Ha a vasárnapod úgy kezdődik ……..

…………….hogy csodálatos hajnalra ébredsz, illetve csak másik oldaladra fordulsz, ahol a kedvesed nyugodtan alvó borzos fejecskéjét látod, ahogy belemerül a párnái közé. Édesen alszik :-) Tudomásul veszed, hogy nagyon korán van még, alig pirkad. Álmos, félig nyitott pilláidon keresztül még az óráig sem látsz el rendesen. A nyitott ablakon keresztül már az ébredező madárvilág első hírnökeinek a rikácsolását – énekét hallgatod. Visszaszenderedsz még, kellemesen, félig alvó állapotba. Érzékeled a külvilágot, tudod hogy reggel van, de az agyad nem pörög, nincs feladat, feszültség, gond és mára munka sincs. Édes semmittevés, AUSSY-asan szólva „relax”. Hagyod, hogy átjárja ez az érzés a lelkedet. Bóbiskolsz még félálomban. Lassan az egyre hangosodó, kintről beszűrődő madárkórus felhívja a figyelmedet, hogy ideje volna felkelni és legfőképp nekik enni adni. Otthon falun is laktam, ott a malacok – csirkék hisztiztek ilyenkor korán reggel. Itt népes sereg vár már a kerítésen a hátsó udvarnál és mindenki a saját nyelvén kéri a reggelit, de talán helyénvalóbb megfogalmazás hogy követeli. Nos, az előkészített, módszeresen felaprózott kenyér kiszórásra kerül, leírhatatlan örömet okozva a kert állandó lakosai számára. El is kezdődik az élet-halál harc egy jó falatért. Ezt letudva kényelmesen coffee time következik, közben kedvesem is ébredezik. Nem sietve rendbe szedjük sorainkat és kis kocsikázás után a közeli lomos piacra megyünk, kellemes sétálgatás közben ha valami hasznosat találunk, akkor azt megvesszük. Rengeteg ember szeretne megszabadulni limes-lomos dolgaitól, még több ember veti bele magát az eladásra váró portékák közé. Egyik-másik „apuka” már büszkén lohol a kocsihoz az asztallal vagy cipelésre alkalmatlan bútorral, majd kotor vissza a családhoz.
Pár ismerőssel találkozunk, megmustráljuk egymás zsákmányait, beszélgetünk kicsit. A kellemes reggeli napsütés jólesően simogatja a bőrünket, lekerül a kardigán és hosszú ujjú póló. Órácskányi lézengés után kis autózás és máris a zöldségpiacon vagyunk. Itt a kötelező vasárnapi reggeli „sausage” (szoszics) - ami vaslapon sült, sajttal töltött virsli - a napirendi pont. A piac nyugalmát még tetőzi élőzene is, minden héten más-más énekes szórakoztatja a piac vásárlóit, kellemes kísérőzenével. Tiszta asztalok, napernyő, nyugodt, kicsit álmoskás emberek reggeliznek, gyerkőcök futkároznak, természetesen mezítláb :-)
Heti zöldség-gyümölcs szükséglet hamar megvan, minden friss, ízletes és olcsóbb mint a boltokban. Megtömjük a piacos hátizsákot és nyugisan hazaautózunk. Kis szusszanás után bepakolunk a kocsiba némi elemózsiát, italt, túracipőt, kis ruhát (ha esetleg….) kamerát, fényképezőt, térképet és nekivágunk!
Szinte konkrét cél nélkül elindulunk, ezen szerencsés földrészen ugyanis teljesen mindegy, hogy merre indulsz, minden felé belebotlasz valami szép és érdekes dologba. Valami távoli nemzeti parkot kinéztünk ugyan, de hát 280km-re volt, tudtuk mindketten hogy nem jutunk odáig.
Jó idő, jó kedv, jó kocsi, jó utak, jó környék és még sorolhatnám. Mi is kell még ahhoz hogy „jó” legyen a nap? Közvetlen az óceán parti sávban lakunk, ahol sok a zöld, nagy nyüzsgés, sok ember és autó. Most elindulunk az ország belseje felé. 10-20 km után jelentősen változott a táj már, szárazság nyomai mindenfelé, aztán még szárazabb, lassan olyan mint a csöröge. Kis városka, majd kis faluk. Bocik, lovak, kecskék. A tábla felhívta ugyan a figyelmet, hogy koalák és kenguruk lehetnek az utakon, vigyázz rájuk, de nem láttunk sajna egyet sem. Egy idő után kisimul a táj, síkság jellegű lesz, be lehet csapni a lovak közé, a maximum 100-al lehet repesni. Ez gyorsnak is tűnik, hiszen a dimbes-dombos részen csak 60-70 a lehetőség. Több helyen megálltunk, fényképeztünk. Újra arculatváltás, most hegyek jönnek, méghozzá nagyon szépek. Utunk felfelé kezdett vinni, egészen komoly emelkedő lett belőle, fel is mentünk 800m magasra a tengerszint fölé.
