FOGORVOS ! Hogy jó élmény-e vagy rossz nem is tudom, minden esetre tanulságos. Előrelátő ember lévén még otthon rendbe tetettem a fogaimat, alaposan, régi töméseket porcelánra cseréltettem, minden lyukat betömettem szépen mert tudtam, hogy a f.orvosi ellátás itt elég drága. Több év múlva, mire hazajutunk, addig kibirja, gondoltam én. Még igencsak drága elektromos fogkefét is vettünk, a fogorvosom tanácsára, ami többfelé forog-rezeg és Elmex fogkrémet használunk, mert az védőréteget is képez a fogakon. Egy hete este a csodafogkefe sikeresen kimosta az első fogam hátsó részéből a picike tömést. Nem látszott a lyuk, nem is volt nagy, talán jó gombostűfejnyi. A nyelvemmel érezhettem, és hát kitűnő táptalaj a szuvasodásnak egy tátongó gödör. NA akkor fogorvoshoz kell menni, nincs mese :-( Egy ismerős férje éppen jónevű a városban, még 10% kedvezményt is ígértek, mivelhogy a neje protezsált be. Telefonon bejelentkeztünk és a megadott időben (5 nap múlva) mentünk is reggel fél 8-ra. Szép és modern rendelő, kedves aszisztensek vártak és megjött időben a doki is. Papírok kitöltése után be a székbe, Erika segítségével elmodtam hogy mi a gond. Megnézte és 15 perc alatt meg is csinálta. Ezután tüzetesen átnézte az összes fogamat, lediktálva az asszisztensnek minden fogról az adatokat.
Felhívta a figyelmemet, hogy még 2 fogamat kellene betömni és a kis kamerájával le is fotózta és megmutatta a helyeket. Kérdezte hogy most akarom-e, mondtam majd egy másik alkalommal. Ellenben a fogkövek leszedéséhez szinte mindenképp ragaszkodott, amit végül is nem bántam meg, mert igencsak szépen letakarította mindet és még fel is polírozta. Kész vagyunk, lehet menni ki és a kinti kolléganőnél kell majd fizetni. Számítottam úgy 120 - 150 $ -ra maximum, de a végeredmény 280 $ lett. Az kemény magyar forintba átszámolva igencsak szép kis summa, közel 45 e Ft. A kapott számlából aztán kiderült hogy a tömés maga 125 $ volt, a teljes átvizsgálás 115 $ és a fogkő leszedés 40 $. Ez a végár már a 10% kedvezményt is tartalmazta. Így lebontva már nem is annyira vészes, ha pedig figyelembe vesszük az itteni átlag ember napi keresetét, hát akkor ez körülbelül egy napi átlagbérnek felel meg :-) Ó bárcsak én is ennyit keresnék egy nap, na de majd......
A lényeg, hogy azok, akik tervezik hogy ide jönnek tanulni, azok mindenképp vessék magukat alá még otthon egy igencsak alapos és kiadós fogorvosi vizsgálatnak, ne sajnálják rá a pénzt, mert ha itt kell, hát de olvastátok. Nos ez csak egy történet a sok közül, lesz még egyéb érdekes dolog a későbbiekben, már megfogalmazódott bennem a következő történet, csak le kellene gépelnem. Sziasztok......... :-)

"Préda vagy" ... illetve csoda hogy élek :-)
Nagy tengerjáró lévén, hiszen párszor voltam az Adrián, bemerészkedtem az óceánba. Még nem volt alkalmam beszerezni pár dolgot, de volt maszkom és légzőcsövem. „Elég ez” mondtam magamnak, hiszen a tengeren is sokszor volt úgynevezett ABC merülés, ez csak nézelődés és kis merülgetésekből áll ameddig bírod levegő nélkül. A sziklás részek alkalmasak bámészkodásra, ott nem zavaros a víz a homok miatt. Kimentünk a mólóra, ott sokan pecáznak és merülgetnek is, láttam már többször. Feltűnt ugyan, hogy itt csak teljes felszerelésben mennek a vízbe, de nem tudtam miért is, hiszen a víz jó meleg, nagyon tiszta és szabadtüdős merüléshez minek búvárruha, uszony, csizma, tőr, kesztyű és egy társ mindenképp. Áááá, nekem nem kell, bátor gyerek vagyok én, sokat csináltam már ezt, ez is csak víz, olyan mint a Földközi tenger.
