bizonyára. Csak szórj le magadról minden gondot és feszültséget és menj le a partra.
És emlékezz, hogy mit írtam NEKED ……………………………… :-)

Az influenza ....

Földünk globális klímaváltozása itt is érezteti hatását. Hidegrekord dőlt meg idén télen, volt már -1 fok is kora reggel, ami itt bizony nagyon hidegnek számít. Megmosolyogják a déli nagyvárosok lakói, hogy QLD-ben a klímák fűtésre vannak használva. Itt ugyanis a kellemes tropikus időjárás miatt a házakban nincsenek kialakítva fűtőrendszerek. Nincs központi fűtés, vagy kályha, nagy ritkán esetleg kandalló, de az is csak inkább dísze a lakásnak. Így hát igencsak fáznak a queenslandiek és persze köztük mi is. Lomtalanításkor még tavaly összeszedtem egy új, elektromos hősugárzót. Nos neki köszönhetően meleg szobában alszunk, de olyan is volt már hogy este a nappaliban is bekapcsoltunk, annyira hideg volt. A hideg fogalma egyébként is itt mást jelent, mint otthon, ugyanis itt élve az ember vére felhígul a melegtől, ez a folyamat mindenkinél pár hónap után bekövetkezik. Így aztán az otthon igazából hidegnek nem számító alacsony hőfokok itt nagyon csontig hatolnak. Az is biztos, hogy a ruhatárunk sem volt berendezve erre a hüsi időre, fokozatosan vettünk meleg alsót – felsőt és takarót is.
Természetesen otthon eddigi életem során átéltem már pár átmeneti időszakot, évszakváltozáskor tudtam már, hogy rétegesen kell öltözködni és figyelni, hogy ne izzadj le, illetve ne vacogjanak a fogaid. Mivel én főként kinti munkát végeztem, így erre figyelnem kellett. Így is volt, és működött is a dolog, annak ellenére, hogy korán reggel ugyan hideg van. Ez csak egészen rövid ideig tart itt, ahogy felkel a nap és kezdi a fényével melegíteni a földet, nos itt akkor fél órán belül a pár fokból rögtön 20 fok lesz, ami meg már kellemesen meleg. Rögtön nem is kell annyi ruha, és ha magadon hagyod, akkor meg leizzadsz, mint a versenyló.
Valahogy így jártam meg én is, bár még nekem közrejátszott a főnököm ugráltatása is, le-föl az állványokon, gyorsan-gyorsan. Leizzadtam, majd levetkőztem, de túl korán és hapci :-(
Péntek estefelé már éreztem, hogy nincs minden rendben, elöntött a takony, láz, gyengeség, rossz közérzet…stb. Alvás nem is volt. Szombat reggel alig vártuk, hogy kinyisson a gyógyszertár és a kedves patikus lánynak Erika elmondhassa, hogy mi a gond.
Itt ugyanis ha nem életveszélyes betegséged van, olyan amivel mindenképpen orvoshoz kelljen menni, akkor elegendő bemenned a gyógyszertárba (chemist) és ott szépen türelmesen meghallgatják a problémádat, és nagy valószínűséggel megfelelő gyógyszert is kapsz. Figyelnek alaposan mindenre, esetleges gyógyszerérzékenységedre, arra hogy mikor szedtél hasonló hatóanyagút utoljára, a gyógyszer árára is. Sokszor felhívják a figyelmet, hogy van olcsóbb is, aminek épp ugyanez a hatása, inkább azt vedd! Figyelnek a tüneteid alapján a dózisra is és megmondják, hogy meddig szedheted azt a pirulát, és ha nem javulsz, nos akkor már el kell menned orvoshoz.
Mindezeket gyorsan, sorállás és idegeskedés nélkül pár perc alatt el lehet intézni és az ár teljes mértékben elfogadható. Ez itt így működik :-)
3 napig csak aludtam! Éjjel – nappal, de mostanra már kutya bajom. Közben tv-t nézve hallom ám hogy sokfelé igencsak felütötte a fejét az influenza „E” vírus, és igencsak gondban vannak az orvosok, ugyanis tünetileg egy erős megfázás jelei és a valódi influenza jelei között szinte semmi különbség nincs. Sajnos olyan hír is volt, hogy 3 gyermek szervezete nem bírta ki a betegséget. Nagyon sajnálom őket, nagyon figyelnünk kell egymásra!!