Szusszanásnak indult egy út menti parkoló, végül ez lett a végcél, ugyanis egy csomó ösvény indult innen fel a hegyre és le a völgybe. Elég sok kocsi volt itt, mind túrázott, a mi ösvényünkön ugyan senkivel sem találkoztunk. Kellemesen sétáltunk kb. 3 órát, tettünk egy nagy kört, a tábla szerint 5,5 km lehetett. Leírni hogy milyen érzés itt erdőben sétálni nem könnyű feladat. Az illat teljesen más, mint otthon: édeskés, elég határozott, jellegzetes, ha fák közt vagy. Nem tudnám otthoni illathoz hasonlítani. Másak a fák, virágok, aljnövényzet, páratartalom. Egyszer az ösvény szakadék szélén vezet, mellettünk hatalmas mélység, másszor pedig mi vagyunk kis katlanban, minket vesznek körül hatalmas sziklák. Van szakasz ahol sűrű-sötét, alig átjárható dzsungel jellegű, nagy páratartalmú ösvénykén kell bujkálni, csodás élmény, majd teljesen ritka – szinte bakonyi erdő jellegű a hangulat. Néhol napot sem látsz, ott hideg van, a levegőt harapni lehet, bőröd gyöngyözik a nagy páratartalomtól, később a katlanba szorult napsütéstől izzadsz. Sehol nem unalmas az ösvény, pláne a kilátónál, ahol padocska várja, hogy pihentesd rajta ülve elfáradt lábaidat és a kilátásban gyönyörködhess. Több 10 km-re ellátni, pompás dimbes-dombos vidék, távolabb kis tavacska és mögötte nagyobb hegyek. Iszonyatos tér! Helyénvaló a megfogalmazás, hogy ezt a helyet e teremtő jókedvében hozta létre. A kis infó tábláról aztán megtudjuk, hogy egy 25 millió éves vulkáni kráterben vagyunk, melynek átmérője 80-100km lehet. Meg is beszéltük, hogy nem lett volna jó itt lenni akkor, amikor a vulkán éppen kitört. :-) Tovább menve minden kismadárra, virágra, hangra és érdekes növényre rácsodálkozva néha megálltunk, volt hogy kidőlt fatörzsön ültünk pár percet. A csend leírhatatlan! Teljesen alkalmas a hely és az idő, hogy az agyadat kikapcsold és csak becsukott szemmel átadd magad a hely varázsának és energiájának, hagyhatod a fantáziádat szárnyalni, beleképzelve magad különböző régebbi korokba, eljátszani a gondolattal hogy mi is volt itt 100-200-500-1000 évvel ezelőtt. A táblácska szerint éltek itt Aboriginálok (Őslakosok), akiket majd a gyarmatosítás után beűztek az ország belseje felé a civilizált népek. Érdekes az, hogy miért gondolja egyik nép, hogy bíráskodhat a másikon :-)
Nem szívesen hagyom ott a helyet, máskor majd még biztos, hogy visszatérek. Sétánk végeztével 2 órányi kellemes autózás után még útba ejtettük az itteni barátainkat, kicsit megültük őket, beszélgettünk, kávéztunk majd véglegesen hazafelé vettük az irányt, éppen be is sötétedett mire a ház elé gurultunk. Kis könnyű vacsora, fürdés és kellemes elnyúlás a kanapén, a nyitott ablakon keresztül lágyan simogat a késő őszi hűvöskés levegő. Kis beszélgetés, a nap kiértékelése és lefekvés, hiszen holnap kezdődik a hét, feltöltődve energiával, jókedvűen kezdheted.
Az ágyban fekve, csukott szemmel, elalvás előtt még felelevenítheted magadban a mai nap legkellemesebb helyeit és érzéseit, játszva a gondolattal, hogy mi lenne, ha pár percre csupán, de visszamehetnél az időben, oda ami a legjobban érdekel, megnézni az embereket és a környéket, hiszen oly kevés időnk van itt a földön, egy szempillantás az életünk csupán a Föld korához képest.