HÁT NEM OLYAN !!!! Bemenni mezítláb tudtam csak, nem volt csizmám, a kövek közt lépkedtem beljebb. A vízbe leláttam ugyan, de csak tapogatóztam a talpammal, nehogy valami halra vagy csúszós és ijesztő dologra lépjek. Beljebb érve beugrottam. Csodálatos látvány fogadott. Alattam 10-15 méteres mélység, több 100 hal, különböző méretű – alakú, hatalmas színkavalkád. Óriásteknőst is láttam nem is messze, egészen lent az alján nagy rája úszott el, a sziklák közt kis „NÉMÓ” halacskák kukucskáltak. Annyi minden volt, hogy azt sem tudtam hova nézzek, csak azért nem tátottam el a számat, mert tele ment volna sós vízzel. Jött két búvár, szintén palackok nélkül, de full felöltözve, lemerültek néha, kis szigonyukkal polipokat kerestek, volt is náluk valami háló szerűségben már zsákmány. Megnéztek egy pillanatra, kicsit csodálkozva, de továbbmentek. Kicsit lebegtem a víz tetején, néha lemerültem, megfogdostam óvatosan pár ezt-azt a fenéken, majd kifelé vettem az irányt. Jó hogy a fejem a vízben volt, így tudtam nézni, hogy kifelé hová lépek a kövek közé, egyszer majdnem ronda kőhal került a talpam alá, nem örültem volna ha rálépek. Láttam az Adrián is, volt akinek megszúrta a talpát, sokáig fájt neki! Kimásztam J Nagyon jó volt, régen vágytam már rá, hogy szétnézzek. Eldöntöttem, hogy mindenképp beszerzem a kellő felszerelést, mint a többi búvár, csak jobb lesz az úgy!
Itthon aztán este tv bekapcs és szokásos nézelődés a műsorok között. Egy órás műsor kezdődött, ismeretterjesztő film, az óceán gyilkosait mutatta be olyan sorrendben, amennyire veszélyesek. Nézem …. Legelső és legveszélyesebb hal a „KŐHAL”, melynek a mérgétől, ha megszúr, szinte azonnal izomgörcsöt kapsz. Feljönni sem tudsz már, minden izmod pattanásig feszül és csak pisloghatsz a vízben, várva a véget. LL Ó, én meg mellé léptem, sőt majdnem rá, mezítláb. Persze, akkor azért volt a többieken kemény talpú csizma! Második helyen pici polip, szép lilás csápokkal, igencsak aprócska. Kis kövek közt és alatt tanyázik, iszonyatos erős a mérge, nem menekülsz, ha megcsíp. Mindkettő mindenfelé megtalálható a parton, erre felénk is! Jött még medúza, teljesen átlátszó, több méteres farokkal, nem is látszik a vízben. Ha ruha nélkül vagy és megcsíp, akkor neked annyi L Tengeri kígyó a következő. Bár nem támad le csak ha felbosszantod nagyon, na de hát akkor is! A cápákról és krokodilokról nem írok, azt tudja mindenki, hogy előlük nincs menekvés. Hát mit mondjak ezek után, érdekes műsor volt.
Eldöntöttem, veszek felszerelést!! Törekedtem mindig úgy élni, hogy harmóniában a környezetemmel, hiszen ez alapvető szabály az életben. Most felrúgtam ezt az íratlan törvényt, de szerencsém volt, bár akkor ezt még nem tudtam. Nem is annyira érdekes ez a történet, hiszen nem történt semmi. De ha a híradóban szerepelt volna egy fikarcnyi kis hír egy kőhal mérge miatt megsérült vagy esetleg megpusztult fürdőzőről, az ausztrálok fejüket fel sem kapva némán megállapították volna azt a tényt, hogy újra egy tudatlan bevándorló került bajba, csupán csak azért mert nem tartja be az itteniek által ismert szabályokat! Köszönet az őrangyalomnak, hogy tette a dolgát ……:-)