Félretéve a rossz híreket, vannak azért muris dolgok is. Az itt született ausztrálok azért máshogy élik meg a hideget, mint mi. Mint sokkmindent mást sem, így ezt sem veszik oly komolyan. Ragaszkodnak megszokásaikhoz és abból nem engednek. Ezek egyike a rövidnadrág. :-) Nagy építkezésen dolgoztam, sokféle mesterrel egyszerre, mindenki tette a dolgát. Mivel az épület még nincs kész, nincsenek nyílászárók, ajtók, ablakok, így a huzat megy, illetve süvít mindenen keresztül. Ez korán reggel (fél 7) igencsak hideg, én összehúzom a felsőm cipzárját is és a sapkámat teljesen a fejembe húzom. Nos ők rövidnadrágban dideregnek, az isten hidege majd kirázza a lelküket, de fel nem vennének hosszút! Inkább szétfagynak, de nehogy már QLD–ben télen fel kelljen öltözni. NEM és NEM! És ez így megy minden nap, már lassan két hónapja, hogy hidegebb van a kelleténél.
Másik muris dolog a mezítlábazás, amely téren szintúgy fittyet hánynak minden külső hőmérsékletre. Olyan helyeken és időszakokban tűnnek fel a semmiből mezítlábas emberek, hogy egyszerűen nem hiszek a szememnek, de hatványozni is lehet. Ugyanis olyat is láttam már nem egyszer, hogy anyuka rendesen felöltözve, cipőben vonszolja az ABC–ben a két gyereket, ahol ugye hideg kőburkolat van, és a klímák ilyenkor is mennek az élelmiszerek hűtése végett. A két kicsi gyerek, pár évesek csupán, persze mezítláb csasztatnak utána. Ekkor már nem bírtam ki és kipróbáltam, levettem a sportcipőmet és a zoknimat és léptem párat a kövön, hát nem kommentálom :-( Úgy látszik, hogy a gyereket időben hozzá kell szoktatnia ehhez a szokáshoz és ő csak rendes anyaként teszi a dolgát. De hát akkor ő miért nincs mezítláb?
A végső döfés azonban munka közben, illetve reggelizéskor ért. Nagyon hideg volt aznap, nemcsak hogy 5- 6 fok, de nagyon felhős és élesen hasító szeles, igazi nyakig felhúzós ruhás idő. A munkahely a parti szakaszban van, 200m lehet az óceán. Fél kilenckor lekuporodunk dideregve reggelizni a lenti kávézó teraszán, a fém székekre mielőtt leülnék, magam alá teszek valami ruhát, vagy kartont. Majszolom az otthonról hozott szendvicset és szürcsölöm a lelkemet átmelengető forró teát. Nagyon fáztam, de nem csak én, mindenki. Alig vártuk a napot hogy kisüssön, de aznap erre sem került sor. Körülöttünk ugye zajlott az élet mindettől függetlenül, emberek jöttek-mentek, persze felöltözve. Egyszer csak megbök a kollégám hogy, Te nézd már! A beach felől jön egy 15 év körüli fiú, egy szál szörfruhában, ami kb. 1mm vastag, sztrecs gumiruha, hóna alatt természetesen a deszkája, és persze mezítláb lépeget kicsit összegörnyedve. Közelebb érvén látom még, hogy a szőke, kissé hosszú haja teljesen átázva, csöpögve belőle a hideg óceánvíz, lóg az arcába. Annyira fázott, hogy oldalra sem nézett, csak ment hazafelé. Az is előfordulhat, hogy a lakásuk még több 100 méterre van.
De ez őt nem érdekelte, ment. Dermesztő látvány volt, az tuti :-(
Hát ilyen muris dolgok is történnek. Persze ezek szélsőségek csupán, az átlag életünk mindezektől függetlenül a saját kerékvágásában halad. Mi nem mezítlábazunk és rövidgatyázunk, és nem szörfözünk. Ezekkel az egyébként kellemes dolgokkal megvárjuk az igazi meleget, ami mostmár nemsoká ránktör, és akkor majd véglegesen berakhatom a hősugárzót a dobozába, jó mélyre elásom a szekrénybe. Éjjelre pedig majd nyitva hagyom a nappali ajtaját is. Furcsa hogy otthon Európában ez most éppen így van :-)