Nos amikor így telik el a vasárnapod, akkor elmondhatod magadról hogy „HAPPY WEEKEND”–ed volt és kipihented magad, testileg és lelkileg. Egy ilyen nap után bátran kijelented, hogy érdemes élni ezen a Földön. Kívánom Neked is, hogy legyen ilyen csodálatos napod, de ne csak egy, hanem több :-) Ha erre a tájékra tévednél csak szólj, szívesen elviszlek és megmutatom ezt a helyet. További szép napot kívánok :-)

A nyuszi Toyota Hilux Surf -ot hozott …..

Előrebocsátom, hogy nem szenvedek feltűnési mániában, nem szeretek kitűnni és felhívni magamra a figyelmet. Nem az számít, hogy milyen autóban ülök - márka - méret. Inkább a megbízhatósága, a fogyasztása és felhasználhatósága dominál nálam.
Ittlétünk óta a 3-ik autót vesszük meg. Nem azért cserélgetem, mert nincs jobb dolgom és szórni akarom a nehezen megkeresett pénzt. Talán a mostani autónk a végleges arculat lesz. Megérkezésünkkor vettünk egy 1000 $-os kis Holdent. Aranyos kis kocsi volt, jó állapotú, kicsi motor, kevés fogyasztás. Akkor az volt a cél, hogy megszokjam a „balra tarts” forgalmat, ami hamar ment, pár nap és már mentem balról be a körforgalomba simán. Megtanultam vezetni itt ezen a kis autón, bejártuk vele a környéket, ismerkedtünk a szép Brisbane-nel, csodálatos suburb-ei vannak, érdemes körbeautózni :-) Pakolni bele túl sok cuccot nem lehetett, mikor pedig esett az eső bizony előfordult hogy beázott a csomagtér. De tökéletesen megfelelt nekünk, szerettük. Eladtuk egy kiérkező cseh párnak, tanuljon most meg a Pepa vezetni rajta. Nagyobb kocsit vettünk a Holden után, egy 626–os Mazda kombit, nem nagy motorral, (2,2 benzin) ami éppen 10 litert bírt meginni 100-on. Hét személyes autó volt, a csomagtérben is volt két ülés, ami felcsukható volt. Rettentően praktikus, nagy autó a Mazda, tele minden kényelmi szolgáltatással, „fullos” – mondanám otthon. Fiatalnak nem mondanám, 89-es talán, de rozsda itt nincs a kocsikon. Jó gazdája lehetett, mert minden működik rajta, sok km sincs benne, olajat sem fogyaszt. Kényelmes, gyors, praktikus autó, rettentő sok cuccot bele lehet pakolni, még tetőtartója is van. Költözéshez vagy túrázgatásokhoz ideális partner, nem is volt drága sem, 4500$ talán. Korából kifolyólag pár kis apróságot kicseréltem rajta (generátor, önindító, elosztófej, vízcső), de hát nem mai gyerek már, elhasználódnak az alkatészei. Most kifogástalan állapotban van, igazán happy lesz aki birtokba veheti, ugyanis eladásra kerül. Persze Erika sajnálja……. (mindig mindent sajnál kicsit, hamar a szívéhez nőnek a dolgok)
Vettünk egy kicsit másabb autót, Toyota Hilux Surf a becsületes neve. Otthon „városi terpjáró”–nak neveznék, 4x4 – vagyis összkerék hajtású, de kapcsolható a meghajtása, ha nem kell akkor csak két kerék hajt. Azért esett rá a választás, mert jó nagy kocsi, pakolható rendesen, bírja is és fér is bele. Nem mintha költözni akarnánk, vagy nagyon cuccolni, de a munkám miatt is jobb, ha van hely benne. Na ebben van. 2,7 TDI motor dorombol benne, én szeretem a diesel autót, itt ugyan nem terjedt el személykocsiban annyira, nemtom miért, otthon is mindig dieselem volt. Meggyőződésem, hogy addig amíg megadod az autódnak az alap szükségleteket (szűrők, olajok, jó üzemanyag) akkor neked lemegy a földről.
Megpróbáltuk az autóvásárlás klasszikus módját és elmentünk a környékbeli kereskedésekbe, lássuk milyen típusok vannak és mennyiért, hátha akad valami kedvező vétel. Na ezt itt felejtsd el L A kereskedők itt éppen olyan hiénák, mint otthon. Gondolom pofátlanul olcsón veszik be a kocsikat és eladni pedig a csillagos ég magasságában szeretnék. Hát szörnyű! Olyan karcos, lelakott, szétgyepált autókat akartak méregdrágán eladni, hogy igazából nem is értem….. Látszott az autókon hogy hónapok óta ott állnak, a kutyának sem kellenek ennyiért, de a kereskedő kőkeményen kitart az ár mellett, amit ő kitalált. Igaz hogy az ő árától jelentősen olcsóbban lehet venni autót privát – háztól – újságból, és még az is előfordul hogy sokkal megkíméltebbet tudsz venni háztól. Nem is kereskedőtől vettem a Toyotát :-) Újságból – korrekt hirdetés alapján – elmentünk megnézni és láss csodát, ugyanaz a típus ami a kereskedőnél 12.500 $ volt az itt háznál éppen a fele és az állapotról még nem is szóltam.
Régebben, amikor még „Németbe” jártunk autókat behordani szép hazánkba, na ott találkoztam ezzel a precizitással és alapossággal, amivel most itt a Föld túloldalán! Minden tartozék szépen, alaposan megőrizve, becsomagolva. Az autón karcolás vagy sérülés nincs, kárpitok nem szakadtak, semmi nincs letörve, felszakítva, kiégetve. Eladó buzgón mutatja a számlákat, hogy motorcserés volt az autó, mert leszakadt egy szelep és szétvert mindent. Mindenről precízen számla. Nos! Autót kipróbáltuk, szépen ketyegett a motor, jó futómű, kormánymű! Nagy felnik, új gumikkal, szélterelő az ajtókon, új vonóhorog. Nem cigiztek soha az autóban. Persze hogy tetszett minden, papírok teljesen rendben voltak. Kis alkudozás után el is hoztuk. Jó volt vezetni J. Most itt áll a garázsban, szépen tisztán, csillog–villog minden krómozott cső rajta. Alaposabban megnézegettem azóta itthon, nyugodt körülmények között. Segítségemre volt a gépkönyve, ugyanis az is új állapotában meg volt őrizve. Összevetve a méreteket nem nagyobb autó ő, mint a Mazda, megkísérlem még azt is kijelenteni, hogy belül nincs is nagyobb hely benne. Inkább csak a kaszni nagyobb és hosszabb. A négykerékhajtása persze mindenképpen nagy előnye, ha túrázásról lesz szó.
Majd még kis apróság vár elintézésre, átíratás és a biztosítás áttetetése és máris útrakész a jármű, lehet tankolni majd. A gázolaj kicsit drágább itt, mint a benzin, de nem jelentős. Most a benzin 109 cent a diesel pedig 119 cent :-)
Itt nálunk lassan beköszönt a tél, hűvösebbek a reggelek és hamarabb sötétedik este. Előfordul, hogy jólesik felvenni hosszú ruhát is. Napközben nem érzel a télből semmit, jó meleg napsütéses helyen a 30 fok körüli hőmérséklet előfordul, éjjel lemehet 20 alá is. Nem vészes, európai ember számára éppen ideális időjárás nagy kirándulásokra. Épp olyan, mint otthon az a kellemes tavaszi évszak, amit én nagyon szerettem.
Így aztán a Toyota belevetheti magát a hegyi utakba, lemerészkedve persze a műútról is, hiszen terepjáró lenne ő, vagy mi? Átmehetünk vele majd a homokszigetekre is, oda csak terepjáróval engednek át. Tervezzük még az ország belseje felé is pár száz km-es kirándulást, be a sivatagba. Na oda is ilyen kocsi kell. Na de ezért is vettük, reméljük örömünket leljük benne, sok csodás környékre juttat el minket, hiszen gyönyörű országban lakunk. Csinálunk majd sok képet és felrakom a képtárba. Szép napot :-)

…azok a csodálatos madarak…..