Vannak érdekes történetek és ha azt gondolod, hogy Veled nem történnek meg olyan dolgok amire még álmodban sem számítasz, hát megnyugtatlak, hogy tévedsz :-) Eljöttünk 26ezer kilométerre az otthonunktól, igyekszünk beilleszkedni, megszokni ezt az új világot. Nagyon sok élmény és érzés tölt el - vagy fel itt, igazából lassan elszakadsz az előző életedtől, ha tetszik - ha nem. Először Brisbane-ben laktunk, ott átmeneti szálláson voltunk. Magyarok is voltak ott, mert közel az iskola ahová járni kellett. Persze hogy természeres volt a honfitársak jelenléte. Elköltöztünk Gold Coastra, mert másik suli lett. Itt is közel kerestünk lakást az iskolához, sikerült is aránylag. Egy lakóparkban lakunk, 150 lakás van egy jó nagy területen és van az utcában mégegy ugyanilyen lakópark. Nevezhetjük kis csendes, eldugott helynek, aránylag távol a part-tól ( 3km), mégsem az üdülő övezet. Attól mert ennyire felkapott hely ez a túristák szemében még laknak itt 1 millóan állandó lakosok is, nekik ez az állandó életkörnyezetük, nekünk nem nyaralóhely. Na mindegy.... Szóval párosával vannak összeépítve a házak itt a Summer Place lakóparkban, közös falunk a garázs. Mellettünk fiatalok laktak mikor idejöttünk, egy hete azonban elcuccoltak. Az ausztrálok sokat költözködnek, ez itt nem feltűnő. Jött is két napja úz uj lakó, kis ezüst kocsi, pakolás, takarítás meg ami ilyenkor szokott. Nem rontunk egyből a másikra bemutatkozni, de illendő egy idő után. Felvérteztem magam tegnap este, sziporkázó angol tudásommal megyek és bemutatkozom. Épp pakol a leányzó a garázs előtt, kilépek és megyek, ő látja hogy jövök. Gondolkodom, hogy mit kell mondjak, gyakorolom előre, nehogy beégjek és azt se tudja szegény hogy mit is akarok. Minden egyes lépéssel közelebb kerülve emelkedik a feszültség, de ő vigyorog. Na nem lesz itt nagy baj, itt ha nyelvi gondod van azt álltalában kövér mosollyal tudod orvosolni és bamba nézéssel még talán meg is sajnálnak. Ez már máshol bejött, na majd itt is bevetem. Még két lépés .... egy, nyújtom a kezem de Ő is azonnal és egyszerűen belemondja az arcomba, megelőzve engem, aki már majdnem kiizzadtam a megfelelő szavakat: Szia - Anikó vagyok :-) BUMM !!! Mint akit fejen kólintottak, az adranalin nem azért ugrott fel mert beragadtam. Köpni - nyelni sem tudtam. Itt és most, de hát hogy lehet ez? Mennyi a százalékos esélye annak hogy magyarul köszönnek??? Mondja : Hallottam, hogy magyarul beszéltek, gondoltam így mutatkozok be........ :-) Nagyon kedves, igazán. Köszönöm a fentieknek, akik igazgatják a sorsunk fonalát, hogy átlökött egy ilyen élményen. Mondjuk délután, munka után, fél órácskára kimentem a partra, be az óceánba hogy ugrándozok egy kicsit a többi gyerekké összement felnőtt közt. Mert ha jön a nagy hullám és nincs se deszkád se semmi egyéb víz felszínén felúszó eszközöd, akkor csak simán felrugod magad amennyire bírod amikor a hullám odaér és akkor 2-3 métert repülsz a vízzel együtt. Persze ha ügyess vagy. De ha előbb - vagy esetleg későn ugrassz, akkor magaalá gyűr a hullám és feltöröli veled az óceán fenekét, de közben hason fekve a nagylábujjadat is képes belógatni az arcodba, annyira meg tud csavarni. Na szóval sok ember, ugrálunk, mellettem közel egy fehér bőrű, sok szeplős, igencsak vöröses 60 körüli úriember szintén tornászik. Hullám jön - én felugrok, ő elvéti. Eltűnik és 10 méterrel hátrébb jön fel kis idő múlva. - A fene hogy egye meg a piszkos fajtádat, de odaba....-tál te szemét ! :-) No comment !! 10 kilóméteres partszakasz, több ezer ember egyszerre a vízbe. Újra megkérdem, mennyi az esélye hogy magyar káromkodjom éppen mellettem. Csak azért írtam le nektek ezt a két kis történetet, hogy ne gondoljátok, hogy el tudtok bújni bárhová a világon ahol aránylag rövid időn belül és teljesen váratlan helyzetben nem botlatok saját népünkbe. Sokakkal ellentétben a tapasztalatom az, hogy igencsak kedves és segítőkész magyarokkal sikerült eddig összefutnunk, bár az is lehet hogy egyszerűen csak szerencsések vagyunk. További minden jót és fergeteges mennyiségű erőt és kitartást mindenkinek az élet megpróbáltatásaihoz :-)

Mennyire érdekesek vagyunk mi emberek, oly csodálatos módon tudunk alkalmazkodni. Ha változnak körülöttünk a
dolgok, a feladatok, az éghajlat, az emberek és minden egyéb akkor mi képesek vagyunk úgy besimulni a
környezetünkbe hogy szinte észre sem vesszük. Egyszer csak azon vagyunk, hogy már ezt is és azt is tudjuk, vagy
már nem zavar ez a dolog, illetve nem hiányzik az, amiről eddig azt hittük, hogy nélküle nem tudunk élni ezen a
földön. Dehogynem! Csodás lények vagyunk :-) Közeledve a negyedik hónap kint töltött időhöz oly sok minden történt már. Nem volt könnyű az elején, de nem is
baj. Furcsa volt akkor, hogy a kiérkezésünk napján akik vártak (Mónika és Laci) a gyors szállás elfoglalás után
miért is hagyott ott bennünket egymagunkra, hiszen mi mondtuk hogy mennyi dologban kellene segíteni. Mostmár
tudom, és én is így tennék azzal aki ujonc ezen a földön, hogy így kell, saját magunknak kell megküzdenünk itt
minden apró és nagy dologért és tanulnunk kell a hibáinkból. Igazán értékelni csak így tudjuk a sikereinket, amiért
mi küzdöttünk meg. Ez a "küzdelem" állapot a mai napig is tart, de nem kell negatív értelemben küzdelemnek
tekinteni, hiszen a sok sok sikerélmény és beteljesedett vágy sokat könnyít a helyzeten. Én csodálatos élményként
élek meg minden új és idegen feladatot, hiszen ezért jöttünk ide. Olyan érzés hogy idegesség már jó rég nem volt
bennem és nem is engedek ilyet magamhoz. Ha valami olyan történik, ami miatt talán kellene "idegeskedni", akkor
azt én nem úgy élem meg, az ujdonság élménye kárpótol mindenért. Hogy kicsit érthetőbb legyek hozok egy példát.
Sikerült már megszereznem a queenslandi jogosítványt, "B" kategóriát, ez az első lépcső itt, ekkortól már
elfogadnak mindenhol teljes értékű partnernek. De nekem az úrvezetői kategória nem elég, hiszen otthon az összes
kategóriám megvolt a jogsiban. Ezért továbbléptem és egyből a kamion (HC) kategóriát szeretném megszerezni.
Elfogadták az otthoni gyakorlati időmet, mehetek is vezetni és vizsgázni. Ez nem annyira egyszerű dolog azért egy
pár hónapja itt élő, mindenre még rácsodálkozó, angolul nem tudó, még alig dolgozó ujdonsült lakosnak. De nem baj,
hajrá! Új dolog, majd lesz valahogy. Oktató autó jó nagy - oktató csak angolul beszél, csomó feladat és előírás, mert
majd a vizsgán nincs pardon. Nem arra kíváncsiak, hogy tudsz -e angolul, hanem arra, hogy tudsz -e vezetni ilyen
nagy járművet. Hát első együtt töltött óránkon vért izzadtam, mert kocsi új, váltó RR (Road Ranger), dupla kuplung
felváltásnál, vissza gázfröccs...de ezeket a dolgokat otthon már megtanultam egyszer, csakhogy más a váltó, más a
forgalom, angolul beszélnek hozzád és még a számokat is alig ismered. Na menj a forgalomba !!! Ahhoz, hogy ezt a feladatot élményként éld meg, ahhoz az agyadban kell rendet tenni és nem engedni, hogy úrrá
legyen rajtad semmiféle félelem és pánik. Már két órát vezettem és nagyon élvezem, annak ellenére hogy néha
recseg a váltó, nem az a fokozat van épp aminek kellene, nem jó sebességel mész egy körforgalomnak, vagy
fogalmad sincs hogy mit magyaráz éppen neked valami oktató féle ember....stb. Csak csináld és menni fog, nem lesz
semmi gáz ! Élvezem nagyon. Hát erről csak ennyit. Elmúlt a január 26-ika, ez itt az Ausztrália nap, ünnepeljük ezt a földet, országot, embereket és persze egymást.