- Nem laknék abban az országban semmi pénzért – mondta nekem Veréb Pista barátom, aki szerint ha még nem láttál bajszos verebet, akkor csak őrá kell nézned :-) Egyébként ő Pakson lakik és egy csodálatos ember, reflexológus, és igencsak profi a szakterületén. De emberileg is fantasztikus vele tölteni egy órányi kezelést, félelmetes energia lakozik benne. Az én derekamat rendbe tette, az biztos, sok embert küldtem már hozzá.
A sors iróniája, hogy a neve éppen egy madárról szól, és én most éppen a madarakról írnék pár sort. Ő volt már Ausztráliában, nagyon tetszett neki ez a világ, de nem lakna itt, mert szerinte elviselhetetlenül hangosak itt a madarak és aludni sem hagyták őt. Hát van igaza, mert itt a madarak CSODÁLATOSAK!!!
Európai lakos számára ez a trópusi madárvilág igencsak eltérő az otthonitól, mind színvilágban, mind pedig hangerőben és énekben vagy kiabálásban?? A varjak azok mindenképpen vezetnek, én az ő csevegésüket „ugatásnak” nevezném, amit a hajnal legelső sugaránál már el is kezdenek. Nem csinálnak ők semmi különöset, csupán beszélgetnek egymással, persze jó távolról. Az otthoni varjak károgása az csupán halk suttogás ehhez képest. Ha abban a szerencsében van részed, hogy a nyitott ablakod előtti pálmafáról kell fontos üzenetet „ugatni” a 2-300 méterrel odébb lévő varjúpajtásnak, mindezt persze hajnal 5.15-kor, na akkor elmondhatod magadról, hogy „rosszul ébredtem”! Félelmetesen ki tudják engedni a torkukon a hangot, tényleg nagyon zavaró az elején, de idő kérdése csupán, és megszokod. Velük egy időben kezdenek „röhögésbe” a kookaburrák, nekik igazán csodálatos hangjuk van, nem ok nélkül lettek Ausztrália jelképei. Teljesen egyedi az énekük, hasonlót még csak hallani sem lehet. Akkor kezdenek „társalogni” egymással, ha találkoznak egy gallyon. Egyébként egy csodálatosan nyugodt, béketűrő, nagyon erős csőrű, szép madár, nem túl nagy testű. Túl közel nem jönnek a házakhoz, de annyira erős és jellegzetes a hangjuk, hogy messziről tudható hogy ők azok. Minden esetben megcsodálom az éneküket.
Az ausztrál verebek a magpié-ok. Kisebb testű varjú méretre kell gondolni, a fehér és fekete szín teljes kavalkádja díszíti a tollkabátjukat. Szép madarak, kedvesek, kicsit pofátlanok ha kajáról van szó, képes bejönni a lakásba a nyitott ajtón egy–egy jó falatért. Ha adsz neki enni, köszönetképpen gurgulázva énekelni kezd, de ezt használja kéregetésre is. A költési időszakban aktívan védi a fészkét, akkor képes neked menni ha nagyon megközelíted a fészkét, erős csőrével akár még sebet is ejthet a testeden.
Legalább ennyire mindennapos madarak a papagájok. Gyönyörű színesek és nagyon hangosak ha bandáznak. Persze mindig bandában járnak, mint otthon a seregélyek. Olyan színkavalkád a testüket borító toll, hogy meghatározni nem is lehet. Nem nagyon szelídek, bár figyelmetlenek akkor, ha valami nagyon finom csemege van épp az étrendjükön, például virágzó pálmafa. Ha ezt eszik nem figyelnek semmire, annyira átéléssel esznek.
A következő csodás madár a fehér kakadu. Hatalmas nagyra megnőnek, egy jól megtermett tyúk mérete talán hasonló. Hófehér a tolluk, fantasztikusan tiszták, kicsit „döbrögisen” járnak, mintha tele lenne a hasuk. Szintén imádnak kéregetni és felettébb bosszantó, amikor a pala tetődön 10-15 kakadu az igencsak kemény körmükkel járkál fel-alá, mert várják a jussot. Csoportosan repülnek és félelmetesen károgó-vijjogó hangjuk van. 2-300 méterről is hallod őket.
A kedvenc madaram a „sárgaszem”. (Pied Currawong) Ő hasonló, mint egy varjú, de nyurgább és fehér a farka vége, csodálatosan sárga a szeme, középen fekete kis pupillával. Nem fél, eszik a magpiék-kal együtt és csodálatosan tud énekelni.
Sok egyéb különféle méretű madárkát láttunk már, igazából ezeket tudtam alaposabban megnézni a ház és kertünk körül.
Hajnalban, ha ők napi mondókájukba kezdenek, akkor ezek a madárhangok már csak „zene füleimnek”, hiszen ők mindennapi csiripelésükbe kezdenek, én pedig legfeljebb másik oldalamra fordulok és arra gondolok, hogy mindig is olyan helyen szerettem volna élni, ahol az év minden napján madárdalra ébredhetek :-)
Megnyugtat és feltölt a környezetem, ugyanis a dalukat a napfény követi. Csodálatos növények és virágok finom illata árad be a nyitott ablakon. Minden adott ahhoz, hogy jól induljon a nap és jókedvűen, kipihenten kezdjek egy új csodálatos napba. Fantasztikus Ausztrália :-)

Ha nem viszed el 20$ - ért akkor én viszem el - mondta nekem ízes magyarsággal egy apám korabéli férfi egy garázsbazáron. Egy hűtőről volt szó. Na de menjünk a dolgok elejére.
Az Ausztrálok iszonyatosan érdekes emberek, eligazodni vagy kiismerni nem lehet őket. Mi magyarok sohasem leszünk ilyenek.