Rengeteg helyen hatalmas zászlók, kocsikon lufik, rengeteg program városszerte és este tüzijáték. Magasztos
érzés látni, hogy mennyire szeretik ezek az emberek a hazájukat, de hát miért is ne, hiszen itt boldogan és
gondtalanul élnek. Jó volt látni. Tomboló nyarunk napi csúcshőmérséklete igencsak felugrott, nappal 33-35 körül izzik ez a föld. Igazán jó meleg, és
higyjétek el, hogy meg lehet szokni, még ha nagyon meleg is és át is kell a szervezetnek állnia. Megteszi, mint
minden egyéb mást is ezt is. Nagyon sok dolog a napok múlásával teljesen természetessé vált már. Beépülsz szépen
itt a környezetedbe, legyen az munkahely, iskola, utca, bolt, óceán vagy bármi. Ezért irtam először az emberi
alkalmazkodási képességről. Csodás dolgok ezek :-) Teszed a dolgod és azt veszed észre egyszer, hogy "nyugodtan
élsz" . Ilyet otthon nem hiszem hogy tudsz produkálni. Olvassuk a híreket, kapjuk a stresszelő telefonokat az
megszorításokról. Nem érint minket már és csupán csak azért kavar fel kicsit néha mert sokan kényszerülnek ebben
élni, akiket szeretünk és hiányoznak. Adnánk a mi nyugalmunkból szivesen , de nem lehet. Ehhez ide kell jönni! Sok
dologról írhatnék még, de nem teszem, hiszen elolvasva ennyi is éppen elég egy szuszra, ennyi még nem
megterhelő. Alkalomadtán majd írok még. Mindenkinek aki beleolvasott a soraimba küldök nagyon sok energiát,
hogy könyebben élje meg a mindennapjait és legyen elég ereje elérnie a célját az életben. Ezért vagyunk itt a
Földön :-) Minden jót!

2007 - új év, új élet :-) Mindenkinek aki ide téved a világhálón utólag is boldog új évet kivánunk. Mennyire vártuk még otthon hogy 2007 legyen, gondolván még otthon arra hogy addigra már itt leszünk és pár hónap ittlét után már aránylag rendeződnek körülöttünk a zavaros dolgok, olyanok amikkel mindenkinek számolnia kell amikor a fejét arra adja hogy nyakába veszi a világot és ide költözik, megváltoztatva ezzel az eddigi életét. Hát visszatekintve az itt eltöltött időre ami mostanra már 3 hónap lett (nem telt túl gyorsan) azt kell mondjam hogy jól döntöttünk hogy bevállaltuk az ismeretlent. Ujra felülnék a repülőre. Miután elköltöztünk Brisbane belvárosi részéből és leköltöztünk Gold Coast-ra, új bérelt lakásunkkal együtt, ami csodálatos helyen van, megtaláltuk ujra a nyugalmunkat. Visszaállt a higénia szint is a megszokottra, amit előző helyünkön azért nem mondhattunk el, sokan laktunk ott egy kupacban, közös helyiségekkel. De azt hiszem hogy ezen a kritikus pár hónap krízisen azért mindenki átesik aki idegenként érkezik ebbe az országba. Itt már az érzés olyan mint az otthonunkban volt, a környezet más csupán. Tesszük a dolgunkat, Erika iskolába jár, már az angolra szinte nem is figyel napközben, jól belejött már. Én pár napja szereztem meg a Queenslandi jogosítványomat, ami itt nagy segítség hiszen bármilyen munkavállaláshoz alap követelmény hogy legyen egy olyan hivatalos papirod amit itt csináltál meg, nem elég nekik otthoni papirok hivatalos forditása, ha jogsid van akkor már vagy valaki akit komolyabban vesznek. További célok a taxis jogosítvány megszerzése amit egy tanfolyam elvégzése jelent, külön jogsi kell a taxizáshoz, 3 nap alatt kioktatnak pár szükséges dologra, navigációra, viselkedésre és eszközök kezelésére. Menni fog az is !!!! Azt követően fő cél a "HC" jogsi kategória megszerzése, ami magába foglalja az összes teherautó, kamion, busz vezetési jogát. Remélem ezt a feladatot is megoldom. Jók ezek a kihívások itt, én élvezem ezeket, a siker növeli az ember önbizalmát, képes vagyok idegen országban is megfelelni itteni követelményeknek :-)) HA ezek a papirok meglesznek akkor jelentősen növelem az esélyeimet egy jó munkahelyhez. Ez a végcél. Ennyit a feladatokról. Az életünk kellemesebb részei a sok - sok kirándulás, partra - hegyekbe - barátainkal szép helyekre. Csodálatos emberek segítenek mindenben, csak jót tudok mondani az "itteni magyarokról" berögződik az a távlati feladat hogy majd nekünk is így kell segítenünk az utánunk érkezőket, hiszen mindenki bizonytalanul és védtelenül érkezik ide. Minden segítség jól jön az elején. Na mi kapunk minden téren :-)