Hétvégi programok egyike a "Garage Sales" - garázsbazár. Otthon nem igazán dívik ez a fajta kereskedelmi tevékenység. Itt a jólét okozhatja és a meleg, amitől itt mindenki rettentően képes lelassulni és kényelmesen élni. Életük során az itteni emberek is, mint más egyéb helyen élők, rengeteg lomot összeszednek. Idővel aztán kezd teher lenni a sok cucc, ide-oda pakolással még egy darabig látszólag kezelhető a helyzet, de a végleges megoldás a bazár, különben már nem lehet közlekedni a lakásban. Persze olyanok is van, akik költöznek ide - oda Ausztráliában, de a sok kacatot nem viszik ám, majd vesznek ott másikat. Szóval szombat reggel, irány az újságos és a szombati lapot megvenni. Weekend Buletin, ez a neve. Sok érdekes dolog van benne, iszonyat vastag. A sok hír közt szépen abc sorrendbe szedve ott sorakoznak a garage sales-ek.


Szisztematikusan átnézve régebben a hozzánk közelebbi kerületekbe jártunk, hogy ne autózzunk sokat. De nem jó szisztéma ! Ki kell ismerni a dolgokat, ugyanis ha olyan kerületbe mész ahol a "gazdagabbak" laknak, azoknak sokkal jobbak a "lomjaik" és még talán gálánsabbak is, mint a kevésbé tehetős suburbökben. Szóval GPS navigációban útvonal megtervezve, kevéske $ a zsebbe, ital, szemüveg és üres csomagtér szükségeltetik. Már szombat reggel 7- től nyitnak a házak, illetve garázsok, de az Ausztrál nagyon lusta, csak 9 körül kezd pezsegni az élet. Sietnünk így hát nem kell, korán sem jó oda menni, hiszen ha elsők közt vagy akkor még stabilak az árak, nem engednek túl sokat.
Leszögezendő, hogy az itteni embereknek ez a fajta "buli" nem kimondottan a pénzről szól, á dehogy. Minden kacatot fillérekért adnak oda, a bolti ártól 50-80% -al olcsóbban, sokszor egészen nevetséges áron. Ez nekik a lomtalanítás egyik formája. Kidobni sajnálja, eladni rendes áron nem lehet, így marad ez. Jó kis időtöltés, hiszen csomó ember jön-megy, jókat lehet beszélgetni, közben kávézni, ülni a hűvösben, kutya az ölben. Mindenki hoz valami érdekes hírt, kis $ is gyűlik és legfőképpen felszabadul a hely, mert elhordják a lomot. Félelmetes mennyiségű, megvásárláskor rettentően értékesnek tűnő dolog kerül itt terítékre, sok esetben telesen új dolgok, még bontatlanul és fillérekért. Eladó happy, vevő még inkább, hiszen megvette azt a dolgot, amit aztán idő múlásával majd ő fog pakolni a garázsban ide - oda, majd végül ő nyit garázsajtót és eladja. Szép kis körforgás, olyan mint az esővíz, amely leesik a földre a felhőből, a napocska felmelegíti a földet, a víz elpárolog, vissza a légkörbe és ott felhőként újra kicsapódik, majd ismét leesik a földre. Természetes körforgás ez. A hűtő ebben az országban nagy tiszteletnek örvendő konyhai felszerelés a meleg miatt. Mindent hűtened kell, még a zöldséget - gyümölcsöt is, mert nagyon meleg van és hamar megromlik minden. Nem úgy mint otthon, a kamrában elállnak ezek a dolgok. Itt felejtsd el. Szóval van rendes konyhai hűtőnk, vettem igencsak olcsón, használtan, talán 260$ volt. De kinőttük, nem fértünk benne. Nosza keressünk az Ebay-en (www.ebay.com.au) valami olcsó pénzért, nem is kell ekkora, mint a konyhai, majd betesszük a garázsba. 120$ alatt nem találtam. Majd a garázsokba. Vagy a 6-7-ik helyen jártunk mikor egy jó hűvös garázs legtávolabbi sarkában találtam rá, be is volt dugva, hűségesen tette a dolgát, hűtött ahogy bírt. Jó hideg volt benne, bár üres volt. Kopottas ajtócskáján egy kis öntapadós cetlin díszelgett az egykori gazdája által felbecsült $ béli értéke. 20$, ez volt filccel ráfirkálva. ÓÓÓÓ! Megvizsgáltam elöl-hátul-alul-felül-belül, semmi baja, csak nem fiatal már. Megvesszük. Jó, de hogyan vigyük haza, személykocsiba nem fér, igaz nagy kombi autó. Megegyezünk hogy elvisszük, kimentem az udvarra, hogy felhívom Stewe-et, akinek platós kocsija van, hátha ráér. Beszélek magyarul pár mondatot, de nem jó a kocsija, kilyukadt a hűtő. Beszéd befejeztével a mellettem álló férfi nekemszegezte a következő mondatot: - Ha nem viszed el 20$-ért akkor én viszem el . De elviszem, de hogyan? - Ó, fektesd le simán, csak kicsit lejtsen az alja felé, majd hazaérve fél napig ne dugd be, hogy az olaj leüljön a csövek aljára. Hát köszönöm a jó tanácsot. Már nem csodálkozok itt a magyar beszéden, de erről írtam már. Hazavittük és azóta is tökéletesen működik. A Garage Sales-ek mindenképpen sok $-t hagynak a családi kasszában, persze mindezt csak akkor, ha nem ragaszkodsz új dolgokhoz kizárólag. De hát gondolj bele, előbb-utóbb Te is majd csak pakolsz mert ellep a lom :-))))))) Szép napot!