Röviden enny így az év elején:-)

Sajnos ez a Blog lap nem mindig azt akarja amit én, így sikerült az előző beírást kettévágva feltenni. Na hátha most jobb lesz. Ha azt írom hogy roppant kellemes az idő az alatt azt értem mintha késő tavaszi idő lenne otthon, már majdnem nyár. Otthon ezt szerettem a legjobban és most itt ilyen a "tél". Decemberben kezdődik a nyár, hát állunk elébe. Sokan mondták hogy az első hónapok a honvágytól lesznek nagyon nehezek, ebből nem érzünk semmit. Tesszük a dolgunkat, Erika iskolába jár én pedig dolgozom annyit amennyit megenged a törvény. Aki itt dolgozni akar az talál munkát :-) Sokat autózunk így alkalmunk van megismerni a közeli és távoli környezetünket, ami magyar szemmel nézve nagyon igényes, szép, ápolt, rendezett. Nagyon jók az utak, kátyuk sehol és ez még csak tetőzi az autózás élményét. Az autós partnerek igencsak elnézőek és türelmesek egymással, nincs dudálás és ökölrázás :-) Bárhová mentünk eddig ügyintézés során csak segítőkész emberek kerültek utunkba akik nem aggódtak a kicsit nehezen érthető angolságunk miatt és még ők is visszavettek a gyors beszédjükön. A jogosítvány megszerzésekor is kérhetem a tolmács segítségét elméleti és gyakorlati vizsgakor is. Ez itt nem probléma :-) Kicsit nehezen tudunk másik lakásba továbblépni mert iszonyatosan nagy a kereslet a bérlakások iránt, ami nem csoda hiszen hetente sokszáz ember költözik Brisbane-ba. Megnézzük nyilt napon - pályázunk és elutasítják. Indok nincs :-( Remélhetőleg kiköltözünk a városból Gold Coast-ra ha sikerül az ottani kurzusra járnia Erikának, ott talán kicsit könyebb lesz bérelni lakást, van ismerős ingatlan ügynök, de itt most a lakásbérlés egyáltalán nem egyszerű. Na egy szó mint száz, alakulnak a dolgok, nem vagyunk türelmetlenek. Kívánok minden olvasónak szép napokat és lassan közelgő ünnepekhez sok boldogságot :-)

calmblog

Szó szerint pályázni kell ha találsz neked tetszőt és az ügynökség majd elbírálja hogy ki is kapja meg. Ennek itt ez a módja, nem is csoda hiszen hetente a városba 1500 ember költözik !!Kedvesem végez a nyelviskolával pár nap múlva és két hét szünet után már a fodrász iskolában kezdi tanulmányait. Bent van az iskola a belváros kellős közepén, csak kizárólag tömegközlekedési eszközzel közelíthető meg, parkolni a city-ben lehetetlen. De a busz és hajó (CityCat) és vasút mind megcélozza a belvárost, szinte a város minden kerületéből aránylag jól el lehet jutni oda is. Kedves és nyugodt emberek élnek itt, közlekedés közben csodás partnerek, nincs dudálás és ökölrázás ha tanácstalan vagy, vagy pedig épp szembe fordulsz rossz sávba mint álltalában az új, európából érkezettek. Velem is előfordult, bár hamar megszoktam a balra tarts szabályt. Mostmár a vízumunkat is kicseréltettük, mehetünk dolgozni végre. Azt kell ! Aki keres munkát az talál, nem kell az elején hisztizni és válogatni, hiszen ha mosogatsz is és ha takarítasz is mindenhol gépiesítve van már minden. Kis munka (heti 20 óra) de eléldegélsz belölle jól. Ne legyenek nagy igények és kész. Az életünknek ez a ciklusa az átalakulás időszaka, meg kell küzdeni a nehézségekkel és tervezni lehet a jövőnket, amit otthon nem lehetett. Mondják az otthoniak hogy leesett a hó és bazi hideg van, küldenek képet a havas tájról. Köszi, nem kérek ! Épp azért léptünk le hogy esténként kiülhessünk a teraszra , atlétában és rövidnadrágban vacsorázni vagy meginni egy kis italt és közben beszélgetni, jó időben. Ja ! Egész évben, ez a lényeg. Röviden ennyi most, ahogy gyűlnek az élmények és információk írok majd, hogy bárki ismerkedhessen e kellemes földrészen való életünkel, hátha kedvet kap és egyszer felkerekedik. Szép napot mindenkinek :-)