Nem politizálok, soha nem is tettem mert nem érdekel. Ma éppen 5 hónapja hogy megérkeztünk Ausztráliába :-) Ez ünnepi alakalomból egy otthon élő ismeretlen honfitársan levelét bevágnám ide, ugyanis teljes mértékben megragdott az elkeseredése.
Mi Békés megyéből - Békéscsabáról jöttünk ide. A cikk a www.beol.hu lapon volt olvasható, amely a nyilvánosságra hozott kórházi ágyak számának brutális
megszabdalásáról szólt, amely annyira elkeserítette az olvasót hogy így reagálta le az ingyenesen hozzászólható rovatban :

mcGywer {2007-03-10 21:37} Ezt is megszoptuk.Mint a rendszerváltás óta sokadszor sok mindent. Pártállásra való tekintet nélkül eddig minden politikusi garnitura a saját, egyéni érdekeitől eltekintve még nem hozott hasznot ennek a régiónak. Megszüntek a cukorgyárak, tönkrementek a vágóhidak és
a baromfifeldolgozók, bezárták a malmokat, lerabolták a tejporgyárat és a tejüzemeket. Mindent, ami eddig értéket termelt. És mit kaptunk helyette ? Bankokat, pénzintézeti központot, multinacionális hipermarketek tömegét és biztosító társaságok sorát. Minden olyasmit ami csak a pénzünket viszi el vagyis adósokká tesz minket. Átszervezték a megye felsőoktatását, hogy a kevéske lehetséges értelmiségi lázongó elégedetlenségünk okainak megfogalmazásával nehogy élesztője lehessen ösztönös megmozdulásoknak. Most kiürítik a helyi államigazgatási intézményeket és elfekvővé varázsolják a kórházainkat. Ha most faggatni lehetne néhai Antall Józsefet csak megkérdeznénk tőle. miért is nem csináltunk forradalmat ?

Hát ennyi csupán, de ebben minden benne van.
Én csupán egy kérdést teszek fel magamban 5 hónap után:
- Jól tettük-e hogy eljöttünk ?

Siker – kudarc !

A kudarc engem nem elgyengít hanem megerősít :-)
Igazából ez kell legyen az élet egyik mottója is, hiszen többször is éri kudarc az embert az élete során.
A szitu a következő: 1986 óta van hivatásos jogosítványom, otthon minden létező kategória rajta volt a kis kártyámon. Ha a rendőr megállított forgatta is a szemét és a jogsit és kérdezte : - Mondja, magának esetleg repülőre nincs jogsija ? – Ráhibázott, mert arra is van, de az egy másik papír – válaszoltam. Nos nem azért írtam le ezt, hogy domborítsam vezetési tudásomat, mert hát a kategóriákat bárki megszerezheti otthon, kis tanulással és vezetési gyakorlással, inkább a pénz, ami brutális összeg, nem a hivatásvágy. A sors fonala kivetett ide, ideiglenes új hazánkba, ahol az életünket újra fel kell építeni, szinte a semmiből. Bele tartozik ebbe a jogosítvány is. Az otthoni jogsi csak ideig-óráig jó itt, elfogadják ugyan az iskolai évek alatt, bár ha megnézed egy mukk sincs rajta angolul :-( Így aztán hivatalos igazolványnak nem is tekintik, mivelhogy nem értik mi van rajta. Ha azt akarod, hogy legyen egy papírod, amit elfogadnak bárhol, ahol hivatalos papírra van szükség a személyiséged igazolásakor, akkor csinálnod kell egy itteni jogosítványt. Ehhez egy elméleti és egy gyakorlati vizsgát kell letenned. Egyébként sem baj, ha átnyálazod az itteni KRESZ könyvet, mert bizony sok általad nem ismert táblát, információt és szabályt olvashatsz ki belőle. Egy szó mint száz, jogsit kell csinálni és kész. A kreszt megtanulod és elmész az első okmányirodába, azt mondod vizsgázni akarsz. Orrod elé dugnak egy tesztlapot, - Eredj és a kijelölt kis asztalnál töltsd ki, ne használj segédeszközt. Ezt ott azonnal meg is csinálhatod, rögtön el is bírálják és megtudod, hogy átmentél-e vagy nem. Idő megkötés nincs a teszt kitöltésére, de órákat azért nem rágódhatsz a 20 kérdésen, fele rajzolt közlekedési helyzet, fele kérdés. Nem nehéz, ha nem tudsz jól angolul kérhetsz tolmácsot is, akkor ugyan megjelölt napra kell menned, amikor a tolmács ráér. Kresz kész, keress oktatót és vezess pár órát, lehetőleg manuális váltós autóval vizsgázz, mert az a vizsga mindkét típusra jó. Ha te automata váltós kocsival vizsgázol, akkor azzal a jogsival nem vezethetsz manuális váltós autót. Oktatód, ha úgy látja jól mennek a dolgok, bejelent vizsgára. Majd levizsgázol. Nem nehéz, nem kötözködnek, egyszerű utasításokat ad a vizsgabiztos, ha látja, hogy volt már jogsid otthon akkor meg végképp nem szívózik. Persze ha eltolsz valamit, akkor megbuksz.
Nos ezen én túl vagyok már jó ideje, tovább lépve egy magasabb kategóriába (HC) ami otthon nyerges vontató (E,F), ebből jártam vezetni. A kresz vizsgát még akkor megcsináltam, mikor a személyre vizsgáztam, csak 10 kérdéssel kellett többet kitölteni a tesztlapon. Vettem pár órát, az itteni sebességváltó másabb, mint otthon, gyakorolni kellett. Ment is. Eljött a vizsga napja, kedves idősebb úr a vizsgabiztos. Formaságok…stb! Menjünk! 1 km után mondja álljunk le az út szélére és tessék a szerelvény szétkapcsolni és szabályosan összekapcsolni. Ez vizsgafeladat volt, a sok közül egy. Hát mi tagadás életemben nem sokat csináltam ezt, pótkocsis szerelvényt vezettem és buszt éveken át. Ilyet nem! Egyszer gyakoroltuk az oktatóval, nem többször. Nagyon felemeltem az emelővel a pótot, így a vezércsap magasan volt. Leválasztani sikerült, de vissza már nem akadt. Aki ért ezekhez a dolgokhoz érti mit mondok. Lényeg hogy 12 perc van adva rá, hogy ezt a feladatot végrehajtsd, de nekem mire a hibára rájöttem 15 perc telt el. Megbuktam! Ha én lettem volna a vizsgabiztos, én sem engedtem volna át magamat. Kicsit talán szerettem volna túllenni már ezen a vizsgán. No majd egy következő alkalommal sikerül.

Mindenkit ért már kudarc az élete során, ismeritek az érzést. Kicsit megszabdalja az ember önbizalmát, felteszi a kérdést magában : - Meg tudom én ezt egyáltalán csinálni?

Nem túl érdekfeszítő történet. Rövidke életünk során oly sok minden történik velünk nap mint nap. Az életünk filmje hamar lepereg, érdemes megélni a mindennapok apró ajándékait, az érzéseket. Lehet kellemes is és kellemetlen is, sőt akár fájó is. De mégis az életünkhöz tartozik, hiszen ezekből kerekedik ki az érzelmi világunk. A kudarc nem is kudarc, csak annak hívjuk. Épp oly gyorsan telik el a jó érzés is mint a rossz, csak a rosszat nem vártuk, de jött. Mert jönnie kell, hiszen nem történhetnek csak jó dolgok velünk állandóan. Így szemlélve a dolgokat fölösleges bármi történésünkön is fennakadni és e miatt rossz órákat és napokat okoznunk magunknak a „kudarc” miatt. Elmúlik és jön a siker, ami fényesíti a lelket és máris feledteti az előző rosszabb érzést. Én így gondolom :-)

Nyugodt vasárnap délelőtt a beach-en !

Szeretem az óceánt nagyon. Oly mértékben megnyugtat a látványa, illata, hangja, hatalma és energiája, hogy szavakban nem lehet kifejezni. Sajnálom, hogy nem lehet része benne bárkinek, aki kíváncsi rá. Magyarországtól nagyon messze van, nekünk csak 3 km. Ki is használjuk ezt a természet adta csodálatos lehetőséget és amikor időnk van megyünk le az óceánhoz. Vasárnapra esett a választás és úgy gondoltuk, hogy most inkább délelőtt menjünk, akkor igazából még nem is voltunk fürdeni, csak talán sétáltunk egyszer pár percet. Cuccok kocsiba be és irány. 5 perc autózás és meg is érkeztünk. Tudnotok kell hogy a Gold coast-i beach (part) legalább 30-35 km hosszú, a világ egyik legszebb óceánpartja, a 10-es világlistán a 2-ik helyen van és nem ok nélkül. Aranylóan sárgás-fehér homok van véges–végig, ameddig a szem ellát. Puhán simogatja a talpadat, ahogy lépkedsz benne és igencsak forró. Úgyhogy igyekezni kell, le egészen a vízhez közel, mert ott már nedvesebb és elviselhetőbb a hőmérséklete. Parkolni könnyedén lehet, szinte mindig cserélődnek a fürdőzők a parkolókban és képzeljétek, teljesen ingyenes. Magyar ésszel nem is nagyon érthető…..
Itt az a lényeg, hogy „érezd jól magad”!!! Ez az ausztrál szlogen és mindent el is követnek az itt élők, hogy tényleg happy legyél. Leparkoltunk, felkapkodtuk a cuccokat és mentünk. A látvány, amikor megláttuk hogy mennyien vannak, hát nem semmi. Átlagos, vagy hétvégi délutáni napon is van, hogy aránylag sokan vannak, de most!!!! Hát jobbra-balra ameddig a szem ellátott emberek tömkelege. Több 10 ezer ember lehetett kint szerintem. Lenyűgöző látvány volt. Zsúfoltságnak nem nevezném, mert iszonyatosan sok hely van a parton, de ameddig a szem ellátott, mert egy idő után a sós levegő a széllel keveredve szinte ködöt alkot, addig végig csak emberek.
Kicsi sátracskánkat felállítottuk, kell a nap ellen egy kis rejtekhely, azért a sátor, de kis egyszerűre kell gondolni. Kötelező kellékek: napkrém, üdítő, napszemüveg, fejfedő, törülköző és kis nasi, ez esetben 2 banán.
A föld ezen oldalán „nagyon” süt a nap, szinte égeti a bőrödet. Délelőtti órákban meg szinte a fejed fölött van és teljesen akadálytalanul onthatja rád a sugarait, mert felhő nem igazán van lent a parton. A víz felől mindig fúj a szél, teljesen változó erősséggel. Van hogy annyira, hogy sátor felállításról szó sem lehet. Éppen ezért aztán nem is érzed a napsugár égető erejét a szélben. Ha nem védekezel, akkor kegyetlen módon leégsz ám, nem beszélve a bőrrákról, amit ilyen napfény-dózistól könnyen kaphatsz. Itt van a világon a legtöbb bőrrákos, szerintem sokan egyáltalán nem veszik komolyan, hogy VÉDEKEZNI KELL!!!
Körbenézve a komoly sátrunk által elfoglalt rezidencia körül igazán tiri-tarka emberkavalkád látványa ejti ámulatba a bámészkodót. Itt mindenféle népség megtalálható, minden bőrszín, testforma és korosztály képviselteti magát. A sok ember közül azonnal kiszűrhetőek az igazi ausztrálok. Akik nem bámészkodnak, bambán belebámulva a képedbe, na azok ők. Szinte semmi nem érdekli őket, csak az hogy jól érezzék magukat. Sokan fülbedugós IPOD-on zenét hallgatnak és bambulnak a semmibe. Mert az óceán látványa az a semmibe vész, hiszen több 10 ezer kilométeren keresztül előttünk csak a víz terül el. Nincs túlpart látványa, sem sziget. Csodálatos látvány a semmi………
Vegyes a tevékenységi kör a parton, életkortól függően. A gyerekek általában komoly kincseket sejtően ásnak és ásnak és ásnak a homokban, akár órákon át is. Sokszor besegítenek a szülők is persze. Fiatalok labdáznak, futnak vagy csoportokban verődve dumálgatnak, de persze jelentős részük azért a vízben üti agyon az időt, főként a fiúk. Idősebbek csak leheverednek, olvasnak vagy unokáznak, amíg a fiatal szülők fürdenek. Vannak sokan, akik csinálják a semmit, élvezik a partot és kész.
A VÍZ! Írnom kell róla, még akkor is, ha csak simán víz és semmi más. A szörfösök paradicsomának tartják ezt a partszakaszt és higgyétek el nem ok nélkül. Fizikából általánosban néha lógtam óráról, nem is igazán értem, hogy az aránylag sima és nyugodt óceán felülete a parthoz érve miért borzolódik fel és hoz létre iszonyat nagy hullámokat, hiszen 100 méterrel beljebb már nincsenek hullámok, csak közvetlen a parti sávban. Elgondolásom szerint ahogy a sekélyedő partba ütközik a mindig mozgó víztömeg, akkor keletkeznek ezek a csodálatos hullámok. És most aztán kitett magáért a hullámzás. Ekkora hullámokat még nem igazán láttam eddig. Voltunk már jó párszor lent, de ezek most különösen nagyok voltak. Saccolásom szerint 4-6 méteresek lehettek. Ez persze nem rettentett el senki attól, hogy ne menjen be és nézze meg közelebbről. Persze engem sem. Pár hete vettem bodyboardot (testdeszkát), ami a szörfdeszkától annyiban különbözik, hogy erre nem felállni kell, hanem csak ráhasalni. Kisebb, könnyebb és tanulóknak ez való. Nem mertem bevinni!!!! Vittem már be párszor, próbálgattam, de fele ekkorák voltak csupán a hullámok. Most úgy gondoltam előbb próbálkozok csak simán. Jól tettem! Sétálva befelé, egyre beljebb érve a hullámok kitombolt kisebb hullámai fogadtak. A nagyobbak beljebb voltak. Mentem én, a víz csak derékig ért. Láttam sorstársaim arcát: aki befelé tartott annak ragyogott a kíváncsiságtól az arca, akik már a helyszínen voltak, azokat néha láttam–néha nem, és akik kifelé tartottak már a pokolból, azok arca meggyötört volt sok esetben, élménydúsan próbáltak mielőbb a biztos parti talajra jutni, ahol stabilan megállhatnak a lábukon. Hullám nincs állandóan, van hogy fél percig, esetleg egy percig csak lebegünk a vízen várva a „NAGYOT” . Jön is!
Mi is vagy te ember? Test? Erő? Elszántság? Bátorság? Merészség? Kíváncsiság….. és sorolhatnám még. Na most tegyél félre mindent, mert Te nem vagy SEMMI! Az óceán erejéhez képest semmi vagy, egy mákszem a sok homokszemcse közt. Könnyedén gurítható, eldobható, forgatható, minden ellenállás nélkül.
Ott állsz vagy lebegsz, függően a víz mélységétől és várod a hullámot. Lassan kiemeli a fejét és emeli- emeli és még emeli, közben közelítve hozzád. Valahogy így emelkedik benned is az adrenalin. A látványhoz nem szokott szemeidben a csak növekvő szörnyeteg képe foganatosodik, ahogy közelít. Közvetlen a lecsapása előtt ott tornyosodik előtted, legalább 6 m magas a teteje, szépen habosan kicsapódva a hullám a tetején. Szinte átlátszó, mert mögötte a napfényes égbolt lenne, ha látnád. Na amikor egy ilyen vízfal áll előtted és tudod hogy lecsap rád rögtön, akkor tetőzik benned szorongás-félelem-csodálat!
Mintha egy bombát dobnának rád, a szó szoros értelmében. Mind a hang és erő tekintetében leírhatatlan energia próbál Téged hatástalanítani. Felkap és még el sem döntötte, hogy mit tegyen veled, már neked fogalmad sincs hogy hol vagy, merre van lent-fent. Ha akarnál is ellenállást tanúsítani sem tudnál, fölösleges is volna. Egy villanás alatt vége, de neked hosszú időnek tűnik az ismeretlen. Egyáltalán azt sem tudod biztosra, hogy túléled-e? Csodálatos!
Persze mindez az élmény csak akkor jön létre, ha tudatlan vagy és nem tervezed meg előre az „áthatolást a hullámon”. Mert van rá és működik is. Közvetlen a lecsapása előtt szemben vele bele kell vetődnöd a vízbe és törekedned a talajhoz lapulni, akár még a homokba kapaszkodva is túlélni a fejed fölött elhaladó fergeteges szörnyeteg elhaladását. Kis gyakorlással könnyen megy a dolog. Baj akkor van, ha tudatlan vagy, illetve ha elvéted a dolgot: nem időben indítod a tervet. Akkor is bajban vagy, ha a hullám elhaladtával nyugodtan feljössz és nem vagy rákészülve a következőre, mert van ám hogy azonnal követi egy másik, akár még nagyobb is. Persze ezt nem láthatod előre. De ha ügyes vagy, győzhetsz, és akkor érzed meg azt amiért mentél, hogy legyőzted az óceán erejét, Te ember ! Hiszen ezért is élsz, hogy megfelelj a kihívásoknak és teljesíts, minden nap. Most is azt tetted, csak ezt a feladatot te magad állítottad fel. Apró kicsi emberi lény a hatalmas nagy óceánnal szemben, és mégis az ember győz. Itt a sikerélmény és még kellemes hűs vízben is fürödtél közben. A túlélési rutinra nem magamtól jöttem rá, ellestem a többiektől és megpróbáltam neked most írásban továbbadni. Nem tudom mekkora sikerrel, de a lényeg tudod : „ÉREZD JÓL MAGAD”